Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-25 / 242. szám

1942. OKI O B EU 25 A fáradhatatlan tábori-postások rA honvéd haditudósító század közlése — A keleti hadszíntér uttalan-utjain, esőben, sárban, tikkasztó hőségben és kibírhatatlan fekete portengerben rohannak nap-nap után a zöldre festett, redőnyös, postakürttel jel­zett gépkocsik. Tetejükön két-három tisz­tes, esetleg honvéd géppisztolyt, vagy gya­logsági puskát tart a kezében és figyel... Postások ezek. A keleti arcvonal fáradságot nem ismerő tábori postásai, kik éjjel-nappali nehéz szolgálattal tartják fenn az arcvonal és az otthon között a kapcsolatot. A tábori posta külön lelkiismereti kérdési A beosztott tisztek, tiszthelyettesek, tiszte­sek és honvédek tudják, mennyire várják a postát, ök is postát várnak. Úgy végzik a dolgukat, mintha szakadatlanul saját külde­ményeiket intéznék... Hadvezetésünk kato­nái érdekeit tartotta szem előtt, amikor a tábori postához kiváló szakembereket hi­vott be. Végig az egész arcvonalon ezek intézik és irányítják a küldeményeket. Az elosztó, összpontosító és továbbító hivatalok a nap bármelyik órájában a csapattestek rendelke­zésére állanak. Aránylag nem nagy személy­zettel, de felfokozott munkakedvvel és vég­telen lelkiismeretességgel végzik — leg­többször életveszedelem között — feladatu­kat. .. Az arcvonalban összegyűjtött táborüapo- kat szakasz, század, zászlóalj és ezredpa rancsnokságokon keresztül juttatják a gyűj­tő tábori postához. Itt a beérkezés után nyomban feldolgozzák. Helységenként osztá­lyozzák. mint bármelyik belföldi, békés kö­rülmények között dolgozó postahivatalban... Az a cél, hogy a harctérről elindított levél mennél előbb érjen haza s a lehető leggyor­sabban válasz érkezzék rá. A levélszolgálat csak egyik ága a tábori postának. Ezeken a hivatalokon keresztül óriási pénz- és csomag forgalom bonyolódik le. A gondos családapa, a szerető fiú zsold- ját, pótdiját időközönként postán hazaküldi. A szövetségesek által birtokbavett területe­ken több fizetési eszköz van: a márka és a rubel. A tábori posta viszont pengőben számol, mert otthon hazai pénznemben fize­tik ki az összeget. Tiznaponként', egy-egy zsoldfizetés alkalmával óriási pénzmennyisé­gek gyűlnek össze a tábori postákon. Tán a pénzkezelésnél is nagyobb gondot és kör :! tekintést igényel a kétoldalú csomag- szállítás. Minden honvéd várja a hazulról küldött apróságokat. Ha keveset is lehet küldeni, mégis hazai. Ezt a „hazai“ kifeje­zést ismét csak azok tudják a szó igazi vo­natkozásában megérteni, akik maguk is bontogattak többezer kilométer távolságban hazai csomagot. De nemcsak kap, hanem küld is csomagot a honvéd. A kommunisták által harmadfélévtized óta nyomorgatott te­rületeken is akad azért itt-ott megvásárolni való dolog. A keleten küzdő honvéd-hadsereg minden egyes tagja takarékos. Ellátása jó, pénzét vagy hazaküldi, vagy valami érté­ket jelentő holmiba fekteti. Az utóbbit cso­mag alakjában juttatja szeretteihez... Van a tábori postának még egy negyedik szolgálati ága is: az újságok. A harctéren ez is fokozott értéket jelent! Újság! Hir! Otthoni szó! Otthoni levegő!... A kötege- ket naponta szabályszerűen útnak inditják a nagy orosz sikság felé... Olykor-olykor Ö3z- szetorlódva, de mindig megérkeznek a kül­demények. Ezeket csapattestek szerint igaz­ságosan el kell osztani... A „Tábori Újság“ és a „Keleti Front“ példányaivá: egyszerre kapja kézhez a honvéd rajonként a budapesti nagy lapokat is... Nem marad itt olvasation egyetlen sor sem. Fontos és sürgős tehát minden munka a tábori postán. Ha nappal nincs rá idő, éjjel is el kell végezni. Pedig sokszor, nagyon sokszor megzavar­ják a tábori posta munkáját is. Sokszor egymást érik nappal is a légiriadók. Ilyen­kor azonnal fel kell állni az Íróasztalnak kinevezett ládák és ajtószárnyak mellől, ma­gára marad az elosztó-szekrény. Mindenki Védőárokba rohan, mert bármelyik pillanat­ban sistereghet a bomba... Különösen az éjszakai munkát szeretik megzavarni a vörös bombázók. Nappal fél­tik a bőrüket. Úgy vélik: éjszaka ritkábban fog a légelháritó ágyuk lövedéke... Nem egyszer féléjszakákon át lapul a tábori postás légvédelmi árokban. A keleti arcvonal jelszava: mindenki a maga helyén, igaz magyar lélekkel, teljes felelősséggel, messzemenő önfeláldozással végezze munkáját. A magyar tábori posta kafonái is becsülettel megtartják ezt a pa­rancsot és alkalmazkodnak a jelszóhoz. A természeti és mesterséges akadályok leküz­désével, éjt nappallá téve tartják a kapcso­latot, viszik a hirt férj — feleség, szülő és gyermek között. A magyar honvéd tiszteli és szereti a postás-katonát. Az otthon is gondoljon sze­retettel rájuk. FERENCZ GYÁRFÁS haditudósító. HÉTVÉGI NAPIÓ DÉSI EMLÉK Az Erdélyi Muzeum Egyesület vándorgyű­lésére magám is kiutaztam Désre. A rende­zőség a legnagyobb dési szálloda egyik szo­bájában szállásolt el két másik újságíró kar­társsal együtt. Az állomáson hálás szívvel vettünk búcsút az elszállásoló bizottságtól, mert bizony kissé átfáztunk az utón s alig vártuk, hogy fedél alá kerüljünk. Egyfogatu bérkocsiba ugrottunk s — hajrá!,— meg is indultunk csigalassuságu lépésben. Itt rossz az ut, meg éppen nagy a sár is, majd me­gyünk még gyorsabban is. Hát mentünk is, csakhogy nem Désen és nem azon a rozzant bárkán. Kocsonyaként dideregtünk, amire a szállodába megérkeztünk. A portás sietve adta át a bejelentő iveket, a szobakulcsot s azzal iszkoltunk is felfelé. A szoba nem látott fűtést tavaly tél óta. Fogvacogva töl­töttük ki a bejelentő iv rubrikáit és siettünk le a földszintre, vacsorázni. — A szoba kissé hűvös, — közöltük a por­tással. — Na ja, •— mondta egykedvűen — köz­ponti gőzfűtés... Gyerünk vacsorázni!... Leves, borjusült, tokány. Ez az étlap, értesültünk a pincértől az étteremben. — Frissen sült nincs? Nincs kírem, — szól': olyan mély bá­nattal, hogy az már semmiképpen sem lehe­tett őszinte. — Igen ám, de odakünn a konyhában egy halom remek friss hús van. Abból csak telik egy-két fatányérosra.-— Nem lehet, — mondja a zord pincér. -— Tehát: leves, borjusült, tokány.., Paran­csolnak ?! Parancsoltunk. Ketten borjusültet. Har­madikunk csak egy csésze tejeskávéra neve­zett be. A sült valamikor régen sült. Amire elénk jutott, száraz és hideg volt. A krumpli kö­rítés szintén száraz és hideg. Ettünk, hisz úgy vágytunk egy kis „meleg, izes“ vacso­rára. Közben leül egy szép szál úriember a szom­szédos asztalhoz. A pincér sürög, forog és kihoz neki egy gyönyörű, ftiss fatányérost. Odaintjük a pincért. — Azt mondta, — sugjuk — hogy nincs frissen sült. S aztán annak az urnák mégis csak van! — Na ja, — vág vissza â dési pincér. — Annak van. — Ki az az ur? — Az?... Az kérem, a tulajdonos... Lásd be, naplóm türelmes papírja, hogy’ e magyarázat után tökéletesen megnyugod­tunk. Szegény tulaj, legalább neki menjen jól abban az álmos kisvárosban! Megvigasztalt azonban az, hogy a négy­tagú cigánybanda nagyon szépen, halkan, zümmögve játszott. Jó ize, melege volt a mu­zsikájának. S mellette még beszélgetni is le­hetett! ... Reggelre meggémberédve ébredtünk a jég- veremszerü szobában. Megreggeliztünk, az asztalt már fél 10 után kihúzták alólunk, hogy a déli bankettre elöké3zülhessenek. Délután fél 3 óráig dolgoztunk, résztvettünk a banketten s üdvözöltük a tegnap esté lá­tott husgarmadát frissen sütve, de ugyan­csak gondosan kihűtve. Estig tovább dolgoztunk s 7 óra tájban felszaladtunk szállodai szobánkba, hogy ve­gyük csomagjainkat s utazzunk. Persze, tisz- • teletünket kellett tennünk a portásnál. Po­koli meleg fogadott kis fülkéjében. — Hála Istennek, — nvájaskodtunk vele — mégis csak van egy kis meleg ebben a. szállodában ... A portás szégyellősen húzta be nyakát a gallérjába. — Éppen csak két újságpapírt égettem el, — mondta szerényen, pironkodva. — Nem tűz ez még, kérem. * — Azt mondják, — szólt a legidősebb kar­társ, amint a szakadó esőben gyalog indul­tunk az állomás felé — hogy honfoglaló őseink háromszor kiáltották: „Deus, Deus, Deus!", amikor ide értek s megtelepültek. Kövessük példájukat, amikor megfagyva bár, de csupa hidegsült reminiszcenciával ha­zaindulhatunk szerény otthonunkba. Azt azonban ismerjük el, hogy régen ettem olyan jó kenyeret, mint Désen. Viszek is egy jó da­rabot belőle haza, kóstolóba... Nem folytathatta tovább. Bokáig lépett egy hatalmas pocsolyába, ami a gyalogjá­rón gyűlt a patákzó esőből. El is határoztuk, hogy a legközelebbi lélek­vándorlásban kacsa képében térünk vissza Désre. TÄGER ANTAL CÍMERE Szinházjáró ismerősök mesélték, én pedig megörökítem az alábbiakat: Látták Páger Antalt a kolozsvári Nemzeti Színház színpadán. Nagy gyönyörűséggel néz­ték a vendég-művész remek alakítását s a kolozsváriak nagyszerű teljesítményét. A hangsúly azonban nem ezen van, hanem Páger Antal vendégjátékának egy egészen jelentéktelennek látszó mozzanatán. Szinház­járó ismerőseim a mintaszerű és élményt jelentő előadásról egy kis megfigyelést hoztak kedves emlékül magukkal. __ Nagyon szép és rokonszenves volt Páger Antal alakításában az, hogy nem játszotta túl itteni kartársait. Ez a mondat sokkal többet mond, mint amennyit a szavak képviselnek. Számomra és a hozzám hasonló gondolkodásunknak rend­kívül nagy jelentősége van e kis megfigye­lésnek. Számtalanszor lehettünk ugyanis szem­tanúja annak, hogy fővárosi vendég-művész lépett fel nálunk, „vidéken“ s játékával, ala­kításával valósággal lehengerelte „Vidéki“ kartársait. Hiszen ez természetes is. Emléke­zem, a huszas évek vége felé, az akkoriban krónikus válságban szenvedő temesvári szin; házban vendégszerepelt a kolozsvári színház primadonnája. Szent kötelességének érezte, hogy megmutassa azt a különbséget, ami közte és ama „vidéki ripacsok“ között mutat­kozik. Meg is mutatta. Valóban gyönyörű toalettjei (pardon, toilette-jei!) és sok minden; más primadonnái meglévősége úgy hatott a szegény, kopottas, sovány „vidéki“ kartársak között, mint a Gaurizankár a sikság felöl nézve. Mint egy fekete tigris, tombolt, élt» garázdálkodott a színpadon. Lekaszálta, leta- posta'“konégáit a színpadról. Persze vastapsot kapott. Engem az undor fojtogatott. Páger állítják egybehangzó vallomások . _ nem primadonnáskodott. Megcsinálta sze­repét tiszta művészi eszközökkel s minthogy kolozsvári kartársai is csak ezt csinálták, a „fővárosi“ és „vidéki“ komplekszum kozmás ize nem rontotta meg az előadás egységét és. összhangját. Pedig Páger Antal is megtehette volna, hogy nagyszerű képességeinek, nagy színpadi múltjának teljes fegyverzetét úgy csillogtassa meg, hogy csak lássa a kolozsvári közönség: „fővárosi“ művészt van szerencséje megcsodálni. Ismerőseim meg is csodálták ... Nem a különbségért, hanem a gyönyörű összhangért. Ennek a hírnek nagyon megörvendtem. Azt, hiszem, mások is örvendeni fognak, ha tudo­mást szereznek erről. Mert mi is történt tulajdonképpen a kolozs­vári Nemzeti Szinház színpadán a „Tűzvész“ előadásain? Nem csupán egy méltán hires és népszerű nagy művész ragyogó alakilását és a házi együttes példásan, szép teljesítményét, hanem ezen túl még valamit is. Azt, hogy végre egy liires-neves hagy művész le tudott mondani a mesterségében oly természetes és egyébként magától értetődő hiúságról s egy­szerűen egyenrangú félként vett részt a kö­zösségi munkában. Páger nem primadonna­ként, hanem közkatonaként jött Kolozsvárra. S ez nemcsak rokonszenves benne, hanem igen nagy és kivételes érték is. Primadonnának lenni könnyű, De milyen nehéz, szinte emberfeletti egyszerűen ember­nek, művésznek megmaradni s a külsőségek olcsó sallangjait félredobva, csak a célt tekintve, végezni el a vállalt feladatot. Ez szép és értékes emberi adottság Páger­(UDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. (özponii fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Eqvdqvas szobák 6*— F-tőI 12- P-ig Kétágyas szobák 9*— P-től 18’— P-ig Éttermében Veres Károly és c gány- zenekara muzsikál Elismerten kiváló kongha. Polgári árak. üvegeket minden mennyi­ségben vásárol Szittya rt. Horthy-ut33. ben:, közkatona tudott lenni ott, ahol tábor­nok is lehetett volna. Jó, hogy nem tette. Sok közkatonára van ma szükségünk. A háborút nem tábornokok döntik el, a győzelmet nem tábornokok csi­karják ki az első arcvonalban, hanem köz­katonák. A derék, értékes, helyüket jól álló közka­tonák, az egyenrangú bajtársak, akik egyéni, kiválóságukkal példát és utat mulatnak annak az arcvonalszakasznak, ahol éppen bevetik őket. ' —fz — T emelőben Csak bandukolok át a kerten, Magamat percre elfelejtem. Sápadt keresztek jobbra-balra. Halott vagyok egy pillanatra. Sötét lesz bennem s hallom egyrer Mint hull a por csukott szememre. Jaj, nem vagyok magamnál, Merre száll lelkem, merre kószál? Amíg nincs bánatom, se kedvem — Melyik gödörben, merre fekszem?! BOTÁR BÉLA Levente kerékpáros-verseny A városi levente pa-. rancsnokság október 25- én, vasárnap 8 órai kez­dettel kerékpáros csapat- versenyt rendez. Részt- vesznek a 17 évüket be­töltött leventék. Indulás a kerékpáros zászlóalj Hunyadi - téri hősi emlékművétől. Beérkezés ugyanoda. Versenytáv: 30 kilométer. 1 A versenyzők éremdijazásban és a győztes csapat külön tiszteletdijban is részesül. Tizenkét órakor a kerékpáros leventék á kerékpáros zászlóalj hősi emlékművét kó- szoruzzák meg, amikoris a versenyző csapa­tok és a levente gépkocsi-tanfolyam növen­dékei diszmenetben vonulnak el. Leányleventék előadása A kolozsvári 1. sz. Bornemisza Anna leány- levente-csapat a Baross Szövetség támogatá­sával a kereskedelemben alkalmazott 10 évnél fiatalabb leány alkalmazottak részére október 25-én 11 órai kezdettel a-Vigadóban (Unió-u. 21. I. em.) tájékoztató előadást tart. Az elpadás ingyenes és arra a kereskede­lemben alkalmazott leányokat a Levente­egyesület leányszakosztálya szívesen várja. Mezei futóverseny A kolozsvári Levente Egyesület atlétikai szakosztálya november 8-án két csoportban mezei futóversenyt rendez a gazdasági aka­démia környékén. Résztvevők: „Á" csoport 1926, 1925 és 1924. évfolyam. Táv: 2500 méter. „B“ csoport 1923. és idősebb évfolyam. Táv: 3000 m. Nevezési dij nincs. Nevezési hely: Levente Otthon (Jókai-u. 2. II. em.) Kovács Béla testnevelési tanárnál. Nevezési határidő: no,- vember 5. Ixigyenes levente gépkocsivezető tanfolyam A 2. sz. ingyenes levente gépkocsi veze­tői tanfolyam november 15-én kezdődik. Az alábbi leventék hozzák rendbe okmá­nyaikat és jelentkezzenek a városi levente­parancsnokságnál. (Honvéd-u. 46 sz.) Lapühos István, Buder Béla, Tarkányi Fe­renc, Rendel János, Barkó Zoltán, Jakab Ferenc, Ispán János, Kiss János (ördöngős- füzes), Mátyás András (Tqjdaszentlászló), Széli Zsigmond (Szamosfalva).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents