Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)
1942-10-27 / 243. szám
Kard szerezte és kereszt tartotta fenn Hazánkat ezer éven át  hit es igazság gondolatával ülte meg Kolozsvár katolikus társadalma Krisztus király ünnepét Kolozsvár, október 26. Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség húsz éves fennállásának emlékére, „Krisztus Király“ tiszteletére az elmúlt napokban sorozatos ünnepségeket rendezett. Az ünnepségek legkimagaslóbb fejezete volt a Farkas-utcai római katolikus gimnázium épületében vasárnap délelőtt megrendezett diszünnepély, amelyen Krisztus király eszméjével kapcsolatban Inczédy-Joksman Ödön dr., Kolozsvár és Ko- lozs vármegye főispánja és Kovrig Béla dr., a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Rector Magnificusa tartottak magas színvonalú előadást, A diszünnepséget megelőzően vasárnap a kora reggeli óráktól kezdve az összes kolozsvári katolikus templomban gyóntatást tartottak. Délelőtt tiz órakor ünnepélyes I Inczédy-tTokman Ödön dr. főispán lépett ezután a közönség elé. Beszédében meghatározta azt az eszmei és lelki kapcsolatot, amely Krisztus királysága és a földi haza között van és irányt mutatott az erdélyi katolikus társadalom utjának. Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán előadásának bevezetésében arra utalt, hogy Krisztus király ünnepe uj ünnep az Anya- szentegyházban, de ennek eszméje régi igazságot fejez ki. Krisztus király volt mindig és az is marad az idők végezetéig, aki előtt minden térd meghajol a földön és a mennyben. E királyság eszméje kiválóságot, nemességet, hatalmat és állandóságot jelent. Krisztus király és a földi király hatalmának lényegét meghatározva, Inczédy- Joksman dr. főispán arra utalt beszédében, hogy Krisztus példája „buzdít minket is. hogy szeressük földi Hazánkat, mert a haza nemcsak egy darab föld, amelyen születtünk, élünk és dolgozunk, hanem szentségei Otthon, melyhez idegzetünk minden szála, életünk minden érzése liozzá van kapcsolva, amelyen kívül nincs e földön számunkra hely“. A Krisztustól tanított vallás és az általa alapított Egyház a földi hazát a legnagyobbra értékeli, melyet szeretni, megtartani, védelmezni a legszentebb kötelességünk. Beszédében rámutatott arra a történelmi igazságra, hogy kard szerezte és kereszt tartotta fenn hazánkat ezer éven át. A kard és a keresztény hit erőt és hatalmat jelent. „Az erős és bátor kornak az ereje az erős és bátor szívnek a hite tartotta fenn nemzetünket ellenséges népek szörnyű harcaiban a Duna és Tisza közén és a KárMunkáljo az igazság az emberek és államok kapcso’ataif szentmisét mutattak be a főtéri Szent Mihály templomban. A szentmisét Sándor Imre püspöki helytartó, a szentbeszédet pedig Faragó Ferenc dr. teológiai tanár mondotta.^ A katolikus főgimnáziumban megrendezett diszünnepségen igen nagyszámú közönség jelent meg. Soraikban ott láttuk a kiváló előadók mellett Boga Alajos dr. prelátus- kanonokot, Hollósy-Kuthy Lajos rendőrfőkapitányt feleségével, Kedves András dr. egy- házkerületi gondnokot, Balásy Imre dr. szentpéteri plébános-kanonokot, Leitersdor- fer Sándort, a kolozsvári Katolikus Kör elnökét. P. Boros Fortunát dr. tartományi rendfönököt, a Kolozsvár városa képviseletében megjelent Folyovits János városi főjegyzőt és másokat Ko'oz.-vlr katolikus társadalmából. pátoktöl övezett földön. Mindkettő egy kézben, egy szívben legyőzhetetlen.“ Utalt arra a történelmi igazságra, hogy ezen. a földön csak a magyarság tudott tartósan megállapodni, erős és szervezett államot alkotni. Azt. hogy a sátor'.akó magyarból otthonához szokott, Hazát szerető, védelmező és megtartó magyar lett, Istennek köszönhetjük Szent István által. Ezután rámutatva a magyarságot sújtó történelmi megpróbáltatásokra, ismét azt a történelmi igazságot hangoztatta, hogy a mélységbe és pusztulásba zuhant magyarnak mindig Krisztus hite adta a kitartást. Majd Így fejezte be beszédét: — Nemzetünk most is nagy és kémény harcban áll. A keleti barbár pogányság támadt ellenünk, hogy eltiporjon minket, hogy megfossza Hazánkat szabadságától és függetlenségétől, megsemmisítse ezeréves munkánk alkotásait, a keresztény kultúrát. Ez a harc életre-halálra megy, életünk és fennmaradásunk a tét ebben a harcban. Őseink bátorságával és hűségével, szentjeink hitével és áldozataival kell nekünk is kötelességünket földi hazánk Iránt teljesíteni. A halál, a veszély mindenkit egyformán eltalál. El kell fojtanunk a gyávák és kétkedők suttogásait, melyek atomizálják, szétporlasztják a harcban álló nemzet erejét és ehelyett a Szent-Ignáci mondát kell igaznak tartanunk, „Cselekedjél úgy, mintha minden tőled függene és bízzál úgy, mintha semmi sem függene tőled". Kamarás Gyula a kolozsvári Nemzeti Szinház tagja szavalt el ezután kirobbanó sikerrel néhány alkalmi verset, közöttük Végvári „Eredj, ha tudsz“ müvét. A római katolikus főgimnázium énekkara csillogtatta ezután művészetét Szánthó Béla főgimnáziumi énektanár-karnagy vezetésével, majd Kolozsvár társadalmi és tudományos életének másik vezetőegyénisége, Kovrig Béla dr. a tudományegyetem Rector Magnificusa következet sorra, aki „Krisztus szociális királyságáról“ tartott lenyűgöző és mélyeaszántó előadást. — Húsz évvel ezelőtt történt, — mondotta többek között — a harmadik francia köztár- pocáa teliében, amikor Clemenceau, a „vén tigris" volt kormányon, hogy a felhatalmazási törvényjavaslat vitájához hozzászólt Bergeret abbé, a bordeauxi követ. Az állam és a társadalom válságáról beszélt a szabad » kőműves világ előtt és rámutatott az ember és a nemzetek megváltásának egyetlen lehetőségére. Akkor a „tigris“ cinikusan közbeszólt: „Ha ez a kereszténység megszületne, akkor reárn egyáltalán nem is volna szükség ...« — A bordeauxi pap hatalmas igazságot mondott, — folytatta Kovrig Béla dr. Rector Magnificus. — A bürokrácia annyira elhatalmasodott a tömérdek jogszabály utján, hogy állandó hivatalos intézkedésre var szükség, kényszerrel kell az emberi együttélés feltételeit biztosítani s jóformán min- ? denki mögé egy csendőrt kell állítani. Ezért I az állapotért valamennyien külön-küiön és -j v0jénUjg felelősek vagyunk, de ha az iga/.- £ ságosság elvét 1 ártanánk szem előtt, az osztó f igazságét és azt maradéktalanul érvényesítené az egyén és az állam, akkor más lenne a helyzet. De mi, ha évszázadok folyamán néhány tudáselemet kikapartunk az örökkévalóságból, azonnal fellázadtunk és a magunk kis emberi eredményeit helyeztük az oltár és a Szentség helyébe. — A tizennyolcadik század embere detro- nizálta Istent és száműzte a társadalomból. Ma is igy van. Államként és emberként úgy viselkedünk, mintha nem lennénk isterihivők. Ha a magunk és családunk érdeke összeütközik a magasabb erkölcsi törvénnyel, feláldozzuk érte az Istent. A családban is detro- nizáltnk őt. Ma a családi életben elvesz az „isteni“ Atya tekintélye. A családi élet felbomlása ennek eligazító és kiegyenlítő hiányán múlik. — Emiatt nincs nemzetközi együttműködés sem. Nem igazodnak az egyetlen dogmához. Eszmeileg emancipálták ugyan, de erkölcsileg szabadosak maradtak. Ezért nincs együttműködés, nincs abszolút norma, az emberek a maguk értelméhez és érdekeihez igazítják céljaikat. Ma úgyszólván minden ember eszközt lát embertársában, természetes tehát, hogy minden nép eszközt lát a másik népben, a gyöngébb tehát a hatalmasabb eszközévé degradálódik. Ez okozza azt, hogy egymástól mindinkább elszigetelődtünk. Aki másban eszközt lát, nem lehet közösségi lény még akkor sem, ha kollektivizmusról beszél is. A kiváló előadó ezután a vallások lényegére és örökkévaló szellemének ismertetésére tért át. — Keleten Buddha keltette fel a lélek értelmét és emelte nagyra a megvilágosodás felé. A zsidóság az cgyistenhit gondolatát terjesztette szét az antikvilágban. Plátó és Arisztotelész előkészíti a döntő jelentőségű szellemi tény befogadására az emberiséget. Néhány század eltelte, után azonban az ember fellázadt az egyetlen Krisztus gondolata ellen. A reneszánsz lázadás az isteni gondolattal szemben. A szép kultusza csak a lélekkel és az igazsággal együtt lehet maradandó. — Az emberiség második lázadása n racionalizmus. Ez is a reneszánszból született ós végighaladt a XVI., XVII. és XVIII, századon. A mindenkori Iíoppányok indulata kiküszöbölte az életből a természetfelettit. — Mostani életünk tökéletes kifejlődése a. francia forrada’om szellemének. A mai élet az anyagelvüség vetülete. Az anyagot fel- magasztositó ember érzi az anyag fölényét. Semmi más ez, mint a francia forradalom tökéletes beteljesedése az emberi, családi és állami öncéluságban, a természetfölötti meg- hazudtolása árán. __Egyetlen kivezető utunk Rómán keresztül visz. Viasza az őröli hierarchikus érték- rendszerhez. Nem az ember és állam auiar- ohikus életében kell keresni az élet útját, hanem az abszolút jóban és a szépben, mert az örökkévaló Isten abszolút jó, igaz és szép. ha ez a tudat él bennünk és nem csupán konvenció, hanem a mindennapi élet hajtóereje, akkor indulunk csal» vissza a melegebb. igazibb élet felé. — Hirdessünk tehát erkölcsi ellenforradalmat. A soha el nem múló értékeket tartsuk vezérlő iránynak és tudjunk élni az igazság szerint, hogy' minden ember és államközi kapcsolatot az igazság munkálja. Akkor lesz emberi béke, tehát igazságos béke, ha a közjó állapotát önmagunkban építjük ki. — Mindenkiben meg kell tehát valósulnia az igazságosság elvének. A szeretetnek, a karitásznak, az egymásért való élésnek kell szüntelenül é'esztenie az akaratot; hogy meg• valósuljon az igazság élete. Ha megvalósul, akkor az emberi törvényhozó mintaképének az istenit tekinti és megindulhatunk Krisztus országa felé, a reinényteljesebb népekkel együtt. — Krisztus nem akart király lenni, de elvárja, hogy szabad akarattal megkiizdjünk a romlás elvével szemben. 0 nem diktátor. Nem akarja fölényes hatalmával kikényszeríteni ezt az elhatározásunkat, ö az örökkévalóság legdemokratikusabb királya. Mindennapos magatartásunk egy-egy voks, akarjuk-e ezt az életet? Vele, vagy ellene. Az ima alázatos szelleme kell tehát, az igazság akarásának ténye és hogy ezt megtehes- siik — éljünk kegyelmi életet. Akik sziklaszilárdau kitartottak Bálint József dr. az erdélyi Katolikus Nép- szövetség jelen'egi igazgatója, országgyűlési képviselő ismertette ezután a szövetség huszesztendö múltját. Megemlékezett azok1942. O K7 OBEVt 27 j| Kolozsváron: Dr. NEMES ELEMÉR pszichológus, PSZICHOLÓGIA! LABORATÓRIUMA Sz£chenui-tór 9.1. n. Fogadóórán: d.e 10-ü-lg, d u.4~?-ig Nevelési, pályaválasztási tanácsadó. —Alkalmazott pszichológia. — Analízisek. — Tudományos grafológia. szólva: „itt maradtak“. Sokan voltak olyanok is, akik az állomásról tértek vissza, mert érezték az erdélyi föld szeretet 't és a kötelességet. Az itthonmaradottak aztán ösz- szefogtak, hogy átmentsék és fenntartsák a katolikus magyar öntudatot. A továbbiak során a Katolikus Népszövetség megalakulásának körülményeit ecsetelte. — Amikor gróf Majláth gyulafehérvári püspök engedelmével megkezdődött a toborzás, —- mondotta Bálint igazgató — az 1922-ben Nagyváradon megtartott első ülésen dr. Gyárfás Elemérrel együtt ott volt Inczédy-Joksman Ödön dr., a jelenlegi főispán is és vállalta azt a sorsot és életformát, amelyet az uj helyzet az erdélyi magyarságra kényszeritett. Inczédy-Joksman Ödön dr. a világi katolikusok élén ott állt szerényen a táborban, de életpéldájával többet tett mindennél, mert amikor elő kellett állani és vállalni kellett a kockázatot, ő merte vállalni. A díszközgyűlés a pápai himnusszal ért véget. A nemzeti lélek épségétől függ a győzelem! Kolozsvár, október 26. A háború tor’, t nyögő világ megújhodási törekvésének belső- séges jelképeként ünnepelte még vasárnap á monostori római katolikus egyházközség megnagyobbított plébánia templomának meg- áldását. Az eredetileg alig száz hivő befogadására épült templom ma már mintegy» félezer embernek nyújt helyet. Az ünnepi istentiszteleten résztvevők igy is valamennyi padsorát betöltötték s jelen voltak a katonai és polgári hatóságok képviselői is. Az ifjúság részvételével már reggel fél 9 órakor szentmise volt a hadbavonultakért. A kibővült templom megáldását délelőtt 10 órakor Baráth Béla dr. kanonok plébános végezte, aki fényes papi segédlettel a szentmisét is celebrálta. A szentbeszédben a kanonok-plébános emelkedett szavakkal méltatta Krisztus királyságát. Utána Ugrin Sânşjor atya S. J. plébános mondott köszij. netet s hangoztatta a szerény anyagi javai mellett is áldozatra mindig kész monostori hivek lelkesítő erejét. Befejezésül Tímár Máté misszionárius Jezsuita atya beszélt az élet legfontosabb kérdéseiről. Krisztus király napjának délutánján 4 órakor — a hadbavonultak hozzátartozóinak támogatására — szerény kereteiben is megindító hadigondozó ünnepet rendezett az odaadás épitöerejét izmosodó monostori római katolikus egyházközség. A gazdasági főiskola dísztermében megtartott ünnepségen a katolikus Nőszövetség elnöknőjével: Bethlen György gvófnéval az élen előkelő hölgyközönség s a honvédség valamennyi fegyvernemének kiküldöttel és több hatóság képviselője is megjelent. A ha- j talmas termet az egyházközség hivől töltötték ki. Az ünnepi műsort Krisztus királyságáról szóló énekkel az Auguszteum .leánynövendékei nyitották meg. Ezután a Jézus-szive Napközi Otthon szegénysorsu gyermekgondozottjai mutattak be hatásos, hazafias jellegű gyermekszindarabot. A műsor kiemelkedő pontja volt Pogány Sándor ezredes ünnepi beszéde, aki „katona- sziwel és katonaszóval“ szólott a hadigondozottak érdekében. Ismertette ennek során a számukra létesített törvényes intézkedéseket, amivel a harctéren küzdők harcát és hozzátartozóik sorsát igyekeznek megköny- nyiteni. Mindennél azonban még jelentősebb kötelesség hárul a társadalomra a háború, ütötte sebek gyógyításában. — Ez az a feladat — mondotta hatásos beszédében Pogány ezredes — amit meghatározni nem lehet, mert szeretetből fakadt, és mindenki annyit ád belőle, mennyit a Teremtő leikébe csepegtetett. Ez tehát több mint jótékonyság. Rámutatot arra, hogy az itthoni társadalomnak szivébe kell zárnia mindazokat a családokat, melyeknek a kenyérkeresője odakiiut a fronton, értünk és a hazáért harcol. Úgy kell a hadbavonultak rol, akik az elnyomás esztendőiben szikla- szilárdan kitartottak Krisztus királyságának gondolat« mellett, akik Végvári szavaival itthonlevö hozzátartozóit szivünkbe zárnunk, hogy úgy ők, mint hadbavonuit hozzátarto■ « InaédyJolíSninn Ocl?övi dr. Iic&z?de „Mária országát senki nem szabda hatja szét e földön" A diszünnepélyt a Himnusz elének'ése nyitotta meg, majd Sándor Imre püspöki helytartó mondotta el megnyitó beszédét. Az Erdélyi Katolikus Népszövetség fennállásának huszadik esztendejét ünnepli ezen a napon, — mondotta többek között. — Ma vissza akarunk gondolni az elmúlt húsz évre, amikor a Katolikus Népszövetség keretében a krisztusi élettörekvést akartuk megvalósítani. Ezen az ünnepen Loyolai Szent Ignác látomása van szemünk előtt: a kék zászló, amely soha nem szenved vereséget, hanem mindig győzelemre vezet. — Az igazságosságnak és a magasabb- rendü életnek, a megigazujásnak, a szeretetnék és az életszentségnek országát láttuk Krisztus királyban. A katolicizmus hierarchiája mögé csoportosítjuk a hívőket, az öntudatos férfiakat és elhatározzuk, hogy megvalósítjuk Krisztus király országát ezzel a gondolattal: „Jöjjön el a te országod“. A Regnum Marianuinban. Mária országában soha senki sem szabdalhatta szét mindörökre és nem szabdalhatja szét ezt a földet s hogy Regnum Christi, Krisztus országa legyen, ahhoz nem sok keli: csak rendíthetetlen hűség. A megnyitóbeszéd után a Marianum énekkarának pompásan betanított négyszólamú együttese énekelte el Bárdos Lajos „Áldott • Szent István“ egyházi drdát.
