Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-29 / 271. szám
t94Z> HOVEMBEn 29 December 19-ig választással kell megujitani a Felsőház tagjainak egyes csoportjait Dadapest, november 28. A Felsöházról *zól6 törvény értelmében a Felsöház tagjainak egyes csoportjait még 1942-ben választással meg kell újítani. A választások során he kell tölteni: 1. azokat a felsőházi tagsági helyeket, amelyekre a megválasztott felsőházi tagok bizonyos részének tis évre szóló megbízatása lejárt; 2. azokat a felsőházi tagsági helyeket, amelyek 191,2. december 21. napjával megüresednek; 3. azokat, amelyek az országgyűlési képviselők számának felemelése nyomán a törvényes rendelkezés értelmében a Felsöház tagjainak számában is emelkedésre vetetnek; Jf. azokat, amelyek, egyéb törvényes intézkedések értelmében a felsőházi tagok számában a korábbi taglétszámmal szemben többletként állottak elő; 5. azokat a, tagsági helyeket, amelyeket a törvény a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területeken újból megalakult törvény- hatóságok részére állapított meg. Egyidejűleg megfelelő számú felsőházi póttagot kell választani. A Hivatalos Lap szombati száma közli a belügyminiszter rendeletét, a felsorolt tagok választását december 19-ig meg kell rendezni. (MTI) Idegháboru Irta: Túrán Lajos Éjfél táján kopogtak az ablakon. Előbb csak halkan, majd erősebben. A kutya veszettül ugatott. Dühösen rohant végig a kerités mellett. Fogait csattogtatta. A deszkákat rágta. Valaki a kerítésen túlról bottal ingerelte. A kutya ki akart törni. "Dühöngött és szinte sirt tehetetlenségében. Az ablakot folytonosan döngették. . — Lajos! — hangzott- a csendben a si- kolyszerii kiáltás. Az asszony felült az ágyban és kétségbeesett rémületében a szomszédos ágy felé kapkodott. Koromsötét volt. Az asz- szony reszkető kézzel tapogatta a párnákat, széttárt ujjaival a levegőbe markolt. Megriadşsât az egyedüllét s a védtelen- ség érzése a halálfélelemig felfokozta. Hideg veríték ütött ki testén s öntudatának szinte végső föllobbanása volt, ' férje nevét kiáltotta. Az ablakot már ököllel verték... A férfi az ablaknál állt és a függöny mögül kémlelt az éjszakába. Künn koromsötét volt, nem látott senkit. A férfi kezében baltát tartott. Nyugodt, megfontolt és szomorú volt. — Anyuka! — sirt föl keservesen egy vékony gyermekhang. A férfi a gyermekhez ment és ölbevette. A gyermek szive rettenetesen dobogott. A férfi kebléhez szorította kisfiát. Úgy érezte szívverését, mintha foglyulejtett madarat dugott volna az inge alá. — Drága kis fiacskám, ne félj! — súgta a gyermeknek. Megcsókolta, megsimogatta a reszkető kis testet. A kis paplanba bepólyálta és a fiúcskát odafektette édesanyja mellé, az ágyba. A férfi megfogta felesége jéghideg kezét. Átölelte az asszonyt. — Drága lelkeim! Ne féljetek! Itt vagyok mellettetek! Az asszony reszketett és magához szorította a kisfiút. Már nemcsak az ablakokat, hanem a kaput és a palánkot is döngették ... A szomszédos szoba ajtaja lassan kinyílott és bevánszorgott a férfi édesanyja. Hálóingesen s mezítláb, mint kisértetek jöttek utána unokái. A két leányka reszketett a félelemtől és imádkozott. Valamennyien az asszony ágya köré gyűltek. — Mit akarnak, miért dörömbölnek? — kérdezte az egyik leányka. — Csak ijesztenek, fenyegetnek — mondta apjuk. — Gvülölnek minket, el akarnak kergetni. Ne féljetek, kedveseim. Itt vagyok mellettetek, megvédtek titeket. — Ö, mindenható Isten — fohászkodott az öregasszony — könyörülj rajtunk! Védjél meg minket szegény magyarokat. Arca halálsápadt volt, szinte világított a sötétben. A férfi suttogva ismételte: — Ne féljetek, megvédlek titeket. Másnap a hűséges házőrző hullája ott feküdt a lépcső előtt. Megmérgezték. A következő éjszakán már az udvar Esztergapadot és sierssámnéoet megvételre keresünk. „Készpénz“ jeligére a lap kiadóhivatalában. felől a tornácon súlyos léptek alatt nyikorogtak a deszkák. Valaki lenyomta az ajtó kilincsét. Az első neszre mint villanyáramütésre ugrott talpra a kis család. Reszketve szenvedték végig a félelem gyötrő kínjait. A férfi állt közöttük nyugodtan s elszántan és folyton ismételte: — Ne féljetek ... De a félelem, mint egy szörnyű rém, beköltözött a házba. Ott lakott éjjel és nappal. Kinyújtott kezével rázta a testeket s markolászta a torkokat. A férfi járt és mindenfelé próbálkozott: segítséget és védelmet keresett. De hát kihez fordulhat? Megalázottan, meg- «sufoltan, kifosztva és védtelenül csak önmagának jajgathat és sirhat. Panaszát csak az ég hallja. A férfi elment azokhoz, akik a rendre és a törvényekre vigyáznak. Megalázkodott és kegyelmet kért. Csak annyit, amennyi kijár egy békés háziállatnak is. Kinevették. Azt mondták neki: képzelő- /dik és ideges. Éjjel azonban az ablakát verték. Megmaradt kis vagyonkáját rongálták és pusztították. Egy napon az asszony agyonkinzottan, a végtelenségig kimerültén, eszméletét vesztve zuhant le a székről. A férfi fölemelte holtravált asszonyát és a jajveszékelő gyermekek között ágyra fektette. Aztán sápadtan viaskodott önmagával. Sokáig járkált le és föl. Érzelmei értelmével vívtak sorsdöntő harcot. — A gyarló test gyengébb a léleknél — gondolta a férfi — hamar összeomlik, széttörik, s a maga gyarlóságának kötelén vonszolja s a földre rántja magasba- vágyó társát. Az ő erőslelkü asszonya, lám, megtört. Már nem birja tovább a megpróbáltatássokat. Eszébejutot az az éjszaka, amikor arról döntöttek, hogy itt maradjanak-e és vállalják-e a kiszolgáltatottak sorsát, megkapaszkodva abban a földben, amelyik őseit is eltartotta. Maradjanak, vagy fussanak innen a többiekkel messzire, ahol magyarok között, magyarként élhetnek. Az asszony nem erdélyi föld szülöttje volt. Budapesten; született. Hozzá- tártozói most is ott élnek. Sokáig beszélgettek egymással akkor, mindent megvitattak. Akkor az asszony döntött s azt mondta: maradjunk itt. — Tudom, hogy sok szenvedés, sok fájdalom vár reánk, — mondotta elszántan, — de vállalnunk Kell. Epek, erősek vagyunk és kötelességünk itt maradni a fajtánkért is. A lelkedbe látok. Nagyon fájt volna, ha azt érzem, hogy te másképen döntesz. Csalódtam volna benned. Oly kimondhatatlanul boldog volt akkor! Erezte s világosan látta életének értelmét és célját. És ime most, az asszony összeroppant: a gyarló test legyőzte a lelket. Amikor az ájult asszony magához tért, a férfi föléje hajolt: — Elmegyünk innen ... Megadjuk magunkat. Az asszony nézte a férfit. Szeme mélyen a lélekbe akart látni. Átölelte férje nyakát és azt mondta: — Ha te akarod és parancsolod, akkor elmegyünk. Az én akaratom az volt, hogy itt maradjunk és most is azt akarom! Tűrök és szenvedek, de hűtlen nem leszek, nem hagyom el a magam akaratából ezt a helyet, ahol a legboldogabb voltam. A testem gyenge és gyarló, de a lelkem erősebb! Idegháboru ez. S ez a ház egy kis erőd. El nem hagyhatjuk. Tartanunk kell. Még nem tartunk ott, hogy feladjuk... A férfi elfordult, mert könnyes lett a szeme. Könnyei prizmáján át nézte a sarokban a baltát.., jí'oc» gebhar^ az ewr6í*' Önellátás Ma is kemény öneliátási harcot vív Európa., akárcsak Napoleon idejében. Gazdasági téren ez a harc abban nyilvánul, hogy hazai termékek lépnek az elmaradt ten- geren(vili szállítmányok helyébe. Sok kényszerű kísérlet mellett a napoleoni idők kifejlesztettek két olyan belföldi ipart, amelynek termékei helyettesítették és nagyszerűen helyettesítik ma is a hiányzó tengerentúli cikkeket. Ilyenek és több mint 100 éve ismertek az európai piacon a hófehér répacukor és az aranybarna illatos és zamatos Franck eikória- kávé. Az a közkedvelt „Franck“ cilióriakávé, amely minden kávéfőzet izét zamatosabbá teszi, de amely egymagában is — tejjel keverve — kitűnő italt szolgáltat £>. ma Az elsötétítés idejében Újabb utcai rablótámadás történt Kolozsváron A támadó meejsebesiVette áldozatát és elmeneliulf Kolozsvár, november 28. Csak legutóbbi számunkban közöltünk tudósítást attól, hogy öt útonálló a kolozsvári Hosszupatak-utcán 1800 pengőt rabolt egy vidéki gazdálkodótól, s máris újabb utcai rablótámadás történt. Nagy Károly Magyar-utca 26 szám alatti lakos feljelentést tett a rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen, aki az elmúlt este a Szamosköz-utcában megtámadta, bottal súlyosan többször fejbeverte és pénzét követelte. Nagy Károly segítségért kiáltozott, de a támadó ezzel mitsem törődött, kését is előrántotta és áldozatát ballvdllán megszur- ta, majd elmenekült. Mire segítség érkezett, a helyszínen csak az eszméletlen állapotban lévő áldozatot találta. Nagy Károlyt a mentők részesítették első segélyben. A rendőrség megindította a nyomozást az ismeretlen támadó kézrekeritésére.
