Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-08 / 253. szám

Vasárnap >942. november 8 P Ali LAW SUT EXTERN fillér4 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖR A 2.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 253. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM /DUNK VISSZA A DON KELETI PARTJÁN 80 KISERŐDÖT ROMBOLTAK SZÉT A MAGYAR HONVÉDEK Dízlos léli szállásokon érle lioRTÍMÍeinífcl az első hó és fagy Marsa Maíru§iól Keletre tombol a nagy páncélos csata Anglia kénytelen volt Amerikának átengedni a Közép-KeleieS Sztálin jubileumi beszédében az angolszászok ellen emelt vádat a vörös haderő vereségeiért A HONVÉD VEZÉRKAR FŐNÖKE szom­baton adta ki 28. számú hadijelentését. Az előző hetek viszonylagos nyugalma után a most lezáródott héten a honvéd haderő arc­vonalán élénk felderítő vállalkozások voiitak mindkét oldalról. A honvéd haderő kétizben is átcsapott a Don keleti partjára és ott nem kevesebb, mint 80 ellenséges kísérődét sem­misített meg, foglyokkal és jelentékeny zsák­mánnyal tért vissza. A bolsevisták ellentáma­dását a honvédtüzérség kergette vissza kiin­dulási állásaiba. A bolsevista előretörések el­hárításában is nagy része volt a lionvédtüzér- Begnek s a szovjet, próbálkozások legtöbbször már a zárótüzbén összeomlottak. A tél már érezteti közeledését a keleţi arc- ívonalon. A Don-mentén, ahol csapataink ál­lanak, pénteken lehullott az első hó és a fagy­pont alá süllyedt a hőmérséklet. Az időjárás változása azonban nem éri készületlenül kato­náinkat. Jól kiépített, fűthető szállásokban rill őrt, a honvéd haderő és biztosítja szövetsé­geseivel együtt az otthon, Európa életét. * A VÖRÖS KÉM, a bolsevista forradalom, 25 évvel ezelőtt szabadult rá Oroszországra. Huszonöt éve már annak, hogy a legször- nyübb rémuralom telepedett reá arra az óriási területre, amely az európai konti­nens keletét foglalja el s innen a Csendes óceánig terpeszkedik végig Ázsia északi Részén. Az a tarka néptömeg, amely ezen h területen él, 1917 októbere óta megis­merte a minden eddiginél szörnyűbb rab­szolgaságot, a szervezett tömeggyilkolás, ez emberi szellemi és testi erőnek minden eddigit felülmúló kiuzsorázásának legrafi- Ináltabb módjait. Az orosz, ukrán töme­gekre, a Kaukázus, a mongol puszták és a «szibériai óriásterületek népeire reátelepe­dett egy idegen irányzat, a nemzetközi zsi­dóság gondolkodóinak, helyesebben a zsidó hatalomvágy kiélése teorétikusainak elkép­zeléseit és terveit végrehajtó csoport, jamely kitűnő eszközt talált magának a (cári uralom alatt máris alaktalan társa­dalmi tömeggé összeázott néptömkelegben es egyetlen céljául azt tűzte ki maga elé, hogy ebből a tömegből s az ország óriási gazdasági adottságaiból roppant hadsere­get, iszonyú mennyiségű hadianyagot csi­karjon ki, hogy azután reászabaditsa Eu­rópára. 1941 nyarán már minden készen állott , jhrra, hogy ez a haderő megkezdje támadá­sát Európa ellen és elpusztítson mindent, amit egy évezred alatt az európai szellem alkotott. Nagyságában fölinérhetetlen tör­ténelmi tette a néniét birodalom vezérének, hogy a szennyes áradattal szembeszegezte a maga és népe akaratát s a Német Biro­dalom szövetségeseivel együtt vállalta a roppant munkát, az emberiség megmenté hét- . ta a nté- I Ma, a vörös forradalom 25. évfordulóján Moszkva urai keserű szájjal ünnepelnek. „Szövetségeseik", az angolszász államok táborából üdvözlő táviratok érkeztek Kali- ninhez, a Szovjetunió árnyékelnökéhez és az angol-amerikai haderő parancsnokai is jókívánságaikat fejezték ki a vörös hadse­reg parancsnokainak. Sztálin pedig beszé­det mondott az „ünnepi“ alkalomból és ezt a moszkvai rádió hivatalos szövegezésben közölte is. A beszéd egyik legfontosabb ré­sze — válaszul az üdvözlésekre — rendkívül eró's szemrehányás volt az angolszászok felé azért, amiért nem állították fel ebben az évben a második arcvonalat. A vörös diktátor kénytelen volt elismerni, hogy a németeknek sikerült megszerezniük a had­viselés kezdeményezését és komoly taktikai sikereket is értek el. Sztálin végül kifejezte azt a reményét, hogy mégis csak létre jön a második arcvonal s beszédét a kővetkező egészen átlátszó fenyegetéssel végezte: — Szövetségeseinknek meg kell érte- itiök, hogy miután Franciaország kiesett sorainkból, a második arcvonal hiánya mindnyájunk, tehát a szövetségesek szá­mára is rosszul végződhet. Sztálin beszédével kapcsolatban illeté­kes német helyen kijelentik, hogy Német­országnak sem politikai, sem katonai veze­tősége nem változtatja meg azt a szikla­szilárd elhatározását, hogy a szovjet rend­szert kiirtja az emberiség politikai és szel­lemi történelméből. Ezzel a jelszóval sora­koztak fel az európai szövetséges hatalmak Keleten, ezzel fognak győzni és elhatáro­zásuk olyan törvény, amelyet tántoritha- tatlanul teljesíteni kell. Sztálin nyiltkozatából kitűnik, hogy az egyiptomi angol támadást Moszkvában egyáltalán nem tekintik „második arcvo­nalnak“. Sztálin Európa elleni közvetlen támadást követel, hogy súlyos helyzetéből a vörös haderő menekülést találjon. A Sztálin beszédre angolszász részről föltétlenül válaszolni kell. A Német Táv­irati Iroda stockholmi jelentése szerint Angliában úgy tudják, hogy Churchill a jövő hétre tervezett nyilatkozatában előre­láthatólag foglalkozik Sztálinnak azzal a szemrehányásával, amely szerint a Szov­jetunió súlyos helyzetét a második európai arcvonal hiánya idézte elő. A bolsevista-angolszász szövetség belső kapcsolataira jó világot vet Pearlson ame­rikai újságírónak, Roosevelt rokonának a „Washington Post“ cimü amerikai lapban megjelent cikke. Pearlson megirja, hogy Molotov washingtoni tárgyalásai idején Churchill távbeszélőn felhívta a Fehér Házban Rooseveltet és izgatott beszélge­tést folytatott vele. Churchill attól félt, hogy az amerikaiak túlságosan messze mennek Moszkvával szemben a kötelezett­ségvállalásban és ezért figyelmeztette a/, amcykai elnököt: ne tegyen túlzott Ígérete­ket a második harctér kérdésében. Churchill azután éppen ennek az ügynek tisztázására repült Moszkvába. A Sztálinnál való talál­kozás első napja jó hangulatban folyt le. Másnap azonban összeültek a szakértők és a nehézségek ahnál súlyosabbnak mutatkoz­tak, minél behatóbban foglalkoztak a máso­dik harctér kérdésével. Az igazi vihar a har­madik napon tört ki, amikor a szakértői vélemények Churchill és Sztálin elé kerül­tek. A vörös diktátor és az angol minisz­terelnök nyíltan és néha ellenségesen beszél­tek egymással. Mikor azután visszaérke­zett Londonba, Churchill mégis elégedettnek mondotta magát, mert meggyőződött arról, hogy az oroszoknak nincs szándékuk külön békét kötni Németországgal. Ettől az idő­től kezdve azonban, Írja Pearlson, egyre nyíltabbá vált az az ellenségeskedés, amely jelenleg a bolsevikiek és szövetségeseik kap­csolatát jellemzik. * AZ AFRIKAI CSATA Rommel vezértá­bornagy csapatainak uj védelmi vonalban való elhelyezkedésével uj szakaszba lépett. A kattarai mélyföldtöl a Földközi-tenger partjáig a német és olasz kötelékek rugal­mas védekezésükkel meg tudják tartani azt a vonalat; amely számúiéra azután minden támadási lehetőséget ad meg a sivatagi há­borúban. Montgomery, a brit tábornok, csak óvatosan követi a tengelycsapatok mozdula­tait és a jelek szerint a kétheti támadás után megmaradt erejével takarékoskodik. A sivatagi háború törvényei szerint a nagyobb gépesített kötelékek hadműveletei hatalmas pótlást követelnek. Ez nyilvánvalóan annál nehezebb, minél távolabb vapnak az után­pótlási központok. A német—olasz páncélos hadsereg utánpótlását a legapróbb részlete­kig szervezték, viszont az angoloknak elő­nyomulás közben, az uj hadműveleti tere­pen, most kell ezt a szervezést végrehajta- niok. A tengelycsapatoknak az ellenségtől való elszakadása teljes rendben folyt le és a német és olasz hadosztályok, bár kétség­kívül veszteségeik voltak, olyan harci erő­vel rendelkeznek, amely lehetetlenné teszi Montgomerynek, hogy nagyobbszabásu ül­dözést kíséreljen meg. Már egy idő óta hirek érkeznek arról, hogy Gibraltárban nagy angol tengeri erő gyülekezik. A nemzetközi sajtótudósitó köz­lése szerint csütörtökön éjszaka azután brit hajókaraván futott ki a kikötőből. A kara­vánban néhány repülögéphordozó és más nagy hadihajók voltak s a hajók a Földközi- tenger felé vették útjukat. Az angolok nyil­ván arra tesznek kísérletet, hogy a máltai szigeterödöt nagyobb utánpótlással lás­sák el. A honvédvezérkar főnökének mai 28. szá­mú hadijelentéséhez in ágya r katonai körök ezt a részletet csatolták? A honvédhadsereg donmenti arcvonaián az elmúlt héten mindkét oldalon megélénkült a felderítő tevékenység, helyenként pedig ki- sebb-nagyobb vállalkozásokra is sor került. Ezek célja ezúttal az erődítő munkálatok meg­zavarása volt. Az ellenség ilyen kísérletei ál­talában már zárótüz.ünkben összeomlottak és csak esetenként sikerült egy-egy kisebb járőr­nek vonalaink közelébe lopozniuk. Ezeket honvédőink mind foglyul ejtették, vagy meg­semmisítették. Saját erődítő munkálatainkban az ellenség vállalkozásai semmiféle fennaka­dást sem t-udlak okozni. Annál örvendetesebb sikerrel végződtek a honvédkötclckek hasonló vállalkozásai, ame­lyek között különös méltánylást érdemel a német hadijelentésben már megemlített no­vember 2-i vállalkozásunkon kívül az a ro- bamvállalkozásnnk. amelyet november S-cn hajtott végre két honvédszakusz, amelyek csó­nakokon meglepetésszerűen átkeltek « Don Felvidéki honvédek eredményes vállalkozásáról emlékezik meg a honvédvezérkar főnökének jelentése A 28. számú magyar hailijelentés: A Magyar Távirati Iroda jelenti: A honvédvezérkar főnöke közli: Az elmúlt héten a magyar hadsereg arcvonalán saját és ellenséges felderítő vállalkozások sűrűn váltakoztak. A kivétel nélkül sikerrel járó saját vállalkozá­sokból kiemelkednek a felvidéki honvédek november 2-án és 5-én végrehajtott vállalkozásai. Az utóbbiakban összesen több mint 80 ellenséges kísérőd semmisült meg. Osztagaink foglyokkal és jelentős fegyverzsákmánnyal tértek vissza. Az el­lenség vállalkozásai legtöbbször zárótüzü nkben összeomlottak. Az ellenség légite- / vékenysége főleg a hét elején volt élénk, amikor légierőnk öt, légvédelmi tüzérsé­günk pedig három ellenséges gépet semmi sített meg. Saját bombázóink naponta igen eredményesen bombázták az ellenség közlekedéseit és védelmi berendezéseit. Két saját bombázógépünk elveszett. ff vizén, megrohanták a túlsó parton kiépített erős ellenséges pdncélclháritó támpontot. En­nek megsemmisítése után még további 35 szovjet földerSdöt robbantottak fel. A szívó­san védekező ellenségből mintegy 100 főnyi elesett. Az ellenség a merészen végrehajtott vállalkozás elszigetelésére félzászlóaljnyi erő­vel ellentámadásba lendült, azonban tüzérsé­günk rövidesen visszavetette, miközben a tá­madó szovjet egységek további 80 halottat vesztettek. Saját veszteségünk ugyanakkor 3 halott és 13 sebesült volt. Zsákmányoltunk 2 szovjet páncéltörőágyut, 4 aknavetőt, 6 nehéz puskát és sok gyalogsági puskát. . Az összefoglaló jelentések szerint az egész honvódai'cvonal előtt megindult ellenséges fel­derítő és vállalkozó kísérletekben, valamint saját sikeres vállalkozásaink következtében több mint 400 fő halottat vesztettek a szov­jet csapatok. A Don mentén egyébként, tegnap süllyedt elsői eben fagypont alá a hőmérséklet. Ugyan­akkor hullt te az első hó. Csapatainkat a lehel­re fordult időjárás már jól kiépített, fűthető féröhelueken találta.

Next

/
Thumbnails
Contents