Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-09 / 180. szám

1942, ALGUSXTtJS 9 5 A csoda-koffer Nem is olyan régen, nemes irtósással for­dultak el fővárosunk albérlőkből élő hölgyei as olyan embertől, aki koldus létére vállalni merte a. családalapítás ,,kockázat át“. Olyan ház is volt Budapesten, ahol hat szobás lakásban egy kutyaidomító özvegyé­nek végrendeletére tizenkét szőrét vesztett dögöt etettek és ápoltak a hat szobában ha­láluk napjáig. Ugyanebben az időtájban történt meg ve. lem a következő eset: Éppen télidő volt, amikor a gyerekek miatt a. harmadik bútorozott szobámat mondották fel a jótétlelhek. Egy éjszakát átsétáltunk, a feleségemmel, a két csöppsé­get szánalomból befogadta a házmester. — így nem mehet tovább — mondtam az asszonynak, amint sétálgattunk a liberális tündérváros téli éjszakájában. — Reggel lakást bérelsz, de nem mondod meg, hogy gyermekek is vannak — egyez­tünk mgg a csalafintaságban. Lett is lakás azon nyomban. Szőke, mi- deres agg csodánál kaptunk hajlékot, ter­mészetesen még igy is számtalan kikötés­sel. De az első lépés már megtörtént és ez volt a fontos. Aztán következett a többi. A délután folyamán csak a komiszbutort cipelhettem át az uj hajlékba — apródon- kínt. Kívántam az estét, hogy háztartásom drágaságait is becsempésszem a szőke cso­da birodalmába, önagysága ugyanis a leg­határozottabban kikötötte, hogy csak gyer­mektelen házaspárnak adja. ki bérbe a szo­báját, mert. a gyerekhang megőrjíti. A baj ott. volt, hogy mielőtt a szent odú­ba lephettem volna, szinte at kellett gázol­nom önagysága testén is. A problémát mégis megoldattam. A. ház­mesternél jól bete jeltettem mind a kettőt. Amikor tejmámorba estek, akkor a koffe. ró» szellőző nyílást vágtam a bicsakkal és belehelyeztem a két ártatlanságot. így in­dultam el vállamon Mózes csodakofferével az uj hajlék tele. A csemeték mintha érezték volna, hogy az apjuk rosszban töri a, fejét — szusszan- tást se tettek. Minden baj nélkül érkeztünk meg a ha jlékba. — Eddig rendben volna — gondoltam — de mi lesz ezután f — Jöjjön — aminek jönnie kell —- és rög­vest él. is határoztam, megbüvölóm a csoda- sárkányt. '—- Rakd ki őket — mondtam a feleségem­nek. ■— A csemeték most eszméltek a ká­bulatból. Nyújtózkodtak egyet, aztán a na­gyobbik szokott módján belekezdett a világ. fájdalom, tenorjába. — Bőgjetek! — adtam ki nékik az uta­sítást. — Mégjobban! — ordítottam és hogy a hatás nagyobb legyen, bclerecösentettém a hangkáoszba egy poloskáé ősiségü karos- széket. — Ha Isid — legyen kövér !... vigasztal­tam magam S a. leikeim égnek pipáló lá­bakkal bőgtek, mintha cukrot kaptak volna érte a házinénitől, A várt, hatás nem maradt el. Egyszerre, mintha fúriák rántották volna fel az ajtót, megjelent a szoba kiiszöbén a mideres agg csoda. A mider alatt látszott, hogy micsoda zivatar tombol. Az ágyhoz rohant és szinte köbe. dermedtem állott meg a két kis rózsa­szín testecske csodája előtt. örwgysága a főbérlő úgy nézett rám, mint aki nem, akar hinni a szemeinek. Én pedig zsebbe dugtam a kezeimet és röhögtem. Arcátlanul és pimaszul — röhögtem ... A feszültség nem. tartott sokáig.-— Úristen — si,költött fel az agg szőke­ség és fuldokolva, az epegörcs iszonyú Kán­jával az arcán kirohant. össze se tudtam nézni az asszonnyal, amikor a vihar újból átsepert a szobán. — Hallja-e f Maga nem tisztességes em­ber!. .. — nyögte a nénike. Két drága kis csöppség, két kis törvényes gyemnek apjának mondja, hogy — „nem tisztességes ember“. . . kacagtam diadalma­san, gúnyosan, pirulva, szégyenkezve — de kacagtam bele az arcába. — Felmondok! Felmondok! — visította, mint akit kinpadra vontak. És szaladt ki a. szobából, mint a k.inzó- kamrdból elbocsátott mártír. Az asszony kőbálvánnyá dermedve szé­pé gett. a szoba sarkában. Szeme, arca csu. pa könny .. De én csak a két kis pulyát néztem. Üvöltöttek, mint akit nyúznak. — Bőghettek nyugodtan ... Két hétig van hajlék! * Azóta is igy kóborlók, vándorlók a házak körengetegében. Három, gyermekkel, a ne­gyedik útban. Cipelem a magyar jövendőt, kéthetenkint száUásról-szATtásra. A jelen még a föbérlöké ... T. Gy. „Héják“ között a „Csukás-tanyán“ Ahol vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország korrnányzóhelyetfese megosztja bajtársaival a köíe- lességteijesités minden dicsőségét és gondját Erdőszélen fordulunk be. Balra évszázados cserfák, jobbra szelíd mezőkön hullámzó ga­bonatáblák. Egy erdei ösvénynél táblát lá­tunk. „ Csukás-telep“ — hirdeti a felírás. Csukás-telep! Figyelmesebben nézünk kö­rül . .. Most vesszük észre: a eserfalom hók gépkocsikat, vászonsátrakat, lombkunyhókat takatmak. Egyik sátrat a másikkal dorong- gyalogjárók kötik össze. Valóságos rejtett falu épült ki a fák között ... A levegőben motorberregés hallatszik. Hé­ják keringenek az erdő felett, majd leeresz­kednek. Kétségtelen: repülőtéren vagyunk. — De nemcsak amolyan akármilyen repülő­téren — hangzik egy zömök törzsőrmester ajkáról az önérzetes felvilágosítás. Vadászok tanyáznak itt. Héják! Ennyi önérzetre és büszkeségre alaposab­ban körül kell néznünk. Nincs itt semmi ki­vetni való, ezt meg kell állapítani. A sátor­körietekben ragyogó a tisztaság. Katonásan jár-kel itt mindenki. Feszes tisztelgés, rövid, értelmes szó. A „Hir“ feliratú sátorból egy­másután fordumak ki a zöldinges repülők. — Újból bevetés lesz! — halljuk a meg­jegyzéseket. Ma immár harmadszor. Fiatal zászlóstól kapunk felvilágosítást: alföldi és erdélyi „vadászok“ egy-_eey százada táboroz az erdőbén. Itt szolgál vitéz Nagy-, bányai Horthy István repiilö főhadnagy, Ma­gyarország kormányzóhelyettese is. Egyik vadászraj parancsnoka. A szabályszerű postahivatallá kiképzett lombsátor közelében van kifeszitve a Főmél- tóságu Ur sátra Előtte kis asztal és pad. Nyári repülőegyenrahát viselő magastermetü főhadnagy ül és dolgozik az, asztal mellett. Nemrég tért vissza mai második bevetéséről. A helyzetet tanulmányozza. Rajával alaesony- tájüadást hajtott régre a Don mellett okvetet- lenkedő vörösök ellen. — így megy ez mindennap — hangoztat­ják bajtársai. Ars«t hagyja el ezt az erdei tá­bort. Itt. él. .közöttünk és velünk. Semmivel sem enged meg több kényelmet magának., mint bármelyik repülőtársa Egyetlen beve­tést sem akar elmulasztani, Volt olyan nap, amikor három, ut során hat áránál többet re­pült, Mai napig húszszor szállott fel. Ebből tizenhat repülést ellenséggel szemben hajtott végre. Kitűnő repülő és nagyszerű katona. Bajtársai, katonái csillogó szemmel beszél­nek róla. .Mert mindenkihez -van néhány sza­va, mindenkinek az ügye-baja érdekli. Sze­retettel foglalkozik a magyar katonával. Jellegzetes esetet mond el egy százados. — A minap dunántúli katonai munkásszá- zad dolgozott a repülőosztály körzetében. Sátorveréssel bíztak meg egy alaosonyterme- tü magyart. Minden jól ment, de a sátorka­rika beakasztásával meggyűlt a baja. Sehogy sem tudta elemi a sátoriakarót. Ebijén a pil­lanatban sétált arra Magyarország kormány- zóhe'yettese. Magyarunk segélykérőén felsó­hajt: „Hej, ha éri is olyan jól megtermett ember volnék, mint a főhadnagy wrla , _ * — .Akkor könnyűszerrel benkassthatnám- ezt a sátorkarikát, — magyarázza a csipeszke- djsben izzadó ember. A főhadnagy ur mosolyogva odalépett. be- akasztotta a karikát. A feszes tisztelgéssel kö­szönetét mondd embertől kézfogással búcsú­zott, A közelben tartózkodó s a jelenetet sas- szemékkel figyelő tiszthelyettesek nyomban értésére adták a dunántúli öregnek, hogy Magyarország kormányzóhelyettesének más dolga is akad. mint sátorkarikákat beaggat­ni. A honvéd bámulatában majd sóbálvánnyá vált. Aztán a magyar ember annyira jellean- ző felrtsóválással megjegyezte: — Ki hitt-e volna, hogy az öreg Főméltó- sá.gu Ur tulajdon édesfiái is elküldi ebbe az Istentelen Muszkaországba! Ilyen és ehhez hasonló történetek sokasá­gát beszélik kormányzóhelyettesünk közvet­len közelében élő bajtársai. Minden mondat szeretet.et sugároz. Zászlósi rangfokozatban lévő fiatal pilótá­val nézzük a körletet. Héják tanyáznak a fák alatt, nagyszerűen elrejtve, bármikor indulásra készen. Már a kis kapaszkodórét­iák is elő vannak kósza tie. A segédszemély­zet-résen van. — így van ez itt mindig — hangoztatja kísérőm. — Nem lehet tudni, kinek, mikor kell indulnia. Amott van a Horthy főhadnagy ur gépe. Ezzel a kitűnő „Héjával“ repül, A minap éppen eligazítás pillanatában merész­kedett erre a tájékra két. Rata és egy Martin. Szempillantás alatt hatan vágódtunk a gép- b*. A Főméltóságu Ur „madara“ .járt az élen. Az oroszok uqy „pucolták“ innen, mint ha itt se lettek volna. Hyen itt az élet. Ha az arcvónalon valahol okvetetlenkednek a vörösök, megszólal a táv­beszélő. vagy a rádiókészülék s a következő pillanatban szélvészként érkeznek a helyszín- J re és csápnál- je a „Héják“. Ezek a nagy­szerű magyar madarak“ tiszteletet, megbe­csülést, hírnevet, szereztek maguknak. Motorzugást hallunk. Egy vadászraj gépeit készítik elő. Nyári ruhában szállnak be a pilóták. Zugnak, berregnek a motorok, egy­re gyorsabban forognak a légcsavarok ... Nekifutnak s szinte egyszerre emelkednek le­vegőbe a gépek. Szabályos ék alakban tarta­nak a. Don balpartja fölé. „üdvözletét visznek a kommunistáknak,“ A kolozsvári Ipartesteiét terve! dolgozott ki a tanor chiány megszüntetésére Sikeresen módosítani kel! a tanoncneueW és az ipari szakoktatást Kolozsvár, aug. 8. Az Ipartestületek Or­szágos Központja részletes felterjesztéssel óhajt fordulni a kormányzathoz a tanone- kérdés és az ipari szakoktatás ügyében. Ez­zel kapcsolatban javaslattételre és adatköz­lésre hivta fel a Kolozsvár és Vidéke Ipar- testületet, amely már elkészítette javaslatát és azzal, mint röviden megemlékeznünk erről, augusztus 6-á,n tartott elöljáróság! ülésén foglalkozott is. Egyszersmind úgy határozott, hogy a javaslatot beható vita tárgyává te­szi, tagjait Írásbeli észrevételek megtételére kérte fel s a jövő hét csütörtökjére újabb ér­tekezletet hívott egybe. Az ipartesület javaslata alapos és szaksze­rű munka, felöleli a nagyhorderejű kérdés valamennyi részletét. A javaslat elöljáróban rámutat arra, hogy. az idegen megszállás hu­szonkét esztendeje alatt az erdélyi, kézmű­ipar, minden hatósági kényszer ellenére, erős magyar kezekben maradt, aminek természet­szerűleg. egyik oka az is volt, hagy a magyar ifjúság közpályára alig mehetett. A laza- térés óta azonban ez a helyzet megváltozott. A magyar fiatalság előtt megnyíltak a nyug­díjas köztisztviselői és közalkalmazotti pá­lyák s az ipari szakmák utánpótlása a teljes elnéptelenedés felé mutat. Álljon szemléltető például két összehasonlító számadat. Amíg 1041-ben összesen R18 tanoncszegődtetés tör­tént a kolozsvári Ipartestületnél, az idei év első felében az Ipartestület, több, mint 1000 tagja csak, 126. inast szerződtetett. A kisipari utánpótlás tehát válságos helyzetbe, került. Ebben azonban nemcsak a nyugdíjas pá­lyák iránt való érdeklődésnek van része, ha­nem annak a természetes körülménynek is, hogy a zsidótörvény alkalmazása folytán az ifjúság a jobb kereseti, lehetőségeket ígérő magántisztviselői pályák iránt is szívesebben megy, mint ipari szakmára. Ráadásul leg­újabban kialakult az a helytelen gond.olkozás- mód, hagy csak az a gyermek menjen ipari pályára, aki tanulni nem akar. Kétségtelen, hogy az ipari pályára való irányítás nem je­lentheti a gyermek tanulmányi kedvének megakadályozását, sőt az a cél, hogy az' ipa­ros is minél magasabb szellemi képzettség fo­kán álljon. í)e okosan össze kell egyeztetni a szempontokat.. A tanult ifjú ne restelkedjék ipari pályára menni s ne lássa érvényesülése kizárólagos lehetőségét az értelmiségi pályán. Minthogy a zsidóságnak az értelmiségi pá­lyákról való kiszorítása a jövőben, növekedni fog, ezzel egyidejűleg nő az ifjúság érdeklő­dése. is a hivatali pályák iránt.. S ez kivált­képpen a városi magyar fiatalság körében lesz tapasztalható. A' megoldást fürkésző te­kintetnek tehát a falu felé kell irányulnia. A falunak kell előteremtenie az erdélyi, magyar kézmivesipar nagy és erős tartalékát. S itt elsősorban a Székelyföld .kiapadhatatlan erő­forrására kell gondolni. Van azonban az utánpótlá-hiányának egyéb és szociális természetű magyarázata is. A szegényebb szülők, akik iskoláztatni nem tud­ják gyermekeiket, azt szeretnék, hogy gyer­mekük már a tanoncidö megkezdésével kere­sethez jusson. Ezt pedig a kis kézmivesmes- terek csak a legritkább esetben tudják kielé­gítően biztosítani. E tekintetben tehát nagy szerep vár a tanoncotthonokra. Hozzájárul a válsághoz a mesterek tartózkodó magatartá- ’ sa az inasszerződéssei szemben. A mesterek egyrésze ugyanis azt az egészségtelen felfo­gású vallja, hogy az inasok miihelyen kívüli áruk v © i e t ő márkái; RESÜHHRRDT k RflYiTlflrtn CflRh Ebül ne. S.HROüli, WILD £R&NYBUU.A FIIEDELEM Forgalomba hozza kereskedők részére: ZÖRGŐ JĂTOS EXdORT TEXTIL imPORT Buda-est, 17, Erzsébet-tér 15. Bemutatás és eladás a Vásáron Ur (Külön pavilion az Iparcsarnok feljárójánál), ^ foglalkoztatása nagy mértékben igénybeveszi a gyermek idejét. Pedig ez a felfogás végül is az egész ipar színvonalának lesüllyedésére vezet. Ugyanis képzett utánpótlás hiánya folytán a mester kénytelen lesz tanulatlan munkásokat, alkalmazni s lassanként a kon­tárkodás is kivirágzik. A fentieket figyelembevéve az utánpótlás biztosítása céljából két irányban kell cselek- vőleg közbelépni. Módosítani kell az ipari szakoktatást és a tanoncnevelést, Mind az ifjú, mind a szülő számára vonzóvá kell ten­ni az ipari pályát. Ugyanekkor fokozni kell a tanonetartás iránti kedvet. Szükséges az is, hogy. módosítsák a tanonclétszám korláto­zására vonatkozó miniszteri rendeletet. Csök­kenteni kell a műhelyen kívüli foglalkozta­tást. Ez azonban nem történhetik a szakmai műveltség terhére s éppen ezért inkább az ok­tatási idő alkalmasabb csoportositását kell megteremteni. A javaslat sürgeti ,a szakmai tanácsadószerv létesítését. Legfontosabb meg= felelő számú tanoncotthon, létesítése. Az Ipartestület figyelembe ajánlja a szaka oktatás sürgős módosítását, is. Az ezzel öss­zefüggő kérdéseket az iparugyi miniszté­rium hatáskörében kellene esoportositam. Je­lenleg különböző szakoktatási intézetek mű­ködnek, amelyek egyes iparágakban képesí­tést nyújtanak munkakönyv szerzésére es mes tervizsga letételére. Megállapítható, hogy özek az intézetek szakmai nevelés szempontjából még nem olyan döntő tényezők, amelyek be­folyásolhatnák a kisiparosság szakmai szín­vonalát. Ugyanez ál! fenn a különböző szak- tanfolyamokra is, amelyek értékes szolgála­taik mellett csak a kisiparosság egyrészének nyújtanak továbbfejlődési lehetőséget. Szükség van tehát, a szakmai oktatás olyan módosítására, amely az Összes közműi páro­sokra kiterjedve fokozatosan, vezeti be őket a szakmai műveltség minden ágába, Ennek megfelelően a javasltat szerint az ipari szak­oktatásnak három fokozatban kellene tör­ténnie: alsó-, közép és felsőfokú szakoktatás keretében. Az alsófoku oktatás előbb felté­teles, majd kötelező lenne — hangzik a ja­vaslat __ s 1—4 éves tanfolyamból állana, aszerint, hogy az ifjú 8 elemivel, vagy maga­sabb iskolával rendelkezik s hogy milyen ipart óhajt elsajátítani. A szakiskolai beirat­kozás előtt tehetségvizsgáló intézetnek kellene •megvizsgálnia a gyermek képességeit. A kö­zépfokú ipari szakoktatásban az. alsófoku szakiskolát végzettek és a munkakönyvvel ren delkezők részesülnek, 1—2 évi esti tanfolyam keretében. A javaslat azt tanácsolja, csak azok tehessenek . mestervizsgát, akik Jlyen tanfolyam látogatását igazolják, Felsőfokú szakoktatás nem lenne kötelező, csak azok számára, akik állami szállításon vesznek részt. Az ilyen tanfolyamok látogatói sikeres vizs­ga esetén kitüntetésben is részesülnének. = Ezeket tartalmazza az Ipartestület javas­lata. Megszívlelendő elgondolások, amelyek bizonyára hasznos útbaigazításul szolgálnak majd s kormányzat számára a nagyhordere­jű kérdés sürgős megoldásánál). Honvédesnk szólnak! Augusztus 10-én este 8 óra, 10 perckor ft magyar rádió Budapest I. hullámhosszán ft fronton küzdő honvédeink üzeneteit és kéré­seit továbbítja a közönséghez. Sokezer tá­bori lap soraiból tevődik össze az üzenet és a kérelem, amely kifejezésre juttatja, hogy a szebb magyar jövendőért kiiz jő honvéd­nek, aki a legnehezebb viszonyok között az országtól ezer és ezer kilométer távolságban a lövészárkokban és a leégett piszkos szov­jet házak között él, nemcsak a teste, hanem a lelke, is meg kell, hogy kapja az itthon- maradottak támogatását.

Next

/
Thumbnails
Contents