Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-15 / 259. szám

Vasárnap 1942, november iS i i -X T. 0:i C>ZACrO V ZZt'.iZ K Ö y J A r{ A /KÓpviüolOház könyvtara • ; -:.}>A ' ©UDAPS3Î 1 PASIaMBífT EXTSRíí ftra m fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: I HÖRA 2.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 259. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Az uj székely népballada Igen, ezekben a nehéz, felelősségteljes, ál­dozathozatalban gazdag időkben, amikor a napi gondok prózájában szinte észre sem vesszük az élet szebb színeit, derűsebb fé­nyeit, ebben a nagy történelmi vajúdásban megszületett az erdélyi sorsban is legnehe­zebb sors: a székely sors gyönyörű hősköl­teménye. Nem fehér árkuspapirra rótta fel költő keze. Nem egy ember, nem egy lélek álmodta meg ezt a csodálatos, megrázó köl­teményt. A nép, a faj szive dobbant nagyot, hatalmasat: megszületett az uj székely nép­ballada. Blagyar szivek dobbanásából, ma­gyar lelkek gyötrelmes nosztalgiájából szü­letett meg a mü s annak az a legnagyobb, legszebb értéke, hogy nem költői játék, nem szárnyaló képzelet sugallta, hanem egyszerű emberek egyszerű élete. És éppen azért, mert egyszerű emberek egyszerű élete kap­csolódik be abba a nagy egészbe, aminek neve: magyar sorsközösség, emel­jük ki az események sodrából. S ebből a távlatból, a magyar sorsközös­ség távlatából szemlélve az uj székely nép­ballada megszületésének körülményeit, f !- vünket vasmarokként szorítja össze a meg­döbbenés: miért nem költő és miért az élet irta meg ezt a megrázó történetet? Mert nagy a különbség, ha költő és ha élet kezd balladát írni! A költő poética licentiája talán álmodhatott volna más befejezést is a bal­lada végére, olyant, amelytől nem önti sl könny a szemünket. Az élet nagy valósága azonban nem ismeri el a boldog csattanó jussát, mert az élet, amikor művészit alkot, csak egy törvényt tart be: a maga kérlelhe­tetlen, meg nem fellebbezhető vastörvényét. Az élet költői műhelyében a végzet vezeti az alkotást rovó tollat s a végzet nem ró­zsaszínű szemüvegen át látja a szereplők jellemét és sorsát. Ebben az alkotó műhely­ben az eleve elrendeltetés órája méri a per­ceket és az időhöz kötött cselekedeteket. S a végzet törvénye beteljesedik, könyörtele­nül. S ami a végzettörvénynek ebben a be­teljesülésében tragédiája az egyénnek, a szereplőnek, felmagasztosulása lesz annak a nagy egységnek, amely őt gyermekének tudja. Az uj székely népballada rövid foglalatja pedig a következő: Boér Áron csikszenttamási székely legény világgá bujdosott bánatában. Az volt az ő nagy bánata, hogy nem hívták be honvéd­nek. önként jelentkezett, sor alá állt, mert honvéd, magyar katona akart lenni. Ez volt fiatal legényéletének egyetlen nagy ál­ma. Késett a behívója s azt hitte, hogy az ő tüzes székely" szivére, erős karjára, fiatal életének minden áldozatot vállaló lelkesedé­sére nincs is szüksége ennek az édes, egyet­len hazának. Életét sziyében már felaján­lotta a hazának és keserű bánátira temetke­zett, mert a jelek azt mutatták, hogy hiába- ' való volt az ő nagy vágyódása, lelkesedése, elszánása. Késett a behívó, holott mindenki megkapta, aki vele együtt állt sor alá. A behívó késett, elakudt valahol. így rendelte a végzet, hogy az a kis papírlap késleked­jék s ebből a késésből szülessék meg az uj székely népballada. S az — meg is szüle­tett. Amint a Keleti Fiság mai számának más helyén olvasható, Boér Áron esikszenttamá- si székel.v legény" október 4-én ismételten keserű könnyeket hullatott azért, mert nem mehet honvédnek. Anyja vigasztalta, majd összeszidta s a fiatal legénybe bánatában felkelt, elbujdosott. És másnap — ó. milyen tragikus rendező a végzet! — másnap végre megjött a várvavárt behívóparancs. . . Boér Áron elbujdosott a szülői háztól s azóta (ma november közepét Írjuk!) semmi hir róla. Él-e, meghalt-e nagy bánatában, csak Isten tudja. Ez az uj székely népbailada rövid fogla­lata. A szerző: az élet, nem könyörült. így kellett ennek történnie: tragédiának kellett kialakulnia: a balladában nincs ,,happy end“... Nincs az egyéni sorsok, a szereplők síkján. Beér Aronká ellnijdosott a maga mérhetet­len bánatával, szülői s testvérei maradtak gz örökös keserűséggel. Fiuk, testvérük el­veszett azért, mert minden vágya az volt, hogy honvéd lehessen. Ha várt volna 24 óráig, ma már vidáman énekelhetné a többi fiukkal együtt: „Horthy Miklós katonája vagyok“... De álljunk meg s gondolkozzunk el egy pillanatra. A költői alkotások, függetlenül attól, hogy kiről zeng a komor dallamu vers. az egyéni tragédia hangjaival egy nagyobb, átfogóbb közösséghez szól s azon keresztül az örökkévalósághoz. Mint a havasi kürt, mint a székely hegye­ken megszólaltatott lármafa, úgy zeng Boér Aronka szivetfacsaró komor balladájából a minden magyarok szivéhez szóló hatalmas üzenet: a magyar sorsközösség tiszta, félre­érthetetlen hitvallása. Nagy, Íratlan törvény szava harsog a világtájak felé a csikszent­tamási székely legényke tragédiájából. Vallomást tesz arról, hogy a székelyek magyarok voltak ezer éven át, magyarok maradtak egy két évtizedes idegen megszál­lás történelmi közjátékában s magyarok akarnak maradni abban az uj ezredévben is, I amelynek küszöbére újra ráléphettünk. Még élénken emlékezünk arra, hogy a bécsi döntés után néhány' héttel a bukaresti Cuvântul mit irt a székelyekről. Papírra merte vetni, hogy a magyar éleibe vissza­tért székelyek elégedetlenek a „magyar mennyországában és hogy „visszakivánkoz- nak Romániába“. Megadtuk akkor a kemény és félreérthetetlen választ a Cuvantulnak s most — Boér Áron megrázó tragédiáján ke­resztül a székely nép szive és lelke felel a határon tuli felelőtlen propaganda átlátszó hazudozásaira. Az uj népballada, amit a nehéz, küzdel­mes székely' sors irt meg, mindennél szeb­ben, meggyőzőbben adja tudtnl a világnak, hogy hová tartozik a székely! Boér Áron tragédiájában a székelység szive dobban, a székely lélek kiált fel az égre, a székely­magyar sorsközösség tárja ki meztelen mel­lét a történelem itélőszéke előtt. Hogy hová kívánkozik a székely, hogy milyen zászló alá viszik őt érzelmei, érde­kei? Az uj székely népballada komor so­rai felelnek. A magyar zászló, a dicsőséges honvédlo­bogó hívja a mi fiainkat, a székely legénye­ket. íme: a vitéz apa fia nem is várja a hívást, önként sietett e zászló alá. És mert késett a behivó parancs, úgy elbusulta ma­gát, hogy elbujdosott s talán el is dobta idő­közben drága fiatal életét, amelynek csak egy célja, egy értelme van: a magyar honvédség ! Inkább a halál, mint más életforma, más kötelék, a békés, mun­kás sors a családi tűzhely melleit. A mai magyar ifjúság számára nincs más életfor­ma, csak a hősi, vitézi erényeket magába foglaló, megtestesítő és megvalósító honvéd­szolgálat. Mint a havasi kürt, mint a megszólalta­tott lármafa üzeni ezt minden magyarnak, a magyar minden barátjának és minden ellenségének a csikszenttamási Boér-fiu meg­rázó tragédiája. ő maga nem tudja, bánkódó szülei és test­vérei nem sejtik, hogy milyen nagy dolog történt október 4-én a csikszenttamási Boér- portán. A nemzet és a szomszédság kapott drámai erejű figyelmeztetést a székelység igazi ér­zelmeiről. — íz — A honvédvezérkar főnöke méltatja a műszaki csapatok nagyszerű teljesítményeit Hat hadihajót és 218 ezer tonna kereskedelmi hajóteret süllyesz­tettek el november 9 óta a német buvórhajók Pétaiti tábornagy megbélyegezte Darlan árulását ÖsszeveszieK az áruló francia tábornokok A japán tengerészet uj csatát nyert a Csendes-óceánon A HONVÉDVEZÉRKAR FÖNÖKE szom- ţ baton adta ki 29-ik hadijelentését. Az el- ! múlt héten a honvédarcvonalon nem volt jelentősebb esemény, a helyi jellegű járörcsa- tározások azonban újabb eredményeket hoz­tak a magyar fegyvereknek. A hadijelentéshez fűzött kiegészítő közle­mény különösen a műszaki csapatok hatal­mas teljesítményeit emelik lei. A műszakiak hatalmas munkát végeznek az ellenség erő­dítéseinek szétrombolásánál, a saját vállal­kozásaink előkészítésénél, az ellenséges ak­nazárak eltávolításánál s különösen a saját állások erősebb védelemre való berendezésé­nél. Az ő feladatuk a hátsó összekötő utak rendbentartása. Munkájuk egyáltalán nem veszélytelen, folytonosan készen kell álla­niák a ssétugrasztott vörös katonákkal és a par ti*á nokkal való harcra. Teljesítményük ezért érdemel meg minden elismerést. A keleti harctéren egyébként legújabb je­lentések szerint több helyen kemény harcok folynak. Zürichbe érkezett hírek úgy tudják, hogy Sztálingrádban csütörtök reggel óta fellángoltak a harcol: s a német gyalogos és páncélos csapatok erős tüzérségi előkészítés után kemény támadást indítottak a még meglévő szovjet védelmi fészkek ellen. A Kaukázusban Tnapszélül északkeletre német csapatok a tengerpart irányában nyomulnak előre. * AZ ÉSZAK AFRIKAI ANGOLSZÁSZ BE­TÖRÉST a japán haderő szószólója, Yoko- ya.na vezérezredes a vizbefulónak az utolsó .szalmaszálba kapkodásához hasonlította. Ez a cselekedet, mondotta a továbbiakban, csak növelt Anglia és Amerika ellenségei­nek számát s közeli és biztos zsákmányt szolgáltat a tengely légierejének és tenger­alattjáróinak. Ezt minden kétségen kívül Londonban és Washingtonban is tudták és hogy mégis rászánták magukat az északaf­rikai kalandra, csak azt bizonyltja, hogy elvesztették a türelmüket. Japán illetékes körökben meg vannak győződve — fejezte be nyilatkozatát — hogy az Eszakafríká- ban partraszállott angolszász haderő hama­rosan éppenugy elszigetelődik, mint az ausztráliai és indiai angolszász csapatok. A „Japán Times and Andvertiser“ cimü to­kiói lap az Egyesült-Államoknak Francia- országgal szembeni minősíthetetlen maga­tartását pellengérezl ki. A baráti hűséget mindenek fölött tisztelő japánokra nézve, — Írja a lap, — elképzelhetetlen az ameri­kaiaknak az az eljárása, amellyel régi ba­rátságukat számukra előnyt hozó okokból minden további nélkül áldozatul dobják. Az angolszászok nem elég erősek arra, hogy a tengelyhatalmakat közvetlenül tá­madják meg s ezért gyáva utat választot­tak és a legyőzött Franciaországot szemel­ték ki prédájukul. Japán érdeklődése az északafrikai. esemé­nyek Iránt nagyon is érthető, mert a bá- romhatalmi egyezmény államainak hadvi­selése egyetlen összefonódó egész. Eire a tényre mutat reá a „Glornalc dTtalia"-ban Vlrginio Gayda, a kivaló olasz közíró. A Földközi-tengernek az angolszász hatalmak korlátlan uralma alá kerülése — Írja — a tengelyhatalmak elleni második európai arcvonal megteremtése a Szuez-csatorna teljesen szabad használatát jelentené • s en­nek következménye az Indiai- és Csendes óceánon Japán ellen harcoló haderejü gyor­sabb és gazdagabb utánpótlás volna. A Földközi-tengeri angolszász győzelem a hármasegyezmény hatalmai, tehát Japán feletti győzelmet is jelentene. Éppenezért a mostani Földközi-tengeri eseményeknek vi­lágpolitikai jelentőségük van s döntőek a világháború további menetére. Japán jól tudja, hogyha az angolszász hatalmaknak most sikerülne fontos eredményeket elér­niük a tengely ellen, akkor egész erejükkel Japán és az annyi éven át nagy fáradság­gal létesített uj keletázsiai rend ellen for­dulnának. Az angolszász hatalmait ^ feje­ződik be a cikk — bizonyosak lehetnek ab­ban, hogy a legközelebbi időben a Csendes­és Indiai óceánon sem fesz nyugalmuk s Japán a maga erejével is hozzá fog járulni az események alakulásához és sz.övetsége- sei győzelméhez. A távol Keleten valóban újból nagy hadi események érlelődnek. A Salamon-szigeteU közelében november 10-én uj tengeri csata kezdődött és abban a japánok jelentős eredményeket értek el. A császári főhadi­szállás jelentése szerint megsemmisítették az ott tanyázó amerikai hajóhadnak mint­egy felét, sikerült Guadalkanar-szigetén újabb csapatokat partraszállitanlok és azok rendkívül erős nyomást gyakorolnak a két­ségbeesetten védekező amerikaiakkal. A ja­pánok a legújabb harcokban 90 ellenséges repülőgépet lőttek le. Súlyos támadásokat intézett a japán légi­erő az Előindiában levő asszami és bengá- liai repülőterek ellen. Csekély saját veszte­ség mellett, mintegy 50 angol gépet pusztí­tottak el. A háromhatalmi egyezmény együttműkö­dése példaszerű és az angolszász hajózás sebei, a Csendes óceáni, az Atlanti óceáni és most már a legújabb, a Földközi-tenger! is alaposan véreznek. A NÉMET TENGERALATTJÁRÓKAT ne­vezte Smuts délafrikai miniszterelnök a leg­nagyobb veszedelemnek és fölszólította az angolok és amerikaiak tudósait, katonáit, szervezőit, hogy a legsürgősebbem tegyenek meg mindent ennek a veszélynek elhárítá­sára. • Smuts megállapításainak az angolszászok által bizonyára nem szívesen hallott bizo­nyítékát szolgáltatja a német véderő főpa­rancsnokságának szombaton kiadott legújabb különjelentése. A német buvárnaszádok az Atlanti-occánon az Északi-tengert öl Fokvá­rosifi 30 kereskedelmi hajót süllyesztettek el

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents