Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-18 / 261. szám
S « c r ă a 1942. november 18 a: ö pv i je i P-UíLAMS’í? * u ** -- v? • 1 i. - i HA i;ő lyv&ira DüDA ?33? \ SXT3HÎÎ Ára ÍZ miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓBA 3.70. NE- GTED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16. EGÉSZ ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTXRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 261. S Z A M. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM /DUNK VISSZA NEHRING TÁBORNOK EGYÜTTMŰKÖDÉSRE SZÓLÍTOTTA FEL A TUNISZI FRANCIA ERŐKET A* északafríltoi vállalkozás Anglia élelmezési helyseiéi rontotta le Hatalmas japán hajóhad közeledik a Salamon-szigetek felé Élénk ssovţei és amerikai tevékenység Törökországban Tuapszéná! uj szovjet-állásokat törtek át a német csapatok ELLENTAMADAST KEZDTEK a tengelycsapatok — ezzel a rövid megállapítással kisérték Rómában a német és olasz erők tuniszi partraszállásáról s az angol—amerikai hajóhad sók egységének elsüllyesztéséről kiadott híreket. Az „Evening News" elmü angol lap szerint az északafrikai mérkőzés első szakasza már lezárult s most kezdődik a második, sokkal keményebb és fontosabb eseménysorozat. Ennek középpontjában a tuniszi küzdelem áll, mert Tunisz az angolszász hadltcrvek legfontosabb pontja. Nehring tábornok, a Tuniszban partra- szállt tengelycsapatok parancsnoka felhívással fordult az északafrikal lakossághoz és a francia csapatokhoz s hangsúlyozta, hogy az angolszász beavatkozás meghiúsította a tengelynek azt a szándékát, hogy az északafri- kai francia birtokok ne váljanak harctérré. A német és olasz csapatok a francia haderő segítségére lesznek Pétain a gyarmatbirodalom megtartására irányuló akaratának végi-ehajtásában. Német és olasz hivatalos helyen a tuniszi helyzetről nem adtak ki újabb tájékoztatót. A német hivatalos jelentés csak azt közli, hogy Tunisz déli határvidékén az ellenséges menetos/.lnpok súlyos veszteségeket szenvedlek s ugyanígy erős támadás érte a Bonétól keletre, algíri területen előrenyomuló angolszász csapatokat is. Zürichi közlés szerint Tuniszban teljes erővel folyik a hadviselő felek előnyomulása. Egyelőre csak kisebb elövédharcok vannak, de nyilvánvaló, hogy mindkét részről egyre nagyobb erők érkeznek az ország területére. Azokkal a londoni jelentésekkel szemben, amelyek úgy tudják, hogy a németek már eddig több mint 10.000 főnyi haderőt vonnak itt össze., berlini mértékadó helyen nem foglalnak állást. Egy másik svájci értesülés szerint az amerikai csapatok Tunisz területén előre nyomulnak, de a tengelycsapatokkal való harci érintkezés felvételéről szóló hírek még koraiak. A német külügyminisztériumban kijelenj tették, semmi ok nincs arra, hogy az események bármilyen Idegességet keltsenek. Az ökölvívásban is megtörténik, hogy egy már összevert ellenfél még egy-egy ütést ki tud osztani. Az angolszász hírverésre a legjobb válasz az elsüllyesztett angol-amerikai hajók számának közlése volt. Az angolok és amerikaiak célja kétségtelenül nem csak Marokkó, vagy Algir megszállása, hanem a tengelyhatalmak Földközi-tengeri arcvonalának felgöngyölítése. Az afrikai küzdelem- tehát még csak most kezdődik igazában és alakulása elé teljes nyuga’ommal tekinthet a tengelyhatalmak s a velük szövetséges Európa közvéleménye. A londoni sajtóban az e'sö napok győzelmi harsonázása most már az egyre erősebben megnyilvánuló aggodalomnak adott helyet. Különösen aggodalmas hangulatban fogadták a tuniszi tengely-partraszállás híreit s az angol lapok véleménye az, hogy a szövetségesek előnyomulása most már a legnehezebb akadályokba ütközik és a lehető legkomolyabb védekezéssel kell számolniok. Az „Observer“ című lap megállapítja, hogy az első diadalmámor után Londonban a kormány köicibeu általános kijózanodás következett be. Most már tisztában vannak azzal, hogy az Északafrikában elért kisebb előnyök még távolról sem jelentenek döntést. Különösen aggodalmaskodó hangot ütött meg Woolton angol élelmezési miniszter. Hétfőn este az angol rádióban kijelentette, hogy az északafrikai angolszász vállalkozás következményeként a. Nagybiitanniába irányuló élelmiszerbevitcl célját szolgáló amugyis 1 szűkös hajótér most még kisebb lett. Az északafrikai vállalkozásban már eddig is sok hajóra volt szükség csa.pat- és anyagszállításokra és a pótlás céljára még több szükséges. Mindez a brit szigetek bevitelének számlájára történik. További korlátozásokra kell felkészülnünk — mondotta végül — és nem adhatjuk át magunkat hiú ábrándoknak. Roosevelt nagylelkűen kijelentette, hogy az Egyesült Államok Francia Északafrikára is alkalmazza a bérleti és kölosön-törvényt, ha az ottani francia csapatok részívesznek a tengely elleni támadásban. Az amerikai elnök már elfelejtkezett annak a fegyverszüneti. szerződésnek feltételeiről,. amelyet Darlanék írtak alá. Abban a francia csapatok részére semleges magatartást írtak elő, most azonban már azt követelik tőlük, hogy harcoljanak a tengely ellen. Tuniszra nem vonatkozik a fegyverszünet és az itteni francia erők Pétain intézkedéseit követve előreláthatólag szem beszállnak az amerikaiakkal, így nagyon könnyen megtörténhetik az, hogy az angolszászok kezdeményezéséből és kényszerítésére a töiwényes francia államfő akarata ellen francia területen francia csapatok egymás ellen fognak harcolni. A helyzet zavarosságát és az angolszász hírverés csavaros útjait semmi sem bizonyítja jobban, mint az a furcsa felhívás, amélyet állítólag ('hatel afrikai francia kormányzó, Nognes tábornok és Darlan Írtak alá. Ebben fölszólítják • az afrikai franciákat a „nagy baráti amerikai nemzettel“ való együttműködésre. A felhívás egyáltalában nem emliti Nagybritanniát és azzal fejezőnk be, hogy Chatel De Gaullet élteti, Darlan pedig Franciaországot és Pétaint. De Gaullet egyébként közelebbről Algirba várják. Nagy érdeklődés nyilvánul meg az iránt, hogyan alakul De Gaulle és Giraud, valamint Darlan viszonya. Az áruló franciák táborában egyáltalában nem dühöng az egyetértés. A De Gaulle-mozgalom londoni sajtószolgálata Darlan elleni nyilatkozatot adott ki, megállapítva, hogy' a „küzdő Fran- ciaország“-mozgalom soha sem harcolt együtt olyan személyekkel, akik korábban a vichyi kormány nevében tevékenykedtek. Az angolszászok kalmár szellemüknek megfelelően máris megkezdték az afrikai kaland gazdasági uzsoragyümölcseinek learató sát, Kényszerárfolyamot vezettek be a fonsteriingre és a dollárra, természetesen olyant, amely számukra az eddigi árfolyamoknál jóval kedvezőbb. A lakosság körében ezek az intézkedések érthetően nagy nyugtalanságot keltettek. * . A SEMLEGES ORSZÁGOKBAN kezdett _ nagy tevékenységbe az angolszász-szovjet tábor. A nemzetközi tájékoztató iroda Ankarából azt közli, hogy Vinogradov ankarai szovjet nagykövet rendkívül élénk diplomáciai tevékenységbe kezdett. Ez annál feltűnőbb, mert Vinogradov törökországi tevékenysége eddig meglehetősen gyenge volt. A szovjet nagykövet több megbeszélést folytatott hlvairfios személyiségekkel, köztük a külügyminiszterrel is, Az amerikai tájékoztató iroda pedig egymásután állítja fel vidéki hivatalait Törökország területén. Nyilvánvaló, hogy az angolszász propaganda érdekeit szolgálják ezek az irodák és valószínű, hogy egyúttal központjai az angolszász hírszerzésnek is. * A HÁROMHATALMI EGYEZMÉNY államainak teljes együttműködése jegyében Japán hatalmas erővel indult újra harcra a Salamon-szigeti amerikai állások ellen. Mac- Arthur amerikai tábornok főhadiszállásáról azt közük, hogy a Salamon-szigetek felé útban van a legnagyobb japán hajóraj, amit eddig a Csendes-óceán látott. A hajóraj csatahajókból, cirkálókból, ■ repülögéphordo- zókból, torpedórombolókból, tengeralattjárókból és sok szátlitó hajóból áll. Az angol- amerikai légi és tengeri haderő megkezdte támadásait a kötelék ellen, a japánok azonban olyan erős elhárítást alkalmaznak, hogy a hajócsoport megközelítése csaknem lehetetlen. A harcokról még nem érkeztek hivatalos jelentések, de a brit híriroda máris kénytelen volt közölni, hogy az amerikai hajók „némi veszteséget“ szenvedtek. Elkeseredett harcok folynak Herma és Bengháii kozott (Jjobb veszteségeket szenvedett az angolszász hajóraj Berlin, november 17. A német véderő főparancsnoksága jelenti: Kirenajkában a harcok tovább tartanak. A német-olasz csapatok tervszerűen kiürítették Dernát. Harci repülök eredményesen támadták az angol menetoszlopokat. Egy német, tengeralattjáró az északafrikai • utánpótlást biztositó angol-amerikai hajóhadból elsüllyesztett, egy 12.000 tonnás csapatszállitó- hajót. Az ellenséges menetoszlopok a tenger- parii országúton Bonctól keletre és Tunisz déli határvidékén légitámadások következtében súlyos veszteségeket szenvedtek. Néhány angol repülőgép hétfőn este berepült Északnyugat-Németország fölé. A ledobott bombák csak kis károkat okoztak a lakosságnak. Elöörhajóink a légifegyvernem és a tengerészeti tüzérség az atlantioceáni és az északitengeri partok mentén 7 ellenséges repülőgépet lőttek le. Róma, november 17. (MTI) A Stefanl- iroda közli az olasz fegyveres erők főhadiszállásának 906. számú jelentését: Kirenajkában a. hétfői nap folyamán elkeseredett harcok folytak Dvrnn és Benghazi között. Francia-Északafrikában vadászgépeink támadást intéztek egy ellenség által megszállt repülőtér ellen. Több ellenséges gép kigyult. Repülőink látható eredménnyel géppuskáztak menetelő ellenséges oszlopokat.. Az algíri partok mentén egy olasz lorpedó- vetö-repülöalakulat megtámadott egy erősen biztosított ellenséges hajókaravánt és elsüllyesztett egy közepes nagyságú gőzöst. Egy tengeralattjárónk Forni Carlo sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt behatolt Bonc kikötőjébe és ágyulövésekkel súlyosan megrongált egy nagy ellenséges kereskedelmi hajót. A hétfői hadműveletekből 6 repülőgépünk nem tért vissza. A tengelyhatalmak felhívása a tnniszi franciákhoz Róma, november "17. (MTI) A Stefani- iroda jelenti: Nehring tábornok^ a Tuniszban partra- szállt tengelycsapatok, parancsnoka a következő felhívást intézte az északafrikai lakossághoz és a francia csapatokhoz: „Tunisziak! Algiriak! Marokkóiak és Francia katonák! Az északamerikai és angol csapatok hamis inditóokokra hivatkozva, megtámadták a francia birodalom északafrikai területeit, amelyeket a tengelyhatalmak a fegyverszünet óta szigorúan tiszteletben tartottak. A tengelyhatalmak, amikor megkötötték a . fegyverszünetet Franciaországgal, nemcsak azt akarták, hogy e területeket semmiféle súrlódás ne érje, hanem szilárd elhatározásuk volt, hogy e területek ne váljanak harctérré és nyugalmuk megmaradjon. Az amerikai és angol háborús pártok a zsidósággal karöltve most a háború szenvedéseit hozzák a ti földetekre. Pétain tábornagy francia államfő, a francia csapatok főparancsnoka felháborodottan tiltakozott az angolszász erőszakos támadás ellen és elrendelte a végsőkig való ellenállást. A francia csapatok azonban egyedül nem bírnak hatásosan védekezni. Ilyen körülmények kB- zött a tengelyhatalmak Pétain tábornagy kormányával egyetértésben elhatározták, hogy elhárítják Európa és a francia birodalom közös ellenségének támadását. A tengely csapatok azért jönnek, hogy segítsenek a francia haderőnek e terület megvédésében és megvédelmezzék e terület lakosságát Is. A mi katonáink azért érkeznek, hogy a francia katonák oldalán harcoljanak és velük együtt védjék a francia ügyet. Felhívom, tehát a francia katonákat Is. hogy velünk együtt vegyenek részt a közös
