Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-27 / 269. szám

/.íé v i A '•« *J : -• " - i'-CTv'.V i 3 f. 5 ay v I ti ra 4 BUDA ?23T W P é n í c K 1942, november 27 1* ,‘iw.i .. J/. i 2)ÍVJ ^ra 12 miéi’ ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖR A 8.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 38 PENGŐ. — POSTATA KARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 78148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 269. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNVTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-Y. 7, TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ, KÉZIRATOKAT NEM / DUNK VISSZA Á Don és Volga között egyre jobban kibontakozik a tervszerű német ellentámadás Nyolcszáz páncélost veszítettek eddig a bolsevisták ÉsxaKaírikában a tengely légi fölénye megállítja az angolszászt utánpótlást Nagy japán haderőt összpontosítottak India határán AZ ANGOLSZÁSZ SAJTÓBAN egy idő óta egyre sűrűbben látnak napvilágot a háború utáni tervek. Kiszínezik maguknak a győze­lem lehetőségét és kéjelegnek abban a gon­dolatban, hogy azután majd hogyan fogják megrendszabályozni a világot, amely azon­ban makacsul nem akarja megengedni, hogy világuralmi terveiket és a maguk felsőbbsé- géröl alkotott képzeteiket a valóságban kiél­hessék. Most a „Nineteenth Century“ angol folyóirat legutóbbi cikke foglalkozik a brit „egyensúly-politikával“ és Ismerteti a brit háborús hadászati tervek messzemenő célját, amit „az európai erők egyensúlyának helyre­állításában“ jelöl meg. Ennek az egyensúly­nak helyreállításában — irja többek között — Nagybritanniának újra biztosítania kell megtámadhatatlan uralmát a Földközi-ten­geren és azt soha többé nem szabad felad­nia. Nagybritanniának Olaszországot illető szándékairól a cikk azt mondja, hogy Olasz­országot teljesen le kell fegyverezni. Albá­niából az olaszokat el kell távolítani és a . dalmát szigeteket Trieszttel, Fiúméval és Po- lával egyetemben az újból helyreállitott Ju­goszláviához kell csatolni. A Dodekanesosz- szigetcsoportot is ki kell vonni Olaszország fennhatósága alól és Görögország számára kell biztosítani. Ugyancsak hadászati okok­ból ki kell szolgáltatnia Olaszorsságnak Pantellaria-szigetét Is. Az olasz keletafrikai gyarmatok megszerzése után a brit Földközi­tenger stratégiai követelményeinek megfele­lően Szicíliából és Kirenajkából is el kell távolítani az olaszokat. A cikk hangoztatja ezután, hogy újból fel kell támasztani Len­gyelországot, mégpedig erősebb stratégiai határokkal, mint.amilyenek 1989. szeptembe­rében voltak az országnak. Az uj Lengyel- ország számára tengerpartot is kell bizto­sítani, hogy tengeri és szárazföldi hatalom legyen. Csehszlovákiát is újból fel kell tá­masztani oly módon, hogy csatolják hozzá Ausztria és Magyarország területét is. A cse­bekre vár az a feladat — véli a folyóirat —, hogy „hatálytalanítsák az ausztriai germán törekvéseket és a magyarországi revlzioniz- must“. A lap ezután rámutat arra, hogy Görögország hatalmi helyzetét a háború után Jugoszláviától kell függővé tenni. A ,.Nineteenth Century“ a továbbiakban ‘ kifejti, hogy a három megnagyobbodott ál­lamnak, Lengyelországnak, Csehszlovákiá­nak és Jugoszláviának ez a vonala elegendő biztosíték a keleteurópai egyensúly-politiká­ban és ez a vonal a szükséges védőfal a Szovjet-Unióval szemben. A cikk ugyanis hozzáteszi, bármennyire is lehet sajnálni: az Oroszországtól való felelem fennáll és ezt nem lehet semmiféle vitával eloszlatni“. Végül kifejti, hogy Németország erőszakos szétdarabölása a szövetségesek részéröl hiba lenne. Inkább arra kell minden eszközzel tö­rekedni, hogy belsőleg törjék szét ellenálló erejét. A német nehézipariak jó részét kös­sék le a szövetségesek számára. Mindamel­lett a német határokat módosítani kell a győztes hatalmak hadászati szükségeinek megfelelően. A szövetségeseknek, különös­képpen Angliának, a háború után is fenn kell tartania túlsúlyúkat. Természetesen az európai egyensúlyt a fegyveres erőn alakuló óvintézkedés biztosítaná. A „Nineteenth Centurii“ végezetül azt óhajtja, ne tartson mérhetetlenül soká a háború, mert — mint szószerint irja — „ha ez a háború túl soká tart, Németország nem fogja elveszíteni A tengelyhatalmak és a velük szövetséges államok válaszát ezekre a tervekre a legha-r tásosabban a fegyverek adják meg. Hitler kancellár is hangoztatta legutóbbi beszédé­ben, hogy most az első szó a fegyvereké. Ezek mutatják meg azt a föltétlcn győzelmi akaratot és azt az elhatározottságot, amely­ikei az ellenséges táborban nem tudna', hasonlót szembeszegesaii. Góbbeis dr. német birodalmi miniszter Írja a „Das Reich“ leg­utóbbi számában: „Ezt a háborút a legna­gyobb dolgokért viseljük s tudjuk, hogy életről, vagy halálról van szó. A legmélyebb szenvedélyek álltak sorompóba mind itt, mind odaát és aki itt vészit, az végleg is elvesztette a játszmát. Mindenkit aszerint ítélünk meg, hogy >mt tett ma a győzelemért. Az élősködőket és a renyhéket legfeljebb megvetésünkkel sújtjuk, ha pedig vétkeznek a győzelemmel szemben, a törvény bosszuló karja sújt le reájuk. Hozzánk ma a nagy ügyünkért érzett legforróbb szenvedély illik. A győzelem útjában álló akadályok csak . még támadóbbakká tesznek és átmeneti visz- szaesések újabb, legnagyobb teljesítményekre ösztönöznek. Semmilyen áldozat sem túl nagy ahhoz, hogy eljussunk a győzelemhez.“ A magyar közvélemény teljes lélekkel, egész meggyőződésével • csatlakozik Göbbels dr. kijelentéseihez. Magyarország az első világháború után mérhetetlen sokat szenve­dett az angolszász hatalmak győzelme miatt és azóta tisztában volt azokkal a szándékok­kal, amelyeket Londonban és Washington­ban táplálnak irányában. A „Nmeteents Cen­tury“ cikke most már egyáltalában semmi kétséget sem hagy fenn ezeknek a szándé­koknak tekintetében. Az angolszász álomlá­tók Magyarországot el akarnák törölni a föld színéről és be akarnák olvasztani a ma­roknyi cseh nép vezetésére bízott lehetetlen államalakulatba. Egy ezeréves államot akar­nátok feláldozni egy már életképtelennek bír zonyult államszörny kedvéért. Az Ilyen ter­vekkel szemben azonban ott áll a magyar honvéd és a magyar honvéd mögött ott áll az egész nemzet küzdő akarata. Nem akad­hat egyetlen magyar ember sem, akinek keze ne szorulna ökölbe az ilyen gondolatok és tervek hallatára és föliétlen bizonyosság, hogy amíg egyetlen fegyverfogható magyar él ezen a földön, addig az ilyen és ehhez hasonló gyalázatos tervek ellen küzdeni fog mindhalálig. * A SZOVJET HARCTÉRRŐL érkező leg­újabb berlini jelentések szerint a Don-menti szovjet támadás az elmúlt 24 óra alatt már nemcsak vesztett elejéből, hanem valóság­gal megállott és a tengelycsapatok az egész arcvonalszakaszon ellentámadásba lendüllek át. A német hivatalos Jelentés azt közli, hogy a támadásokat —. ez még a szerdai helyzetre vonatkozik — a német csapatok elkeseredett harcokban kivédték. Ugyanez lett a sorsa a középső széles arcvonalon megindított bolsevista támadásnak is. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda közlése szerint Timosenkó elsietett támadása min­den jel szerint kezd megakadni. Az orosz utánpótlás terén súlyos nehézségek mutat­koznak. Páncélosokban, más nehéz fegyve­rekben s szállító repülőgépekben különösen súlyos veszteségei voltak a szovjet csapa­toknak. Páncélos veszteségük a támadás kezdetétől kedd estig legalább 850—900 harcikocsi volt. A német és szövetséges ál­lásrendszer sarkpontjai változatlanul csa­pataink kezében vannak. Kletzkájánál na­gyobb szovjet harci csoportot kerítettek be a németek és egy nagy német kötelék a Drm- tanyaiban rátört egy páncéltörő ágyukkal biztosított szovjet utánpótló cso­portra és nagy zsákmányt szerzett. Timosenkónak szemmel láthatólag az volt a terve, hogy a Sztálingrádig előretört né­met támadó éket északról és délről megtá­madva, elvágja a Dontól és bekerítve, meg­semmisítse. Ez a terve máris meghiúsult. Támadó csapatai csak helyi betöréseket ér­tek el. További terveit a nagyszerű német fegyverek, amelyekről máris legendákat be­szélnek a szovjet foglyok, teljes mértékben meghiúsították. Az uj német gépfegyvert » „halói kaszájának“ hívják a bolsevisták s a német birodalmi főváros fegyverszakértöi, akik ezt a fegyvert már régóta kipróbálták, teljesen igazat adnak ennek a vélemény­nek. Ez a német fegyver teljesen mentes a tél minden hatásától, egyáltalán nem olyan kényes, mint az ilyen finomabb szerkezetek szoktak lenni és ezenfelül könnyen szállít­ható is. A másik német fegyver a „tüz- okádó kályha“, a házmagasságu tiizsugara- kat kibocsátó páncélos lángszóró, amely a jövőben döntő szerepet fog játszani a vár- szerü akadályok leküzdésében és utcai har­cokban. A fegyverek hatására a bolsevisták veszteségei már most óriásiak és amint a Német Távirati Iroda katonai munkatársa jelenti, már most felülmúlják az elmúlt év legnagyobb csatáiban szenvedett bolsevista veszteségeket. * ÉSZAKAFRIKABAN még mindig csak az előretolt osztagok csatároznak. Angliában általános az a vélemény, hogy egész sor vá­ratlan katonai hátrány támadt az angol- amerikai haderő kárára és ennek következ­tében az egész északafrikai hadjárat kései delmet szenved. Angol körökben megállapít­ják, hogy a tengely légi hadereje vitatha­tatlan fölényben van és ilyen fölény mellett a németek és az olaszok Szardínia és Szi­cília irányából szakadatlanul szállíthatják erösitéséiket Tuniszba. Zürichi jelentések szerint az amerikai angol csapatok nagy légi erősítéseket várnak, mielőtt összefüggő támadó hadműveleteket mernének indítani. A PART ti TŐ FRANCIAK KÖZÖTT köz­ben ádáz elsőbbségi harc dúl. De Gaulle kedden hivatalosan közölte a londoni kor­mánnyal, hogy az északi francia erők pa­rancsnokává Catroux tábornokot nevezte ki. Ismeretes, hogy Darlan viszont. Giraud tá­bornokot nevezte ki erre a posztra. Kérdés most már, hogy az angol kormány melyik rendelkezéseket fogadja el és hogy nem ke­rül-e itt ellentétbe ‘ az amerikaiak szándé­kaival. Eden az alsóházban szerdán kije­lentette, nem valószínű, hogy az Eisenowuer tábornok és az északafrikai francia ható­ságok között létrejött megegyezésekről fel­világosításokat nyújthasson, közölte, hogy De Gaulle tervezett rádióbeszédét elhalasz­tották. Nem tulajdonítanak — mondotta De Gaullenak rossz szándékot — de a rá­dióbeszéd akadályozhatta volna az ameri­kai tettek megvalósítását Északafrikában és megnehezítette volna a szövetségesek feladatát. A nemei csapatok kivédték a Siovjet cíon(iteviti támadását Berlin, november 26. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról Jelentik a Német Távirati Irodának: A véderó főparancsnoksága közli: A Volga és a Don között, valamint a nagy Don-kanyarulatban az ellenség sú­lyos páncélos és gyalogsági támadásai to­vább tartanak. A támadásokat elkeseredett harcok Imii kivédtük. Az ellenség ismét sok páncélos harckocsit vesztett. Légitámadá­saink az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak emberben, nehéz fegyverekben és mindenfajta járműben egyaránt. Sztálingrádban szerdán is összeomlottat: az. ellenség támadó kísérletei. A középső arcvonalon az ellenség novem­ber 35-én Kalintntól délre, Toropez.től nyu­gatra és délkeletre eső térségben széles ajxsvonaton megkezdte a várt támadási. Szerdán részben kemény harcokban minden támadást visszavertünk és az ellenségnek súlyos véres veszteségeket okoztunk. Helyi jellegű átmeneti betöréseket ellentámadás­sal kiigazítottunk. IS szovjet páncélost megsemmisítettünk. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda közli: Sztálingrádtól délre sikerült a bolsevista betörést nyugat felé elszigetelni. Közben a hadsereg tartalékának egy páncélos cso­portja áttörte azt a gyüriit, amelyet a bo<- sevista csapatok már 8 nap óta vontak egy nagyobb szövetséges harci kötelék körül. A szövetségesek súlyosan megsebesült tábor­nokuk vezetése alatt utoljára már csak pus­kákkal és kézigránátokkal tudlak véde­kezni. Bombázó és zuhanó, harci és rom­boló repülőgépek haláltmegvető bátorság­gal végrehajtott szüntelen támadásukkal igen súlyos veszteségeket okoztak a Szov­jetnek. A légihaderö egymaga kedden meg­semmisített 35 páncélost és gyalogsággal megrakott 62 szállító jármüvet. További 54 páncélos a légelháritó tüzérség és a nehéz gyalogsági fegyverek tüzében kigyulladva mozdulatlanná vált, vágy közelharcban tet­ték ártalmatlanná őket. Egy romboló repülögépszázad, amelyben ME 110. mintájú ’repülőgépek voltak, Tun- dutóvonál mély támadást intézett egy újon­nan érkezett bolsevista gyalogezred ellen és a támadást mindaddig folytatta, amig a* ezredet teljesen szét nem szórta. Kissé élénkebb ellenséges tevékenység mellett le­lőttünk 13 szovjet gépet, köztük 4 Rátát és egy Hurricane gépet. Rodimzev tábornok S/.tahiig'rád iparí negyedéből a keddi n»p folyamán többször kitörést kísérelt meg, de kísérletes a német fegyverek elhárító tüzé­ben összeomlottak. Ugyancsak meghiúsul­tak az elszánt elhárításon a bolsevisták he­ves támadásai a Don és a Volga közti föld­sáv etíen. Ezekkel a támadásokkal össze­köttetést akartak teremtem az ipari ne­gyedben bekerített erőkkel. Itt a bolsevisták az úgynevezett vi Ha mos-gápf egy verek tüzé­ben — ezek percenként mintegy 3000 lövést adnak le. borzalmas veszteségeket szenved­tek. Különösen sikere* volt egy német vál­lalkozás az Asztraebántól nyugatra elterülő sós sivatagban. Egy gyors német kötelék itt mélyen behatolt két szovjet gyaloghad­osztály s/.Arnyállásaiba. A visszavonulók kénytelenek voltak csaknem valamennyi 'nehézfegyverüket cserbenhagyni. Toropez- töl nyugatra véres harcokra került sor, mi­közben a mintegy egy hadosztálynyi erővel támadó bolsevistákat ellenlökésekkel kive­tettük kiinduló állásaikból.

Next

/
Thumbnails
Contents