Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-17 / 210. szám
1942. SZEPTEMBER 17 3 ffîieMaerailwsjxei Miéit üldözik sorozatos kudarcok az orosz tengeri haderőt ? néhány adat a szovjet flotta múltjából és jelenéből, amely minden balsikert megvilágít Haladó itiers iro es gepiro cscpon or. jékeyné Borszéky Mária iskoláiában íFőpostával szemben, Tímár u. 2. Telefon: 22—84.) Tanítás: kedden, csütörtökön, szombaton délután 5—7-ig. Államvizsga. Állam- _____________érvényes bizonyítvány német gyors- és gépi rásból is. Berlin, szept. 16. A szovjetflotta legutóbbi szereplésével kapcsolatban nem szabad elfeledkeznünk az orosz tengeri hatalom eddigi ballépéseiről és sikertelenségeiről. Érdekes, hogy az óriási „keleti hatalom" történetében egymást követték a tengeri katasztrófák. Közismert tény, hogy a Szovjetunió elhelyezkedése tengerek szempontjából nagyon kedvezőtlen. Hosszú sarici tengerpartja ugyanis nem sok előnyt jelent, a meleg tengereken pedig éppen csak hozzá tud férkőzni ® nagy viziutakhoz. A Keleti-Tenger zárt terület, amelynek kijáratán régebben az északi államok, most pedig Németország őrködik. A Fekete-Tengert Törökország tengerszorosai zárják el, amelyek megközelítése rengeteg fáradozás ellenére sem sikerült. Wladivosztok, „Kelet uralkodója“, a csendes- óceáni orosz tengeri haderő kiindulópontja lett volna, a japán szigetek azonban elzárták a kifelé vezető utakat. így tehát csak Archangelszk, amely az év öt hónapjában a jég miatt hasznavehetetlen, továbbá Mur- tnanszk kikötője jelent szabad mozgást a tenger felé. Az utóbbi félreeső fekvése azonban közlekedési szempontból sok nehézséget okoz a Szovjetnek. A tengeri háború lényege individuális vezetést, határozott és önálló cselekvést, vagyis olyan tulajdonságokat követel, amelyek a Szovjet kollektiv gondolkodású alattvalói előtt Ismeretlenek. Ezzel magyarázható, hogy a birodalom tengerhez való viszonyában bizonyos faj-pszihológiai nehézségek mutatkoznak, amelyek — mint sok tényleges eset mutatja — bizonytalanság és tehetetlenség formájában nyilatkoznak meg. Az 1854—55-ben zajló krimi-háborúban akkor érte az oroszokat első nagy csapás, amikor az angol, francia, török és piemonti szövetségeseket nem akadályozták meg a partraszállásban. A tengeri háború lényegének tökéletes félreértésével visszarendelték a flottát és kikötövédelemre degradálták. A hibás lépés természetes következménye Szebasztopol eleste, majd 1856-ban a párisi béke volt, amely a Fekete Tengeren véglegesen megtiltotta a cári birodalom flottájának fejlesztését. 1851-ben érvényét veszhette a szerződés és megkezdték az uj orosz tengeri haderő kiépítését. Hasonló sors érte a. cári flottát 1904-ben Keleten, Port Arthurnál. Port Arthur erődítményét szárazföld felöl zárták körül a japánok. Az ellenséges flotta megkísérelte a kitörést, Togo admirális azonban szétugrasz- totta az orosz kötelékeket. A visszatérő hajók Port Arthur kikötőjében japán szárazföldi tüzérség célpontjába kerültek és elérték dicstelen sorsukat. . A Roshdjestvensky admirális vezetése alatt álló orosz kiegészítő flottát 1905 május 27-én Togo admirális Csuzimánál tönkreverte. Ezzel a távolkeleti cári tengeri hatalom sorsa véglegesen megpecsételődött. Az orosz keleti tengeri haderő a világháborúban sem sok eredményt tudott elérni az átmenetileg nagyon gyenge német tengeri erőkkel szemben. Csupán aknaháborura és védelemre szorítkozott. A bolsevista forradalom kiirtotta a képzett tiszteket. Uj szovjet tengeri haderő felépítése tehát majdnem lehetetlen feladatnak látszott. Nem csodálkozhatünk rajta, hogy a hagyományos hiányok még fokozottabb formában nyilatkoztak meg. Már az 1939-40. évi finn-orosz háborúban kitűnt, hogy a fölényben lévő keleti tengeri szovjet flotta még 6okkal gyengébb ellenféllel szemben sem tudja magához ragadni a kezdeményezést. A bolsevista hajóhadnak sokszor még a Svédországba irányuló kereskedelmet sem sikerült eredményesen zavarnia. A Németország és szövetségesei elleni háborúban a szovjet flotta felette elővigyázatosnak mutatkozott. Csak nagyon ritka esetben fordult elő, hogy tengeri ütközetre ke- I riilt sor, de ezekből a harcokból a bolsevisták mindig súlyos veszteségekkel vonultak Vissza. Az orosz buvárnaszádok, amelyekből egyedül a Keleti Tengeren 110 darab cirkál, csak nagyritkán tűnnek fel. Eltekintve a bolgár és román partok ellen megismételt kísérletektől, amelyek során bolsevisták mindannyiszor súlyos veszteséget szenvedtek, a szovjet haderő a Fekete-Tengeren sem árul el különösebb támadószellemet. A Reval előtti aknamezőkön elszenvedett orosz veszteségek tragikusan érintették a szovjet keleti tengeri flottáját. A cári időkből származó „Marat“ és „Októberi forradalom“ nevű csatahajókat repülőbombák súlyosan megrongálták és harcképtelenné, tették. Foglyok elbeszélése szerint Kronstadtban több szovjet tengeralattjárót üzemen kívül helyeztek és legénységüket szárazföldi harcokban használták fel- A balti támaszpontok és szigetek elvesztek, Hangöt a finnek ellenőrzik, Lenin- grádotj a bolsevista flotta íötámaszpontját pedig a német és finn csapatok teljesen körülzárták. Ezzel a keletitengeri ellenséges flotta sorsa meg is pecsételődött. A fekete tengeri haderő sem kerüli el a kapitulációt, önelsüllyesztést vagy Internálást. A Szovjet jegestengeri egységeinek sincs biztos támaszpontjuk, Távolkeleten pedig a japánok nem sok lehetőséget engednék az orosz tengeri hatalom kiépítésére. BUDAPEST, szept. 16. (MTI) A légitámadások és az elhárítás alatt előfordul, hogy a ledobott ellenséges bomba, vagy fel nem robbant saját lövedék, Illetve lövedékrész hull le az ország területére. Illetékes katonai hely nyomatékosan felhívja a lakosság A két világháború közötti időszakban minden fegyveres összetűzés alkalmával sor került kisebb-nagyobb légitámadásokra a polgári lakosság ellen. A huszas években a gyarmatokon a pacifikálás és fegyveres rendcsinálás során Franciaország, Anglia és Olaszország hatásos eszközként alkalmazta a fellázadt bennszülöttek falvai ellen a légitámadásokat. Igv pl. 1928-ban Adenben a fellázadt törzsek falvaira 12 angol repülőgép 2 hónap leforgása alatt 50 tonna bombát dobott és 33.000 géppuskatöltényt lőtt ki. A védtelen lakosság természetesen mindenütt nagy veszteségeket szenvedett s ez nagy mértékben elősegitette a gyors megbékélést. Az 1935/36. évi olasz-etióp hadjáratban az olasz gépek ismételten bombázták az abesszinek településeit. Az ismételten bombázott Desszieben egy alkalommal 200 ledobott bomba 53 személyt ölt meg, 200-at megsebesített. Sokat szenvedett a polgári lakosság a távol-kelet bombázott városaiban, ahol a települések közismert nagy zsúfoltsága és a légvédelem teljes hiánya eleinte súlyos áldozatokat vont maga után. Sanghájban egy alkalommal egyetlen 500 kg-os japán bombától 1270 polgári személy vesztette életét, 300 megsebesült. A sangháji Cathay-hotelt ért telitalálat alkalmával 300, a Palas-hotel romjai között 80 polgári lakos lelte halálát. 1937 szeptember hónapjában a japán repülők 65 kínai várost és falut bombáztak: eredmény 1000 halott. Tientsiuben egyetlen légitámadás során 1000 lakóház dűlt romba, ezek alól 700 halottat ástak ki. A megdöbbentő veszteségek hatása alatt a csunkingi kormány sietve tökéletesítette a légvédelmet. Ennek köszönhető, A bolsevista rendszer vége éppen ezért nem csupán a bolsevista világuralmi á’mok, hanem egyszersmind a szovjet tengeri hatalom bukását is jelenti. Ennek okát nem csupán a Szovjetunió földrajzi helyzetében, hanem a vezetó'ség tehetetlenségében kell keresnünk. figyelmét arra, hogy a fel nem robbant lövedéket, vagy alkatrészeit megtalálásuk után a legközelebbi rendőrnek jelentse, emléktárgyként senki el ne tegye, mert robbanásra még képes és Így életveszélyes. hogy amíg 1939-ben minden 2 ledobott japán bombára átlagosan 11 halott, illetve sebesült esett, 1940-ben már 2 bombára 2 halott vagy sebesült volt az átlag. 1941. évben pedig átlagosan 2.5 japán bombat kellett ledobni ahhoz, hogy egy személy halálát vagy sebesülését előidézzék. Még súlyosabb véráldozatot követeltek a polgári lakosságtól a spanyol polgárháború légitámadásai. A nemzetieknél a leggyakrabban megtámadott Burgos, Sevilla, Granada, Cordoba, Algeeiras, Zaragossa és más néhány város lakossága rövid idő alatt 2500 halottat vesztett. Magában Zaragossában egyetlen alkalommal 400 polgár életét oltották ki a vörösök bombái. 1938 októberig 373 nemzeti város és falu ellen 2091 Ízben intéztek támadást a vörös repülők, ezeknek összesen 18.985 polgári személy esett, áldozatul. Franco repülői 1936 november 7—1937 márciusa között magában Madridban 980 épületet döntöttek romba, a polgári lakosságból 1000-en meghaltak, 3000-en megsebesültek, annak ellenére, hogy a főváros lakosságának 18%-át, — 200.000 lelket — idejében eltávolították a fenyegetett városból. Súlyos támadások célpontja volt a vörösök egyik főfészke, Barcelona. 1937 január 30-á,n egyetlen támadás alkalmával a polgári lakosság 400 halottat és 700 sebesültet vesztett. 1937 február 13—1938 február 8-ika között Franco gépei 23 nagyobb támadást intéztek Barcelona ellen, ezek során 528 bombát dobtak le, 863 lakóház rombadőlt, 998 személy meghalt. 2469 megsebesült. 1938 február 18—19-én, 24 óra leforgása alatt. 12 támadás érte a városi, eredmény 1000 halott és többezer sebesült. (P. Sz. F. dr.) A mindennapi kem/ér biztosítása Lossonczy István közellátási miniszter vasárnap Szabadkán sajtóértekezlet keretében tájékoztatta a Délvidék újságíróit a kormány közellátási programjáról. Tájékoztatójában többek között hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a magyar ember számára a mindennapi kenyeret, amely úgyszólván nélkülözhetetlen főélelmiszere ennek a népnek. Ezt természetesen csak úgy lehet biztosítani, ha rendelkezésre állanak azok a a. adagok és mennyiségek, amelyek a kenyér- ellátásához szükségesek. A magyar föld megtermetté ezeket az adagokat, van elég kenyérgabonánk, oda tudjuk tenni minden ember asztalára a mindennapi kenyeret. Ez azonban csak akkor történhetik meg minden zökkenő nélkül és panaszmentesen, ha a magyar gazda tudatában van annak, hogy nem csak sajátmagának, hanem az egész országnak termel és a saját kenyerét meg kell osztoznia azzal az emberrel, akinek nem termett kenyere. Magasabbrendü etikai szempontok mindig parancsolóan Írták elő, hogy a gazda magyar földön nemcsak saját magának termeljen, hanem tekintse hivatásának azt is, hogy kenyérrel és egyéb élelmiszerekkel lássa el az ország többi, nem őstermelő lakosságát. Már a vérszerződés is utal a gazdának erre a kötelességére, amikor arról beszél, hogy amit közösen szereztünk, illetőleg közösen szereztek őseink, abból mindannyian arányosan és méltányosan részesüljünk. Ha ma is a vérszerződés és elvi álláspontjára helyezkedünk — aminthogy nem 1« helyezkedhetünk más álláspontra — érez- nünk kell, hogy a gazdának, a termelőnek ma éppúgy, mint a múltban és a jövőben valóban hazafias nemzeti kötelessége az ország minden fia számára kenyeret termelni. Hiszen nemrégiben hallhattuk ismételten neves magyar államférfiak olyan értelmű nyilatkozatait, hogy a magyar föld nemzeti szentség, amelyhez áhítattal szabad csak bárkinek is hozzányúlni és hogy az, aki ennek a földnek egy darabját tulajdonául mondhatja, tekintse ezt a tulajdonjogot nem zeti megbízatásnak, súlyos kötelezettségnek és felelősségnek egyrészt azért, hogy a kenyértermő barázdákat jól megművelje, másrészt azért, hogy igyekezzék a nemzet egyeteme szántára azt a darab kenyeret előállítani, amely aránylagosan az ő földtulado- nára esik. Ma háborúban élünk s mindennél fontosabb az, hogy megfelelő mennyiségű élelmünk legyen, hogy ne nélkülözzenek a fronton küzdő vitéz katonáink és meglegyen a kellő táperejü nyersanyag mindenki számára, a front mögött is és itthon is, hogy az aggok, a gyermekek és a nők ne szenvedjenek szükséget, hogy a front mögötti munkásoknak meglegyen kellő testi erejük és végezni tudják azt a munkát, amely nélkül nem tudnék átvészelni a mostani snlyos időket. Biztosítani kell minden magyar számára a kenyeret, kötelessége mindenkinek részt venni abban a munkában, mely nyersanyagok termelésére és aránylagos szétosztásra irányul, főleg pedig senkinek sem szabad önző, egyéni érdekekből a közélelmezés területéről bármit is elvenni, vagy bármit is meggazdagodás céljából áron felül — aho-' gyan ma mondják — fekete piacon árusítani. Nem érdemli meg a magyar államtól a védelmet és a jogot az, aki nem teljesiti kötelességét híven és becsületesen akkor, amikor sok ezren véreznek a hazáért és amikor a meggazdagodás, a harácsol ás bűn a nemzet ellen. Kedvező döntést hozott a kultusz- miniszter a magántanulók tandíjkedvezménye ügyében Kolozsvár, szeptember 16. A kultuszminisztérium elhatározta, hogy bár a keleti cs erdélyi terület magántanulóinak biztos'- tott vizsgadij-kedvezmény 1942 szeptember hó 15-én megszűnt, a ráutalt és a jeles vagy legalább jórendü magántanulókat azonban 1944 szeptember hó 15-ig a főigazgatók saját hatáskörükben tandíjkedvezményben részesíthetik. A teljes tandíjmentességben részesített magántanulók felvételi díjat és járulékot nem fizetnek. A rendelet érdemben megoldja a kérdést és lehetőséget nyújt' a felszabadult terület magántanulóinak arra, hogy teljes tandíjmentességben vagy jelentős kedvezményekben részesüljenek. KarádyKatalin a legnagyobb örömmel jön a kolozsvári kivánságh Pataky Kálmán, Pethes Sándor, Jávor Pál, Csslényi József, Hagy Izabella, Rácz Uali jönnek a kolozsvári kivánsághangversenyre Kolozsvár, szept. 16. Budapesti színházt körökben igen sok igazgató irigyli a kívánság hangversenyek aroezőjét, k. Huáv« Gyulát, akinek állítólag fiókjában állandóan nyolc-tíz kiváló művész levele fekszik, amelyben a ki vánság.vrrg versenyeken való fellépést felajánlják. A közönség körében olyan jó hire terjedt el egy-egy ilyen estének, hogy úgyszólván minden hírverés nélkül telik meg a budapesti művelődés háza egy lelkesedő, rajongó nézősereggel. A kolozsvári kivánjághangverseny áronban mindezek mellett nagy feladat elé állította a rendezőséget, mert az önzy.’.ej. lelkes művészgárdát két napra kell elvonni hivatásuktól. A Budapestről való elutazás külön sinautőbusszal tö.ténik s úgyszintén külön járat viszi vissza őket Budapestre. Még Így is több budapesti színházigazgatótól külön kéréssel kellett a számításba vett művészeket kikérni. Gegelsöként Karády Katalin lejövetele vált biztossá, akt most készülő filmjének forgatását szakítja felbe és igy fog először Kolozsvárra jönni. Tőle szokott kedvességgel válaszolt a rendezőségnek: „A legnagyobb örömmel megyek kincses Kolozsvár közönsége elé, mert ezzel nemcsak először fogok ott szerepelni személyesen, hanem egyúttal a harctéren levő hon- védeink kívánságát is teljesíthetem.“ Erdélyi honvédeink nagyrésze magyar dalokat óhajt hallani Kolozsvárról. Ezek tolmácsolására Cselényi Józsefet és Nagy' Izabellát kérték fel. Rácz Valit Kolozsvár nehéz szívvel engedte el itteni szereplése után. Szeptember 27-én a kivánsághang- versenyen ismét halljuk öt. Pataky Kalmár., a. budapesti Operaház kamaraénekese szintén eleget fog tenni egyik honvéd alakulatunk kérésének és egy Puccini-opera áriáját fogja énekelni. A budapesti Nemzeti Színházat Jávor Pál és Pethes Sándor fogják képviselni, mindkettőjüket magyar filmekről jól ismeri és szereti Kolozsvár közönsége. A Magyar Vöröskereszt erdélyi kirendeltsége ezúton közli, hogy jegyeket, csütörtöktől kezdve csak a Nemzeti Színház elővételi pénztára árusít. Á legközelebbi rendőrnél kell jelenteni, ha valaki fel nem robbant lövedéket talál Nem szünetelt a légiháboru a két világháború között sem
