Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-09 / 180. szám
1942, ALGUSXTtJS 9 5 A csoda-koffer Nem is olyan régen, nemes irtósással fordultak el fővárosunk albérlőkből élő hölgyei as olyan embertől, aki koldus létére vállalni merte a. családalapítás ,,kockázat át“. Olyan ház is volt Budapesten, ahol hat szobás lakásban egy kutyaidomító özvegyének végrendeletére tizenkét szőrét vesztett dögöt etettek és ápoltak a hat szobában haláluk napjáig. Ugyanebben az időtájban történt meg ve. lem a következő eset: Éppen télidő volt, amikor a gyerekek miatt a. harmadik bútorozott szobámat mondották fel a jótétlelhek. Egy éjszakát átsétáltunk, a feleségemmel, a két csöppséget szánalomból befogadta a házmester. — így nem mehet tovább — mondtam az asszonynak, amint sétálgattunk a liberális tündérváros téli éjszakájában. — Reggel lakást bérelsz, de nem mondod meg, hogy gyermekek is vannak — egyeztünk mgg a csalafintaságban. Lett is lakás azon nyomban. Szőke, mi- deres agg csodánál kaptunk hajlékot, természetesen még igy is számtalan kikötéssel. De az első lépés már megtörtént és ez volt a fontos. Aztán következett a többi. A délután folyamán csak a komiszbutort cipelhettem át az uj hajlékba — apródon- kínt. Kívántam az estét, hogy háztartásom drágaságait is becsempésszem a szőke csoda birodalmába, önagysága ugyanis a leghatározottabban kikötötte, hogy csak gyermektelen házaspárnak adja. ki bérbe a szobáját, mert. a gyerekhang megőrjíti. A baj ott. volt, hogy mielőtt a szent odúba lephettem volna, szinte at kellett gázolnom önagysága testén is. A problémát mégis megoldattam. A. házmesternél jól bete jeltettem mind a kettőt. Amikor tejmámorba estek, akkor a koffe. ró» szellőző nyílást vágtam a bicsakkal és belehelyeztem a két ártatlanságot. így indultam el vállamon Mózes csodakofferével az uj hajlék tele. A csemeték mintha érezték volna, hogy az apjuk rosszban töri a, fejét — szusszan- tást se tettek. Minden baj nélkül érkeztünk meg a ha jlékba. — Eddig rendben volna — gondoltam — de mi lesz ezután f — Jöjjön — aminek jönnie kell —- és rögvest él. is határoztam, megbüvölóm a csoda- sárkányt. '—- Rakd ki őket — mondtam a feleségemnek. ■— A csemeték most eszméltek a kábulatból. Nyújtózkodtak egyet, aztán a nagyobbik szokott módján belekezdett a világ. fájdalom, tenorjába. — Bőgjetek! — adtam ki nékik az utasítást. — Mégjobban! — ordítottam és hogy a hatás nagyobb legyen, bclerecösentettém a hangkáoszba egy poloskáé ősiségü karos- széket. — Ha Isid — legyen kövér !... vigasztaltam magam S a. leikeim égnek pipáló lábakkal bőgtek, mintha cukrot kaptak volna érte a házinénitől, A várt, hatás nem maradt el. Egyszerre, mintha fúriák rántották volna fel az ajtót, megjelent a szoba kiiszöbén a mideres agg csoda. A mider alatt látszott, hogy micsoda zivatar tombol. Az ágyhoz rohant és szinte köbe. dermedtem állott meg a két kis rózsaszín testecske csodája előtt. örwgysága a főbérlő úgy nézett rám, mint aki nem, akar hinni a szemeinek. Én pedig zsebbe dugtam a kezeimet és röhögtem. Arcátlanul és pimaszul — röhögtem ... A feszültség nem. tartott sokáig.-— Úristen — si,költött fel az agg szőkeség és fuldokolva, az epegörcs iszonyú Kánjával az arcán kirohant. össze se tudtam nézni az asszonnyal, amikor a vihar újból átsepert a szobán. — Hallja-e f Maga nem tisztességes ember!. .. — nyögte a nénike. Két drága kis csöppség, két kis törvényes gyemnek apjának mondja, hogy — „nem tisztességes ember“. . . kacagtam diadalmasan, gúnyosan, pirulva, szégyenkezve — de kacagtam bele az arcába. — Felmondok! Felmondok! — visította, mint akit kinpadra vontak. És szaladt ki a. szobából, mint a k.inzó- kamrdból elbocsátott mártír. Az asszony kőbálvánnyá dermedve szépé gett. a szoba sarkában. Szeme, arca csu. pa könny .. De én csak a két kis pulyát néztem. Üvöltöttek, mint akit nyúznak. — Bőghettek nyugodtan ... Két hétig van hajlék! * Azóta is igy kóborlók, vándorlók a házak körengetegében. Három, gyermekkel, a negyedik útban. Cipelem a magyar jövendőt, kéthetenkint száUásról-szATtásra. A jelen még a föbérlöké ... T. Gy. „Héják“ között a „Csukás-tanyán“ Ahol vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország korrnányzóhelyetfese megosztja bajtársaival a köíe- lességteijesités minden dicsőségét és gondját Erdőszélen fordulunk be. Balra évszázados cserfák, jobbra szelíd mezőkön hullámzó gabonatáblák. Egy erdei ösvénynél táblát látunk. „ Csukás-telep“ — hirdeti a felírás. Csukás-telep! Figyelmesebben nézünk körül . .. Most vesszük észre: a eserfalom hók gépkocsikat, vászonsátrakat, lombkunyhókat takatmak. Egyik sátrat a másikkal dorong- gyalogjárók kötik össze. Valóságos rejtett falu épült ki a fák között ... A levegőben motorberregés hallatszik. Héják keringenek az erdő felett, majd leereszkednek. Kétségtelen: repülőtéren vagyunk. — De nemcsak amolyan akármilyen repülőtéren — hangzik egy zömök törzsőrmester ajkáról az önérzetes felvilágosítás. Vadászok tanyáznak itt. Héják! Ennyi önérzetre és büszkeségre alaposabban körül kell néznünk. Nincs itt semmi kivetni való, ezt meg kell állapítani. A sátorkörietekben ragyogó a tisztaság. Katonásan jár-kel itt mindenki. Feszes tisztelgés, rövid, értelmes szó. A „Hir“ feliratú sátorból egymásután fordumak ki a zöldinges repülők. — Újból bevetés lesz! — halljuk a megjegyzéseket. Ma immár harmadszor. Fiatal zászlóstól kapunk felvilágosítást: alföldi és erdélyi „vadászok“ egy-_eey százada táboroz az erdőbén. Itt szolgál vitéz Nagy-, bányai Horthy István repiilö főhadnagy, Magyarország kormányzóhelyettese is. Egyik vadászraj parancsnoka. A szabályszerű postahivatallá kiképzett lombsátor közelében van kifeszitve a Főmél- tóságu Ur sátra Előtte kis asztal és pad. Nyári repülőegyenrahát viselő magastermetü főhadnagy ül és dolgozik az, asztal mellett. Nemrég tért vissza mai második bevetéséről. A helyzetet tanulmányozza. Rajával alaesony- tájüadást hajtott régre a Don mellett okvetet- lenkedő vörösök ellen. — így megy ez mindennap — hangoztatják bajtársai. Ars«t hagyja el ezt az erdei tábort. Itt. él. .közöttünk és velünk. Semmivel sem enged meg több kényelmet magának., mint bármelyik repülőtársa Egyetlen bevetést sem akar elmulasztani, Volt olyan nap, amikor három, ut során hat áránál többet repült, Mai napig húszszor szállott fel. Ebből tizenhat repülést ellenséggel szemben hajtott végre. Kitűnő repülő és nagyszerű katona. Bajtársai, katonái csillogó szemmel beszélnek róla. .Mert mindenkihez -van néhány szava, mindenkinek az ügye-baja érdekli. Szeretettel foglalkozik a magyar katonával. Jellegzetes esetet mond el egy százados. — A minap dunántúli katonai munkásszá- zad dolgozott a repülőosztály körzetében. Sátorveréssel bíztak meg egy alaosonyterme- tü magyart. Minden jól ment, de a sátorkarika beakasztásával meggyűlt a baja. Sehogy sem tudta elemi a sátoriakarót. Ebijén a pillanatban sétált arra Magyarország kormány- zóhe'yettese. Magyarunk segélykérőén felsóhajt: „Hej, ha éri is olyan jól megtermett ember volnék, mint a főhadnagy wrla , _ * — .Akkor könnyűszerrel benkassthatnám- ezt a sátorkarikát, — magyarázza a csipeszke- djsben izzadó ember. A főhadnagy ur mosolyogva odalépett. be- akasztotta a karikát. A feszes tisztelgéssel köszönetét mondd embertől kézfogással búcsúzott, A közelben tartózkodó s a jelenetet sas- szemékkel figyelő tiszthelyettesek nyomban értésére adták a dunántúli öregnek, hogy Magyarország kormányzóhelyettesének más dolga is akad. mint sátorkarikákat beaggatni. A honvéd bámulatában majd sóbálvánnyá vált. Aztán a magyar ember annyira jellean- ző felrtsóválással megjegyezte: — Ki hitt-e volna, hogy az öreg Főméltó- sá.gu Ur tulajdon édesfiái is elküldi ebbe az Istentelen Muszkaországba! Ilyen és ehhez hasonló történetek sokaságát beszélik kormányzóhelyettesünk közvetlen közelében élő bajtársai. Minden mondat szeretet.et sugároz. Zászlósi rangfokozatban lévő fiatal pilótával nézzük a körletet. Héják tanyáznak a fák alatt, nagyszerűen elrejtve, bármikor indulásra készen. Már a kis kapaszkodórétiák is elő vannak kósza tie. A segédszemélyzet-résen van. — így van ez itt mindig — hangoztatja kísérőm. — Nem lehet tudni, kinek, mikor kell indulnia. Amott van a Horthy főhadnagy ur gépe. Ezzel a kitűnő „Héjával“ repül, A minap éppen eligazítás pillanatában merészkedett erre a tájékra két. Rata és egy Martin. Szempillantás alatt hatan vágódtunk a gép- b*. A Főméltóságu Ur „madara“ .járt az élen. Az oroszok uqy „pucolták“ innen, mint ha itt se lettek volna. Hyen itt az élet. Ha az arcvónalon valahol okvetetlenkednek a vörösök, megszólal a távbeszélő. vagy a rádiókészülék s a következő pillanatban szélvészként érkeznek a helyszín- J re és csápnál- je a „Héják“. Ezek a nagyszerű magyar madarak“ tiszteletet, megbecsülést, hírnevet, szereztek maguknak. Motorzugást hallunk. Egy vadászraj gépeit készítik elő. Nyári ruhában szállnak be a pilóták. Zugnak, berregnek a motorok, egyre gyorsabban forognak a légcsavarok ... Nekifutnak s szinte egyszerre emelkednek levegőbe a gépek. Szabályos ék alakban tartanak a. Don balpartja fölé. „üdvözletét visznek a kommunistáknak,“ A kolozsvári Ipartesteiét terve! dolgozott ki a tanor chiány megszüntetésére Sikeresen módosítani kel! a tanoncneueW és az ipari szakoktatást Kolozsvár, aug. 8. Az Ipartestületek Országos Központja részletes felterjesztéssel óhajt fordulni a kormányzathoz a tanone- kérdés és az ipari szakoktatás ügyében. Ezzel kapcsolatban javaslattételre és adatközlésre hivta fel a Kolozsvár és Vidéke Ipar- testületet, amely már elkészítette javaslatát és azzal, mint röviden megemlékeznünk erről, augusztus 6-á,n tartott elöljáróság! ülésén foglalkozott is. Egyszersmind úgy határozott, hogy a javaslatot beható vita tárgyává teszi, tagjait Írásbeli észrevételek megtételére kérte fel s a jövő hét csütörtökjére újabb értekezletet hívott egybe. Az ipartesület javaslata alapos és szakszerű munka, felöleli a nagyhorderejű kérdés valamennyi részletét. A javaslat elöljáróban rámutat arra, hogy. az idegen megszállás huszonkét esztendeje alatt az erdélyi, kézműipar, minden hatósági kényszer ellenére, erős magyar kezekben maradt, aminek természetszerűleg. egyik oka az is volt, hagy a magyar ifjúság közpályára alig mehetett. A laza- térés óta azonban ez a helyzet megváltozott. A magyar fiatalság előtt megnyíltak a nyugdíjas köztisztviselői és közalkalmazotti pályák s az ipari szakmák utánpótlása a teljes elnéptelenedés felé mutat. Álljon szemléltető például két összehasonlító számadat. Amíg 1041-ben összesen R18 tanoncszegődtetés történt a kolozsvári Ipartestületnél, az idei év első felében az Ipartestület, több, mint 1000 tagja csak, 126. inast szerződtetett. A kisipari utánpótlás tehát válságos helyzetbe, került. Ebben azonban nemcsak a nyugdíjas pályák iránt való érdeklődésnek van része, hanem annak a természetes körülménynek is, hogy a zsidótörvény alkalmazása folytán az ifjúság a jobb kereseti, lehetőségeket ígérő magántisztviselői pályák iránt is szívesebben megy, mint ipari szakmára. Ráadásul legújabban kialakult az a helytelen gond.olkozás- mód, hagy csak az a gyermek menjen ipari pályára, aki tanulni nem akar. Kétségtelen, hogy az ipari pályára való irányítás nem jelentheti a gyermek tanulmányi kedvének megakadályozását, sőt az a cél, hogy az' iparos is minél magasabb szellemi képzettség fokán álljon. í)e okosan össze kell egyeztetni a szempontokat.. A tanult ifjú ne restelkedjék ipari pályára menni s ne lássa érvényesülése kizárólagos lehetőségét az értelmiségi pályán. Minthogy a zsidóságnak az értelmiségi pályákról való kiszorítása a jövőben, növekedni fog, ezzel egyidejűleg nő az ifjúság érdeklődése. is a hivatali pályák iránt.. S ez kiváltképpen a városi magyar fiatalság körében lesz tapasztalható. A' megoldást fürkésző tekintetnek tehát a falu felé kell irányulnia. A falunak kell előteremtenie az erdélyi, magyar kézmivesipar nagy és erős tartalékát. S itt elsősorban a Székelyföld .kiapadhatatlan erőforrására kell gondolni. Van azonban az utánpótlá-hiányának egyéb és szociális természetű magyarázata is. A szegényebb szülők, akik iskoláztatni nem tudják gyermekeiket, azt szeretnék, hogy gyermekük már a tanoncidö megkezdésével keresethez jusson. Ezt pedig a kis kézmivesmes- terek csak a legritkább esetben tudják kielégítően biztosítani. E tekintetben tehát nagy szerep vár a tanoncotthonokra. Hozzájárul a válsághoz a mesterek tartózkodó magatartá- ’ sa az inasszerződéssei szemben. A mesterek egyrésze ugyanis azt az egészségtelen felfogású vallja, hogy az inasok miihelyen kívüli áruk v © i e t ő márkái; RESÜHHRRDT k RflYiTlflrtn CflRh Ebül ne. S.HROüli, WILD £R&NYBUU.A FIIEDELEM Forgalomba hozza kereskedők részére: ZÖRGŐ JĂTOS EXdORT TEXTIL imPORT Buda-est, 17, Erzsébet-tér 15. Bemutatás és eladás a Vásáron Ur (Külön pavilion az Iparcsarnok feljárójánál), ^ foglalkoztatása nagy mértékben igénybeveszi a gyermek idejét. Pedig ez a felfogás végül is az egész ipar színvonalának lesüllyedésére vezet. Ugyanis képzett utánpótlás hiánya folytán a mester kénytelen lesz tanulatlan munkásokat, alkalmazni s lassanként a kontárkodás is kivirágzik. A fentieket figyelembevéve az utánpótlás biztosítása céljából két irányban kell cselek- vőleg közbelépni. Módosítani kell az ipari szakoktatást és a tanoncnevelést, Mind az ifjú, mind a szülő számára vonzóvá kell tenni az ipari pályát. Ugyanekkor fokozni kell a tanonetartás iránti kedvet. Szükséges az is, hogy. módosítsák a tanonclétszám korlátozására vonatkozó miniszteri rendeletet. Csökkenteni kell a műhelyen kívüli foglalkoztatást. Ez azonban nem történhetik a szakmai műveltség terhére s éppen ezért inkább az oktatási idő alkalmasabb csoportositását kell megteremteni. A javaslat sürgeti ,a szakmai tanácsadószerv létesítését. Legfontosabb meg= felelő számú tanoncotthon, létesítése. Az Ipartestület figyelembe ajánlja a szaka oktatás sürgős módosítását, is. Az ezzel összefüggő kérdéseket az iparugyi minisztérium hatáskörében kellene esoportositam. Jelenleg különböző szakoktatási intézetek működnek, amelyek egyes iparágakban képesítést nyújtanak munkakönyv szerzésére es mes tervizsga letételére. Megállapítható, hogy özek az intézetek szakmai nevelés szempontjából még nem olyan döntő tényezők, amelyek befolyásolhatnák a kisiparosság szakmai színvonalát. Ugyanez ál! fenn a különböző szak- tanfolyamokra is, amelyek értékes szolgálataik mellett csak a kisiparosság egyrészének nyújtanak továbbfejlődési lehetőséget. Szükség van tehát, a szakmai oktatás olyan módosítására, amely az Összes közműi párosokra kiterjedve fokozatosan, vezeti be őket a szakmai műveltség minden ágába, Ennek megfelelően a javasltat szerint az ipari szakoktatásnak három fokozatban kellene történnie: alsó-, közép és felsőfokú szakoktatás keretében. Az alsófoku oktatás előbb feltételes, majd kötelező lenne — hangzik a javaslat __ s 1—4 éves tanfolyamból állana, aszerint, hogy az ifjú 8 elemivel, vagy magasabb iskolával rendelkezik s hogy milyen ipart óhajt elsajátítani. A szakiskolai beiratkozás előtt tehetségvizsgáló intézetnek kellene •megvizsgálnia a gyermek képességeit. A középfokú ipari szakoktatásban az. alsófoku szakiskolát végzettek és a munkakönyvvel ren delkezők részesülnek, 1—2 évi esti tanfolyam keretében. A javaslat azt tanácsolja, csak azok tehessenek . mestervizsgát, akik Jlyen tanfolyam látogatását igazolják, Felsőfokú szakoktatás nem lenne kötelező, csak azok számára, akik állami szállításon vesznek részt. Az ilyen tanfolyamok látogatói sikeres vizsga esetén kitüntetésben is részesülnének. = Ezeket tartalmazza az Ipartestület javaslata. Megszívlelendő elgondolások, amelyek bizonyára hasznos útbaigazításul szolgálnak majd s kormányzat számára a nagyhorderejű kérdés sürgős megoldásánál). Honvédesnk szólnak! Augusztus 10-én este 8 óra, 10 perckor ft magyar rádió Budapest I. hullámhosszán ft fronton küzdő honvédeink üzeneteit és kéréseit továbbítja a közönséghez. Sokezer tábori lap soraiból tevődik össze az üzenet és a kérelem, amely kifejezésre juttatja, hogy a szebb magyar jövendőért kiiz jő honvédnek, aki a legnehezebb viszonyok között az országtól ezer és ezer kilométer távolságban a lövészárkokban és a leégett piszkos szovjet házak között él, nemcsak a teste, hanem a lelke, is meg kell, hogy kapja az itthon- maradottak támogatását.