Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-15 / 208. szám

PABUMEHT ESTERN K e a tt .............. 1942. szeptember iS Ära 12 íillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HőRA 2.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- JPÉNZTAKI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 208. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSA1-U. 7. TELEFON. 1;-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Az áldozathozatal utján Ma van második évfordulója annak, hogy Kormányzó Urunk és hitvese első Ízben meglátogatta a kétévtizcdes idegen meg­szállás alól felszabadult és az ezeréves ma­gyar sorsközösségbe visszatért Kolozsvár városát. Ennek a nagy ünnepnek egyik — ma már jelképnek is beillő — mozzanatát örö­kíti meg a fenni! felvétel. Kormányzó frank az ujjongó, örömmámorban úszó Kolozsvár főterén zajló felejthetetlen ün népségén szívélyesen elbeszélgetett a szí' vetséges és baráti államok katonai attaséi­val is. Az a tény, hogy ez a felvétel Ko­lozsvár főterén megtörténhetett, megren­dítő bizonyítéka annak, hogy Magyarország — élén vitéz nagybányai Horthy Miklóssá! — Trianon után is hü maradt ezeréves ha­gyományaihoz és a bilincsek között is csak európai építő politikát folytatott. Az euró­pai sorsközösségbe való beilleszkedés Kor­mányzó Urunk bölcs és tántoríthatatlan ál­lamvezetésének gyümölcse. Az ö törté­nelmi nagy érdeme, hogy a megcsonkított, megalázott Magyarország barátokat, szö­vetségeseket, fegyvertársakat szerzett és a felemelkedés útjára léphetett. A felemelke­dés, ujjászUletés egyik fontos állomása volt az a nap is, amelyen a hazatért Ko­lozsvár szemével láthatta és mindörökre szivébe fogadhatta a magyar sors biztos- kezű kormányosát. Azon a napon a haza­tért erdélyi részek ismét alkotó elemeivé váltak a magyar és az uj európai sorskö­zösségnek, annak minden örömével és kö­vetkezményével együtt. Mily mélyen, őszintén érezzük át a má sodik évfordulón 1940 szeptember 15. jelen­tőségét. Az európai sorsközösséghez való tartozásunk kötelessége ma már a magyal nemzetet is az uj Európáért, az uj emberi­ségért folyó nagy küzdelem csatasorába állította. A nemzet minden erejét megfe­szítve áll helyt ebben az élethalál küzde­lemben. A hadban álló, az önmaga jelenét és jö­vendőjét, az ezeréves küldetéshez méltó ki­állásban a keresztény Európát s annak min­den szellemi és anyagi javát védelmező nemzet szemszögéből emlékezünk vissza kincses Kolozsvár két évvel ezelőtti nagy magyar ünnepére. 1940 szeptember 15 emlé­kei között böngészve találtuk meg a fenti pillanatfelvételt. Mennyire elmélyült, mily nagy történelmi távlatot nyert két év alatt Kormányzó Urunk kolozsvári látogatásának az a mozzanata, amikor a Főméltóságu Ur elbeszélgetett a baráti és szövetséges nem­zetek katonai attaséival. A magyarság euró­pai sorsközösségét azóta vassal és vérrel pecsételte meg, hogy méltó helye legyen az uj Európában. Nagy áldozatot, önzetlen ál­dozatot hoz ezért a szent célért a magyar nemzőt. S hogy áldozathozataJát minden fenntartás nélkül hozza meg, hogy az nj Európa felépítésének müvében csak a köte­lességtel jesités parancsát ismeri: elsősorban Kormányzó Urunk példaadását jegyzi fel az nj Európa történetirója. Kormányzó Urunk Ka és veje adta oda életét a magyarság eu­Sikeres támadó vállalkozásokat hajtottak végre a honvédek a Don mentén Cherbourgnái és Tobruknái kudarcba fulladt az angol partraszállási kísérlet Jl német csapatait megsszălloiidle Sxlalingráá legfontosabb magaslatát MOST MAR SZTÁLINGRÁD VÁROS TE- » RüLETÉN harcolnak a német csapatok s legújabb hirek szerint rohammal elfoglalták a város középpontját északnyugatról uraló magaslatokat. Sztálin városának helyzete tehát a szovjet legkétségbeesettebb védeke­zése és a terep rendkívüli megerősítése elle­nére is valósággá lett s ez magyarázza meg, hogy a bolsevisták újból a legerélyesebben sürgetik szövetségeseiktől a nyugati t.rcVo- na! létesítését. A „Times" moszkvai tudósitója szokatla­nul nyilt hangú, őszinte táviratot küldött lapjának. A távirat szerint már-már elvisel­hetetlen erkölcsi teherpróbaként nehezedik az oroszokra, hogy a német haderő ellen egyedül kell viselniük az óriási küzdelmet. Sztálingrád elvesztése végzetes következmé­nyekkel járna — Írja — nemcsak a bolse­vista haderőre, hanem az összes szövetsége­sekre is, különösen akkor, ha a nyugati ha­talmaknak nem sikerül még ebben az évben partra szállniok Nyugateurópában. A „Svenska Dagbladed“ svéd lap jelenté­se szerint az a tény-, hogy egy ilyen tartal­mú táviratot a szigorú szovjet ellenőrzés át­engedett, bizonyíték arra, hogy tartalma megfelel a moszkvai vezetők felfogásának és már csaknem fenyegetés számba menő követelés Moszkva részéröl. Tulajdonképpen miért panaszkodik Moszk­va? A hétfői német és olasz hivatalos je­lentés két angolszász partraszállási kísérlet­ről is beszámol. A szeptember 13-ra virradó éjjel a csatorna partján öt tisztből, egy őr­mesterből és egy közkatonából áiló csoport akarta „megalakítani a második arcvonalat“. Ennél jelentősebb kísérlet volt az, amelyet Tobrok előtt kíséreltek meg a brit erők ejtő­ernyősök közreműködésével és hat hadihajó támogatásával. Az ellenséges próbálkozás mind a két alkalommal meghiúsult és a tob- ruki próbálkozást az angolok két hadihajó­juk pusztulásával fizették meg. Mi lehetett az angolok szándéka azzal, hogy öt tisztet küldtek a cherhourgi partra? Katonai szakértői küldöttség volt-e ez i né­met parti erődök kikémlelésére, vagy pedig a francia lakosság között akartak valami­lyen hangulatot kelteni angol katonák be­szivárgásával ? Akármire gondoltak is, kí­sérletük még a dieppei vállalkozásnál is ér­telmetlenebb. A tobruki próbálkozásnak már komolyabb jellege volt, a tengelyhatalmak azonban új­ból bebizonyították, hogy parti őrségeik az általuk megszállott területeken éberek és készen állanak minden ellenséges kísérlet meghiúsítására. London — úgy látszik — ezekkel a „part­raszállási manőverekkel" akarja kielégíteni Moszkvát, ezzel akarja fenntartani a bolse- vista vezetők hitét abban, hogy valamikor mégis csak megvalósul valahol a más'dik arcvonal. A jelek azonban azt mutatják, hogy Moszkva türelme s méginkább ember­es hadianyaga mindjobban fogytán van s a bolsevista közhangulat a „Times" tudósító­jának távirata szerint is komoly veszedelme­ket helyez kilátásba arra az esetre, ha a szövetségesei nem lépnek közbe hamaros-n és eredményesen. Valószínű azonban, hogy Moszkva nem öt tiszt, hanem legalább 500 ezer főnyi haderő európai partraszállását óhajtaná. A sztálingrádi csatáról érkező részletje­lentések mutatják, hogy milyen makacsul, a haditechnika minden eszközének fölhasz­nálásával, az ember- és a hadianyagveszte­ség figyelembe vétele nélkül védi a szovjet hadvezetöség ezt a várost. A nagy ipari központból alighanem kő kövön nem marad. Úgy látszik, Sztálin elhatározta, hogy a ne­véről elnevezett várost csak lerombolt álla­potban engedi át a németeknek. Házról- házra kell előre küzdeniök magukat a német csapatoknak s a gyárakat, munkáslakásokat a bolsevisták mind erődökké építették ki. A német támadás azonban állandóan tért nyer és most már közel áll céljához, a város tel­jes elfoglalásához.-B­A MAGYAR HONVÉDEK hősi harcairól emlékezik meg újból a hétfői német hiva­talos jelentés. A doni arcvonalon a magyar kötelékek német bajtársaikkal együtt sikeres támadó vállalkozást hajtottak végre. Úgy látszik te­hát, a doni arcvonalon az eddigi védekező csatározásokat a mi részünkről is támadó fellépés váltja föl. Rzsevnél és a Ladoga-tónál még mindig támadnak a szovjet csapatok. Támadásaik most is, mint az előző alkalmakkor össze­omlottak. Berlin, szept. 14. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodá­nak: A véderő főparancsnoksága közli: dálattal nézhet fel arra a népre, amelynek ilyen sokat áldozó vezére és államfője van! Két évvel ezelőtt örömujjongással köszön­töttük a Főméltóságu Párt Kolozsvár kö­vein. Ma tiszteletünk, bizalmunk, ragaszko­dásunk, együttérző szeretetünk virágait küldjük Kormányzó Urunknak és hitvesé­nek. EGYIPTOMBAN a tengely légierői az utóbbi napokban fokozott tevékenységet fejtettek ki. Német katonai helyről közük, hogy a német zuhanó bombázók és harci repülőgépek az olasz légierővel együttmű­ködve nagy erővel támadták a britek ei- alamelni táborait, a Nilus völgyében vo­nuló harci csoportjait, a brit repülőtereket. Több vasútvonalat elpusztítottak s min­denütt eredményesen akadályozták meg az angol erők összevonására irányuló szándé­kokat. A tobruki angol partraszállási kísérlet is mutatja, hogy Északafrikában újból na­gyobb események készülnek. Az angolok szerettek volna beszivárogni az el-alameini állások mögé, hátbatámadni a tengelyhad- eröket, Rommel azonban résen volt. A né­met és az olasz légierő nagyarányú tevé­kenysége kétségtelenül egyrészt a britek szándékait akarja megakadályozni, más­részt esetleg előkészítője a tengely táma­dásának. A TENGERI CSATA ÚJABB EREDMÉ­NYEIRŐL számolt be vasárnap a német véderő főparancsnokságának különjelentése. A Szent Lőrinc-folyam torkolata előtt, az Atlanti-óceánon, Amerika és Afrika partjai­nál ismét sok ellenséges kereskedelmi hajó lett a német tengeralattjárók zsákmánya. A hajóépitések és a hajóelpusztitások közötti versenyfutásban még mindig a német, olasz és japán buvárnaszádok a győztesek. A lon­doni rádióban Lippmann amerikai ujságiró érdekes kijelentést — mondhatni vallomást — tett ezzel kapcsolatban. Elismerte, hogy a haditermelésről Amerikában közölt számok jóval meghaladják a valódi adatokat, ami — mondotta — természetes is, mert az ameri­kaiak mindig szeretik túlozni a dolgokat. I Novorosszijszktől keletre az ellenség egy megerősített magaslati állását elfoglaltuk. A Terek folyónál a német csapatok további Osztoztunk országgyarapitó munkásságuk örömél>en s Velük egyek vagyunk a magyar kötelességteljesites kemény, fájdalmas pró­báinak elviselésében. Adja a Gondviselés, hogy e bensőséges egységben Kormányzó Urunk és nemzete próbára téve, de meg nem törve haladhas­son tovább a magyar felemelkedés utján. Vasárnap éjszaka nem érte légitámadás Magyarország felségterületét BUDAPEST, szeptember 14. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az ország keleti részén vasárnap éjjel ellenséges repülőgépek közeledtére rövi- debb ideig tartó riasztás volt, azonban az ország felségterületét semmiféle támadás sem érte. Minden házért külön harcot kell vivniok Sztálingrádban a német csapatoknak rópal sorsközösségének bizonyságtételéül. S ez a nagy áldozat, amelyet az ország Első Embere meghozott, jelenti a magyar hivatástudat és kötelességteljesités szent komolyságát. Kormányzó Erünk személyes gyásza és vesztesége méri fel a nemzet vér­áldozatának, helytállásának történelmi nagyságát s Európa csak tisztelettel és eső-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents