Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-27 / 269. szám

1942. NOVC.HHE.1t 27

3

Á székelység a közelmúlt harcaiban az erdélyi magyarság legkeletibb végvárában

sziklának bizonyult

— mondotta Sándor Imre püspöki helynök az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye csütörtöki közgyűlésén

Kolozsvár, november 26. Az erdélyi római katolikus Egyházmegyei Tanács csütörtökön délelőtt 10 órakor tartotta meg évi közgyűlését a katolikus gimnázium dísztermében. A közgyűlésen nagyszámban vettek részt az egyházi- képviselőtestület vidéki tagjai is. A közgyűlést megelőzőleg délelőtt 9 órakor ünnepélyes istentisztelet volt az egyetemi templomban. Az ünnepi szentmisét Sándor Imre püspöki helynök pontifíkálta fényes papi segédlettel. Az istentisztelet után a képviselőtestület tagjai átvonultak a piarista gimnázium dísztermébe. A széksorokat teljesen megtöltötték az egyházközségek, intézmények képviselői.

A közgyűlés résztvevői

A megjelentek közül a következők neveit jegyeztük fel érkezési sorrendben:

Egyháziak: László Ignác, Fodor Gergely, Biró Ferenc, Kakucs Ferenc, Bartha Ferenc, Sass Antal, Búzás Ince, Petres Kálmán, György Gábor, Fekete János, Boga Alajos dr., Adorján Károly dr., Csipák Lajos dr., Gajdátsy Béla, Balázs András dr., Rácz Vince, Papp Dénes, Török István, Biró Vencel dr., Szakáts Antal, Huszár Adám, Faragó Ferenc dr., Veress Ernő, Baráth Béla dr., Lestyán József, P. Baross Fortunát dr., Bálint József dr., Jakab Antal, Péter Antal dr., Ocskó Lajos dr., Erőss Alfréd dr., Szentitlányi Róbert dr.

Világiak.* szökefalvl Nagy Gyula dr., Wentsek József dr., Merza Gyula, Csathó Árpád, Dobos Ferenc dr., Benke Antal, Zakariás György, Cseh István, Zalán Endre dr., Urbán Gusztáv dr., Kiss Dezső dr., Pataki József dr., Rózsa József dr., Soó Rezső dr., Szabadi Tivadar dr., Nagy Lajos dr., Printz Gyula dr., Tóth Balázs dr., Kovrig Béla dr., Plözel Oszkár, Dávid János, Biró Lajos, Szoboszlay László dr., Daróczy László, Oláh Jakab, Kolumbán József dr., Pittner Árpád dr., Brutsi László, Hajdú Árpád, báró Apor Péter, Hinléder-Fels Ákos dr., Leiter- sdorfer Sándor, Albert Vilmos, Vargha Béla dr., Máriaffy Lajos, Bélái Kálmán gróf, Ur- mánczy Jeromos,' György Lajos dr., Inczédy- Joksman Nándor, Xantus János, Bartha Ignác dr., Szász G. Gerö, Méhes Gyula, Dom- bory Zoltán dr., Jelen Gyula dr., Rátz Mihály, Kováts Károly dr., Inczédy-Joksman Ödön dr., Jancsó Béla, Varitsek Zsigmond, Ábrahám József dr., Urmánczy János, Fii- löp Kálmán, Farsangh Endre dr., Heller Erik dr., Székely István dr., Tamás Lajos dr., Baráth Tibor dr., Luckhaub Gyula dr., Domokos Pál Péter, Nagy László dr., Sándor Béla, Bárczy József, gróf Mikes Mihály.

Az elnöki emelvényen Sándor Imre pcspöki helynök, Inczédy-Joksman Ödön dr. és Jelen Gyula dr. világi alelnökök, Boga Alajos dr. kanonok és Adorján Károly dr. kanonok előadók foglaltak helyet.

Az erdélyi katolikusság helyzete és kötelességei

A közgyűlés megnyitása előtt Sándor Imre püspöki helynök meleg szavakkal köszöntötte a közgyűlésen vendégként megjelent Grösz József dr. szombathelyi megyéspüspököt, majd a jegyzőkönyv vezetésére György Lajos dr. és Dudutz Zoltán dr. közgyűlési tagokat kérte fel. A püspöki helynök ezután megnyitó beszédét mondotta el.

— Időnként visszatérő divat Erdélyben — mondotta — transzilvánizmusról, erdélyi gondolatról, erdélyi szellemről — különböző neveken mindig ugyanarról a tisztán soha meg nem határozott fogalomról — beszélni. Megbújt e beszédben, a szavak mögött az erdélyi külön hivatás tudata, egy bizonyos magabizó értékelés. Azoknak is azonban, akik nálunk e jelszavakat politikai, vagy kulturális szempontból aggodalmasoknak tartották, jól esett a hazatéréskor az elismerés a megvívott harcért és a várakozás, amellyel az értünk jött magyarság tekintett az erdélyiekre. Ma már túl az összeölelkezés örömein, amikor az elhalkult aggodalmak itt-ott ismét felütik fejüket, a magyarság élet-halálharcának óráján, a nemzeti összefogás kategorikus imperatívusza idején a magunk erdélyi feladatairól óhajtok beszélni. A különállás gondolatának teljes elutasításával, csupán feladataink felmérése és lelki- ismeretes vállalása szempontjából óhajtom felvetni és megválaszolni a kérdést: mi az erdélyi magyarságban az erdélyi katolikus- ság helyzete és mi a kötelessége fajával és hitével szemben.

„A magyar egyházak közül számbelileg első helyen állunk“

•— Tények megállapításával kezdem. Az 1930. évi, reánk nézve kedvezőtlen népszámlálás adatai szerint, a püspöki helytartóság földrajzi területén a magyar egyházak közül számbelileg első helyen állunk, 4500 lélekkel többen, mint a rögtön utánunk következő református egyház. A 385.881 hívőből 247.373 a Székelyföldre esik, amiből önként következőleg a római katolikus székelyek száma Északerdély területén legalább húszezerrel több, mint a másvallásuaké. Ez a lélekszám majdnem osztatlan tömbben él együtt a katolikus Csíkban és a hozzá közvetlenül kapcsolódó Kézdiszéken, Udvarhely északi részében és Szintén egy kisebb tömbben a nyárádmenti „Szentföldön“. Ez a Iliiében és fajában osztatlan, egységes, tiszta magyar nép a közelmúlt harcaiban az erdélyi magy arság legkeletibb l égvárában sziklának bizonyult. Soha nem hánytorgatta, hogy hány százalékig magyar. Egyszerűen magyar volt, mert más lenni, mint aminek születeti, sem nem tudott, sem nem akart, kényszer ellenére sem. Nem vizsgálta, hogy először magyar legyen-e, vagy katolikus, mert ezek a fogalmak soha lelkében ellentétbe, összeütközésbe nem kerültek. Egyszerűen evangéliumi szellemtől áthatott magyarság volt. Azok a nemzetközi kapcsolatok, amelyek lcatolikuma révén más nemzetekkel összekötötték, nyílt, senki előtt nem rejtegetett, hitvalláson alapuló kapcsolatok.

Ezekben a kapcsolatokban csak erősséget, védelmet talált a múltban.

» *',VVVV V.XV V.*.V.V'.'’

— Az erdélyi szellem prófétái — folytatta ezután a püspöki helynök — szívesen hangoztatták a vallásszabadság klasszikus földjén kívánatos és természetes vallási türelmet, ezt az úgynevezett magyar bölcsességet. Ki kell jelentenem e tekintetben, hogy a legnagyobb nemzeti csapásnak tartom, ami a magyarságot a történelem folyamán érte, annak vallási megosztottságát. Nagyobb volt ez a mohi puszta mészárlásánál, mert ott csak a nemzet testét érte súlyos seb és a vére hullott el, de a lelke egynek maradt meg és hamarosan uj életet teremtett. Nagyobb a mohácsi vesztéit csatánál, mert ha el is hullott ott a nemzet, dísze, virága, gyorsabban kiheverte volna a veszteséget, ha hasadás nem áll be a leikébe. És vallom azt, hogy a legnagyobb jót azok művelik majd a magyarsággal, akik annak lelki egységét helyre tudják állítani. De ezt nem a vallásos türelemnek olyan gyakorlásában látom, amely hitbeli közömbösségből ered. Ez sem nem erdélyi szellem, sem nem magyar bölcsesség. Ez Lessing bölcs Náthánjának bölcsessége, amelyet Voltaire iratainak népszerűsítése után Erdélyben is szívesen terjesztettek s amelyek vadvizek gyanánt ma újból előtörni látszanak. Ezeket az elveket azok sem követik, akik hangoztatják. Ml, a magunk részéről a békés megegyezésre, az általános nemzeti jó közős nmnkálására mindig készek vagyunk. Elveink feladására soha. A szeretet gyakorlását kötelességnek érezzük, a hitben való lágy-meleg közönyt árulásnak és bűnnek tartjuk.

— Ma, mindenütt a földkerekségen a szellemek oszlásának kot át éljük: a világnézeti kérdések élénken érdeklik az embereket. A Szentlélek elleni bűnnek tartanám, ha sanda szemmel néznök a protestáns testvérek körében jelentkező vallási Imzgóságot, amely versenyezni óhajt a katolikus egyház vallási elmélyülésével. Sőt, az Istenkeresést útnak tartom azon egység felé, amelyről a protestáns híres bölcselő, s polihisztor Leibnitz s a katolikus egyháztanitó, a jóságos Szalézl Szent Ferenc nyomában annyian álmodtak. Igen, mi akarjuk az egységet s addig, amig ez megvalósul a békés együttműködés módjának megtalálását, de ennek alapfeltétele, hogy a katolikus lelket azon hitelvekből próbálják megérteni, amelyet a katolikus egyház tanít s nem azokból, amelyeket neki mások tulajdonítanak, vagy melyeket rcákény- szeriteni szeretnének.

Sándor Imre püspöki helynök a továbbiakban részletesen foglalkozott a reverzális kérdésével. Hangoztatta, hogy az egyház azokból az elvekből, amelyeket a vegyesházasságok esetében lefektetett, nem engedhet A püspöki helynök így fejezte be szavait:

— Kérem a közgyűlésen megjelent egyházi és világi képviselő urakat érezzék át aj idő felelősségteljes komolyságát és segítse— Egy jeles magyar iró szavait idézem, amikor azt mondom, hogy az ünnepek aranykelyhek, amelyekből az örökkévalóság italát vesszük. Tehát nem a kehely a fontos, hanem az, amit bele töltünk. Arany- kehelyből is ittak már mérget és fakupából is szivtak magukba szent mámort, égi tüzet, csodálatos látásokat és hősi bátorságot. Nekünk, az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyéhez tartozó katolikusoknak az Erdélyi Katolikus Státus évenként megifjuló közgyűlése az az ünnep, az az aranykehely, amelyből mindig a tiszta katolikus öntudattal táplálkozunk. Az ünnepek azonban az élet rendje szerint nemcsak örömökből állanak, de néha szomorúságot is tartogatnak számunkra. Felszólalásom rendjén ma én is egy örömteljes és egy szomorú tényről tartom szükségesnek szives engedelmükkel megemlékezni.

— 1917 május 13. a világ katolikusainak

örökre nevezetes dátuma. XV. Benedek pápa e napon szentelte ugyanis püspökké szentséges Atyánkat, XII. Piust. Nem célom életrajzi adatait felsorolni ezalkalom- mal, hiszen ezek többé-kevésbé ismeretesek kell legyenek mindenki előtt. Csupán jellemzésül emlitem meg az ő rendkívüli tudását és műveltségét, szónoki képességét, véghetetlen szivjóságát, rendületlen elv- hüségét és azt a bámulatos szuggesztiv hatást, amelyet puszta megjelenésével, de különösen szónoklatával gyakorol az emberekre. Ezzel és a magyar igazság iránt tanúsított őszinte megértésével nyerte meg egy csapásra az Eucharisztikus kongresz- szuson a magyar nemzetet. Mi erdélyi katolikusok a keserves elnyomatás idejében, mint biboros-államtitkárt tanultuk Őt megismerni, ki a ml problémáink messzemenő jóakarata támogatója volt. .Jóakaratának és bölcsességének köszönhetjük a Státus ősi intézményeinek védelmét és áz Egyházmegyei Tanács szabályzatát, amely az ősi katolikus alapokon állva nemcsak vagyonunk még meglevő töredékének megmentését, hanem az ősi intézmények uj működési körben való szerencsés fejlődését is lehetővé tette. Úgy érzem, méltó és igazságos, hogy szentséges Atyánk püspökké szentelésének 25 éves fordulóján alázatos fiúi szeretettel emlékezzünk meg fenkölt személyéről és » » f ' adjunk kifejezést— De e« az év, i.

zomoru emlékeztető is marad szamunkra hosszú időre. A hivő emberből is már-már kitörni látszott a zúgolódás az isteni rendelés ellen, amely a nemzet legszebb reményét döntötte porba és fosztotta meg vérbeli támaszától azt a fél'- fiut, akinek Isten után a szentistváni Magyarország részbeni feltámadását köszönhetjük: Kormányzó Urunkat.

— Az ür, melyet a hősi halált halt Kor- mányzóhelyetes hagyott maga után, nagy. A megpróbáltatás, mely embert és nemzetet ért, kimondhatatlan. És nekünk mégsem szabad a kieslnyhitüség, a csüggedés érzésével fogadni azt, hanem az. isteni Gondviselés akaratában való megnyugvással. Gyászunknak tehát nem a bankóriásban való elmerüléssel adhatunk igazi kifejezést, hanem azzal, ha hittel tekintünk a ml nagy

Lelkileg bizonytalan,

kételkedik ■

Keresse fel:

Dr. Hemes Elemér pszichológus Psiienológioi Laboratóriumot Hussolirri-ut 68.

Megnyugszik, visszanyeri önmagái Önismeretre vezeti a grafológia.

nemzeti ügyünk kimenetele elé és kötelességeinket egyházunk és Hazánk iránt még fokozottabb mértékben teljesítjük ott, ahova az élet állított. Ezzel fogunk örömet szerezni annak a férfiúnak, akit országgyara- pitó munkájában a bánat és szomorúság gyötör.

Tisztelettel indítványozom, hogy:

1. Szentséges Atyánkat püspökké Szentelésének 25 éves fordulója alkalmából fiul alázattal üdvözöljük;

2. Kormányzó Urunk öf Öméltósága előtt adjunk kifejezést alattvalói hódolatunk mellett, gyászában való együttérzésünknek.

Hódoló és üdvözlő táviratok

inczédy-Joksman Ödön dr. beszéde után a közgyűlés Sándor Imre püspöki helynök indítványára hódoló táviratban köszöntötte XII. Pilis pápa öszentségét, Kormányzó Urunkat, üdvözlő táviratot intézett Serédi Jusztinián biboros hercegprímásnak, Angelo Rótta pápai nunciusnak, Márton Áron gyulafehérvári püspöknek, Kállay Miklós dr. miniszterelnöknek, Szinyei-Merse Jenő dr. vallás- és közoktatásügyi miniszternek és Gyárfás Elemér dr.-nak, az Egyházmegyei Tanács Délerdélyben tartózkodó világi elnökének.

A püspöki helynök ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg az Egyházmegye halottairól, elsősorban Szabó György apátkanonokról, aki 14 esztendőn keresztül az Igazgatótanácsnak is tagja volt.

Farsangh Endre dr. királyi Ítélőtábla! tanácselnök a piarista-rend magyarországi letelepedésének háromszázadik évfordulójáról emlékezett meg. Kiemelte, hogy a piarista-rend munkássága egybeforrott a magyar katolikusság életével, ápolta a hazaszeretetei, a magyar nyelvet. A piaiisták tanítottak először magyar nyelven ebben a hazában.

A megemlékezést a piarista-rend nevében Bíró Vencel dr. egyetemi tanár köszönte meg.

Kitűnő iskolákra van szükség!

Az Egyházmegyei Tanács jelentésének tárgyalása során Máriaffy Lajos kiemelte, hogy az Igazgatótanács említést tett a jelentésben a nehéz hábor ús helyzetről és komoly munkára intette az Egyházmegye minden hivöjét. Kovrig Béla Ur. Rector Magnificus örömmel állapította meg, hogy a jelentésben az Egyhájnrregyei Tanács leszögezte azt az óhaját, hogy folytatni akarja a tehetségek egészséges kiválasztásában elért több évszázados gyakorlati rendszert. Alapítványok juttatásával igyekszik a szegénysorsu tanulók nevelését elősegíteni és ezzel lehetővé tenni a tehetségek érvényesülését is. Kovrig dr. a továbbiakban kifogásolta a Kitűnőek Iskolájának tervét. Hangoztatta, hogy nem lehet zsenge korban a nemzeti elitbe való tartozást megállapítani. Ilyen megoldással életcsödöket lehet felidézni. Nagyon szomorú lenne, ha a magyarság csak annyi ifjú tehetséget tudna kitermelni, mint amennyi a Kitűnőek Iskolájának padjaiban elférne. Nem kitűnőek iskolájára, hanem kitűnő iskolákra és kitűnő nevelőkre van szükség.

»

InCzédy-JoksniAn Ödön «Ir. beszéde

nek abban, hogy népünket hova-tovább ennek tudatára ébresszük. Ettől várom, hogy a Keleti Kárpátok vonalán, mint a nyugati műveltség keleti határán és szerte Erdélyben épült templomainkat kijavítva, megnagyobbítva, számban megsokasodva gyűjtsék össze a hivő népet és a templom árnyékában épült iskoláival együtt sugározzák azt a műveltséget, amely táp’álta Szent István állambölcsességét, Szent László hóditó lovagiasságát, Nagy Lajos impériumát, Hunyadi János csatáinak hősi lelkületét, II. Rákóczi

Ferenc szabadságáért való lángolását, Széchenyi István reformterveit és áldozatosságát, Szent Imre szűzi tisztaságát, boldog Margit Istenszeretetét, Szent Erzsébet kö- nyörületességét, Báthori István és Pázmány Péter tudománypártolását... Még csak érin- töleg sem mondhatok el mindent! Sugározzák azt az őszinte vallásos,ságot, amely az eucharisztikus kongresszus idején az egész világon megbecsülést szerzett a magyar léleknek, — fejezte be szavait a püspöki helynök.

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után napirend előtt Inczédy-Joksman Ödön dr. al- elnök emelkedett szólásra;

Minden «na^varnak össze kell fognia !

A felszólalásokra Boga Alajos dr. előadó válaszo't. Hangsúlyozta, hogy abban a gigantikus küzdelemben, amelyet a nemzet most fennmaradása érdekében folytat, minden magyalnak össze kell fognia, hogy ezzel erősítsük a belső arcvonalat. Nem szabad a lelkekben és szivekben a kételyek magvát elvetni. A mult gyökerébe kell kapaszkodnunk, hogy ebben a nehéz küzdelemben megállhassuk helyünket. A magyarság minden rétegének munkabírását, tehetségét kell a

haza szolgálatába állítani. Ami a nevelés ügyét Illeti, az Egyházmegyei Tanács évszázados hagyományokra alapit, amikor a szegéin sorsú, tehetséges tanulók előrehaladását biztosítja.

A jelentés további vitája során Balázs András dr. szóvá tette, hogy az Igazgatótanács kevés összeget irányozott elő egyházi építkezésekre. Tudja miéit van ez, mert a vallási alap, amelyből a múltban templomo- kát s iskolákat emeltek, lemorzsolódott. A