Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-16 / 209. szám

Í942. SZEP7£MB£R 16 3  rádióban elhangzó légo utasítások nem a nagyközönségnek szólnak A m. klr. honvédelmi minisztérium légol­talmi csoportfőnöksége az ország lakosságá­nak tájékoztatása céljából közli az alábbia­kat: Számos helyen 13-án, vasárnap este a rá­dióban elhangzott légoltalmi bemondásokkal kapcsolatban az volt tapasztalható, hogy a lakosság annak hallatára anélkül, hogy a hatósági riasztás (szirénák hangja) elhang­zott volna, levonult az óvóhelyre és mind­addig ott tartózkodott, amig a rádióban nem közölték a veszély elmúltát. A rádióban elhangzó légoltalmi utasítások nent a nagyközönségnek, hanem kizárólag a városok és községek légoltalmi parancsno­kainak szólónak. Azokat tehát a lakosság nem foghatja fel úgy, mint a lakóházak riasztását. Mindenki teljesen nyugodt lehet afelől, hogy az ellenséges repülőgépek köze­ledtének jelzésére, tehát a szirénák megszó­laltatására idejében történik intézkedés. Mindaddig tehát, amig a szirénák üvöltözd hangja nem jelzi a légvédelmi riadót, a la­kosságnak az óvóhelyeket elfoglalnia nem szabad, mert ez által időelött és szükségte­lenül elhasználják az óvóhely levegőjét és mikor azok használatára valóban sor kerül, az ott-tartózkodást ezáltal igen megnehezí­tik és lehetetlenné teszik. Tilos a házak és házcsoportok őrség parancsnokainak a lakos­ságit a hatósági szirénák jelzése előtt az óvóhelyre leküldeni, sőt ellenkezőleg az iránt kell intézkedniük, hogy a légvédelmi riadó említett jele előtt az óvóhelyeken ne tartóz­kodjék senki és azok szellőztetése, friss le­vegője biztosítva legyen. Ha tehát a jövőben ismét elhangzik a rá­dióban a már többször hallott figyelmeztetés a légoköziiletek számára, a lakosság nyugod­tan, de figyelve várjon lakásában mindaddig, amig a szirénák légvédelmi riadó jelzéséül háromszor fél percig üvöltöző hangon meg nem szólalnak. A rendelkezésre álló időt célszerű az óvóhelyre levonulás előkészüle­teire felhasználni. Egészségházak építésével fejezi ki szeretetéf és háláját a hazatért Erdély Bizottság alakul Kolozsváron a Kolozsvár, szeptember 15. A lángban álló világ eseményei azt mutatják, hogy történelmi hivatásunkat csak úgy tudjuk betölteni a Dunamedencében, ha ezt a te­ret testben és lélekben egészséges nemzet­tel népesítjük be. Különben a történelem könyörtelen lesz hozzánk. Ha átnézzük népszaporodási adatainkat, megállapíthat­juk, hogy népszaporulatunk örvendetesen jó, , »<V. - .» ' ' '• )"»/ví hv< Ha a csecsemőhalálozás, a fertőző betegségek és a tuberkulózis meg nem semmisítené szaporulatunk jelentős részét, nyugodtan gondolhatnánk a jövőre. A mai magyar államvezetés minden erejé- jével a népszaporodás fokozására törek­szik. A sokgyermekes családoknak nyúj­tott könnyítések, az anyák kitüntetése és számos más szociális természetű intézke­dés, mind ezt a célt szolgálja. Az így meg­növekedett népszaporulatot azonban meg is kell védelmezni. A trianoni országban az egészségvédelem világszerte elismert csodákat müveit. Erdély a két évtizedes rabság alatt, különösen a magyarlakta te­rületeken erősen bátramaradt az egészség- védelem terén. Ezeket a hiányokat pótolni: nemzeti kötelesség. Mindent meg kell ten­nünk, hogy a jövendőnket jelentő uj nem­zedékeket megmentsük a pusztulástól, itt nem lehet késlekedni és nem szabad ha­bozni. A veszteség pótolhatatlan és behoz­hatatlan. A 3okezernyi ártatlan kis halot­tat, akikből a magyarság épitömunkásai lehettek volna, nem lehet feltámasztani. Segíteni kell! A mai rendkívüli háborús viszonyok közepette azonban a társadalom segítsége nélkül lehetetlen megszervezni a korszerű egészségvédelmet. A magyar ál­lam, amelyet a háború és a hazatért terü­letek megszervezése erején felül igénybe­vett, nem vállalhatja teljesen magára ezt az égetően sürgős feladatot, így született, meg néhány lelkes magyar ember fejében az a gondolat, hogy önma­gánk erejéből, a társadalom öntudatos tá­mogatásával oldják meg az egészségvéde­lem kérdését. A megszületett gondolatot nyomon kö­vette a tett. Elhatározták, hogy ezeréves hazánkhoz történt visszatérésünket nem nemes elgondolás megvalósítására diszes emlékművek és szobrok felállításá­val örökítik meg, hanem egészséghá/.ak építésével fejezik ki a hazatért Erdély há­láját és szeretetét. Lehet, hogy egy pom­pás művészi alkotás hatásosabb és muta- tósabb bizonyítéka lenne a hazatért Erdély ragaszkodásának, ahol majd orvosok és ápolónők őrködnek a magyar gyermekek egészsége fölött, mindenesetre hasznosabb lesz. A nemes elgondolás megvalósítására „Emlékegészségházak Épitési Bizottsága“ névvel bizottság alakul Kolozsváron. A bi­zottság elnöke Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán. A bizottság által kibocsátott fel­hívást a négy magyar egyház nevében Sán- • dór Imre róm. kát. püspöki helynök, Tavaszy Sándor dr. református püspök­helyettes, Józan Miklós unitárius püspök és Járosl Andor evangélikus föesperes Ír­ták alá. A közegészségügyi intézmények részéről Lőrincz Ferenc dr. egyetemi nyil­vános rendes tanár, az Országos Közegész­ségügyi Intézet igazgatója és dr. vitéz Dombóy Zoltán közegészségügyi főfelügyelő szerepelnek a felhívás aláírói között. Á bizottság kérő szóval fordul mind­azokhoz, akiknek a felszabadulás öröme anyagi előnyt, elhelyezkedési lehetőséget és szabad magyar életet hozott s akik gyermekeiknek jövőjét reményteljesebbnek látják: adakozzanak erre a nemes célra tehetségük szerint. Kérik a megszállás ne­héz sorsában átküzdött súlyos évek urán a szabad fejlődés talaját lábuk alatt érző in­tézményeinket, segítsenek e cél megvalóst • fásában. Kémek minden magyar vezetőt., hogy e nagy feladat megértésével és támo­gatásával bizonyítsa be vezetésre való hi- tottságát. Szebb, tisztább gondolat kevés született még Erdélyben, mint ez, hogy a felszaba­dulás emlékét a nemzet jövőjét szolgáló in­tézménnyel örökítsük meg. A. magyarság a megszállást az egyházak »édösáncaiban vészelte át. Most a négy egyház az orszá­gos és erdélyi egészségvédelmi szervezetek irányítóival karöltve e nagy cél támogatá­sára hív fel mindenkit. Az adományokat, a 48.259 számú csekklapra kérik befizetni. Efelbelépetf a mezőgazdaság fejlesztéséről szelő térvény Síjors eg^másulánban megtörténnek oz intézkedések a törvény alkalmazására Budapest, szeptember 15. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: / A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló úgy­nevezett milliárdos törvény kihirdetése szep­tember 11-én történt meg. A Hivatalos Lap szeptember 16-iki száma hozza báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter rendeletét, amellyel a törvényt azonnal hatályba lép­tette. A földművelésügyi minisztérium már az év elejétől kezdve céltudatos munkával előkészítette ennek a rendkívül fontos tör­vénynek végrehajtását, sőt a gyakorlati megvalósitás útjára lépett. Bánffy Dániel báró földművelésügyi miniszter azonnali munkatervet dolgozott ki és a kormány az e célra szükséges kiadások fedezésére még a törvény hatálybalépése előtt jelentékeny összegeket bocsátott rendelkezésre. A hatály­baléptetés rendelet megjelenése után most már a háborús helyzet lehetőségeinek figye­lembevételével fokozatosan Intézkedések tör­ténnek a törvény célkitűzéseinek megvalósí­tására. Walter Emil követségi tanácsos a külügyi sajtóosztály uj helyettes vezetője Budapest, szept. 15. A külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetőjévé Walter Emil követségi tanácsost nevezték ki, aki leg­utóbb a pozsonyi magyar követségen teljesí­tett szolgálatot. így szegény magyar falusi fiúcska taníttatását vállalta a kolozsvári Méhkas diákszövetkezet Hogyan lett a bálványosváraljai molnár Balázska a kolozsvári református kollégium diákja Kolozsvár, szeptember 15. A Méhkas Diákszövetkezet kirakatában egy kemény papírlapon, három pufók, pirosarcu diák képe alatt a következő felirás olvasható: „Fiaim, itt vásároljatok, hogy ezzel ti is hozzájáruljatok egy szegény magyar gyer­mek taníttatásához!“ A kirakat előtt vidám diákcsoport állingál s a kirakatot bámulja. Nem cukor van eb­ben a kirakatban, hanem roppant komoly dolgok: tankönyvek!... Ezekre van ma szüksége sokezer diáknak ebben az ősi vá­rosban, csak úgy, mint az ország bármely városában. A diákok ki s be járnak a Méh­kas Diákszövetkezet üzletének ajtaján, akár a méhek a kaptár nyílásán. Akárha meg­értették volna a komoly felhívás szövegét. De, amint a helyzet mutatja, meg Is értet­ték, mert az egyik diák, miután megvásá­rolta szükséges dolgait, mindjárt ezzel ál­lott elő: — Hát aztán, kit taníttatnak? — Egy kis szórvány-magyart! — mondja Tóth Samu, a Szövetkezet igazgatója. — Hát az meg milyen magyar, a szór­vány-magyar? — érdeklődnek most már többen is a kis diákok közül. — Gyere elő Balázs! — kiáltja Tóth Sa­mu. mire a bolt mélyéből elöbuvik egy kis darócruhés, bakancsos fiúcska. — Ilyen a szórvány-magyar, igaz-e Ba­lázs? — kérdezi s közben megsimogatja, a gyerek arcát. Szegénynek ennyi gyöngédség már elég is, hogy majdnem elsirja magát. Megületődvs áll a sok városi ruhás diákgycrck között s inkább a földet, mint őket nézi.. . De az is igaz, hogy inkáb a földhöz van szokva te­kintete: onnan jött, a barázdák árnyékáról... — Szolnok-Doboka-megyéböl. Bálványos- váraljáról való — folytatja Tóth Samu. -— Földműves családból, ahol kevés a föld, de gyerek van elég, hála Istennek. Balázskának is — Molnár Balázsnak —, aki a Méhkas Diákszövetkezet gondoskodása folytán ma már a református kollégium első gimnáziumi osztályának tanulója, még öt testvére ma­radt otthon. Balázs mostantól fogva a „Méh­kas fia“. A Méhkas nevelteti, ruházza s el­látja mindennel, ami csak kell neki, amig végez. Az a célunk, hogy járatunk véle négy gimnáziumi osztályt, aztán ha inkább a ke­reskedelmi pályához van kedve és tehetsége, beíratjuk a kereskedelmi iskolába. Ha ezt is elvégzi, a kereskedelem gyakorlati részét megkapja itt a Méhkasban — tökét adunk a kezébe és visszaküldjük vagy éppen a fa­lujába, vagy pedig falujának a vidékére. Mert azt akarjuk, hogy oda kerüljön vissza, abba a környezetbe, de tudással felvértezve, ahonnan kiemeltük! Még akkor is, ha esetleg orvos, vagy pap, vagy tanító szeretne inkább lenni. A fontos az, hogy a fajtáját boldogít­sa és öntudatositsa. Molnár Balázs tanítta­tása csak a kezdet. Az a célunk, hogy min­den évben — lehetőleg más-más vidékről — behozunk egy-egy tehetséges földműves fiút és kipalléroztatjuk. Ha pedig még jobban felvirágzik a boltunk, esetleg kettőt is éven­ként. Mi az üzletet non öncélnak, hanem közvagyonnak tekintjük s kiven akarunk sá­fárkodni véle. Ezzel S puszta ténnyel is ezt akarjuk bebizonyítani, mert úgy érezzük: erre kötelez minket az uj magyar élet és a szebb magyar jövendő... Hát yan-e magyar boltnak, magyar üzlet­nek szebb, igazabb és magyarabb „reklám­ja“, mint éppen a Mátyás király-téri Méhkas Diákszövetkezetnek? Bizony nincs. Pedig milyen üdvös dolog volna, ha más magyar bolt, üzlet és vállalat is követné példáját. Ró Gondatlanságból okozott emberölésért két hónapra Ítéltek egy kolozsvári üzemvezetőt Kolozsvár, szept. 15. Gondatlanságból oko­zott emberölés miatt vonta felelősségre a ko­lozsvári törvényszék Szabó András dr. elnök­letével ülésező büntető hármastanácsa Töpfer Róbert kolozsvári gyári üzemvezetőt. A vád szerint 1941 szeptember 8-án Töp- ler Róbert üzemvezető mulasztása okozta Pé­ter Károly üzemi fiirészmunkás halálát. Pé­tert, a gépek olajozásakor használt hordoz­ható villamos lámpa sújtotta halálra. Ez a lámpa az Erba Fumirgyár pincehelyiségé­ben volt felszerelve — mint a vizsgálat meg- állapitotta — szabálytalan magasságban, mert minden középtermetű ember elérhette. A lámpa bakelit-foglalata lassanként letöre­dezett s igy a vele foglalatoskodót elektromos áramütés fenyegette. Erre Török Pali János gépkezelő munkás figyelmeztette is a műve­zetőt, de az elmulasztotta a dróthálóvédőbu- rok alkalmazását. Az említett nap reggel hét órakor Török Pali János gépkezelővel néhány fürészmun- kás is lement a pincébe, közöttük Péter Ká­roly, aki uj körtét akart, csavarni a lámpába. Eközben érte a halálos ütés. A törvényszék előtt Töpfer Róbert tagadta a terhére rótt mulasztást, a kihallgatott ta­nuk vallomása alapján azonban a bíróság megállapít ofta, hogy a vádlott valóban elmu­lasztotta a köteles gondosságot. A haláleset okát illetően meghallgatták a rendőrség és törvényszék owaoseaateértőst is, A bizonyítási eljárás befejeztével Sandl. Elemér dr. ügyész vádbeszédére a, bíróság kéthavi fogházbüntetésre Ítélte el mulasztá­sért Töpler Róbertét, Az üzemvezető az íté­letben megnyugodott. Nyoíeszóz banditát lőttek agyon a boszniai tisztogató műveletek során Bérűn, szeptember 15. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: A boszniai területen tervszerűen a tisztogató műveletek. Az elmúlt héten újabb terület megtisztítása zárult, le Brod- tól délre. A műveletek során 800 banditát agyonlőttek. Egyes banditák kísérleteit, hogy rombolásokat hajtsanak végre vasút­vonalakon és az ellátás szempontjából fon­tos más berendezésekben, idejében felis­merték és meghiúsították. Magányos ta­nyák, vagy egyes munkáscsoportok ellen intézett néhány helyi támadástól eltekintve, nyugalom uralkodik. Sok osztagot a lakos­ság közreműködésével fogtak el és agyon­lőttek. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
Thumbnails
Contents