Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-02 / 273. szám

1942. DECEMBER 2 XhzETr (Irsstn Egy semleges diplomata már 1916-ban megjósolta a második világháborút A névtelen szerzőnek az a jóslata is valóra vált, hogy Japán Németország oldalán fog harcolni „A legközelebbi világháború — egy sem­leges diplomata Jóslata“ címmel 1916-ban nagy feltűnést keltő könyv Jelent meg a berlini könyvpiacon. Háborús időkben ős­idők óta mindig gazdagon burjánzottak a „jóslatok", ez a névtelen jóslat azonban, amely rövid idő alatt 120.000 példányban fogyott el éa 10 fordításban került kül­lőidre, nem tartozik a lelki tanácstalanság vámszedölnek tákolmányai közé. Az azóta eltelt évtizedek feledésbe merítették ugyan, de éppen ezeknek az évtizedelmek távlata adja meg értékét és egyben Időszerű jelen­tőségét is. Az Ismeretlenség homályába burkolózó szerző nem a lélek rejtett erőire, hanem nagyon Is józan politikai okfejté­sekre alapozza jövendöléseit és ezek a jós­lások egészükben és részleteikben Is való­sággá váltak. A diplomata meglepő pontossággal meg­jósolja könyviben Japán és az angolszász hatalmak háborúját még 1916-ban, tehát akkor, amikor Japán az entente oldalán há­borúban állt és a több, mint 10 esztendős angol-japán szövetség éppen hatékonysága csúcspontján volt. A jóslat abból a megállapításból indul ki, hogy — amint már 1916-ban meg lehetett állapítani, — Japánnak valójában nem ér­deke, hogy az európai háborúba beavatkoz­zék. Ez a megállapítás a „Yamato Shín- bun“ egyik akkori cikkének következő részletére hivatkozik: „Japán abban a feltevésben lépett hábo­rúba, hogy az néhány hőnapon belül befeje­ződik. A mai hadihelyzet azonban a japá­noknak teljes csalódást okozott, mert mind­ennek ellenkezője történt... A japán-angol szövetség eredetileg az orosz hatalom tá­volkeleti terjeszkedése ellen irányult, most amikor a szövetség célja teljesedésbe ment, a szerződés elvesztette hasznát és jelentő­ségre már néhány héttel a háború kitörése után tökéletesen megváltozott. Japán sem­miféle ellenséges érzületet nem táplált Né­metország ellen és csakis az Angliával fennálló szerződés értelmében lépett a szö­vetségesek oldalán háborúba ...“ A szövetség elértéktelenedésével egy csa­pásra rendkívüli politikai súlyt kapnak a lappangó érdekellentétek, amelyek — a szerző szerint — az elkerülhetetlen japán terjeszkedés következményeképpen likia és India körül kristályosodik ki és amelyek Japánt .szükségszerüleg Amerikával Is szem­beállítják. Az akkori helyzethez képest különösen az indiai érdekellentét felfedezése meg­lepő: „Az indiai kérdés — Írja az egykori szerző — általában egyike a legkritikusabb pontoknak Japán és Anglia viszonyában, amely állandóan kölcsönös bizalmatlanságra ad okot.“ A mai világháború világnézeti okainak ismeretében az sem érdektelen, hogy az állítólagos „semleges diplomata“ már a két ország államrendszere között fennálló ellen­tét fontosságát is felismerte: „Mindenekelőtt pedig az államelméletek különbözősége fog az együttműködés aka­dályaként mutatkozni.“ Ezeknek az alapvető ellentéteknek ter­mészetes következménye az egyrészről Ja­pán, másrészről Anglia és az amerikai Unió között előbb-utóbb kitörő háború: ,,A japán nép már ma is mint magától értetődő és elkerülhetetlen ténnyel számol ezzel a belátható Időn belül bekövetkező összeütközéssel: nem nróhél előle félénken kitérni és utópisztikus öncsalással sem akarja figyelmét elterelni róla, hanem cél­tudatos munkával törekszik arra, hogy a veszély órája készen találja és hogy ezt a tűzkeresztséget, amely egész Ázsia sorsét eldönti, győztesen és becsülettel állja meg." A jóslat azt is előre mondja, hogy ebben a nagy leszámolásban Japán Németország­gal szövetségben fog harcolni: „Japán mindenképpen csak kívánatosnak tarthat^, hogy Németország korábbi euró­pai nagyhatalmi helyzetét megtartsa és igy Angliát és Oroszországot sakkban tart­hassa. Ezért Japán már ma is teljes ko­molysággal foglalkozik egy Jövőbeli német szövetség gondolatával.“ Mindezek betetőzéséül a csodálatos könyv részleteiben Is ismerteti ,. a jövő nagy tá­volkeleti háborújának" lefolyását és szinte kísérteties pontossággal megjósolja a Ha- way, a Fülöp-szigétek, sőt még a Hottarid- India elleni japán hadműveleteket Is. Talán sohasem tudja meg a világ, hogy ki rejtőzik a nem mindennapi politikai éles­látással megírt könyv névtelen szerzőjének álarca mögött, de ez nem is fontos. Mert nem a szerző és nem Is az azóta eltelt ne­gyedszázad utólagos Igazolása adja meg a könyv értékét, hanem az a tanulság, hogy December 2., 6. és 8. án d. u. 723 órakor a világ politikai sorsát nem vak erők és véletlenek irányítják, hanem politikailag jól iskolázott szemmel nagyon is felismer­hető reális és helyzetben adottságok: a tör­ténelmi Igazság. Egy hadban álló ország­nak jó tudnia, hogy ha igazáért harcol, nem harcol hiába. N. L. dr Százhu«£onhét ONCsA-házat adta** át Óbecsén a sokgyermekes csrlédoknak s az árvízkárosultaknak Szabadka, december 1. (MTI) Obecsén vasárnap adták át sokgyermekes csalá­doknak és árvízkárosultaknak azt a 109 családi házat, amely az Országos Nép- és Családvédelmi Alap költségén épült. Az ünnepségen megjelent Kádár Levente belügyi államtitkár, Deák Leó főispán és több más előkelőség. Kádár Levente ál­lamtitkár beszédében hangsúlyozta, hogy a kormány gondoskodást ígért a Délvi­dék szegénysorsú lakosságának és az ígé­retét most beváltotta. Péterrévén szintén vasárnap 18 ONCSA házat adtak át az uj tulajdonosoknak. Meghiúsult a kolozsvári társosgépkocsi-járatok rendezése ügyében kiirt versenytárgyalás Kolozsvár, december 1. Kolozsvár város törvényhatósági bizottsága december 16-ikán, szerdán délután 5 órakor rendkívüli gyűlésre ül össze a városháza dísztermében, hogy letárgyalja a Kolozsvári Villamosmüvek Bt. uj alapszabályait és döntsön az Electrobel társasággal kötendő szerződés ügyében. A rendkívüli közgyűlés másik igen fontos tár­gya <i társasgépkocsi-járatok ügyének rende­zése. Mint ismeretes, a város vezetősége a társasgépkocsiforgalom lebonyolítására ver­senytárgyalást Irt ki. A versenytárgyalásra beérkezett ajánlatok elbírálására és a meg­kötendő végleges szerződés elkészítésére a törvényhatósági bizottság saját kebeléből hattagú bizottságot küldött ki. A kiküldött bizottság megvizsgálta a versenytárgyalásra beérkezett ajánlatokat és úgy döntött, hogy végleges állásfoglalását csak szakértői véle­mény meghallgatása után lesz módjában le­szögezni. A bizottság szakértői vélemény nyilvánítása érdekében Szendy Károly dr.- hoz, Budapest székesfőváros polgármeste­réhez fordult. Szendy polgármester a kért szakvéleményt meg Is adta. A szakértői vélemény ismeretében ismét összeült a hatos bizottság, foglalkozott a beérkezett pályázatokkal s megállapította, hogy egyrészt a versenytárgyalásra beérke­zett ajánlatok eltérnek lényegében a pályá­zati kiírásban foglaltaktól, másrészt magá­ban a kiírásban foglaltakat a változott kö­rülményekre való tekintettel végrehajtani úgy sem lehet a kocsi, gumiabroncs beszer­zési nehézségek miatt s ezért a versenytár­gyalást meghiúsultnak jelentette ki. Közös bizottságot alak itassak a.z erdélyi protestáns egyházak KOLOZSVÁR, dec. 1. Az erdélyi reform átus, unitárius és evangélikus egyházak ve­zetői december elsején közös tanácskozást folytattak az együttműködés és közös érde­keik szolgálata és védelme céljából. Eihatá roztáJk, hogy mindhárom egyház előterjesz­tést tesz egyházkormányzati szervei elé egy erdélyi protestáns közös bizottság megala­kítása végett, hogy mind nemzeti, mind eg yházi szempontból e három egyház együtt­működését, valamint a felekezetek békéjét és a nemzeti egységet biztosítsák. Aki másnak vermel1 ás, maga esik bele.. avagy, Amikor a feljelentőről derül ki, hogy nincsen ioarjogosítványa Kolozsvár, dec. 1. A „Hungária" Műtrá­gya és Kénsavgyár Linczeg-utca 10. szám alatti kolozsvári kirendeltségének vezetősé­ge feljelentést tett a városi rendőri büntető­bíróságon Piroska István, szappankészitö mester ellen, hogy jogtalanul használja a „Hungária“ elnevezést. A keddi büntetőbí­rósági tárgyaláson valóban kiderült, hogy Piroska jogtalanul használja a kifogásolt emblémát s ezért Schuller József rendőri büntetöbiró 60 pengő pénzbüntetésre átvál­toztatható 8 napi elzárásra Ítélte. A tárgya­láson kiderült azonban, hogy a feljelentő cégnek sincs rendben a szénája: nincs ipar- jogosítványa a „Hungária“ Műtrágyagyár és Kénsavgyár kolozsvári kirendeltségének. Ezen az alapon a rendőri büntetöbiró 150 pengő pénzbüntetésre átváltoztatható 15 napi olzárásra Ítélte a kirendeltség cégveze­tőjét, Geszthelyi Nagy Edét... Ugyancsak kedden Ítélkezett a rendőri büntetöbiró Pop István, Fejérdfogadól gaz­dálkodó felett is, aki az elmúlt hónapban vizezett tejet hozott forgalomba. A rendőri büntetöbiró ezért 150 pengő pénzbüntetésre átváltoztatható 15 napi elzárásra Ítélte a lelkiismeretlen gazdálkodót. özv. KappM Hc'tci-v.'ca 6. sz alatti szlkvizkészi j üzem :::i ? vizsgálat során hiti:. és közegészség! állapotokat találtak. A ki­hágásért 150 pengő pénzbüntetésre átváltoz­tatható 15 napi elzárásra Ítélte a rendörbiró. Szoionnadrcgiics miatt pénzbüntetésre itéfték két vic!ék| szövetkezet üzletvezetője Kolozsvár, dec. 1. A dlsznóvágás korláto­zását követő időkben óriási kereslet indult meg a forgalomból majdnem teljesen eltűnt szalonnanemüek iránt. Amelyik kereskedő mégis szert tett ilyesmire, igyekezett érte busás hasznot szedni a vevőktől. Megtörtént az is, hogy éppen másodkézben szökött fel a keresleti cikk ára. Ilyen eset került kedden a kolozsvári tör­vényszék mellett működő uzsorabiróság egyesblrája, Vitos Pál dr. törvényszéki ta­nácselnök elé Is. Egyik bánffyhunyadi hen­tesmester füstöltszalonnát hozott forgalom­ba a köteles hatósági áron. Gombos János váralmásl és Jákob Henrik magyaréi szövet­kezeti üzletvezetők a hentesnél nagyobb té­telben beszerzett szalonnát tulmagas haszon­nal árusították vevőiknek. Az uzsorabiróság Goini'o« Jánost 200 r-i-s, Jákob Henriket • ' lé'b az árdrágl­u . v j.,.i . iiiientcítéfc. I Jlss állataik és a &áboru Hogyan fogadják az állatok a harcizajt? A madarakat nem zavarja az elsötétités A háború ugyan kizárólag az emberek magánügye, ennek ellenére azonban az álla­tok világát is közvetlenül érinti. Kétségtelen, hogy azokon a vidékeken, ahol a háború pusztító vihara vonul végig, az állatok is kénytelenek tudomást venni a körülöttük tomboló vészről. Különösen áll ez a kor­szerű fegyverek háborújára, amely a tech­nika furfangos vívmányaival és kérlelhetet­len pusztítást vágyában éppen olyan vesze­delmet jelent az erdők mélyén, rétek magas füvében és szántóföldek barázdáiban félve meglapuló vadállatokra, mint az emberre, aki tudatosan szembeszáll vele. A hatás azonban, amelyet a harci zaj a vadon élő állatokból kivált, mégsem egyfor­ma és ezen a téren semmiféle törvényszerű­séget nem lehet tapasztalni. Már az alig néhány hétig tartó lengyel hadjárat is nagy mozgalmat idézett elő a lengyel erdőségek mélyén. A verébölyv, egy kis bagolyfajta volt az első állat, amely ott­hagyta hazáját és Németországba tette át székhelyét. A végtelen lengyel szteppék far­kascsordái pedig, amelyeket szintén kizavart rejtekhelyükről a harcok kíméletlen zaja, a lett és litván erdők sűrűjébe vették be ma­gukat. Akadt azonban nem egy olyan állat is, amelyet nem zavart az ágyuk dörgése és fegyverek ropogása. Ezek hamarosan meg­barátkoztak a változott viszonyokkal és — hogy úgy mondjuk — valósággal megszok­ták a közvetlen közelükben tomboló háború lármáját. így az általában gyávának ismert mezei nyulról lehet talán leginkább elmon­dani, hogy nem tomtbolhat olyan heves csata körülötte, amely arra bírná, hogy megszo­kott lakóhelyét ott hagyja. Még a legheve­sebb pergőtűz sem tudta a bátor tapsifüle­seket megrendíteni. A mezei nyúl egyébként félénk és gyenge rokona, az üregi nyúl sem mutatott kevesebb bátorságot. Még a lövész­árkokba is bemerészkedett és bizonyos fokú barátkozásra is hajlandóságot mutatott. Az emberektől annyira félő borz is bátran ki­tartott és gránátbiztosnak éppen nem ne­vezhető lakását még akkor sem hagyta el, ha az közvetlenül a tüzvonalba esett. A madarak közül sok egészen másképpen viselkedett, mint ahogyan az ember tőlük elvárta volna. Számos éneklőről kiderült — és ezt a mostani háború tapasztalatai is igazolják —, hogy valóságos „fronténekesek­ké“ váltak. Ha csak néhány percre is elült a harcizaj, az erdő sűrűjében máris meg­szólalt a kakuk és fütyülni kezdett a rigó. Voltak azonban ezzel szemben vándormada­rak, amelyek az utjukba eső harctereket ki­kerülték. így például az észak felé huzó vándormadarak a világháború alatt messze elkerülték a Mazuri-tavakat és inkább el­tértek egyenes útirányuktól, mintsem harc­terek fölött kelljen elrepülniük. A mostani háború újdonsága, az elsötétités ezzel szem­ben semmiképpen sem hatott zavarólag a madarakra. Éppen úgy húznak a koromsötét éjszakában a néma házak felett, mint an­nakidején, amikor millió és millió gyertya fényében ragyogott alattuk minden. A nagyobb állatok, mint például a rókák és vaddisznók, már sokkal nehezebben tud­ták a fronton lévő viszonyokat megszokni. A szarvasfajták és a dámvad egyáltalán nem tudott a háborúval megbarátkozni. El is tűntek a harc közeléből jóformán az első puskalövésre. Az özek ezzel szeműben — bár­mennyire csodálatosnak hangzik is — hama­rosan beleszoktak a változott körülmények­be, sőt mi több, szinte szelídekké váltak és nem egyszer közel merészkedtek a fronthoz. A nagyobb madarak magatartása sem egy­séges. A vadlibák már az első lövés után fejveszetten menekülnek, de nem kisebb gyávaságról tesz a fájd és fácán is tanú­ságot. A büszke sas, a madarak félelmetes királya sem szereti a puskapor szagát és ha nem is menekül olyan szégyenteljes móde:f, mint a valóban gyávának nevezhető vadliba, igyekszik messze elkerülni a front zaját. A vadkacsák és foglyok egyáltalán nem mu­tatnak félelmet és igen gyakran a harcok színhelyének közvetlen közelében tartózkod­nak anélkül, hogy a legkisebb mértékben is érdeklődést mutatnának az események iránt, őket valóban nem■ érdekli a háború... JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
Thumbnails
Contents