Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-30 / 221. szám

SfjeHerriTrsjva ___ Két óra aranyláz Helyszíni szemlén az elfoţjoil éltszerToIvnj arlislapar áldoznia inni Kolozsvár, szept. 29. Az Aranybulla-utca 27. szám alatt lévő, „zöld ablakos kicsi ház“ előtt hétfőn délelőtt 10 órakor két lukszus kocsi állott meg. A kocsikból egymásután szállottak ki az „utasok", akik közül egyik­nek bilincsben volt mind a két keze. A „bi- lincses utas" nem más, mint Csenteri Sán­dor „artista“, aki Nagy Erzsébet „artistanő­vel“ együtt rövid idő leforgása alatt össze­sen 23 betörést követtek el a város területén. Az „artista-pár“ bámulatos szorgalommal és ügyességgel dolgozott, amennyiben a zsidó hftsszunapon 6 ál kulcsos lopást és betörést követtek el, amíg a kiszemeltek a zsinagó­gában tartózkodtak. Legelső lopásukat itt követték az Aranybulla-utca 27. szám alatt s azért a. detektivesoportvezető itt is kezdi velük az egész napon át tartó úgynevezett helyszíni szemlét. Csenteri Sándor már ott áll a kapuban s mögötte Nagy Erzsébet, amikor a csoportvezető figyelmezteti: — Tekintettel arra, hogy maga nö, nem bil.ncseljük meg, de ne kíséreljen meg szö­kést, mert revolver van mindannyiunknál s a törvény értelmében jogosan használhatjuk, ha szökni akar. Hogy én elszökjem? Nagy Erzsébet, a szalmaszoke, elég taka­rékosan öltözött „artistanő" majdnem sér­tődötten mondja: — Hogy én elszökjem Sanyitól ?... Olyan nincs, ftn így is szeretem öt és a börtönben is szeretni fogom, ha már igy történt... Ezzel meg is kezdődik a helyszíni szemle Bódi Károly Aranybulla-ut 27. szám alatti lakásán. Nagy Erzsébet megmutatja, ho­gyan „falazott“, amíg Csenteri Sándor be­mászott a nyitott ablakon s magához vett az őrizetlenül álló zöld ablakos kicsi házból különböző ruhanemüeket, egy kis arany kar­órát, aranyláncot s egy gyöngysort. Csenteri pedig azt mutatja meg. hogyan vette magá­hoz a tárgyakat. A kérdésekre pedig elmond­ja, hogy már másnap a „felesége“, mármint Nagy Erzsébet, mindent eladott néhány pengőért az ószeren. Csupán a gyöngysort dobták el, mert az számukra értéktelen volt. Nem ízlik a poronyótészta! Az Aranybulla-utcából a Szeptember 11. utcába hajt utasaival a két kocsi. Itt Buna Sándomét látogatták meg Csenteríék éppen akkor, amikor az nem volt otthon ... Csakis ilyen helyeket kerestek fel. Buna Sáhdorné lakása, amely egyúttal az ugyanazon udva­ron lévő fatelep irodája is, éppen utcára nyí­lik. Most erős biztonsági zár is -van az ajtón, de akkor, amikor a lopás történt olyan zára volt, hogy Csenteri „saját kulcsával“ ki tud­ta nyitni. Azóta Bunáék tanultak, csakhogy a tandij elég drágába került, mert Csente- riék innen 6.000 pengő ékszert és készpénzt loptak. Amikor Bunáné meglátta a helyszíni szemle alkalmával Nagy Erzsébetet, felkiál­tott: — Jesszusom! Hiszen mi már találkoztunk valahol... —- Találkoztunk, — mondja Nagy Erzsé­bet. — Én itt állottam — búvik meg a ke­rítés mögé — amíg nagysád elhaladt, be a város felé. Ebből már tudtam, hogy nem is jön hamar vissza. Sanyi kinyitotta az ajtót s bement... — Ez már Sanyira tartozik, — szól bele a detektív — mutassa meg Sanyi, hogyan ment be! Sanyi megmutatja. Egy-kettöre a legbe’sö szobában van. Felnyitja az almárium ajtaját azt mondja: — Innen vettem ki a tésztát, mert éhes voltam, de csak két darabot tudtam lenyelni, annyira porhanyó volt. Vizet is szerettem volna inni, de gondoltam mégse töltöm effé­lével az időt, tehát feltörtem a szekrényeket. Itt voltak az ékszerek, ebben a kazettában volt a pénz. Egyebet nem is kerestem. — Mit csinált az ékszerekkel" — kiált fel kétségbeesve Bunáné. — Adja elő őket, ha Istent ismére Az uram a fiamnak ajándé­kozta őket, ha sikerrel leteszi a tavaszon az érettségit. Azonkívül nekünk drága emlékek is voltak az ékszerek ... — Nagyon sajnálom, mert én egészen potomáron adtam el őket az ószeren — mondja cinikusan Csenteri. Megmondta a jós! — Megmondta nekem a jós itt a szomszéd utcában, hogy egy férfi és egy nö követte el a lopást. Feketekávéból jósolt s még azt is megmondta, hogy a nö szőke volt... — Hallatlan! — nevet fel romlottan a sző. ke Nagy Erzsébet. — Kár, hogy nem tud­tunk arról a jósról, mert mi is felkerestük volna... Na, nem azért, amiéit itt jártunk, de mi szeretjük Sanyival a jósokat. Mi is jártunk már több alkalommal jósnál, de ne­künk hazudott. Azt mondta egyszer pél­dául ... De, hogy mii: mondott a jós az „artista- párnak", azt sajnos soha nem tudjuk,meg, mert Nagy Erzsébetet nem engedték tovább beszélni. Tovább kellett menni, mert még elég helyszíni szemlét kellett lebonyolítani. Mentünk tehát tovább a Budapest-utca 30. szám alá Szakács Károly MÁV kárpitos por­tájára. Itt a kapun mászott be Csenteri s aztán a lakás ablakán, amíg Nagy Erzsébet le s fel sétált az utcán. Szakácsné azonban hamarabb hazajött, mintsem sejtették s ezért Csenteri kiugrott az ablakon s elro­hant.'Még Nagy Erzsébet is úgy tett, minthi öt hajhászta volna az összesereglett embe­rekkel, de persze „Sanyival" együtt nyomta­lanul eltűntek, mihelyt tehették. SzakácséU- nak szerencsére semmi káruk nincs a meg­rongált szekrényen iheg a körző-dobozon kí­vül, amelyben a tolvaj ékszert sejtett s ezért széttörte. A biztonsági zár azonban itt Is felkerült az ajtóra ... A- következő állomásuk Szigligeti-utca 2S. szám, Solymossy Károlyné háza. Csontért ugyanazzal a módszerrel jutott be, mint a többi lakásokba, amig senki sem volt otthon, fényes nappal. Innen egy jegygyűrűt, né­hány pengőt és kenyérvál tó jegyet zsákmá­nyolt csupán. Szegény munkésemberek Soly- mossyék s amint mondják, örvendenek, ha élni tudnak, nemhogy pénzt és ékszereket rejtegessenek. Eddigi utunk során éppen az tűnt fel, hogy az elvetemedett „artistapár“ mind Ilyen szegényebb családokhoz látoga­tott el s ezért meg is kérdezzük: — Ha már erre adták a fejüket, nem tud- tak valami „jobb helyet" kiválasztani ? Csenteri azonban legyint: — Maga talán tudja kívülről, hogy kinek mennyi pénz van a zsebében ?... Nahát.. . Hire jó a lopott kulcs? De menjünk csak tovább a Zug-utcába, a deszkapiac mellé. Itt Nemes József kereske­dő lakását nyitották fel álkulccsal. Úgy tör­tént, hogy Nagy Erzsébet bement Nemesék szomszédjához, kért egy pohár vizet s meg­kérdezte: — A szomszédék nincsenek Itthon? — Nincsenek, — mondták. — Nemes ur az üzletben van, a felesége pedig" vidéken nyaral. — Kár, — mondta Nagy Erzsébet. — Va­lamit hoztam nekik, valami üzenetet s át kellene adnom, de majd este ... De nem vártak ők estig. Akkőr már ott volt Csenteri a kapuban s nyomban vegie- hajtotta az álkulcsos betörést. Biztonságban érezték magukat, mert Nemes az üzletben volt, a felesége pedig vidéken. A kereskedő azonban valamiért, hazament a szomszédos üzletéből, de már kifosztva találta a lakását. A szekrények felfeszltve, aranyóra, pénz és egyéb ékszerek sehol... — A kulcsot miért vitték magukkal? — kérdezi Nemes. — Mert kellett egyébüvé is, — válaszolta Csenteri. — Még hat lakás ajtaját nyitotta u ki vele ... — Ezt njussa ki, ezt a zárat! — mutat a kereskedő a lopás után felszerelt erős. biz. tonsági zárra. — _Egy helyre csak egyszer szoktam ineu­ni, válaszo’ja Csenteri önérzetesen. De már itt is vagyunk a Mészáros-utcá­ban Dávid Bernátéknál. Innen is aranyórá­kat, pénzt és egyéb ékszereket vittek el és a közvetlen szomszédságból Is. Ezeken is tat adtak. Ahogyan vallják, az ószeren. Hamar végzünk s a két autó tovább száguld uta­saival a Kriza-utca 19. szám alá. Inam Bergfeld Manótól loptak el egy arany és egy ezüst márkás órát. Az órák megkerültek, de az aranyórának hiányzik a szerkezete Bergfeld azonban most már ott hordja a zse­bében az óra arany tokját aranyláncon s vi lágért se tenné le. — ţlol a szerkezet? — érdeklődik Csen- teritöl. — Eldobtuk. Nekünk csak az arany kel­lett. — Maguk szerencsétlenek! — kiált lei kétségbeesésében Bergfeld — hiszen az óra szerkezetében drágakövek voltak! — Nyugodt lehet, mert a drágaköveket ér­tékesítettük! —■ vigyorog Csenteri... Szamosközl-ut 69. Grünfeld Dávldék laká­sa. Arany gyűrű és aranylánc volt Csen- teriék Itteni zsákmánya, meg egy kapukmes, amelyik ugyancsak öt kaput nyitott fel az­után ... • Füstbe ment terv Fél 2 óra felé jár az idő. Gyerünk gyor­san a Csánky Dezsö-utca 3. szám alá! Itt van Renner Dezsöék lakása. Szop kis csalid! villa. Ahogyan utólag kiderült, Nagy Erzie­het ment be előbb a lakásba. Csak a cseléd­lány volt otthon. Az „artistanő" néhány ce­ruzával irt sort adott át a cselédlánynak, amelyben az volt, hogy asszonya sürgősen hívja a Széchcnyl-tér sorkára. Ott várja. A gyanútlan cselédlány átvette a cédulát s már rohant is. Csenteri csak erre várt, mert nyomban átvetette magát a kerítésen s a többi pedig már könnyen ment. Alkulcs, vé­ső ... De a cselédlány igen hamar talált visszajönni, mire az utcán őrt álló Nagy Er­zsébet jelt adott Csenterinek, alti kiugrott az ablakon és mindketten kereket oldottak... Innen nem volt Idejük elvinni semmit. Láto­gatásuk emlékét csak az erőszakos feszege- tések nyomai őrzik a keményfabutor fió­kokon ... A délelőtti helyszíni szemle ezzel véget is ért. Délután a detektívek a csoportvezető irányításával tovább folytatták még a többi helyeken a helyszíni szemléket. Nekem azón- ban ennyi is elég volt „Ízelítőnek". — Igaza is van, —- mondja Csenteri. —- Nincs ebben semmi érdekes. Senuui izgal­mas, mint például az eredetiben. Az igen. Azt nevezem izgalomnak ... Csak az a kár, hogy olyan hamar vége lett. Mert tessék el­képzelni, ml még nem is élveztük „munkánk gyümölcsét". Talán ezután, ha Vigdorovics- né mindent értékesíthetett volna... De így ■ ■ • — Hagyd cl Sanyi, ne szomorkodj. Ennek igy kellett lennie s én igy Is szeretlek, — mondja a „szőke tündéi“. — Talán jobb is így ■ ■ ­Ebben az egyben — igaza van! .., Ró. 1942. SZEPTEMBER 30 sebesülten is irányította a harcot, amig Mó­nus Bálint őrvezetö az ellenséges tüzből hát­ra nem hozta. — A század megmaradt részeit Szentpé- tery Gergely hadnagy szedte ismét rendbe és állította újra harcba. Felfejlődött jobbra, ahonnan a veszélyes tűz és támadás érte őket s mikor valahogyan összeszedték ma­gukat, megdöbbenve vették észre, hogy a tőlük mintegy ötven lépésnyire levő napra­forgótáblából vegyes öltözetben, részben ma­gyar, részben orosz katonar-’hába öltözött oroszok tömege rohan rájuk. Megdöbbenés­sel vették tudomásul, hogy be vannak ke­rítve, mert a zászlóaljtól elszakadtak és kö­röskörül mindenütt ellenség. — Az orosz katonák félig meztelenül, ré­szegen üvöltözve, kezükben géppisztollyal rohantak rájuk. Ekkor a Szentpétery had­nagy közé tömörült kis csoport haláltmeg- vető bátorsággal nekizudult az ellenségnek és a puskatust megfordítva, vad kézHusA- ban keresztülvágott az ellenségen. Az egyéni hősiességnek csodálatos példái adód­tak itt. Rácz Pál honvéd puskatusát szét­verte az oroszokon, másik puskát ragadott fel és rémitő alakjától és szilaj rohamától az ellenség megrettenve tágult, majd egyik sebesült bajtársát cipelve, harcolt és utat tört magának a vörösök között. Otl Ernő szakaszvezetö egymaga géppisztollyal fe­dezte az utászokat, akik a magyar sebesül­tet vitték hátra. — Borzalmas közelharcban sikerült a kö­rülbelül kétszáz méterrel hátrább lévő, előre megbeszélt gyülekezőhelyre eljutnlok. Ezt a vonalat tartották azután étien, szomjan, har­colva a foljton támadó oroszokkal, mig végre estére egy friss magyar gyalogzász­lóalj erősítés érkezett és felváltotta őket.. __ Este fél kilencre lent a faluban gyüle­keztek a század részel és megvacsoráztak. Utászaink azonban még most sem pihenhet­tek. Vacsora után a század visszament a harc színhelyére és megkezdte a már előre. szemrevételezett erődítési vonal építését az ellenséges aknavető és gránáttüzben. Az el­lenség éjfél után egy óráig olyan erős záró- tüzet zuditott a kijelölt volnalra, úgyhogy semmiféle erődítési munkáról nem lehetett szó. A tűzben a vonal mögötti szakadékok­ban és vízmosásokban húzódtak meg és csak egy óra után tudták a kijelölt vonal erődí­tési munkált folytatni s állandó, de már eny­hébb ellenséges tűzben dolgoztak reggel ki­lenc óráig. __ Csak ezután ment Ismét le a század a faluba egynapi pihenőre — fejezte be a har­cok történetét Bogdány főhadnagy. — Te­vékenységünket továbbra is folytatjuk és teljes erővel építjük az erődítési vonalakat. Éjjel a műszaki zárakat, csapdákat telepít­jük, rakjuk az aknákat, drótsö”ényeket, spa­nyol vakokat, sokszor tűzben és az ellensé­ges vonal előtt közvetlenül, de az ellenség nem tud többé betömi már az Ingoványos, erdős részeken. Kellő felkészültséggel fogad­juk. Nappal pedig csapataink állásait, bun­keréit építjük, hogy védve legyenek az el­lenséges ágyú és aknatüz ellen. GÖDÉN1 ZOLTÁN, haditudósító. Utászok az első vonalban — A honvéd haditudósító század közlése — Utas zászlóalj .vendége vagyok, egy éjjelre és egy nappalra. Hősi legendák keringenek a magyar csapatok közt erről a zászlóalj­ról, mely az augusztus 11-1 orosz áttörő kí­sérletet az egyik Don-kanyarulatnál feltar­tóztatta s mig az erösités és felváltás meg­érkezett, keményül harcolt a sokszoros túl­erőben levő. szovjet politrukoktól hajtott és borugatott vérszomjas horda ellen. A harcok történetét dr. Bogdány József orvosfőhadnagy beszé l el. — Augusztus 9-én délután a falu templo­ma előtti téren utászaink a falu lakosságá­val szórakoztak. Én ugyanakkor a falu be­tegeit is gyógykezeltem. Hat órakor paran­csot kaptunk, hogy a század készüljön fel a gyors indulásra. Nyolc tehergépkocsin haj- na’i két órakor elindultunk. A negyedik sza­kasz és a vonat gyalogmenetben jöttek utá­nunk és K. községben letáboroztak egy erdő­ben. Körülbelül hét órakor egyesültünk egy másik utász századdal és az utászzászlóalj törzsével. A zászlóalj parancsnoka a század- parancsnokkal és a hadtest segédmüszakl pa- rancnokkal előrementek szemrevételezni a terepet, ahonnan visszaérkezve, fél tizenkettő tájban mi is elindultunk és az autóoszlop két órára megérkezett N.-be, ahol a zászló­alj a házak mellett és a földeken riadóké­szültségben helyezkedett el. . — Esti fél nyolcig ágyuk és géppuskák közeli heves hangján kívül semmit sem hal­lottunk. De aüg fogyasztotta’* el vacsorán­kat, máris riadóztatták az összes alakulato­kat, mert az elienaég őzen a fronUzakaszon körülbelül ezrednyi erővel támadott és féiö volt, hogy áttörése sikerül. Innen a körülbe­lül négy kilométerre fekvő egyik dombvonu­latra gyalogsági tartalékok vonták előre a műszaki csapatokat és ott is tartózkodtunk reggel hat óráig. A hihetetlenül nehéz terep­viszonyok között — niósfélniéteres magas napraforgó, szamártövises terepen — küzdő gyalogság jobbszárnyát sikerült ekkor a túl­erőben levő és a terepet kitünően ismerő bol­sevistáknak néhány száz méterrel visszavet­nie, egészen addig, ahol a műszaki csapatok tartalékban álltak. Az utászzászlóalj pa- lancsnoka tehát a gyaogzászlóalj parancs­nokával egyetértésben harcbavetette az ed­dig tartalékban levő utászszázadokat, hogy az ellenség előrenyomulását feltartóztassák. — Utászaink, bár csak kézi lőfegyverrel voltak felszerelve, rohanó, hömpölygő ára­datként zúdultak neki az ellenségnek és visz- Szavetették annyira, hogy harcelöőrseink már a Don folyó vizét is látták. A hirtelen támadástól megriadt ellenség, ahogy magá­hoz tért a meg epetésböl, heves ágyú, akna­vető és géppuskatüzzel visszonozta a táma­dást. Újabb erősítéseket küldtek harcba a szovjet politikai megbízottak. A harcok következő szakaszai már a hősi eposzok körébe tartoznak. Bogdány főhad­nagy megrázóan eleveníti fel az utászszázad hősi küzdelmeit. — Az oroszok ellentámadásánál súlyosan megsebesült az élen haladó négy tiszt kö­zül az utászok rajongásig szeretett század- paraucsnoka Balogh Gyula főhadnagy. Még Up liafóieáqi árak Aradon Arad, szept. 29. A Temesváron megjelenő Déli Hirlap jelenti: Az aradi városi ármeg- ál'apitó bizottság most kiadott rendeléte ér­telmében az elsőrendű közszükségleti cikkek legmagasabb árát az alábbiakban határozta meg: Egységes búzaliszt, aradi malomban, vagy malmok aradi lerakatában, az összes dijakkal 28.10, kereskedőnél 30.50, árpaliszt 26.40, illetve 34, griz 28.10, Illetve 30.50. Mindazok, akik nem kenyérkészltés, hanem ’más célra vásárolnak lisztet, a búzaliszt ki­lója után 7.50 leit, az árpaliszt kilója után pedig 5.50 leit fizetnek a pénzügyigazgató­ságnál. A vásárláshoz szükséges engedélyt, csakis ezen illeték kiegyenlítését igazoló nyugta felmutatása ellenében adják ki. Az eddigi kenyérárak továbbra is érvényben ma­radnak. Tejtermékek: tej literje a termelő­től a piacon 25, a termelő által házhoz szál­lítva 26, tejcsarnokban forralatlan állapot­ban 26. tejcsamokból házhoz szállítva 27, tiz tehénnél többel rendelkező tejgazdaságból házhoz szállítva 28. Vaj kicsinyben 380. Hús­árak: marhahús 120, sertéshús és malachús (a kényszerből történő vágások esetében) 150, zsir 240, zsirnak való szalonna 220, háj 220 lei. Közfürdői díjszabás: gőzfürdő 80, kádfürdő 75, köztisztviselőknek 65 lei. A többi elsőrendű közszükségleti cikk legmaga­sabb ára nem változott. JÓ ÁRU ÉS 10 HIRDETÉS ALAPJA A JÖ ÜZLETMENETNEK

Next

/
Thumbnails
Contents