Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-17 / 260. szám
1942- ISOVEWBETl 17 Áz erdélyi magyar színjátszás zászlóbontói előtt hajtotta meg a kegyelet lobogóját Kolozsvár közönsége Egész napot betöltő ünnepséggel ülte meg a kolozsvári Nemzeti Színház az erdélyi színjátszás megalapításának ISO. évfordulóját — Laczkó Arankát, Beness Ilonát, Réthely Ödönt és Tóth Eleket örökös tagokká nevezte ki a kultuszminiszter Kolozsvár, november 16. A magyar lélek és a magyar szellem ünnepe zajlott le ezen az öszvégt vasárnapon Erdély fővárosában, mert a város és véle az egész ország magyarsága a magyar lelket és a magyar szellemet ünnepelte. Világzengés és vérzivata- íok közepette is talált magának a magyarság egy csöndes, bennsöséges vasárnapot, hogy leboruljon azok szelleme előtt, akik 150 esztendővel ezelőtt, éppen Kolozsváron először ejtettek ki színpadukon ajkukon magyar szót... Az erdélyi magyarság a megszállás keserű esztendei alatt meggyőződött arról, hogy ahol magyar szó hangzik fel, ott magyar lélek is van, ott Magyarország is van s éppen ezért, nincs még ennek az országnak egy tája, ahol úgy megtudnák becsülni a magyar színészetet, mint éppen Erdélyben, Erdély fővárosában. A templom és iskola után rangsorban a színháznak, a magyar színháznak köszönhetünk legtöbbet, hogy éberen őrködhettünk szent hagyományaink fölött. A színház volt a templom és iskola után, ahol felszárnyalhatott a drága magyar ezó ... Hódolat volt ez a vasárnap mindazok felé az elszánt, megszállott magyar színészek felé, akik a magyar szót pillanatig sem hagyták elnémulni. Az ők hősiességét méltatta minden elhangzott ünnepi beszéd vagy néma pillanat és minden nekik hódolt. A már régen porrá vált Kótsi Patkó Jánosoknak, az E. Kovács Gyuláknak, Szentgyörgyi Istvánnak és mindazoknak a holtaknak és élőknek, akiknek valami közük volt és van a 150 esztendős erdélyi magyar nemzeti színjátszáshoz! őket ünnepelte az a hatalmas ünnepló' tömeg a Farkas-utcai lerombolt kö- szinhár, helyén, az ősi - Rhédey-ház előtt és a diszes Hunyadi-téri Nemzeti Színházban... Habár a délelőtti ünnepség csak fél 12 órakor kezdődött, már a kora reggeli óráktól kezdve megkezdődött a zarándoklat arra a helyre, ahol alig tíz és néhány évvel ezelőtt még idővel dacoló falaival még állott az egykori Farkas-utcai magyar szinház. Helyén most büszke, de ormótlan, modern épület ágál. Jelképesen ez az épület helyettesit! azt a már csak emlékeinkben élő drága épületet, amelynek az ünneplés szól... Homlokzatáról magyar nemzeti színű zászlók nyúlnak le az ünneplők felé. Fenyökoszoruk és cimerpajzsok ékesítik fel, s azok emlékeztetnek arra a másik, egyszerű disztelensé- gében is méltóságteljes, kedves hajlékra, amelynek fundamentuma már csak a szivekben él örökké lerombolhatatlanul. Fél 12 órakor már százak és százak szorongtak a tágas térségen. Itt vannak az összes egyházi, katonai és polgári egyesületek vezetői, a honvédség, az egyházak, a vármegye, a város, a tantestületek és valamennyi magyar közület vezetői. A tanuló és egyetemi ifjúság s távolabb pedig a kolozsvári lelkes szinházjáró közönség, amely az egész országot megelőzve magyarul szóló színészeket melengetett keblén! Félkörben állva itt áll á Nemzeti Szinház teljes együttese s mellette pedig az ország valamennyi nagyobb színházának a képviselői, diszes küldöttségei. Pontosan fél 12 órakor felhangzik Farkas Ferenc vezényletével a Nemzeti Szinház énekkara ajkáról a Himnusz. Az ünneplő, emlékező közönség áhitatos csöndben, kalap- levéve áll, amikor Mihályt! Béla, a kolozsvári Nemzeti Színház prózai társulatának igazgatója elszavalja Bartalis János ezalka- lomra irt, „A lélek ünnepén“ cimü gyönyörű ódáját. Balján ott állanak a város diszbeöltözött hajdúi azzal a nehéz selyem zászlóval, amelyet a város ad át ezen a napon örök emlékül a Nemzeti Színháznak ... Mihályi! Béla után Keledy Tibor dr., Kolozsvár polgármestere lép a dobogóra, hogy elmondja fennkölt szellemű ünnepi beszédét. EGYETEM - MOZGÓBAN Két világszenzáció egy műsor keretében: ELLOPOTT TITOK . (A legérdekfesziiőbb kémtörténet.I ii. Rosita Serrano énekel (Piros pünkösd napján...) Kelrcíy dr. polgármester beszéde — A mai nap, amikor az erdélyi magyar színjátszás fennállásának százötvenéves évfordulóját méltó keretek között ünnepeljük, valójában nem sziikebb hazánk részének, Erdélynek, hanem egész Magyarországnak nemzeti ünnepe. Nemzeti ünnepe azért, mert a színjáték megteremtésének gondolata ä magyar nyelv megvédését, növelését és fejlesztését szolgálta s ebbe a legnemesebb magyar célba vetett hit hatotta át azokat, akik százötven évvel ezelőtt, 1792 november 11-én a kolozsvári Rhédey-ház báltermében, a színjátszók első előadásán meggyujtották a gyertyákat. Ezekből a szerényen pislákoló gyertyákból ragyogott fel a magyar színjátszás útját megvilágító fény. — Ezért nemcsak a magyarországi színjátszásnak, művészeti és iroda-mi életnek, hanem az egész magyarságnak ünnepe a mai nap s Kolozsvár jogosan büszke azokra a nemes elődökre, akik százötven évvel ezelőtt a magyar színjátszást megteremtették. 1792 november 11-én mondta ki Kótsi Patkó János az első magyar szót a Rhédey-ház báltermében a „Titkos ellenkezés, vagy Köle- sfry“ cimü posszéban. És százötven év óta sohasem némult el a magyar szó Kolozsvár változó szinliázhelylségeiben, amelyek az ’ idők követelményeinek megfelelően bővültek - és szépültek, de ezalatt éppen ugy fejlődött, csiszolódott a mi édes anyanyelvűink is, ami nagyrészben a magyar színpadi Írók és színészek érdeme. — Százötven esztendő nagy idő még egy nemzet életében is s bizony nagy az időbeli távolság az első Igazgatóktól, Fejér Jánostól. Kótsi Patkó Jánostól — báró Kemény Jánosig, a Kolozsvári Nemzeti Szinház mai főigazgatójáig. Bizonyos azonban az, hQgy ez az első állandó jellegű magyar színtársulat mindenkor betöltötte a maga kulturális és nemzetnevelő hivatását és az is kétségtelen, hogy mindenkor törekvéseit megértő és támogató közönségre talált. Az állandó színjátszó társulat megvalósítását nagylelkű mecénások tették lehetővé, az utódok áldozatkészsége impozánsan nyilvánult meg a Farkas-utcai színház felépítésénél is, mint ahogy most a magyar kormányzat bőkezű gondoskodása tette lehetővé, hogy' a százötvenéves kolozsvári színészet méltó keretek között fejthesse ki további működését. Ez a szinház azzal is büszkélkedhetik, hogy valóságos nevelő Iskolája volt a magyar színjátszóknak, mert hiszen a magyar színművészet legkiválóbbjait adta a nemzetnek. — ötökre ern’ékezetes marad a százötven év küzdelmes időszakából az a huszonkét év, amikor kiüldözték otthonából a magyar színészetet s minden törekvésük az volt, hogy a színpadon elnémítsák a magyar szód. Ez a törekvés éppenugy nem sikerült, minthogy más vonatkozásokban sem tudták a magyarságot hazájától, fajától és hitétől eltántorítani. Meg kell emlékeznem a százötvenéves kolozsvári színészetnek erről a hőskoráról, amikor a szinház a magyar kültura vára, a magyar hit temploma volt, a szinház több, mint a magyar kultúra harcosa, hanem annak valóságos hőse volt. — Kolozsvár város közönsége nevében szeretettel köszöntőm a régi magyar színjátszók méltó utódait, akik odaadással szolgálják művészetükkel a szent magyar ügyet. Az elődök iránti tiszteletét a város ebből az alkalomból azzal fejezi ki, hogy a múlt emlékeit összegyűjti és azokat megmenti az utókor számára. Hiszem, hogy ez a gyűjtemény nemcsalt normális lesz, hanem megerősitője és lelkesítője a mai színjátszóknak és ígéret arra, hogy értékeinket mindig meg tudjuk becsülni. Főigazgató Ur! Az évforduló alkalmából Kolozsvár sz. kir. város közönsége nevében zászlót ajánlok fel a Kolozsvári Nemzeti Színháznak. Ez a zászló nemcsak a múltnak hódol, hanem jelképezi a ma kötelességét a holnapért. Mert mi, akik ma itt tisztelgünk a mult emlékei előtt, felelősséget kell vállaljunk a magyar jövőért! Az ünneplő közönség szűnni nem akaró éljenzéssel ad kifejezést a maga ünnepi érzéseinek. Keledy Tibor dr. után Kemény János báró, a kolozsvári Nemzeti Szinház föiiUHJliii/. A rh'eumós megbetegedések, nagy részéi rossz fogak okozzák [ (Jjabb bizonyíték arra, hogy milyen : fonfos fogának helyes ápolása. : Chlorodonf fogpaszta igazgatója átvette a polgármestertől a város diszes, nehéz selyemből készült zászlóját, majd elmondotta ünnepi beszédét. „...a legnemesebb értelemben vett politikai tett volt -. — Ebben a városban minden kiejtett szó- j nak megnövekszik a súlya és elmélyül a jelentősége, mert itt a színpad, mint minden olyan hely, ahonnan magyar szó hangzik, a szellemi honvédelem helye volt és az is kell maradjon mindig. Nehéz feladat Itt színházat csinálni és színpadon játszani, mert 150 esztendős múlthoz kell mérni a színvonalat. — Kolozsvárt a szinház sohasem volt a kiválasztottak találkozóhelye, hanem az egész kolozsvári társadalomé. Nem véletlen- ség az, hogy a kolozsvári színjátszást emelkedett szellemű föurak, nemes polgárok és áldozatos lelkű kisemberek közös akarattal teremtették meg. A templom és az iskola mellett a szinház az. a hely, ahol a kolozsvári társadalom nemzetépitö akarata mindig találkozott, ezért kell itt különösen igényelni a magyar színpadi művésztől, hogy magát Thália papjának vallja. Ezt cselekedtek régi nagyjaink s ezt kell cselekedniük azoknak, akik ma dolgoznak a magyar színpad műveltségéért a kolozsvári Nemzeti Színházban. Amikor Kótsi Patkó János a Rhédey- házban először szólott mint szinész a magyar kolozsvári közönséghez, amikor E. Kovács Gyula ajkáról hangzottak Bánk bán intelmei, vagy amikor Szentgyörgyi István szavain keresztül az örök magyar Tiborc követelte jogainak és áldozatainak elismerését, vagy amikor a kisebbségi sorsot vállaló szinész a törhetetlen magyar hitet hirdette, mindez több volt színpadi játéknál: a legnemesebb értelemben vett politikai tett volt ez, a nemzeti sorsközösség vállalása és vallomás a magyar nemzet törhetetlen ereje mellett. — Az erdélyi szinész útját a régi nagyok példája meghatározza. Szinházvezetök és művészek ezt az utat választják és meg vannak győződve arról, hogy Kolozsvár társadalma, mint a múltban, ugy a jövőben is töretlenül és egységesen áll a magyar színjátszás ügye mellett. — Az egész ország megérezte, hogy a mai évforduló nemcsak Kolozsvár ünnepe, örömmel látjuk itt a kultuszkormányzat mellett Magyarország jelentős színházi és közművelődési intézményeinek képviselőit. A magyar nemzet szellemi egységének megdönthetetlen bizonyítéka ez, mely büszkeségére válik Kolozsvárnak és dicsőségére az egyetemes magyarságnak. Mindnyájan hiszünk abban, hogy ez a magyar szellemi összetartás, a magyar közművelődésnek és művészetnek minden vonalán állandóan meg fog nyilatkozni, amint hogy nem akad Magyarországon egyetlen egy olyan magyar ember sem, aki ne vállalná a te’jes magyarság összetartozását, bárhol is él azon a földön, amelyhez a jogot ezer esztendős véráldozatával és szellemi szolgálttal a magyar nemzet örökre megszerezte. Ezután Beness Ilona, a kolozsvári Nemzeti Szinház tagja szavalta el mély átérzésscl Reményik Sándor „Az ige“ cimü halhatat’an versét. Az ünnepség ezen a helyen a „Magyar Hiszekegy“ elhangzása után véget is ért. Az ünneplő közönség ezután zárt, hosszú sorokban a kolozsvári magyar színjátszás szent bölcsőjéhez, az egykori Belszin-utca, ma Jókai-utcai Rhédey-ház megkoszorúzására vonult. A századokkal ezelőtt épült Rhédey-ház már ünneplő díszben várta az emlékező várost és az ország minden részéből ide sereglett küldöttségeket. Falát fenyö- füzérck és biborszinü drapériák övezik. A falába* 5Q evvel ezelőtt clhel^czciS emléktábla két oldalán pedig hatalmas cimerpaj- zsok, magyar nemzetiszinü lobogók. Elsőnek Haász Aladár dr. miniszteri osztályfőnök helyezi el koszorúját a Rhédey-ház falára Szinyei-Merse Jenő vallás- és köz- oktatásügyi miniszter nevében a következő szavakkal: — Az erdélyi magyar közönség emelkedett lelke hívta életre ebben az épületben 150 esztendővel az első magyar színtársulatot. Emlékük előtt most az egész Magyarország hódol. Ezután Keledy Ţibor dr. polgármester helyezte el a város nevében koszorúját: — A magyar színjátszás bölcsőjénél ■— mondotta — hódolattal állunk és erőt merítünk a jövendőhöz. Táray Ferenc, a kolozsvári Nemzeti Szinház nevében, Fray Tivadar a budapesti Nemzeti Szinház örökös tagja a budapesti Nemzeti Szinház és Németh Antal dr. nevében, Morvin Amadé a magyar királyi Operaház, Czifra András dr. a Színművészeti és Filmművészeti Kamara, Mészáros Sándor dr. a Szinészegyesület és Nyugdíjintézet, Székely- hidy Ferenc dr. az Országos Zeneművészeti Főiskola, egy növendék pedig a kolozsvári Szinészképzö iskola nevében helyezett el diszes babérkoszorút a Rhétjey-ház falára. Innen az ünneplő közönség végig a Deák Ferenc-utcán levonult a Nemzeti Szinház előcsarnokába, ahol megkoszorúzta a román erőszak által egykor kilakoltatott, de most méltó helyükre újból visszaállított Kótsi Patkó János és E. Kovács Gyula fehér márvány szobrát. Kótsi Patkó János szobra előtt'Tóth Elek, a kolozsvári színészek nesztora, E. Kovács Gyula szobra előtt pedig Két hely Ödön mondottak emlékbeszédet. Valamennyi küldöttség itt is koszorúkat helyezett él. Ezután Kemény János báró főigazgató jelentette be, hogy ezüst serleg-vándor- dijat alapított. A serleget 50 éven át minden esztendőben a kolozsvári Nemzeti Szinház legérdemesebb művésze kapja meg. ötven esztendő múlva a serleget múzeumban helyezik el. Ezzel az ünnepség délelőtti része véget éri. Délután a fővárosi, vidéki és a kolozsvári Nemzeti Szinház küldöttségei felkeresték és megkoszorúzták a házsongárdi temetőben a régi szinészsirokat. Díszes koszorúkat helyeztek el E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Székelyné Fngár Anna, I .ászló József, Pergő Celesítin, Janesó Pál, Gyulai Ferenc, Néb Mária, Várady Miklós, Szakács Andor, Pusztay Béla, Kéler Ilona, Fejérváry Antal és Rnzicska György egykori hires kolozsvári színészek porladó hamvai fölé. r A díszelőadás A kolozsvári magyar színjátszás százötvenedik évfordulójának ünnepségei este a „Ránk bán“ díszelőadásával zárultak le. Az előadás megkezdése előtt Katona Józscí örökéletü tragédiájának szereplői élén Fáy István államtitkár jelent meg a fényben úszó színpadon és az 'alábbi ünnepi beszéddel méltatta a nap és az ünnep jelentőségét:
