Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-14 / 258. szám

V*i'VJT —R-smri v \» ci r ci BUDAPEST PAP LA ME D'T EZ? SR îi Sxo mba t 1942. november 14 MTI: TELJES HETI R/%DlÓ-MljSOR ára 12Mlér I «VRE 33 PENGŐ. — POSTATAKAKEK- PENZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 7*148. KIADJA A LAPKIADÓ K*SZVilii ARS ÁSÁS TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM /IMINK VISSZA A NÉMET VÉDERŐ IIIVONIIT A FÖLDKÖZI-TENGER FRANCIA PARTJAIRA Súlyos veszteségeket szenvedett máris az angolszász haditengerészet Északafrika partjai előtt Sxíalingrátlban már csali 400méteres sáv van a Ssovfet Kesén CSAK KGV GOMBNYOMÁSRA VOLT SZÜKSÉG, állapítják meg német katonai körökben, hogy meginduljon az a hatalmas hRdigépezet, amely azonnali választ jelen­tett az északafrikai angol-amerikai lépésre. A német és olasz szárazföldi, tengeri és légi haderő kötelékei már régen készen állottak, a most bekövetkezett eshetőségre 3 a felvo­nulási tervet a legapróbb részletekig ugyan­csak már régebben kidolgozták. Az eddigi tengelyintézkedések természetesen csak be­vezetésnek tekinthetők s Algir, az ellenség egész északafrikai haditervének súlypontja máris vérző sebévé vált az angol-amerikai haderőnek és továbbra is nyílt seb marad. Minden itt elsüllyesztett hajó, rendkívül nagy veszteség az ellenséges utánpótlás számára. A német és olasz elhárító intézke­dések egymásután következése azután az események további alakulásában nagyon könnyen válságossá lehet Washington és London számára, ahogyan azt a Csendes óceáni térben előállott hasonló helyzetek bizonyítják. A tengelyhatalmak sajtója a közvéle­mény szilárd határozottságát tükrözi visz- sza. Az olasz lapok azt hangsúlyozzák, hogy a világesemények súlypontja a Föld­közi-tengerre tolódott el.. A Földközi-ten­geri. háború, írja a „Messaggero“, olyan arányokat öltött, amelyeket ma még nem lehet teljes egészükben felmérni, de óriási jelentőségüket mindenki érzi. A háborúnak ebben a szakaszában Olaszország minden szempontból tevékeny résztvevő. Az olasz nép szenvedélyes érdeklődéssel figyeli a dráma gyors fejleményeit s tudja, hogy a hadműveletek életfontosságii szakaszba lép­tek. A helyzet a haditervek rendkívüli ki- terjesztését követelik és éppenezért a tájé­koztatást illetően bizonyos tartózkodást ki- .vánnak meg. Ennek tulajdonítható, hogy a tengelyhatalmak hadljelentései egyideig szűkszavúak lesznek. Az ellenséges hírverés természetesen minden lehetőséget fel akar használni a maga céljaira. Legújabban arról terjeszt hí­reket, hogy Északafrikában nézeteltérések lennének a németek és az olaszok között. A Ştefani Iroda ezzel kapcsolatban megálla­pítja, hogy a tengely parancsnokai és csa­patai között soha sem volt olyan szoros együttműködés, mint ma a nagyjelentőségű események óráiban. Az ellenség állításainak hamisságát élén­ken megcáfolja az a kemény bajtál siasság, amely az egyiptomi harcokban megnyilvá­nul. A tengely katonái vállvetve küzdenek egymásért és a legnagyobb veszedelmeknek teszik ki magukat azért, hogy bajlárszikat esetleges szorongatott helyzetükből meg­menthessék. Jó cáfolat az az eredmény is, amelyet a tengely buvárnaszádjai és repülői értek ei együttes erőfeszítéssel Északaírika partjai -előtt. A pénteki riémet hadijelentés egy angol eirkáló, egy romboló és öt ellenséges szál­lító hajó elsüllyesztéséről számol be, ezen­kívül megrongáltak két nagy hadihajói, egy cirkálót, bárom rombolót és tizennégy keres­kedelmi hajót, az olasz torpedóvetó "S ten­geralattjárók pedig egy cirkálót, egy torpe- lórombojót és öt nagy szállító hajót rongál­tak meg rendkívül súlyosan. Az elsüllyesz­tett és súlyosan megrongált, tehát minden­esetre a további használatra hosszú Ideig képtelen hajók száma egyetlen napon har­minchat volt, ami nagy érvágást jelent az ellenséges csapatok védelme és utánpótlása szempontjából. .. A francia északafrikai területekről érkező jelentések nagymértékben ellentmondóak. Zürichi közlés szerint az amerikai csapatok parancsnoksága beszüntette jelentéseinek ki­adását, állítólag azért, mert Marokkóban és Algírban megszűnt volna az ellenségeskedés. Ezzel szemben a tény az, hogy Marokkóban és Algírban is még több helyen tovább tart a harc. Az amerikai főparancsnokság hall­gatásának célja tehát az, hogy titokban tartsa az Algir—Tunisz-i határmentén tör­ténő eseményeket. Ezekről a területek! öl a londoni rádió a legkülönbözőbb híreket su­gározza. Egyik jelentése szerint a csapatok már egészen a tuniszi határ közeiében jár­nának, sőt talán már érintkezésbe is léptek a Tuniszt védő erőkkel. Tuniszban csütörtö­kön este két és fél óráig tartó légi riadó volt, a támadó gépek a város melletti re­pülőteret bombázták. Pénteken reggel ugyan csak a repülőteret érte támadás. Bernen át érkezett jelentés szerint az amerikai és an­gol csapatok előnyomulnak a tuniszi liatár felé és a legutóbbi 12 órában megszálltak egyes hadászati pontokat. Az amerikai fö- erök el vannak készülve arra, hogy Bizerta körül erős ellenállásra fognak találni. A francia tájékoztatásügyi minisztérium pén­teken azt közölte, hogy Marokkóban és Al­gírban francia csapatok folytatják visszavo­nulásukat és átcsoportosításukat az ország belseje felé. A tengelyhatalmak és Franciaország hely­zetének rendezésére vonatkozó tárgyaláso­kat, amint Vlchyböl jelentik, tovább folytat­ták. Tavat a csütörtök esti minisztertaná­cson ismertette az tij fejleményeket. Pélain tábornagy és a kormány tagjai megállapí­tották, hogy Giratul tábornok Északafriká­ban elvállalta a pártűtök vezetését és ezzel megszegte becsületszavát és esküjét. Darlanról nem nyilatkoznak Ilyen határo­zottan. Parisban és Vichyben mindinkább az a benyomás alakul ki, — jelenti a nemzet- közi tájékoztató iroda, hogy a Durlan neve alatt kinilott kijelentések és parancsok nem tőle származnának. Az angolok és ameri­kaiak úgy látszik a fogvatartott tengernagy nevét arra használják fel, hogy a francia északafrikai helyzettel kapcsolatban lélreve- zető közleményeket adjanak ki. Az algíri rádió újabban megint Darlannak egy áditó- lagos felhívását sugározta a touloni francia flottához, amelyben azt követelte, hogy a francia hajóhad induljon el egy északafrikai kikötőbe, vagy legalábbis álljon ellen a ten­gelyhatalmaknak. Ismeretes azonban, hogy a francia hajóhad parancsnokai a tengely­hatalmakkal való együttműködés mellett határoztak és a németek az általuk adott biz tositékot elegendőnek találták ahhoz, hogy rájuk bizzák Toulonnak. a Földközi-lengén francia part talán egyik legfontosabb pont­jának védelmét. Az újonnan előállott helyzet egyik érde­kes jelképes következménye, hogy De Brio- non nagykövet párisi hivatali épületére a fegyverszünet óta most először felvonták a frawla lobogót, A párisi francia hatóságok vezetői és óriási töitieg vett részt * lobogó felvonásánál. * A SPANYOL SAJTÓ — jelenti a Stefani- iroda — hatalmas elmek alatt közli, hogy Anglia és az Egyesült Államok Ígéretet tet­tek a spanyol és a portugál terület tisztelet- hsntartására. Ugyanezt látni a lisszaboni sajtóban is. Utalni kell azonban arra, hogy London és Washington egyik napról a má­sikra el szokta felejteni Ígéreteit. Spanyol­Berfin, november 13. A német véderő fő­parancsnoksága jelenti: Német tengeralattjárók az északafrikai partok előtt az amerikai partraszálló egysé­gek elleni harcukban folytatták támadó hadműveleteiket. Énnek során Marokkó atlantióceáni partja mentén csütörtökön öt torpedótalálattal elsüllyesztettek egy Bir- mingham-osztályhoz tartozó angol cirkálót, egy K. osztályhoz tartozó nagy rombolót és a sephalai kikötőben három szállUóhujót, ösz- szesen 23.500 tonnatartalommal. A Föld­közi-tenger nyugati részében más tenger­alattjárók egy 7000 tonnás szállilóhajót siily- lyesztettek el és megtorpedóztak még. két hajót, köztük egy kétkéményes személyszál­lító gőzöst. Bougie kikötőjében német és olasz légikötelékek szakadatlan nappali és éjjeli támadásaikkal elsüllyesztettek egy több, mint 10.000 tonnás szállitóhajót és egy kisebb kereskedelmi hajót. Ezenkívül meg­rongáltak H kereskedelmi hajót, amelyek Róma. november ,13. (MTI) A Stefan!- } iroda közli az olasz főhadiszállás 901. számú közleményét: Franciaországban és Korzikában tervsze­rűen folynak csapatmozdulataink. A Föld­közi-tengeri francia hajóhad parancsnoka és Vonlon partvédelmének főparancsnoka ünne­pélyesen kijelentette, hogy megvédi a fran­cia hadihajókat és Toulon tengeri erődöt az angolszász hatalmak minden támadásával szemben. A Führer és a Jluce ezért úgy ren­delkezett, hogy Tonlon-eröd vidékét ne szállják meg a német és olasz csapatok. A Marmarica-sivatagban angol páncélos egységek újabb heves támadásokba kezdtek. Légierőnk géppuskatiizzel és gránátokkal támadtak az ellenséges hadoszlopokra. Olasz bombavetök ős torpedóvetö repülőgépek egymástkövetö hulláiban támadták az angot- amerikai tengeri erőket és a Bougic-obölben ország és Portugália, Európának ez 8 két nagymultu állama, ezt már nem egyszer ta-\ pasztalta. Churchill és Roosevelt Ígéreteinek értékét is magatartásuk mértékéhez keli szabni. * KEZDIK BEISMERNI az angolszász ha­talmak is, hogy északafrikai vállalkozásuk nem katonai séta. Knox, az Egyesült Álla­mok tengerészeti minisztere, aki pedig elbi­zakodott kijelentéseiről közismert, Pittsburg - ban 1200 munkásvezetö előtti beszédében, miközben azt hangoztatta, hogy a második arcvonal most létesül, hozzátette, hogy az amerikai katonák rendkívül kemény harcok előtt állanak és hogy a legtöbb amerikainak számolnia kell életmódjának drámai válto­zásával. * A LÍBIAI HARCOK továbbra is a tengely- hatalmak hadvezetöségének megállapított tervei szerint folynak. Romínéi tábornok és olasz bajtársai gyors ütemben csoportosítják át csapataikat az általuk legkedvezőbbnek tartott harctérre, hogy ott azután a maguk által választott körülmények között szánja­nak szembe az ellenféllel. Rommel már egy- izben a legnagyobb eredménnyel hajtott végre egy ilyen hadmozdulatot és amint em­lékezetes, El Ageilától, mondhatni egyetlen ütemben kergette maga előtt az angol had­erőt El Alameinig. A visszavonulás során a tengelycsapatok kiürítették Tobrukot, előbb azonban onnan minden megmozdítható hadi­anyagot elszállítottak, vagy használhatatlan­ná tették. A tengelyhatalmak fővárosaiban mind ezzel, mind az északafrikai francia te­rületek helyzetével kapcsolatosan megállapít­ják, semmi ok sincs arra. hogy a helyzet bizakodó megítélését megváltoztassák. A cselekvés törvénye Rommelék kezében van. közül többet oly súlyosan megrongáltak, hogy elvesztéseikkel számolni kell. A zuhanó­bombázók és mélyenrepülö harcirepülögépek ezenkívül súlyos bombatalálatokkal értek két nagy hadihajót, egy cirkálót és három rom­bolót. Közelharci repülőgépeink nappal tá­madták Bougie kikötő berendezéseit és az algiri Maison-Blanche repülőteret. A délfranciaországi tengerpart megszállá­sa lényegében befejeződött. A véderő főpa­rancsnoksága továbbá a következőket közli.' A földközitengeri francia tengerészeti erők parancsnoka és Toulon partvédelmi fő- parancsnoka ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy a francia hadihajókat és Toulon ten­geri erődöt minden angolszász részről jövő támadással szemben megvédik. A Führer és a Duce ezért megparancsolta, hogy a német és az olasz csapatok tekintsenek el a touloni erődítmény' körzetébe tartozó terület meg­szállásától újabb sikereket értek el. Torpedótalálattal súlyosan megrongáltak egy Leander-osztályú cirkálót, egy nagyobb torpedórombolót és két gőzöst, amelynek egyike 10.000 tonnás volt. Egy lőszerrel megrakott szállitóhajö telita­lálat következtében felrobbant és két másik hajó is lángragyullt. Repülőink ezenkívül je­lentékeny rombolásokat végeztek a kikötő- berendezésekben. Carlo Emanuel Puscaglia őrnagy, az egyik torpedóvetö repülőgépünk parancsnoka, aki több mint 100.000 tonna ellenséges hajóteret süllyesztett el harctéri szolgálata alatt, leg­utóbbi vállalkozásáról nem tért vissza. Ugyancsak nem tért vissza két repülőgépünk sem. Egy angol repülőgépet lelőttünk. Német légikötelékek eredményesen támad­ták az ellenséges hajókat az algíri vizen. Elsüllyesztettek egy 10.000 tonnás szállitó­hajót. Eltaláltak két cirkálót és három tor­A délfrancia tengerpari megszállása befejező dőli A tengely légierői egymást követe hullámokban támadják az angol-amerikai erőket

Next

/
Thumbnails
Contents