Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-18 / 211. szám
1942. SZEPTEMBER IS MCbemtmUismcí Az erdélyi iparrendezés Irta: Dr. Bereczky Ernő miniszteri biztos, főtitkár Szándékosan nem használom az „iparre- vizió“ kifejezést, mert az erdélyi iparrendezés szükségességét a volt felvidéki és kárpátaljai iparrei iziókkal nem teljesen azonos, sőt azoktól részben eltérő szempontok írták elő. A visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen a 22 éves román főhatalom ipari köz- igazgatása olyan áttekinthetetlen és rendezetlen helyzetet teremtett, amelynek következményei a magyar főliatalom helyreálltával is fokozott mértékben éreztették hátrányos és elviselhetetlen voltukat. Tudnivaló, hogy 1931-ben a kereskedelmi tevékenységet kivették az iparhatóságok hatásköre alól és a kereskedelmi foglalkozásokat a kereskedelmi és iparkamarák mellett alakított céghivatalok hatáskörébe utalták, olyan értelemben, hogy mindenkinek, aki akkor bármily kereskedelmi foglalkozást űzött vagy óhajtott tizni, kijelentő (deklarativ) jellegű kérdőív kitöltésével magát a kereskedelmi és iparkamara mellett alakított céghivatalnál bejegyeztetni volt köteles, amely egyenlő joghatályu volt az iparjogositvány megszerzésével. Az ilyértel- mti cégjegyzés alapján iparűzési jogosultságot szerzett. Később 1936-ban megalakították á munkakamarát, amikoris kivették az iparhatóságok hatásköréből a kézműves- iparágakat, vagyis a képesítéshez kötött iparokat s azokat a munkakamarák hatáskörébe utalták. Elrendelték, hogy a régi kézművesipari iparhatósági iparjogosltvá- nyokat be kell cserélni újra. Ennek menete az volt, hogy az iparjogosltványt előbb mesterkönyvre kellett becserélni és a munkakamara a becserélésre beadott régi iparjogositvány ellenében átvételi elismervényt (ade- verinca) adott a feleknek. Majd a munkakamarai átvételi elismervény ellenében mesterkönyvet adtak s a mesterkönyv alapján meg kellett szerezni az uj munkakamarai fényképes iparjogositványt. Amikor a mes- terkönyvet beadták az uj munkakamaiui fényképes iparjogositvány kiadása iránt, ismét átvéteti elismervényt kaptak a felek, amelynek ellenében azután kiadták a fényképes munkakamarai iparjogositványt. Ez a becserélés! folyamat azonban részben Igazgatási nehézségek, részben — különösen kisebbségiekkel szemben — szándékos akadályozás következtében nem nyert teljes befejezést a bécsi döntésig a felszabadult területen és igy sokan vannak, akik fényképes munkakamarai iparjogositvánnyal nem rendelkeznek, hanem vagy még a régi ipar- hatósági iparjogositvány, vagy csak a mes- terkönyvbecserélési átvételi elismervény, vagyr csak mesterkönyv, vagy csak a mesterkönyvnek fényképes munkakamarai iparjogositvány kiadása iránti benyújtásra vonatkozó átvételi elismervény van a kezükben, sőt vannak olyanok is, akik csak egyszerű iktatószámmal rendelkeznek s ilyen Írások alapján folytatják az ipart. A munkakamarai intézmény létesítésével és abba a kézmtiveslparágnak történt bekebelezésével olyan helyzet állott elő, hogy az u. n. szabadiparok, amelyek sem kereskedésnek, sen» képesítéshez kötött iparnak nem minősültek, voltaképpen maradtak az iparhatóságok hatáskörében. Ezen a téren azután a legnagyobb összevisszaság uralkodott, mert voltak kamarák, amelyek a szabadiparokat folytatni óhajtókat is bejegyezték céghivataluknál, más kamarák területén pedig a régi elsőfokú iparhatóságok adták ki továbbra is az iparjogositványt ezek részére. Igen nagy zűrzavar van sajátos mérvben még a molnáriparban, fogmiivesiparban, valamint az építőiparokban is stb. Kereskedelmi vonalon bonyolította végül a helyzetet az 1938. évi állampolgári revíziós rendelet is, amely szintén rendezetlen ügyeket hagyott maga után. Ilyen viszonyok között a magyar iparrendészeti hatóságok a legnagyobb nehézségekkel küzdöttek annak megállapításában, hogy voltaképpen hát ki is folytatja jogszerűen és ki jogosulatlanul az ipart (kereskedést). Csak Kolozsvárt százával feküsznek a kihágás! ügyiratok az elsőfokú rendőri büntető bíróságnál elintézetlenül, mert nem lehet hitelt érdemlően megállapítani az iparűzés jogszerűségét vagy jogszerűtlenségét. A kolozsvári kerületi kereskedelmi és ipar kamara kezdettől fogva tudatában volt e helyzet visszáságának és egyrészt az ipari vonal rendezése céljából többször is részletes előterjesztést tett a kormányzathoz, másrészt pedig kereskedelmi vonalon miniszteri utasítás alapján saját hatáskörében igyekezett rendezni a kétes ügyeket. A törvényes lehetőségek azonban nem voltak olyanok, hogy eredményes munkát lehessen végezni s ezért a kolozsvári kamara párhuzamosan kezdettől fogva hangoztatta az általános és egységes Iparrendezés szükségességét. Magáévá tette ezt a nagyváradi és marosvásár- helyi társkamara, valamint az Erdélyrészi Gazdasági Tanács is, amelynek eredményeképpen a kormányzat kiadta a „A Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen ipart (kereskedést) iizók ipar jogosítványainak felülvizsgálása tárgyában“ megjelent 4.810—1942. M. E. sz. rendeletet, amely a Budapesti Közlöny ezévl augusztus hó 14-i 184. számában jelent meg. E lépése — vagyis 1940 december 22 "lőtt nyert bármily elnevezésű jogosítvány alapján folytatják iparukat (kereskedésüket), 1942 október hó 31-én kötelesek az illetékes kereskedelmi és iparkamarához benyújtandó beadványban kérni az ipar (kereskedés) gyakorlása folytatásának megengedését. Aki eddig az időpontig a beadványt nem nyújtja be a kamarához, az 1942 október hó 31-étől kezdve ipart (kereskedést) nem gyakorolhat. A kamara 1943 március 31-ig köteles véleményét nyilvántartani az illetékes minisztérium számára és az Illetékes minisztérium gondos előkészítés után dönt minden egyes Iparüző ügyében. Jellemző tünete a rendeletnek az egyszerűségre való törekvés. A kereskedelmi és iparkamarához benyújtandó beadványhoz egyedül csak a régi jogosítványt, vagy azt helyettesitő iratot (munkakamarai elismervényt, mesterkönyvet, stb.) kell csatolni. Természetesen csatolhatók más (pl. rokkantságot, katonai kitüntetést stb. igazoló) iratok is. A beadvány és az uj magyar ipar- jogositványok kiadása illeték és költségmentes. Ha visszagondolunk kereskedői vonalon az 1931. évi céghivatali átjegyzési, valamint az 1938. évi állampolgári revíziós, ipari vonalon pedig az 1936—38. évi uj román ipartörvényekkel kapcsolatos átcserélés! költségekre, ezért a magyar kormányzatot csak a legnagyobb elismerés illetheti. Az illetékes minisztériumok kiküldötteivel az érdekelt kereskedelmi és iparkamarák Kolozsvárt már megtartották az első részletes alapvető megbeszélést, amelynek során azt a reményt és meggyőződést szerezhettük, hogy az adott körülmények között is megvannak azok az előfeltételek, amelyek biztosítják e nagyjelentőségű, hatalmas munka határidőre leendő eredményes befejezését. Ez pedig végre jelenteni fogja az erdélyi gazdasági életnek közigazgatási vonalon az anyaország gazdasági életének közigazgatási rendszerével való teljes egységesítést, amely igen áldásosán fogja kiegészíteni a gazdasági vonalon szintén lezajlásban lévő erőteljes egybeforradási folyamatot, amelyre a 22. évi széttagoltság és az ezzel kapcsolatos kedvezőtlen körülmények leküzdése után elengedhetetlenül szükség van. Ebben van éppen az erdélyi Iparrendezés lényege és értelme s éppen ezért e munka elvégzését későbbre elhalasztani már nem lehetett. Rendelet a nem engedélyezett könyvek, naptárak, füzetek beszolgáltatásáról A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Budapesti Közlöny pénteki száma közli az iparügyi miniszter rendeletét, amely szerint a kiadó, valamint a terjesztéssel és a forgalomba hozatallal foglalkozó személyek és vállalatok kötelesek olyan könyveknek, naptáraknak, vagy füzetnek az 1942. évi szeptember hó 15-én birtokukban maradt példányait, amelyeknek terjesztésére, forgalomba- hozatalára, vagy forgalomban tartására a miniszterelnöktől engedélyt nem kaptak, a Magyar. Papiros Ipari Nyersanyagbeszerző kft.-nak az 1942. évi szeptember hó 25. napjáig vételre felajánlani és 1942. évi október hó 15. napjáig beszolgáltatni. * 56 öt perces gazdasági földrajz t Á Kaukázus mezőgazdasága Ha a Kaukázus gazdasági jelentősége szóba kerül, rendszerint a kőolaj és a nagy mangánérctelepek jutnak előtérbe, a mező- gazdaságra pedig alig gondol valaki. A városi és falusi lakosság megoszlása azonban első pillanatra elárulja, hogy a Kaukázus tul- nyomólag mezőgazdasági terület. 1939-ben a három kaukázusontuli szovjetWbztársaság- ban a következőképen oszlott meg ez az arány: Aszerbejdzsánban a lakosság 62,5 Georgiában 11,5, Örményországban 70 százaléka állott a mezőgazdaság szolgálatában. Bár a szovjetkormány a Kaukázus Iparosítása érdekében is nagy erőfeszítéseket tett, az ország mezőgazdasági jellege továbbra is megmaradt, a mezőgazdasági jelleg azonban Időközben természetesen nagy változásokon ment át, mert a kollektivizálást a Kaukázus sem kerülhette el. 1938-ig az összes mezőgazdasági üzemek 75—85 százaléka esett a kolhoszrendszer áldozatául, sőt ez az arány Örményországban állítólag a 95 százalékot is elérte. A kollektivizálással párhuzamosan a mezőgazdaság messzemenő gépesítésére is sor került. Aszerbejdzsánban 1936-ban mintegy 4.127, Georgiában 1.600, Örményországban hasonlóképpen 1.600 traktor volt üzemben, a traktorállomások száma pedig 54, illetőleg 39 és 22 volt. A Kaukázus magas hegy vonulatai és népének változatos tagozódottsága természetesen nagy akadálya volt a gépesítésnek és igy ez nem is élte el azt az arányt, mint a Szovjet-Unió többi gabonatermelő vidékein. A mezőgazdasági termelés nagy mértékben kénytelen volt a különböző vidékek tenger- szinfeletti magasságához alkalmazkodni. A mélyebben fekvő tájakon főképpen a szub- trőpikus gyümölcsök és különböző iparnövények, úgymint gyapot, dohány, ezenkívül pedig a rizsterme’és dívik, mig a magasabb fekvésű vidékeken inkább a gabonatermelésre esik a fösuly. A legfőbb termények Itt a buza és tengeri, még magasabban az árpa. A mezőgazdaság sokhelyütt mesterséges öntözésre támaszkodik, különösen Örményországban, ahol a mesterségesen öntözött területek az egész termőterület egy negyedét t#szik ki. A Kaukázusra a Szovjet-Unió mezőgazdasági művelés alá vett területének összesen mintegy 2.5 százaléka esik. A Kubán-vidék termékeny fekete földjén, Dagesztánban, az Észak-Kaukázus hegyi köztársaságaiban es Transzkaukázia keleti részében a buza a iő- termény, Nyugat-Georgiában és a Kaukázus nyugati lejtőjén a Terek-völgyében a tengeri. A Kubán-vidéken a buza mellett különösen a napraforgótermelés kiterjedt. A szubtrópikus növények közül a rizs és gyapat áll az első helyen. A rizs termőterülete a Kubán alsó folyásánál és a Káspi-tenger termékeny partjain összesen mintegy 10.000 hektárra rúg. A gyapottermelés főhelye az északi Kaukázus-vidéknek az Azovi-tenger- rel szomszédos része, elsősorban a Terek és Kuma mente, továbbá Aszerbejdzsánban a Mungaszker-szteppe, Dél-örményország és Nahicseván. A szőlőtermelés mindenütt nagy szerepet játszik, de elsősorban Nyugat-Georgiában és a Rión lapályain. Transzkaukázia a Szovjetunió legfontosabb szőlővidéke. A dohánytermelés középpontja a fekete- tengermelléki Suchum környéke, de az utóbbi időben Örményországban is nagy élő- haladást tett. Nyugat-Georgiában, de különösen Batiun vidékén teaültetvények is vannak. A Kaukázus egész haszonterületének mintegy 14—15 százaléka esik szántóföldekre cs fözeléktermő területekre, mig sokkal nagyobb arányszámmal szerepelnek a legelők. Ez az arányszám Dagesztánban majdnem 56, Örményországban körülbelül 49, Aszerbejdzsánban pedig több mint 40 százalékot tesz ki. Georgiában csak 25.6 százalékot ér ugyan el, ezzel szemben azonban a többi területek 6—-13 százalékával szemben itt 43.3 százalék erdőkre esik. A gabonanemüekkel szemben számottevő feleslegeket csupán a különleges termények mutatnak ki. A Szovjet-Unió kétmillió hektárt meghaladó gyapottermőterületéböl mint- egy 15 százalékkal Transzkaukázia részesedik, 23 százalék pedig a már megszállás alá került Krímre, Dél-Uktajnára és az Azóvi-tenger környékére esik. Ezeknek a területeknek terméseredménye körülbelül kétszer akkora volt, mint Oroszország átlagos hektáronkinti hozama. A gyümölcs- és bortermelést a szovjet mezőgazdasági politika, mely nem kedvez az egyéni gazdálkodásnak, nagyon megsínylette. A gyümölcstermelés különösen a piac hiányos szervezet’enségét és a konzervipar fejletlenségét érezte súlyosan. A rendkívül alacsonyra szabott gyümölcsárak nem szolgálhattak elég ösztönzéssel a gyümölcstermelőknek. Az állattenyésztés terén a kollektivlzáló törekvések hasonlóképen káros befolyást gyakoroltak. Jelentősége csak a juhállománynak van, mely 8 millió darabbal Szov- jetoroszország juállományának mintegy 11 száza’ékát teszi ki, úgyhogy a Kaukázus jelentős gyapjufeleslegeket szolgáltat. Rendszeres erdőgazdálkodás csak ltt-ott folyik. Magas fekvésük miatt az erdőket rendszerint csak nehezen lehet megközelíteni. részben pedig rablógazdálkodás áldóVezérképviselet C. Duisberg Budapest Vili, Rákóczi-út 19 zataivá lettek. A Kaukázus halászata évi 40.000 tonna halat szolgáltat. A szovjetkormány a Kaukázusnak mindig • csak annyi figyelmet szentelt, amennyi a kollektivizáló és iparosítási terveivel éppen kapcsolatban állott és a Kaukázus mezőgazdasága még gazdag lehetőségek előtt áll. Szeptember 26-án leplezi le a ITlaoyar Palhologusok Társasága Kolozsváron Genersich Antal dombormüvét Kolozsvár, szept. 17. A Magyar Patholo- gusok Társasága Genersich Antal születésének 100-ik évfordulója alkalmából szeptember 26-án délelőtt 9 órakor a kolozsvári Ferenc“ József Tudományegyetem Kórbonctani Intézetének tantermében emlékünnepet rendez az alábbi tárgysorozattal: 1. Gyergyay Árpád, orvoskari dékán üdvözlő beszéde. 2. Entz Béla, a Magyar Pathologusok Társasága elnökének megemlékezése Genersich Antalról. 3. A Genersich Antal dombormüvét átveszi Ha- ranghy László. 4. Genersich Antal sírját megkoszorúzza n. Balogh Ernő. Az emlékünnepen a Magyar Pathologusok Társaságának elnöksége és választmánya testületileg vesz részt. Bulgáriában megsemmisítenek egy terrcicsoporlot Szófia, szeptember 17. (MTI.) A Német Távirati Iroda közli: A macedóniai Babona hegységnek a bandáktól való megtisztítása során a bolgár haderő kötelékei kedden körülzártak egy bandacsoportot és megsemmisítették. Tizenkilenc bandita életét vesztette, ötöt foglyul ejtettek. A banda vezére is a bolgár csapatok kezébe került. Jogtalan ipatüzés miatt 400 pengő pénzbüntetésre ítéltek egy volt kolozsvári zsidó fogadó- tulajdonost Kolozsvár, szeptember 17. Az elsőfokú iparhatóság a mult év őszén megvonta az iparjogositványt Kaik Imre, Kossuth LajOE- utca 56. szám alatti fogadótulajdonostól. A zsidó fogadós az engedély visszavonás» után Is szobákat adott ki vendegeinek és ezzel jogtalan iparűzést követett cl. A rendőrség feljelentésére Fáik Imre a rendőri büntetőbíróság elé került, amely csütörtökön tárgyalta a kihágási ügyet. Fáik Imre kihallgatása során tagadta, hogy jogtalan iparűzést követett el. Azt állította, hogy havi bér ellenében bútorozott szobákat adott ki s szerinte ezt a körű' - ményt nem lehet úgy minősíteni, mintha a fogadót tovább is fenntartotta volna. Egyébként Is a szobák kiadásával szobiasszonyát bízta meg s igy nem lehetett tudomása arról, hogy a tettenérés időpontjában egy fiatal pár egy éjszakára szállást kapott. Schuller József rendőri büntetöbiró kihallgatta a szobaasszonyt: Boross Piroskát, valamint a feljelentésben megnevezett fiatal párt is, akik egybehangzóan állították, hogy a kérdéses szobát csak egy éjszakára vették bérbe. A tanúvallomások alapján a büntetöbiró megállapította a kihágást és ezért 30 napi elzárásra, átváltoztatható 400 pengő pénz- büntetésre Ítélte a volt zsidó íogadótuiaj- donost.
