Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-02 / 223. szám

4 SCsstxn líg&jüG ■kL- 1 11 ............ *1 1942. O KJ O B Sí U 2 Célszerű és igazságos intézkedés Annak felismerése, hogy a mai háborús viszonyok között a közcUátás biztosítását csajt a készletek legszigorúbb, legtakaréko­sabb felhasználása mellett lehet elérni, a kormányzatot arra készteti, hogy a közellá­tási rendeleteket és intézkedéseket a minden részletre kiterjedő körültekintés mellett te­gye meg. A miniszterelnök csak a minap hangsúlyozta, hogy ebből a háborúból min­denkinek ki kell vennie részét. A mai idők­ben már nem elég az egyén lelkiismeretére, hazafias érzésére és kötelességtudatára hi­vatkozni. A nemzet élet-halál harcában nem­csak vállalni kell a különböző terheket, ha­nem Mindazokat, akik az önkéntes áldozat­hozatal és teherviselés alól önző módon ki­bújni akarnak, kényszeríteni kell arra. Ha tehát a kormány a közellátás biztosítása cél­jából néha szinte kíméletlenül veszi is igény­be. az egyes termékeket, úgy ezt nem abból a szempontból ken felfogni, mintha az intéz­kedés a termelés és fogyasztás ellen irányul­na, mert a cél éppen az, hogy a háborúban való fokozott részvétel mellett minden kö­rülmény között biztosítva legyen lehetőleg a termelés folytonossága és az ellátás zavarta­lansága. Ha az elmúlt évre visszatekintünk, úgy megállapíthatjuk, hogy számtalan esetben hangzott el felhívás a termelőkhöz és a fo­gyasztókhoz egyaránt, amelynek során a kormány, vagy a közellátás felelős vezetői mindig a közösségérzetet, az áldozathozatalt és a rendelkezések szellemének megértését kérték a nemzettől. Az idei évi termésrende- let is a magyar gazda lelkiismeretét hívta segítségül, hogy sikerüljön mindenki számá­ra biztosítani a mindennapi kenyeret. A ta­pasztalatok sajnos azt mutatták, hogy még mindig vannak olyanok, akik nem értik meg a háborús idők intő szavát, akik az egyéni nyerészkedést és önz.ő céljaik kielégítését a münzet sorsdöntő érdekei elé helyezik. Az. a számtalan kibúvás, amelyet az idei gabona­termés számbavételénél észleltek, valamint a kedvezőtlen termés, csak újabb bizonyítékát adták annak a körülménynek, hogy az or­szág létfontosságú kérdéseinek megoldásánál nem elégséges a kérő szó és nem e'égséges a. jóhiszeműség. A közellátási miniszter fel­adatát csak a készletek pontos ismeretében láthatja el eredményesen. Ennek a helyzet­nek a felismerése késztette a kormányt rrra, hogy a napokban megjelent Uukoricarende- lettel is beszolgáltatási kényszert kénytelen életbeléptetni, amelynek az a célja, hogy az eddiginél szilárdabb és biztosabb alapra he­lyezze a magyar közellátás második nagy kérdését, a zslrellátást. A beszólgáltatásl kényszer nem teljesen uj intézkedés a termelők előtt. Az idei tor- ményreudelet már megvalósította ezt az ár­pánál és zabnál. A különbség csak az, hogy míg az előbb említett gabonamagvaknál a | termés nagysága után kellett bizonyos szá­zalékot beszolgáltatni, addig a kukoricánál ezt a kát. hold száma után írják elő. Ter­mészetesen a rendelet amikor szigorú a be­szolgáltatásnál, ugyanakkor körültekintő módon számot vet azzal, hogy a különböző minőségű talajokon az országban sokhelyütt eltérő terméseredmények vannak. Ezért a földművelésügyi minisztérium legutolsó és hivatalos termésbecslései alapján járáson­ként állapították meg az egy-egy vidékről beszolgáltatandó kukorica termésmennyisé­gét. Ezen tulinenően még Igyekezett, hogy a járásokon belül is mód legyen arra, hogy a rosszabb talajokon a kataszteri tiszta jö­vedelmet alapulvéve csökkenthető legyen a beszolgáltatás mértéke. Rőt számot vet az elemi csapásokkal is. amikor az elengedett földadó arányában csökkenthető n kukorica- beszolgáltatás. A bevetett területek nagysága utáni tc-r- mésbcszolgáltatás a legigazságosabb es a legcélravezetőbb intézkedésnek látszik. Igaz­ságos, mert a termelőnek lehetővé teszi, hogy jobh gazdálkodás mellett több kukori­cája maradjon vissza, mivel szabadon ren­delkezhetik. De célszerű is, mert a közellátás számára olyan készletek begyűjtését kell hogy eredményezze, amelyekkel a tervszerű T-sirgazrtálkodás és ellátás megvalósltliató és biztosítható. A hizlalás! kedv előmozdítását szolgálja a rendeletnek az az intézkedése, hogy az egyes háztartások zsirsziikségleté- nek fedezése céljából a 800 négyszögölnél nem nagyobb Kukoricával bevetett területek és a gazdasági cselédek illetményföldjei egy hold­ját nem veszi beszolgáltatási kötelezettség alá. Ez a rendelkezés a közellátási minisz­ternek azt a szociális elképzelését valósítja meg, hogy lehetőséget nyújtson a kisebb ter­melő zsirszükségletének saját hizlalás utján való biztosítására. A bérhizlalást vállaló gaz­dáknak pedig a beszolgáltatás! kötelezettség alól való felmentése módot nyújt arra, hogy a kukorica célszerű felhasználása mellett, a termelő egyúttal a leggazdaságosabban érté­kesíthesse kukoricáját. A közellátási miniszter a közelmúltban éppen a szabadkai beszédében mutatott rá Kolozsvár, okt. 1. Félévszázadon keresztül járták az erdélyi tájakat a Kárpát Egyesület tagjai és bolyongásaik során nem csak ennek a földnek természeti csodáit, páratlan szép­ségeit tárták föl és hirdették szerte Európá­ban, hanem fáradhatatlan buzgalommal gyűj­tögették össze mindazokat a népművészeti re­mekeket is, amelyeket az égnekmeredő hava­sok, sudár fenyvesek, mélyzöld tisztások, taj­tékzó s rohanó patukok között Erdély népei készítettek. Összegyűjtötték ezek a természetrajongók a legelésző’ nyájak után ballagó juhászok faragványait, szerelmes lányok varrásait, azokat a vásznakat, amelyekre tűvel, színes fonallal sóhajokat, panaszokat s álmokat Ír­tak. Felkutatták s megszerezték mindazokat a tárgyakat,, amelyeket a mátkaságban levő fiatalok jövendő otthonuk díszítésére s a fia­tal házaspár az eljövendő uj hajtás fogadá­sára, apák s édesanyák a esalád és az élet számára valaha is a maguk Ízlése, tudása, szivük s lelkűk érzése szerint alkottak. Egy nagy s értéhében felbecsülhetetlen nép­rajzi múzeumot létesítettél', amelynek tudo­mányos értéke az első világháborút megelőző években már európaszerte elismert vo\t. Az EKE múzeumában ott sorakozott egymás mellett Erdély népeinek igazi lelkűidé a fa­ragott kövekén, iákon, égetett és színezett cserepeken, a hímzett vásznak rajzaiban, a sokféle vUeletek snjtásainak ez»rfé!e válto­zatéiban benne volt mindaz, amit e föld- darabka népei évszázadok alatt átéltek s meg­álmodtak. Az EKE tájjárása nem volt holmi filigz- ter-kírándulás a zöldbe, étvágygerjesztőé s szalonnapiritás célzatából, hanem nagyon ko­moly és megfontolt, rendszeres és értéke« munkálkodás a legnemesebb, testet é« lelket edző gyakorlat. Nem is lehetett más, mert az EKE fenntartói már kezdettől ■ fogva minden tekintetben kiváló emberek voltak. Egyetemi tanárok, tudósok és szakemberek. A tagok kiválasztása pedig gondos rostálással tör­tént. Az EKE néprajzi múzeumának tudomá­nyos jelentőségét elismerte Európa minden szakembere. Értékes gyűjteménye azonban valóságos tragédiát jelentett a Trianon utáni időkben. Ha nem lett volna az EKE-nek ez a nagy értékű múzeuma, talán mint egy egy­szerű társaskör zavartalanul működhetett vol­na a megszállás szomorú évei alatt. A mú­zeum miatt azonban üldözni kezdték. Nem ismerték e! az egyesületnek ,.jogi személyisé­gét“, egyik otthonában sem tűrték meg a hatóságok. Néha az uj otthonba még jófor­mán be sem hurcol kod ott, máris kilakoltatták. Ilyen esetekben az EKE tagjai darabonként szállították be a múzeum értékeit s helyezték biztonságba az ősi kollégiumok padlásain és pincéiben. Azokból a tárgyakból, az EKE legértékesebb darabjaiból, százados ritkasá­gokból. amelyeket a fentebb jelzett módon nem sikerült megmenteni, a hatalom akkori urai megcsinálták a maguk néprajzi múzeu­mát, a „Muzeul Efnografic“-ot s felállították a sétatéri kioszk nyári vendéglőnek épített helyiségeiben. Onnan pedig kivonulásuk al­kalmával tovább szállították, ki tudja, hová? Az EKE néprajzi múzeumának megmaradt anyagát a napokban adták át véglegesen az Erdélyi Muzeum Egyesületnek, amely a Ré­giségtárral kapcsolatos és Rosky Márton dr. egyetemi tanár vezetése alatt áll. Az EKE tulajdonában jelenleg csak azok a tárgyak maradtak, amelyekkel az egyesület, a város, illetve Keledy Tibor polgármester és Vásár­helyi. László h. polgármester jóindulatú s megértő támogatása folytán kapott, uj ottho­nának dísztermében helyezhetett el. Fsak néhány cserépedény, kancsó s tányér, néhány varrottas jutott a falakra. A termet még faragott s festett kőrösfői, toroekói és szászföídi bútorok díszítik. Tgy is órákig el- nézegetheti az ember, mert a színes tányérok, többszáz évesek s a varrottas mintáját skó- fiúmmal hímezték ezelőtt, hatszáz évvel; a; íratások mintáján erdélyi magyar asszony képzelete játszóit s hagyott nyomot. A mult beszól itten s mond titkokat. Az egyik sarok­ban nagy üveges szekrényben az egyesület zászlója, nehéz, minden idővel dacoló selyem­ből, szinaranyszálakkal kivarrva. Az egyik oldalán a magyar koronás címer, a másikon Erzsébet királyné képe a tühhnzés művészi tökéletességével. A. zászló rudjáa arauysiegek »■rra. hogy a hatóság é* a közönség közötti bizalom milyen nagy szerepet játszik a köz­ellátás nyugalmának biztosításában. Amikor röviddel ezelőtt a zslrfejadagok átmeneti csökkentését bejelentették, ugyanakkor je­lezték azt, hogy a közeljövőben uj alapokra helyezik az ország zslrejiátást. Ez a kuko- riearendelet, amely részleteiben talán szi­gorú, de pontos végrehajtása esetén biztosí­tékot nyújt arra, hogy a közellátás egyik legégetőbb problémáját, a zsirkérdést meg­oldjuk. sora. Az első szeg gyopáros pajzsán T. Fe­renc József aláírása. Személyesen irta le ne­vét és személyesén verte be ezt a szöget itten Kolozsvárot ezelőtt ötven esztendővel. A mult beszél és figyelmeztet: az EKE iok évtizedes, sok fáradsággal s áldozattal összegyűjtött kincse nemcsak muzeális érték, hanem összetartó erő is. Hatalmas lelki erő, amelyik megnyilatkozott a közelmúlt kétség­beeséssel, fájdalmakkal telített évei alatt ab­ban a tényben, hogy minden becsületes igaz magyar érzésű embert összefogásra kénysze- ntett. Hiszen a néprajzi muzeum megmenté­sét minden magyar személyes ügyének tekin­tette, egyéni érdek nélkül s mindenki sietett a maga lehetősége szerint, segíteni a mentés­ben az egyesület megtartásában. A 3 EKE pénzben kifejezhető vagyona — ez a tisztán közadakozásból összetevődött va­gyon — több millió pengő. Csak a brassói osztálynak nemrégen elkonfiskált vagyona hét-nyolcszázezer pengőt képvisel. És hason­lóan nagy összegeket jelentenek azok a va­gyonok is, amelyek a fel nem szabadult te­rületeken maradtak. Ezek a súlyos adóterhek s a természetjárást eltiltó rendelkezések miatt sorvadásra vannak Ítélve. .1 legtöbb menedékház berendezését máris adóhátralék miatt elárverezték. A „Muzeul Etnografic.“ vagyona pedig itt van gazdátlanul, de azt az EKE nem kapta meg kárpótlásuk A visszakerült részeken az eltelt két esz­tendő alatt az egyesület nagyszabású mun­kákat. végezett az egyesület hagyományai szerint. Most dolgozta ki és terjesztette fe­lettes hatósága: a Magyar Turista Szövetség elé a négymillió 375 ezer pengős költségvetés keretében öt év alatt megvalósítandó terve­zetet. Eszerint Erdély t.urfstaéletét korsze­rűen az idegenforgalmi s különösen a székely és magyarlakta vidékek gazdasági életére vo­natkozó érdekek figyelembevételével akarja a legmagasabb fokra, fejleszteni. A tervezet első évére kijelölt munkálatokat máris megkezdte. A jövő legközelebbi célkitű­zései a következők: az egyesület elsősorban a magos hegyividékeken, mint a Hargitában, a ftadnai-, a Kelemen- s a Meszes-havasokban akar véd- és menedékházakat építtetni. Je­lenleg e helyeken négy-ötnapi járásra talál a turista pihenőhelyet. Az egyesület azt akarja, hogy minden egynapi járás után megfelelő menedékház álljon a turisták rendelkezésére. A turistaság elképzelhetetlen megfelelően képzett vezetők nélkül. Ezért vezetőképző tanfolyamokat rendez. Az erdélyi vezetőkikép- zc.'imk nemcsak turisztikai szempontból van rendkívüli jelentősége. Ezért az erdélyi ve­zetőképzés és vizsgáztatás anyagát az egye­sület nagy gonddal állította össze és felkérte a Szövetséget, hogy ennek figyelembevételé­vel állítsa össze az elkészítendő szabályzatot. Minden munkálatát a vidék lakosságának fog­lalkozási s életviszonyainak figyekmbevételó- vel úgy végezteti el, hogy a lakosságnak ál­landó kereset forrása, legyen és azt a nép maga tovább fejleszthesse. Ezért, a legjobb gazdasági szakemberekkel dolgoztatja ki az idevonatkozó terveket. Nagy gondot, fordít a téli. sportok, különösen a sizes fejlesztésére s e tekintetben is a turisztikai szempontokon kiviil a honvédelmi vonatkozásokat is figye­lembe veszi. A vándorgyűlések rendezésével az egyesület szakosztályai között való egységes es harmonikus működés kifejlesztését akarja eterni, és minden, közérdekű munkánál: az egyesülettel kapcsolatban álló érdekeit ered­ményesen szolgálni. Az egyesület, tervezete a szövetségen keresz­tül már az illetékes minisztérium előtt van es egyes munkálatokra a minisztérium máris véleményt és javaslattételt kért az érdekelt vármegyéktől. A/, egyesület központi elnöke Balogh Ernő dr. egyetemi tanár, a földtani intézet igaz­gatója, akinek fáradhatatlan- s áldozatos munkássága az egyesült tagjai előtt példa volt a múltban, amikor az egyesület létéért harcolni kellett. És példa most. a jelenben i«, amikor az elvesztett értékek pótlásáért és azért kell dolgozni, hogy az EKE méltó le­gyen dicsőséges múltjához. TURAN LAJOS JÖ ÁRU ÉS JÖ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Négy és félmillió pengős mmkaietvel valósiI meg az Erdélyi Kárpát Egyesület Beik fallak Kardos Gyula dunanJnneni evangélikust püspököt Balcvssagyarmeit, október 1. Balassagyar­maton csütörtökön iktatták be a dunántnneni evangélikus püspököt, Kardos Gyula balassa­gyarmati lelkészt és az egyházkerület fel­ügyelőjét, Laszkáry Gyulát. A templomban Kapy Béla dunántúli püspök úrvacsorában részesítette az uj püspököt és a felügyelőt és nagyszabású beszéddel iktatta be őket hi­vatalukba. Az egyházkerületi közgyűlés ez­után a vármegyeházán folytatódott, ahol Hendel Béla feljigyelöhelyettes megnyitó-, Kardos Gyula püspök pedig székfoglaló be­szédet mondott. Nasfvbanvai napló NAGYSZERŰ EREDMÉNNYEL járt a téliruha-gyüjtés a nagybányai já­rási és megyei leventeparancsnokság terü­letén. Készpénzben 14.000 pengő gyűlt ösr- sze, a rulianemüek értéko pedig — több értékes női bunda, jó állapotban levő szőr- mézett férfikabátok, gyapjupolloverek, ba­kancsok, csizmák és pokrócok vannak az adományok között — meghaladja a hat­vanezer pengőt. A várakozáson felüli ered­mény jóleső melegséggel tölti el minden nagybányai polgár szívét és minden bizony- nyal felébreszti lelkiismeretét azoknak, akik mereven elzárkóztak az adakozás elől és nem tettek elegét kötelességüknek. * BŐSÉGESEBB DIÖTERMÉS hosszú évek óta nem volt Nagybányán és a vidékén, mint az idén. Hosszú rudakkal mé­rik az ütéseket a roskadáslg telt ágakra és garmadával hull a dió. Valóságos majáliai zaj van a kertek körül. Az ácsorgó gyermek­serek a kerítésen kívül földfekete kézzel szedi, töri, majszolja az Ingyen áldást és vá­gyakozva néz a téli zsákok felé. * NAGYBÁNYA TESTVÉRVAROSA a gyönyörű fekvésű, kirándulóktól nagyon látogatott Felsőbánya — építkezik... A szélien megindult idegenforgalom arra készteti a várost, hogy tavaly felépített szállodáját nagyarányunn kibővitse. Ezen­kívül most kezdik egy mozgóképszínház építését, közel háromszáz férőhellyel. Terv­bevették egy városi gőz- és kádfürdő fel­építését is. * SZABÓ JÁNOS, Nagybánya országgyűlési képviselője három napig a városban tartózkodott. Behatóan tá­jékozódott az összes időszerű kérdésekről, számos látogatót fogadott és felvette a hoz­záintézett kéréseket és panaszokat. * KILENCVENEZER PENGŐT szárazott meg a vármegye törvényható­sági bizottsága az uj nagybányai szolga- bírói hivatal és lakás felépítésére. Ezzel egyidejűleg megszavaztak rendkívüli se­gélyképpen két hónapi fizetést és családi pótlékot a tisztviselői kar részére. •* VIDA GÉZA az ismeuuevü fiatal nagybányai szobi ász, aki a Szent István ünnepségek során meg­rendezett képzőművészeti kiállításon „Fa­vágó“ című szobrával a második dijat nyer­te, tanulmányai folytatására egy évre a bu­dapesti képzőművészeti akadémiára ment. A nehéz anyagi gondokkal küzdő művésznek a vármegye tette lehetővé a továbbképzést, amennyiben ösztöndíjat szavazott meg szá­mára. * „TELT HAZ“-AK elölt tartja előadásait vitéz Jakabffy De­zső Nagybányán szereplő színtársulata. A színtársulat már három hete a városban tartózkodik és október közepéig Nagybá­nyán marad. A szintársulat változatos mű­sorával sok kedves estét szerzett már a nagybányai közönségnek. * SZIL V ALEK V ART főznek minden nagybányai udvaron. Bár­merre jár az ember, vékony füstoszlopok szállnak a tündöklő ég felé és ovrcsiklandő illat terjeng a levegőben ... Felgyürt ujju emberek állják körül az üstöt és felváltva keverik a rotyogó, vastag, fekete lekvárt. Békés őszi hangulat. Szép kis ládákba gon­dosan becsomagolva, hosszú utra elkészítve, harcoló honvédeinknek küldik ezt a cse­megét. 1

Next

/
Thumbnails
Contents