Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)
1942-10-04 / 225. szám
MGBamtfoM* PárSoljuk 8 1942. OKTOBER 4 a keresztény cégeket! Győri Károly szücsmesfer szőrmeüzlete Wesselényi M. u. 27. Hői és férfi bundák, gallérozás, átalakítás és javítások olcsán és pontosan készülnek. Bál nt Ferenc sxlfcs és szBrme- tizlete Kornis-ufca 1. szám. (Telefon-palota melleit) mindenféle szőrmék nags választékban. Győne István Lakberendezési vállalata Üzlet: Horthy-u. 14. Üzem: Horthy-u. 30. Telefon 23-77. Telefon II-59. Saját készítési! bútor kiállítása. Móriczné Szigethy Anna Férfidivat üzlete Mátyás király-tér 8. Dúsan felszerelt raktár fehérnemüekben és kalapokban. Gyermekruhák, fe- hérnaitiük, harisnyák a nemzeti űnállósitási Alapból rnjilt BE3ECZ BERTA babl. és nSi divatáru üzletében Kolozsvár, Deák F.-u. 7. sz. Gyorsíró, gépíró, szépiró e "gÄett Fo Ibert Éva gyorsíró, gépíró, szépiró szakiskolája Kossuth Lajos utca 5. | Államvizsga. — Államérvényes bizonyitvány. Szőrmék, Bundák, Boák Krecza Béla szücsmesternél Mátyás király-tér 11, udvarban. Szőrmét, bundát, szőrmék javítását, festését felelőség mellett vállalom Gergely János szűcs Deák Ferenc-u. 2. sz. Ballon kabát Felöltő Átmeneti kabát PcNGÖ 96.71 P. 101.02 PENGŐ 124.72 Bartalis István ruhaáruházában Kolozsvár, Egyetem-utca 1. szám. Ma is folyton utón van Deify bácsi, a legöregebb magyar fotoriporter Akkor kezdette meg pályáját, amikor még a hátán kellett cipelnie a fényképezőgépet — Színes emlékekben bővelkedik a nyolcvan éves öregur élete Kolozsvár, okt. 3. Jókai Mórnak lehetett öreg korában olyan arca, mint Jelfy bácsinak, aki félig-meddig kollégának .számit, mert Magyarország legöregebb íotoriportere. Hófehér szakáll keretezi arcát s nagy, ősz bajusza úgy áll kétfelé, mint a lúd lelke. Amint világosszürke nadrágban és fekete testhezsimulő szalonkabátban, ruganyos lépésekkel besétál a kávéház terasszára, alig hinné az ember, hogy már a nyolcvanadik őszt szemlélgeti. Jelfy bácsi fiatal ember, de nem abban az értelemben, ahogy az aggok kétségbeesett legénykedéssel, reszkető fejjel is igyekeznek ragaszkodni a fiatalság látszatához. Neki efféle eszébe sem ötlik. Vidáman helyezkedik el a kávéházi asztalnál. Hiányzik szemeiből az öregek gyanakvása. Pillanatok alatt megismerkedik mindenkivel s olyan fesztelen közvetlenséggel kezd beszélgetni, mintha évek óta közöttünk szürcsölné a feketekávét. Nem olyan ember, aki szeret előhozakodni a dolgaival. Szinte harapófogóval kell kihúzni a szavakat belőle. Pedig ugyancsak érdekes dolgokat tud. Jelfy bácsi, a magyar fotóriporterek nesztora valóságos fogalom a fényképészek között, ő volt az első az egész országban, aki erre az altkor kalandosnak számitó mesterségre adta magát. Végül, hosszas kérlelés után beszélni kezd. Sohsein volt könnyű dolga a fotóriporternek í— Bizony rövidesen ötven esztendeje lesz annak, hogy fényképezőgéppel járom a világot s fotóriporternek nevezhetem magam. ®n voltam az első fényképész-riportere a „Vasárnapi Újságának, a régi híres magyar képes folyóiratnak. Akkoriban nem volt valami könnyű ctoiog a fotoriporterség. Ma oda- ngrik «gy fürge fiatalember, előkap egy Le- nyérnagyságu masinát, •— knipsz... — s máris készen van a kép. Én bizony pályám elején hátamon hordoztam a fényképezőgépet. Ez aztán szó szoros értelmében nehéz mesterség volt! Akkoriban még csak állványról tudtunk fényképezni s igy persze cipelni kellett az állványt is. Az volt aztán a gyönyörűség, amikor a forró napon, izzadva rohantam, csakhogy le ne maradjak az eseményről. A felvételt sem lehetett olyan hamar megcsinálni. A mai pillanatfelvételekről még álmodozni sem lehetett. Meg kellett kérni szépen az előkelőségeket, hogy álljanak meg egy időre, amig elkészül a kép. így aztán nem volt olyan egyszerű riportképeket csinálni. — Merrefelé járt Jelfy bácsi? *7- Hej, öcsém, ha én azt itt most hamarjában mind fel tudnám sorolni! Annyi bizonyos, hogy egész Európát bejártam. Parisba minden évben bekukkantottam, Olaszországba még néhány évvel ezelőtt is évente többször ellátogattam. De negyven esztendőn át nem történhetett olyan magyarvonatkozásu esemény, amiről én távolmaradhattam volna. Az összes világkiállításokon megjelentem s Becsben éppen úgy otthon voltam, mint akárhol széles Magyarországon. Alig hinném, hogy akadna olyan nevezetes ember, persze a régebbi fajtából, akivel ne kerültem volna össze. Ma is gyakran megtörténik, hogy ha valami régi fényképre van szükség, hozzám fordulnak. Negyven esztendő minden magyar eseményét és nevezetesebb személyiségét őrzöm a lemezeimen és képeimen. — Legutóbb Zilahon voltam s magammal vittem a negyven év előtti szoborleleplezés képét. Hányán ismerték fel magukat a képen mint fiatal daliák. Ma már ezek bizony öreg emberek. Ezt úgy mondja Jelfy bácsi, mintha az ö feje fölött elszaladt volna az idő. yalamenynyire úgy is van. Igazán nem látszik rajta a nyolcvan esztendő terhe. Aki bokorból fényképezte I. Ferenc Józsefet Tovább kérleljük, hogy beszéljen az emlékeiről. Jelfy bácsi haragszik a mai fotóriporterekre. — Akkoriban — meséli — amikor a riportfényképezés fliég nem volt úgy elterjedve, egészen másként kellett dolgozni. Lehetőleg feltűnés nélkül, diszkréten. Amikor aztán a kilencszázas évek elején divatbajöttek a Kodak-gépek, amelyekkel kézből is lehetett fényképezni, már könnyebb lett a mesterség. Akkoriban Igyekeztünk észrevétlenül maradni. A veszprémi nagy hadgyakorlatot, amelynek az volt á nevezetessége, hogy ez volt Ferenc József utolsó hadgyakorlata, például egy bokorban kuksoltam végig, a király közvetlen közelében. — A világháborúban is fényképezett? *— tesszük fel az időszerű kérdést. — De még mennyire! Végigjártam az ösz- szes frontokat. Jártam az orosz harctéren, Franciaországban, az olasz fronton, Bulgáriában, só't átmentem Kisázsiába, a török frontra is. Akkoriban persze még ném léteztek' haditudósitó-századok s igy egyénenként dolgoztunk. Nekem nyílt parancsom volt, hogy mindenüvé elmehessek, de még igy is csak üggyel-bajjal, számos kihallgatás és engedélykérés után juthattam el. az első vonalakig. Emlékszem, éppen a legelső vonalban voltam, amikoF megindult a - Vardar- völgybcn a-hires krivolaki ütközet, ahol a mocsarakba szorították a franciákat. Hoztam is érdekes képeket a Vasárnapi Újságnak. Haditudósítónak lenni bizony akkoriban sem volt életbiztosítás. „Mozogni kell, ha nem akar megöregedni az ember!" Jelfy bácsi szerény ember s csak az egyik ismerőse árulja el, hogy akkoriban századosi rangot viselt. A magyar világháborús fényképek legértékesebb része éppen tölo ered. Színészek jönnek az asztalunkhoz s igy természetesén nyomban színházi dolgokra terelődik a szó. —. Szép estéket töltöttünk mi valamikor a „Kövér Tetü“-ben.;. — mosolyodik el a legöregebb magyar fotoriporter. — Itt üldögéltünk majd minden este az akkori színi- növendékekkel. Ott volt közöttük Gál Gyula és Császár Imre,, akik akkoriban még nem voltak hires színészek, csak sovány ssini- növendékek s esti 50 krajcáros statisztálási díjból tartották fenn magukat. Az étlapot mindig úgy néztük, hogy letakartuk az ételeket, csak az árat néztük s aszerint rendelt ünk. Még ma is emlékszem, egyszer nagy murit csaptunk Császár Imx-éékkel. Akkor mutatták be az Ember Tragédiáját s a két növendék, Császár és Gál Gyula négyszer is öltöztek a darabban. Erre aztán két forintot fizettek nekik. Rettentő -nagy pénz volt ez akkoriban, csaptunk is akkora lakomát, hogy még ma is emlegetem, r— Mi hozta ide Kolozsvárra? "— Hát csak úgy eljöttem ... Tudja öcsém, mozogni kell, ha nem akar megöregedni az ember. Már pedig én nem akarok és nem is fogok. Egész élelemben örökké utón voltam. Miért hagyjam Hát most abba. Most leruc- cantam, egy-két napra Kolozsvárra, de lehet, hogy a jövő hétén már az ország túlsó" végén leszek. így szép ez. Ha azt mondanák, hogy holnap utazzam el, mondjuk Amerikába vagy Japánba, bizony cseppetsem gondolkoznék, hanem venném a cókmokomat, és már indulnék is. .- (»• e-) Könyvek között MEGJELENT A „TÁPLÁLKOZZUNK HELYESEN“ KIADVÁNY-SOROZAT LEGÚJABB FÜZETE A gyümölcsfogyasztás igen fontos nép- élelmezési szempontból. A gyümölcsben lévő vitaminok, ásványi sók a szervezet harmonikus működését nagyban elősegítik. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink egészségesek legyenek, ha a betegséget el akarjuk kerülni, akkor erre a legbiztosabb utat különböző gyümölcsfogyasztásokon keresztül érjük el. A Közellátási Hivatal a fokozottabb gyümölcsfogyasztás érdekében a „Táplálkozzunk helyesen“ című kiadványsorozatában külön füzetet adott ki a gyümőlcsételekröl. A füzet nemcsak az egyes gyümölcsételek különböző elkészítési módjaival foglalkozik,- hanem hasznos tanácsokat ad arra vonatkozóan is, hogyan tegyünk el télire gyümölcsöket. Elöljáróban megemlékezik a gyümölcsételek elkészítési módjairól, majd közel 30 ismertetést ad az egyes gyümölcsételekről. Részletesen foglalkozik a gyümölcs aszalásával és végül tudnivalókat közöl a gyümölcsbefőzésröl. Különösen érdeklődésre tarthat számot az a rész, amely a gyümölcs cukornélküli befőzését ismerteti s amelyből kiderül, hogy cukor felhasználása nélkül Is eltehetünk olyan gyümölcsmennyiséget, amellyel a háztartás egész téli szükségletét fedezni lehet. A gyümőlcsételekröl szóló füzet 20 filléres áron kapható a Stádium könyvkereskedésekben, minden újságárusnál, dohánytőzsdékben, IBUSZ pavillonokban, vidéken pedig az egyes közellátási felügyelőségeknél. FERENCJOZSEF KESERÜVIZ Mit jelent India Anglia számára? Lakosság korosztály szerint (1941) Egy ábra - 10 000.000 szeméttyet 10 éven $ aiolmh 10-20 érközö 20-49 ér közi »««iii SOéren műitek Lenmag Búza.érpa és tengeri Gumi . Egy-egy éhra az 1938-as világprodukem 10%-át jelenti M^Sg&ídmég: •** ŰŰŰŰQŰŰŰŰŰ Mogyoró . Repcemagvak 'r^P>zPrcíP SzézámfQ .*■ ŰÖC Tea Gy8potmgvak0 jgf Dohány .0$ Gyapot Ipar: Mangán Szén Vasérc Nyersras T Cukornád Acél Ar, angol birodalmi politika a múltban mindig emlitésreméltó rugalmasságról tett tanúságot, amikor arról volt szó, hogy a birodalom egyik tagállamának önkormányzatot, vagy egyáltalán több-kevesebb önállóságot adjanak, mert az addigi függő viszony már tarthatatlanná vált. Miért tanúsít Anglia éppen Indiával szemben hajthatatlan magatartási? Erre egyszerű a felelet: Anglia Indiával gazdagságának létalapját, termelésének legfontosabb részét és sokmillió rabszolgát vesztene el. " Sokmillió rabszolgát, akiknek verejtéke és munkája táplálta eddig az angol felső tízezer magas életszínvonalát. Az indiai termelőerő és nyersanyagok elvesztése a birodalom mai nehéz helyzetében végzetes következményekkel járna. Több mint félmillió indiai katona harcol ma az „Unton Jftcft“ alatt és az olcsó hindu munkások milliói dolgoznak az angolszász hadiipar szamára. A brit ipar és élelmezés tekintélyes része az indiai kivitelre rendezkedett be. Egy pillantás a mellékelt ábrára meggyőz arról, hogy milyen arányban részesedik India a világtermelésből, mind mezőgazdasági, mind ipari téren. Az angol vállalatok milliárdos értékeket fektettek be az Indiai vállalatokba. Londoni kormányköröknek és a Citynek egyaránt eltökélt szándéka az indiai angol uralom fenntartása minden áron, még akkor is, ha véres harcokra kerül sor Japánnal és a hindu függetlenségi mozgalommal.
