Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-19 / 212. szám

MCezBTiüwsJtG. a 1942. SZEPTEMBER 19 Honvédfiuszárok tiszteletadása mellett Honfoglaláskori magyar harcos hamvait viszik végig vasárnap délben Kolozsvár főbb útvonalain Áz ezeréves hamvak bizonyítják, hogy Erdély a honfoglalás óta — magyar föld! Kovács István és László Gyula professzorok beszélnek a Zápolyai-ufcai ásatások európai jelentőségéről Kolozsvár, szept. 18. Szeptember fofya- mán László Gyula egyetemi magántanár, az Erdélyi Tudományos Intézet tagja, Kömöcsi Pál gazdálkodó Zápolya-utca 7G. szám alatt lévő kertjében az úgynevezett Kövespadon ásatásokba fogott, bogy felszínre hozza azo­kat a honfoglaláskori leleteket, amelyek nem­csak a magyar tudományos világ szempont­jából, hanem a magyarság Erdélyben való megtelepedésének időbeli bizonyítéka szem­pontjából is európai jelentőséggel bírnak. A kibontott sírban, amely fölé gondos sze­retettel hajolnak a késő utódok, hallgatagon porladó csontok fehérlenek. Csak kevesen értik, mit jelentenek ezek a néma sírok a magyar föld, <i~ Ősi juss birtok’ásának joga szempontjából. Ez a most napvilágra tárt magyar ős maradványa minden beszédnél ékesebben bizonyítja a világ felé, hogy a Szamos völgyében és végig Erdélyben, ma­gyar szemek őrködtek és magyar nyilak vi­gyáztak évszázadok szinte ködbevesző távla­taiban is. A gödörparton ülünk Kovács István egye­temi magántanár, múzeumi igazgatóval, aki harminc évvel ezelőtt már nyolc honfoglalás- korabeli sirt bontatott fel ugyanennek a le­letnek szomszédságában és a fiatal utóddal: László Gyula egyetemi magántanárral, aki Kovács István leletei alapján továbbhaladva a nápokban szinte perdöntő fontossága bizo­nyítékot hozott a napvilágra. Ahogy beszélnek, szavuk nyomán egy­szerre elváltozik a jelen. A város helyén őszi pompában ragyogó völgyet látunk, ben­ne az ezüst esiku szalagként' elfutó Szamos­sal. Tülkök rivalgását halljuk, kipányvázott lovak nyerítését s valahonnét a távolból, mintha szomorú dallamot hozna felénk az esthajnali szel... Nézzük a sirt és egyet «rezünk. Ott lennt, a mélybey porladó ős, ime nemcsak megsze­rezte és megvédte ezt a földet, de még haló porában a csontjai jelenlétével is védeni igyekszik számunkra az ősi földhez való el­vitathatatlan jussunkat, mert bizonyít!... A lovas és a ló — A Tudományos Intézet költségén foly­nak az ásatások — tájékoztat bennünket László Gyula egyetemi tanár. — De nem hagyhatom szó nélkül, hogy ismételten meg ne köszönjem a város vezetőségének bőkezű, szinte nem várt arányú támogatását, amely- lyel lehetővé tette, hogy ezt a nagyhorderejű munkát megindítsuk és a célnak megfelelően be is fejezzük. — Tavaly októberben nem messzire ettől a lelettől, már találtunk egy lovas-sirt. Ez- idén szeptemberben kezdtük meg a kutatási s az eredmény egy honfoglaláskorabeli lovas magyar vitéz sírja. — A fekvéséből sok mindenre lehet követ­keztetni — tájékoztat bennünket a továbbiak során a lelet tudományos értékeléséről László professzor. — A sir pontosan kelet-nyugati irányban van. Fejjel nyugatnak, arccal ke­letnek. A sírban találtunk néhány ruhadi- szitö ezüst és bronz pitykét. A sir balolda­lán fekszik a tegez, benne öt, de valószínűen hét nyílvesszővel. Az ős bal vállától a bal térdéig húzódik a szép honfoglaláskori vas- szablya tatokkal, amelynek valószinüleg bőr áthuzata volt. ■— Baloldalán kinyújtóztatva fekszik a lova. Feje a vitéz feje felé néz, azután rend­re következnek a lólábak. Az első pár láb és valamivel lejjebb a hátsó lábak. A ge­rinc és a bordacsontok nem találhatók a sírban. Ellenben a derekatáján ott vannak a kengyelek és a sir oldalához szorítva a deréknál a zabla. Nyilvánvaló, hogy a nye­reg, amelynek farészeit is megtaláltuk, a ló derekatáján volt. Ebből a helyzetből nyilván­való, hogy a sírba nem lócsontvázakat te­mettek, hanem Ugyanúgy jártak el, mint a középázsiai egyes néptörzseknél még ma Is szokásos temetkezési módon. És pedig: a lovat megnyuzták, bennehagyva bőrében a fejet és a lábakat s a lóbört kitömve, fcl- szerszámozva helyezték a sírba. A húst ugyanis a halotti torra használták fel. A fegyverek elhelyezése is igen jelentékeny bi­zonyító tényező a halott vitéz eredetére vo­natkozólag — hangsúlyozta László profesz- szor. — A fegyvereket ugyanis az életben nem úgy viselték, mint ahogy a sírba rak­ták. Ennek az a magyarázata, hogy a hon­foglalási magyarság — legalább is egy bi­zonyos rétege — a tulvllágl életet ugyanúgy képzelte el, mint a földi életet, csakhogy a túlsó világban mindent tükörképszeriien, megfordítva. Azért tették a sírba fordítva a tárgyakat, mint ahogyan az életben visel­ték. Az a tény, hogy ebben a temetőben nemcsak harcosokat, hanem asszonyokat és gyermekeket is temettek, bizonyítja azt, bogy ezen a területen nem harctér, hanem telep volt, tehát Kolozsvár már akkor meg­volt és magyar telep volt!... Huzamosabb telepítésre mutat az a körülmény, hogy a Kovács tanár ur által ezelőtt, harminc évvel felszedett sirok északkelet-délnyugati irány­ban feküdtek, mig a mostani ásatások sír­jai pontosan kelet-nyugati irányban halad­nak. Úgyhogy, az 1911-es ásatáskor feltárt sírok, ahogy azt Kovács tanár ur megálla­pította, a 950-es évek tájékáról származtat­hatók, mig a jelenlegiek, majdnem kétségte­len, hogy a honfoglalók nemzedékének sír­jai. Erre mutatnak azok a leletek is, ame­lyeknek egyrésze talán még az etelközi mű­helyekben készülhetett. Mit mondanak az ezeréves hamvak ? ■— Ez a telep egyébként azért is nagyje­lentőségű, mert Erdély népvándorláskori ke­reskedelmi úthálózatának egyik fontos ke­resztező pontjában fekszik és Ismerve a honfoglaló magyarság' magatartását a keres­kedelmi utakkal szemben, majdnem kétség­telen, hogy ez a telep annyit is jelent, hegy a kereskedelmi utak mentét is megszállot­ták, vagy legalább is biztosították a magya­rok. Bizonyltja ezt a meghatározást a Há- romszék-megyében, Eresztevényben talált honfoglaláskori lelet. Ez pedig más 'szóval annyit jelentene, hogy Erdély területének kereskedelem-stratégiailag fontos pontjait a magyarság már a honfoglaláskor, vagy leg­alább röviddel utána megszállották. A tör­ténelmi kutforrások ugyanis a tizenegyedik századra tették ezidcig Erdély földjének a magyarság által való megszállását, mig most ezek a leletek és a továbbiak uj ér­telmezést adnak és meghatározást adnak az eddigi meghatározásnak. Kérdést intéztünk ezután Kovács István egyetemi tanárhoz, aki mint említettük, har­minc évvel ezelőtt megkezdte ezen a. részen a honfoglaláskori leletek feltárását. Vélemé­nyét a következőkben körvonalazta: — Harnimc évvel ezelőtt nyolc sírt tártam fel ezen a környéken. Az egész anyagot az akkori időkben közleményekben publikáltam is Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy ezek a sírok honfoglaláskori magyar ősöké. Ezen a tájékon vágtattak kihúzott szablyáikkal, gyofs lovaikon ezek az izmos, nagy akaratú ősök és elfoglalták ezt az országot. A ro­mán megszállás alatt nem folytathattam az ásatásokat, inkább titkolni kellett, érthető okokból. — Ezen a terraszon laktak, éltek és te­metkeztek honfoglaló őseink. Innét ugyanis pompás áttekintés nyilott a környékre. Hogy itt valóban telep volt és nem átvonuló tábor, legékesebben bizonyítja az, hogy a sirok csoportokban, hat-nyolc méter távolságnyira fekszenek egymástól. Egy-egy lovas vitéz sírja mellett közvetlenül meglehet találni gyermekeinek és asszonyának a sírját is. Esek a sírok tehát hosszú idejű letelepedés bizonyítékai. — A leletek egyébként azt mutatják — fejezte be érdekes nyilatkozatát Kovács Ist­ván egyetemi tanár —, hogy inkább a felső­tiszai völgyekből húzódott ide ez a honfog­laláskor magyar ág és telepedett meg itt. Ez a megállapítás a későbbi leletek folytán megváltozhat és székelyföldi kapcsolatokat is bizonyíthat. A magyarság nagy perében döntő fontos­ságú bizonyítékkal jelentkező ősünk földi maradványait gondosan, szakemberek segít­ségével hatalmas faládában emelték ki az ősi rögből, hogy ünnepélyes keretek között szállítsák az Erdélyi Múzeumba. Ennek a pillanatnak nagy jelentőséget ad az a Kö­rülmény, hogy amikor a Kolozsváron állo­másozó honvédség parancsnokának tudomá­sára jutott a nagy fontosságú felfedezés, ne­mes elhatározással felvetették azt a gondo­latot, hogy ennek a honfoglaláskorabeli ma­gyar lovaskatonának a ma magyar kato­nája, a honvédhuszár adja meg az ősöket megillető tiszteletadást. Ezért vasárnap délelőtt pontban 12 óra­kor a több, mint tíz mázsa súlyú óriási föld­koporsót a kolozsvári huszárezred katonai diszkiséretével viszik keresztül a város főbb útvonalain örök pihenőjére, a Bástya-utca 2. szám alatt lévő Erdélyi Múzeumba. Az ős tetemét a következő útvonalon kísé­rik a városba: Honvéd-utca, Deák Ferene- utca, Mátyás király-tér, Wesselényi-utca, Korniss-utca és ezen át a muzeum. Az ün­nepségen a vármegye és a város is képvisel­teti magát és megjelenik azon a honvéd tisztikar küldöttsége is. Azt hisszük, Kolozsvár közönsége fizzál adja meg legméltóbban kellő tiszteletét ezen a szinte szimbolikus szertartáson az ezer évvel ezelőtt elhunyt hazátszerző magyar vi­téz emlékének, ha az útvonalon a menet előtt leveszik a kalapjukat. T. Gy. Kémet páncélosok áttörték a Terek' arevonalou a bolsevista állásokat Berlin, szept. 18. (MTI.) A Német Táv­irati Iroda közli: Mint a véderő főparancsnoksága közli, a Terek arcvonalon német, páncélos kötelékek csütörtökön átkaroló támadásba áttörték a bolsevista állások vonalát. A német, harcko­csik kemény harcokban egy ellenséges erő- csoportnak egészen a hátáig előre dolgozták magukat. Az ellenséges csoportot azután megsemmisítették. Sztálingrád sorsa már nem lehet kétséges! Berlin, szeptember 18. (MTI) Az Intcrinf. közli: Berlini katonai körökben pénteken este a sztálingrádi helyzetről szólva megállapítják, hogy a város változatlanul teljes mértékben be van kerítve, ászaiéról és délről harapó­fogóban van és a harapófogó két. szára, egyre közeledik a bezáratáshoz. Ha a hadművele­tek avatatlanok megítélése szerint csak von­tatottan haladnak, ennek magyarázata né­met katonai körök szerint az, hogy a. vá­ros hihetetlenül megerősítették. A német támadás — hangoztatják berlini illetékes helyen — még' azért is oly lassú, mert a német hadvezetőség célja az, hogy minél jobban takarékoskodjék az erővel. Mindazon­által Sztálingrád sorsa már nem lehet két­séges, jelentették ki pénteken este a Wll- helmstrassen. Csütörtök éfszaka 61a tart a riadó a gibraliár! erődbsa RÓMA, szeptember IS. (MTI) A Német Távirati Iroda közli: Mint a Stefa,ni-iroda Tangerből jelenti, a gibraltári erődben csütörtökön éjszaka óta tart a riadó, mióta az ólasz tengerészek rohamegységri merész támadásban behatol­tak a Gibraltári-öbölbe. Ott elsüllyesztettek egy hajót, többet pedig erősen megrongáltak. Az első riadó késő éjszaka volt. Brit repülő­gépek nyomban felszálltak, gyorsnaszádok pedig elindultak, hogy felkutassák az ellen­séget. Az öblöt fényszórók világították meg. Hajnalban, szürkületkor, amikor a brit hadi- tengerészet sok egysége futott be a kikötőbe, óriási robbanás hallatszott. Ez a 3000 tonnás Ravenspointen következett be. A robbanás pillanatában néhány más hajón kívül a kö­zelben tartózkodott a Mala ja csatahajó,' két cirkáló és nagyobbszámu romboló. A gyors­naszádok, amelyekhez időközben több von­tató csatlakozott, a legnagyobb sebességgél haladtak a robbanás helyére Mielőtt odaér­tek, a, Ravenspoint sürü füstfelhő köSepette elsüllyedt. A hajó elsüllyedése olyan gyorsan ment végbe, hogy csaknem egész személy­zete elmerült a hullámokban. Repülőgépekről és gyorsnaszádokról sokszáz vizibombát dob­tak le, de eredmény nélkül. A gyorsnassádok egész délelőtt folytatták a vadászatot. Ryti f’nn köztátsasácií e'nök kihalleiofóson foqadía és kiíün- tetie vitéz *'eieszfes«FiscHer Ferencnél, ez Egyesült Női Tábor eJnöí< nőiét Helsinki, szeptember 18. (MTI) Vitéz Ke­resztes-Fischer Ferencné, az Egyesült NM Tábor elnöknője és a Finnországban tartóz­kodó magyar női küldöttség vezetője pénte­ken Szentmiklóssi Szabó György helsinkii magyar követtel együtt kihallgatáson voit Riste Ryti finn köztársasági elnöknél. A köztársasági elnök a kihallgatás során át­nyújtotta vitéz Keresztes-Fisclier Ferencné- nek a finn Fehér Rózsa parancsnoki kereszt­jét, amelyet eddig még csak két nőnek ado­mányoztak. Az elnök a kihallgatás alkalmá­val élénken érdeklődött a magyar női moz­galom szervezete és tevékenysége iránt. Roosevelt lépvSselőj'e rat e«j!* «»*«!?© l*üldeféséf ai Valiliénban Genf, szeptember 18. (MTI) A Német Táv­irati Iroda közli: Mint Washingtonból jelentik, Hull külügy­miniszter pénteken közölte, hogy Taylor is­mét megkezdte küldetését — mint Roosevelt elnök személyes képviselője — a Vatikánnál és hogy megszabott ideig Rómában fog tar­tózkodni. A szerkesztésért és kiadásért telel: JENEV LÁSZLÓ. Szerkeszt őség, kiadóhivatal és nyomda: Brassai-utca 7. sz. Telefon: 1S-08. Fos- tntakarékpénztári csekkszámla szama: 72118. Postafiók: 71. sz. Kéziratokat nem adónk vissza. A Minerva Irodalmi és Nromdai Müintézet Et» nyomása. F. v.; Major -Józant

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents