Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-01 / 222. szám

Magasabb eszmém/ek katonái A napokban mult két esztendeje a hárnm- hátalmi egyezmény aláírásának, amelyet Né­metország, Olaszország és Japán kötött meg. A nagyhatalmaknak ehhez az egyezményé­hez a kis országok közül elsőnek Magyar- ország csatlakozott. Ez a csatlakozás szük­ségszerű következménye volt a trianoni bé­kének, amely a maga igazságtalanságaival nemcsak tönkretette Magyarországot, de a békeszerződés aláírása után is a győztes nagyhatalmak olyan fenyegető acélgyürübe zárták, amelyből csak Nénie tországh ocsat­lakozva tudott részben kiszabadulni. Mert a Versailles! békeszerződés ugyanaz volt Né­metország számára, mint nekünk a trianoni. Mindkét esetben az volt az elgondolás, hogy a legyőzött országokat lehetőleg tönkretenni, s amennyiben ez mégsem sikerülne, gazda­sági, katonai és pénzügyi intézkedésekkel hosszú időre megbénítani. Az ut, amelyre léptünk, érdekeink védelmére történt s igy érthető, ha a bároinhatalml szerződés aláírá­sának évfordulója a mi számunkra is éppen olyan nevezetes dátum, mint az azt megkötő három nagyhatalom számára. Kállay Miklós miniszterelnök az évforduló alkalmává] mondott beszédében éppen ezt hangsúlyozta. Kiemelte, hogy olyan államok­kal kötöttünk szerződést, amelyekhez a ha­gyományos barátság és a kölcsönös megbe­csülés évszázados szálai fűznek. Az 1818-as ^^-vereség haszonélvezői a legyőzött népeket meg akarták fosztani a boldogulás minden lehetőségétől s tönkre akarták tenni nem­zeti létük alapfeltételeit. Ezzel az igazság­talan és önző rendszerrel szemben a három- hatalmi egyezményhez csatlakozott államok­nak éppen az ellenkező a célja. Az igazság parancsainak megfelelő világrendet akarnak kiépíteni, amelyben minden nép megtalálja azt a helyet, amely történelmi múltja és je­len hatalmi súlya szerint megilleti. Ma a háromhatalmi egyezményhez való hűségünket fegyverrel a kezünkben pecsétel­jük és erősítjük meg. A miniszterelnök azt mondotta, hogy védelmi háborút folytatunk, hazánkat, hitünket, kultúránkat védjük, nin­csenek önző céljaink. Európa védelmében harcolunk, mint mindig eddig harcaink fo­lyamán. És ez szóról-szóra igaz. Ha volt va­laha háború, amelyet egy nép tisztára ideá­lis okokból vívott meg, akkor ez a mi há­borús részvételünk a bolsevizmus elleni küz­delemben ilyen ideális háború. Vérünket ont­juk magasabb eszményekért, annak a ke­resztény Európának a védelmében, amelyhez évezredes állami létünk alatt mindig hűek maradtunk s e hűséget vérünk hullásával, kegyetlen harcok során pecsételtük meg. Kállay Miklós miniszterelnök a nemzet há­láját tolmácsolta a fronton küzdő katonáink iránt, akik önfeláldozással teljesitik köteles­ségüket és életük árán védik az igaz ügyet. Ez a nemzet kötelességteljesitésének a ne­hezebb oldala, mert a legnagyobb áldozatot kívánja s a legnagyobb veszéllyel jár. Ép­pen ezért, akik Itthon vannak, azok a ma­guk kötelességét ugyanúgy teljesítsék, mint a fronton küzdő katonák, mert csak a nem­zet egyetemének odaadása, férfias kiállása hozhatja meg a győzelmet s ezzel a jobb magyar jövő biztosítékát. Ha itthon nem kö­vetünk el mindent, hogy megadhassuk har­coló hadseregünknek mindazt, amire szük­sége van, ha nem teremtjük elő a háború folytatásához szükséges anyagi eszközöket, akkor hiába ontják fiaink a drága vért tá­vol Oroszországban, ebből a vérből nem fog felvirágozni a győzelem fája. Ezért kell hát­térbe szorítani az önző, egyéni érdekeket s a legnagyobb önuralom gyakorlásával a leg­tökéletesebben teljesíteni a hazafias köteles­ségeket. Tudatában vagyunk történelmi hivatásunk­nál! s annak, hogy mivel tartozunk múltúnk­nak, mivel tartozunk Európának. Hiszünk az igazság győzelmében ugyanazzal a ren­díthetetlen meggyőződéssel, mint ahogy év­százados megpróbáltatásaink során mindig hittünk a magyar nép szerencsecsiilagában s reményünk a Gondviselés, amely megen­gedte, hogy mindig bizalommal tekintsünk a jövő elé. Hi*! e!vesel* bejelenlési I*tif©íeíelisé«je Budapest, szeptember 30. A hivatalos lap szerdai száma közli a közellátásügyi minisz­ter rendeletét, amely szerint azok a terme­lők, akiknek tulajdonában bab, borsó, lencse, keserű csillagfürtmag, lóbab, hajdina, mák, vagy cirokmag van, készletüket kötelesek a Magyar Hüvelyes- és Olajosmagkiviteli Egyesüléshez bejelenteni. Babból, borsóból és lencséből együttesen és ezek hántolt, da­rált, vagy őrölt termékeiből személyenként összesen 25 kg., hajdinából és ennek termé­keiből személyenként 50 kg., mákból szemé­lyenként 5 kg. nem esik bejelentési kötele­zettség alá. JÖ ARI ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A irt ÜZLETMENETNEK Seregszemlét tartott Kolozsváron a gaz­dasági élei kérdései feleit az Erdélyrészi Gazdasági Tanács Kolozsvár' szepíeniber 30. Az erdélyi ré­szek gazdasági életének September havi se­regszemléjét két egymást követő napon át ezúttal Kolozsváron tartotta Bélái Kálmán gróf elnökletével az Erdélyrészi Gazdasági ’Tanács és a kebelében működő munkaközös­ség. A Tanács munkaközösségének ülésen az er­délyi szakkaniarák és a különféle gazdasági intézmények képviselői az erdélyi iparenge­délyek felülvizsgálatának megindulásával kap­csolatosan felmerült gyakorlati kérdések meg­beszélését folytatták, különös tekintettel a lebonyolítás során megoldandó gyakorlati kérdésekre. A Tanács munkaközössége elha­tározta, hogy emlékiratban kéri a kormány­zatot annak figyelembevételére, hogy az er­délyi részeken működő kereskedelmi és ipar­kamarákat a felülvizsgálat, minél alaposabb keresztülvitelének előmozdítása érdekében anyagiakban is megfelelő módon támogassa. A nemzetpolitikai alapon végrehajtásra ke­rülő felülvizsgálat, — mint köztudomású, — kiterjedt adatgyűjtést kíván meg, ami egy­ben az egyes ügyek körültekintő elbírálását is elősegíti, ugyanekkor útmutatást ad arra nézve is, hogy hol és milyen mértékben lesz szükség a keresztény iparosok és kereskedők önállósítására. Az adatgyűjtés tehát kiinduló pontja, egyben alapja a munka eredményes­ségének, amely minden tekintetben indokolja a megfelelő áldozathozatalt. Az erdélyi ke­reskedelmi és iparkamarák képviselői nagy örömmel fogadták a Tanács munkaközösségé­nek e ţekintetben megnyilatkozott megértését és tám'ogatását. A továbbiak során a munkaközösség ismé­telten foglalkozott az erdélyi tanoncotthonok felállítására irányuló munkájának további részletkérdéseivel és örömmel vette tudomásuk, hogy a kormány megértő módon hajlandó az •erdélyi tanonc,otthonok kérdésének, intézmé­nyes megoldására, a fennálló háborús nehéz­ségek Ismert körülményeinek ellenére is. Az ipari középiskolák erdélyi hálózatának kiépí­tése érdekében a munkaközösség egyébként felkérte a kamarákat, legyenek javaslatot, hogy hol és milyen szakmabeli ipari közép­iskolák felállítására van szükség. A helyi kí­vánságokat. beérkezésük után a Tanács össze- -hangoltan terjeszti az illetékes fórumok elé. Az Alsóvolga vidékét egyik részen Sztálin­grád (Carinin), .a Volga torkolatánál pedig Asztrachán városa zárja be. Sztálingrádtól nyugatra húzódnak a Dón ,,fekete síkságá­nak“ nyúlványai. A Volgától keletre azonban már a Káspi-tó mélyedésének terméketlen szikes talajával találkozunk, amely fokozato­san a Kirgiz-steppékbe megy át. A folyam tulajdonképeni medre Sztálingrád környékén 3—8 km. között váltakozik, délebbre azonban 30—50 km. szélességet is elér. A Volga fő­medrén kiviil nagyon sok mellékág, kiöntés teszi változatossá a táj képét. A vidék vége­láthatatlan mocsarai ugyancsak hatalmas te­rületeket foglalnak el. A Volga tavasszal rendszerint kilép medréből és a, vidéket va­lósággal tengerré változtatja. A folyómeder­től balra találjuk az Elton- és a Baszkuntsák- tavat. A Volga deltatorkolata mélyföld, ame­lyet számtalan kiöntés és mellékág oszt fel kiscbb-nagyobb szigetekre. A Volga alsófolyásától jobbra eső terűiét a kalmükok szovjet köztársasága (ASSR), amely az orosz szövetséges szovjet köztársa­ság (Russische Föderativ Sowjet-Republik —1 RSFSR —) egyik tagja. Kalmükia fő­városa Eliszta, a 74.200 km2-nyi terület egyetlen városi jellegű telemtié^e. Ezen ASSR lakosságszáfjm 220.273. akik túlnyomó részben kalmükok. Általában közepes termet, sárgás kajszin, lapos arcfelület, ferdén álló szem, rövid lapos orr és fekete baj jellemzi őket, tehát a szó szoros értelmében mongoltipusok. A Volga alsófolyásának balra eső résízen Kazakisztan szovjetköztársnságot találjuk. 274.450 km2 területe 6.145.937 lelket számlál. A kérdés intézményes megoldása mindinkább időszerű, mert Erdély iparosításának nagy munkája rengeteg szakembert kíván és miután az iparosítás terén az első nagyjelentőségű lépések már meg is történtek, idejében kell gondoskodni a szakemberek megfelelő kikép­zéséről. A munkaközösség ülését követőleg össze­ült Erdélyrészi Gazdasági Tanács jóváhagyó­lag vette tudomásul a munkaközösség hatá­rozatait és a javasolt felterjesztéseket. Be­hatóan foglalkozott a Tanács az erdélyi rost- lentcrmesztés ügyével és ennek fokozása ér­dekében amellett foglalt állást, hogy a ter­melendő rostlenből kikerülő fonál bizonyos hányadát juttassák a termelőhöz vissza. Ez nagy mértékben megkönnyíti a háziipar pa- mutfonálszükséglotének pótlását é? ugyan­akkor elősegíti az erdélyi népi ruházkodás ősi önellátását. Foglalkozott a Tanács az idei bőséges er­délyi gyümölcstermés értékesítésének lehető­ségeivel is és Örömmel vette tudomásul, hogy ezen a téren az Erdélyrészi Hangyaközpont a maga kiterjedt szervezetével máris meg­kezdte az erdélyi gyümölcs megfelelő érté­kesítésének munkáját. Több Hangya-fiók iparigazolványának ügyével foglalkozva a Tanács az előterjesztések alapján minden egyes esetben az érdekeltek kívánságainak és a közeilátás érdekeinek egyformán megfelelő módon tette meg véleményezését a szakmi­nisztérium számára. Az erdélyi földgáz felhasználásának kérdé­seivel .kapcsolatosan a Tanács elhatározta, hogy a küszöbön álló nagyjelentőségű kezde­ményezések végleges formájának kialakulása előtt a maga javaslatait a kormányzat elé terjeszti. Az erdélyi részek kereskedelmi és ipari idő­szerű kérdéseinek tárgyalása során a Tanács elhatározta, hogy felterjesztéssel fordul a ke­reskedelmi minisztériumhoz, továbbá a Kül­kereskedelmi Hivatalhoz Erdélynek az im­portkereskedelemben való fokozottabb része­sítése érdekében. Lépéseket tesz továbbá a házak tatározási adókedvezményeinek határ- jdőmeghosszabbitása. valamint Erdély cement- 'ellátásjjnuk megfelelő arányú fokozása érde­kében. Nemzetiségi megoszlás szerint 57.1% kazák, 19.7% orosz, 13.2% ukrán, 10% pedig más származású. A kalmükökhöz hasonlóan a kazákok is a mongol-ázsiai fajtipushoz tar­toznak. Emellett azonban bizonyos közelebbi rokonságot árulnak el ezen főtipus turáni ágával. Nyelvi és népi szempontokat tekintve a türk-népek csoportjába kell őket beoszta­nunk. Főfoglalkozásuk nomád állattenyésztés, kerek sátrakban laknak, az utóbbi időben azonban mar kezdtek letelepedni és a vidék mostoha talajviszonyainak megfelelően gabo­natermeléssel is kesdtek foglalkozni. Az Alsó- volga folyamvidéke, amely Sztálingrádtól Asztrachán ig általában 100 km-nyi szélesség­ben húzódik, a RSRSR közigazgatása alá tartozik. Moszkva szorgalmazására ezen a te­rületen általában oroszok telepedtek le. A Szaratov—Uralszk-vonaltól elágazó vas­út végpontjánál, a Volgadclta dombos .,Sza- jatsi“ szigetén épült ki Asztrachán városa. Sztálingrádhoz hasonlóan ennek lakossága is rendkívül kevert. Asztrachán jelentőségét abban kell keresnünk, hogy itt van a Káspi- flotta hadikikötője, továbbá az itteni hajó­forgalom fontos rakodóállomása. Délről Asztraehánon keresztül szállítanak selymet és gyapotot. Észak fája és gabonája ugyancsak ezen a kereskedelmi gócponton megy keresz­tül. A város egyben fontos halászati központ is. Innen szállítják északra a kaviárt, sózott és szárított halakat stb. A Volga déli fontos városának jelentőségét azonban elsősorban az adja. hogy Baku olaját innen továbbítják Moszkvába és a Szovjetunió többi fontos ipari központjába. A I« «tiniül Se öle A Dontól keletre tulajdonképpen már ázsiai föld terül el. Az antik világ a Donban látta Európa és Ázsia határát és sok föld­rajztudós még ma is Manic? lankáját tartja a két földiész természetes határának. A :áj lakossága csakugyan Ázsia jellegét viseli magán. A Manics mélyedéssel kezdődő és kelet felé mindinkább elsivatagosodó sztyep­pe-vidéket lovas és tevetenyésztő nomádok, a mongol kalmükök lakják. Európai szem­pontból annál is inkább ázsiaiaknak lehet Számítani őket, mivel a dalai láma szellemi alattvalói, a buddhizmus legszélsőbb nyu­gati előőrsei. A kalmükség még valódi nomádnép. Ere­detük mélyen Közép-Azalába, az A Háj és Tieucsan között fekvő Dzsungáriába vezet vissza., A tatárokhoz, akikkel, sokszor össze­tévesztik őket, sem rokonsági, sem kulturá­lis szempontból semmi közük sincsen. Euró­pai megjelenésük a 17. század első fe’ére esik, amikor a hazájukból elűzött törzsek egy része, mintegy 50.000 család az Ural és Volga között telepedett meg és orosz fenn­hatóság alá helyezkedett. Az első letelepü­lőket 1703-ban uj hullám követte és a be­szivárgás még a 18. század második felében is tartott. Az Ural és Volga közéről a Kaspi- tenger mentén csakhamar átvonultak a Vol­ga és Terek között elterülő pusztaságra is és egészen a Don alsó folyásáig nyomultak előre. Mint hírhedt rabló-nép az újonnan meg­szállt területekre nem hoztak sok áldást és 1942* OK 7 OBER 7. például a Volga-vidék ellen intézett portyá­zásaik szolgáltak ösztönzéssel az oroszoknak a volgai németek letelepítésére, mig más határtat omány okban a kozákokra várt az a feladat, hogy kordában tartsák őket. Talán éppen szabadságuknak korlátozása volt az oka, hogy a törzsek legnagyobb része 1770/71-ben újból utrakelt, hogy Szibérián keresztül visszainduljon régi hazájába, az utánuk küldött kozákok azonban majdnem megsemmisítették őket. Csupán 1100—1200 család maradt vissza és ezeknek egy részét a doni és kubáni kozákok szervezeteibe osz­tották be, a maradék pedig ismét a pusztá­ban keresett menedéket, különösen a Káspl- tenger északi és északnyugati partvidékén, ahol számuk Időközben ismét 140—-150.000 főre szaporodott. Területüket 1920-ban „au­tonom szovjetUöztár8aság“-gá nyilvánították. Az autonom kalmük-köztársaság közel 73 ezer négyzetkilométert foglal magában kö­rülbelül 220.000 főnyi lakossággal, melynek 70 százaléka esik a kalmükökre. Keleti ha­tárai Sztálingrádtól kezdve a Volga, majd a Kuma torkolatáig a Káspi-tenger, nyugati határát pedig megközelítőleg a Sztalingrád- Novorosszijszk vasútvonalban lehet megje­lölni. Mint tiszta mongolok, a kalmükök nem fedik a nyugateurópai szépségideáit, azon­ban minden primitívségük ellenére kitűnő loiasok és messze földön Hires ló-, szarvas- marha-, juh- és tevetenyésztők. Az asztra- kánprémek legnagyobb részét ők hozzák for­galomba. A határterületeken újabban egy részük a nomád életmódot feladta és mező­gazdálkodásra adta magát, különösen ami­óta minden törzs számára meghatározott le­gelőterületet jelöltek ki, melynek határait nem szabad átlépniök. Vallásuk nagy jában megfelel a tibetieké­nek. Hasonló templomaik vannak, hasonló­képpen lármás templomi zenével, méteres kürtökkel és óriásdobokkal a démonok ki­űzésére, hasonló imamalmokkal és imazász­lócskákkal, hasonlóképpen vörösbe öltözött szerzetesekkel és apácákkal. A szerzetesség azonban nem fejt ki az erkölcsiségre külö­nös épitö hatást, mert a szerzetesek egyút­tal tanítók, orvosok, sőt ezenkívül még va­rázslók is. Ez a buddhizmus valójában csak az eredeti primitiv íetisizmus leplezésére szolgál. Minden sátornak most is megvannak a maga fétiséi és amulettjei és a szokásos fétiseken kívül minden kalmük még külön fétisekét hord magával, néha olajjal szövetre festve, máskor köböl vagy fából faragva, legújabban pedig egyszerűen papírra nyom­tatva. :■< : îţi pin-, ■ v ■ -N- w FE felé : RENCJÓZSEF KESERŰ VIZ ' FF.' '-V- ­f\ református kollégium dísztermében tartják meg vasárnap a kolozsvári ref. egyházközség közgyűlését Kolozsvár, szeptember 30. A kolozsvári református egyházközség 1942. évi október hó 4-én, vasárnap d. e. !l>12 órára kitűzött képviseleti közgyűlése a nagy érdeklődésre való tekintettel nem a Farkas-utca 21. sz, alatti kis tanácsteremben, hanem a refor­mátus kollégium Farkas-utca lé. szám alatti dísztermében fog megtartatni. November 27-ig meghosszabbí­tották az ebzáriotot Kolozsváron Kolozsvár, szept. 30. A város állategész­ségügyi hatósága már augusztusban meg­állapította, hogy szórványos jelleggel veszett ség lépettv fel Kolozsváron. A betegség to- vábterjedésének megakadályozására annak­idején szigorú ebzárlatot rendeltek el. Te­kintettel arra, hogy a veszettség elfojtása folyamatban van, az állategészségügyi ható­ság az ebzárlatot november 27-ig meghósz- szabbitotta. A veszettség ismételt megálla­pítását és az ebzárlat elrendelését az állat­egészségügyi hivatal falragaszok és ujság- köz’emények utján tudatja. A rendelet sze­rint mindenki köteles a tulajdonát képező, vagy gondozására, esetleg felügyeletére bí­zott ebet és macskát rendes tartási helyén olymódon elzárni, illetve megkötve elkülöní­teni, hogy idegen kutyákkal, macskákkal ne érintkezhessek. A kutyák elzárását mellőzni lehet, ha szökésüket megakadályozó, zárt udvarban tartják. Házon kívül a kutyákat csakis szájkosárral, pórázon szabad vezetni. Az állategészségügyi hivatal utasította a gyepmesteri telep vezetőjét, hogy az ebzár- ’ lat ideje alatt a város területén, fökép a külterületeken közegeivel minél gyakrabban portyázt ásson és a kóbor ebeket fogassa ei és irtassa ki. i Az Alsóvolga steppevidéke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents