Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-23 / 190. szám

1942. OlJGpSZTVS X Mester ernyedt békességgel süppedt bele a karossekbe, mint valami langyos für­dőbe, Ma kissé fáradt volt. Délelőtt ünne­pelték az Akadémiában hatvan éves szüle­tésnapját. Ezalkalommal hét különböző egyesület köszöntötte babérkoszorúval s ki­lenc város választotta díszpolgárai sorába, öt, a halhatatlan drámairőt. Meg. volt elé­gedve magával. Igazán szépen viselkedett. Zsakettjének előkelő vonalát idézte az eszébe, amint a diszülés alatt szónokolt s egy pillanatra belenézett a tükörbe. Igen, még ma is elegáns jelenség. A fülében még visszazengett érces hangja. — Szépen beszéltem... állapította meg és kényelmesen elnyujtózkodott. Lelkes jelzők csengtek a fülébe. Mester... elragadó ... a legnagyobb ... írófejedelem ... Igen ez én vagyok — mosolygott elégedet­len. Eszébe jutottak idők, amikor még nem tudott egészen tökéletesen magyarul. De megtanultam — büszkélkedett. Ma már „akadémikusok“ azok az idegenségek, amik­ért annyi orrot kaptam, amikor bejártam a szerkesztőségekbe és verseket kínáltam. Erről eszébe jutott fiatalkora. Hogy is let­tem drámaíró ? A „mester“, amint hódolóim neveztek cl. Elmosolyodott. Már altkor ügyes fiú voltam. A társaságokban nagyon szeret­tek. A szülővárosomban ezerszámra vásárol­ták első könyvemet, mert a hölgyeknek dedi­káltam a kötetet. Szép idők voltak ... A Mester, a nagy drámairó, a halhatalan Írófejedelem elmerengett... Akkortájt kez­dett ismertebbé válni a neve. Egy mindenre élszánt kiadó megjelentette a verseskötetét. Szépen döngicsélö sorok voltak benne, efféle nmekkel: szív... hiv .., várlak... imád­lak... A hölgyeknek nagyon tetszett. Álta­lában a nők mindig szerették a dolgait. A drága, kedves, érzékcnylelkii, unatkozó és meghemértett asszonyok ott ültek az alkovok Sarkában és ellágyulva olvasgatták rímjeit. Az egyik családi képeslap melegen megdi­csérte. Valami ilyesmit irt: „érzékenyszivü költő". Igaz, a nagy kritikus, a félelmetes és kérlelhetetlen, bíráló doronggal támadt neki. Á Mester összeráncolta a szemöldökét. Ez igazán nem volt szép a kritikustól. Pedig mindig olyan előzékenyen köszönt neki. Igaz, a kritikus aztán megkapta a méltó bünteté­sét, Utolsó éveit egy hónaposszobában töltöt­té s úgy beszélik, a végén valósággal éhen- halt, Az Akadémiába nem választották be soha. A halvány rózsaszín boritéku kötet meg­jelenése után magához hivatta a kiadó. — Fiam — mondotta — magából lehet valamit csinálni. Nekem üzletileg szükségem volna arra, hogy beszéljenek magáról. Csi­náljon valamit. — Igenis, kérem szépen vezérigazgató ur. Nagyon szívesen csinálok valamit, — rebeg- te engedelmesen az ifjú költő. — De mit? Legyek talán öngyilkos? — kérdezte re­ménykedve. A kiadó undorral legyintett. — Ugyan! Ezt ma már nem lehet csinálni, Aki öngyilkos lesz, az hülye. Hülyékkel pe­dig nem lehet semmit sem kezdeni. Találjon ki valami okosabbat. Ma este elmegyünk együtt vacsorázni. Ott les*znek mindenféle emberek. írók, kritikusok, szerkesztők s más efféle népség. Az egyikkel üzleti összekötte­tésben állok. Majd megkérem, hogy Írjon magáról egy cikket. — Rólam ... — dadogta az ifjú s piros lett mint egy rózsaszál. — Hát persze, hogy magáról! Csak mond­jon aztán érdekes dolgokat. Okos ne próbál­jon lenni, mert azt nem szereti a közönség. Legyen inkább bájos. Maga fiatal. Ez egé­szen biztosan hatni fog. A Mester hátradőlve karosszékében, bele­nézett a cigaretta füstjébe. Eszébe jutott, hogy mennyire megijedt attól az estétől. Egyetlen jó ruháját kivasaltatta s félórán át válogatott három nyakkendője között. A társaságban a kiadó úgy vezette körül, mint valami kisborjut a vásáron. Két hires színésznőnek kezet csókolhatott s azok — amikor megtudták, hogy költő — nyomban felszólították, Írjon ünnepi ódát hozzájuk. Abban az időben ugyanis még olvastak, ver­sét az emberek. Később visszavonultak a sarokba. — Látja azt a kövér, szemtelenarcu pa­sast, aki most lépett be gz ajtón ? — kér* dezte a kiadó. — Na látja, az az én embe­rem. Undoritó, piszok csirkefogó. Zsarol, nőkből él, hazudik. De ha valaki nincs jóban vele, akkor támadja. Úriember nem is áll izóba vele. Az ilyenmódon jellemzett ur egyenesen fe­léjük közeledett. A kiadó tárt karokkal ro­bogott eléje: — Diága barátom! Micsoda öröm, hogy láthatlak! Gyere csak, gyére. Megismertetlek a jövő nagy költőjével. Az urak még nem ismerik egymást. Begyedem szerkesztő ur... a Mester ... —- Nos, kedves ifjú mester, min dolgozik ? *— vţtette aztán oda könyedén. — Oh, semmi fontos ... — dadogta as ifjú költő megzararodva. De mivel magán érezte kiadójának rosszalló pillantását, sietve hoz­zátette: Ugyanis mostanában... izé... egy darabot Írok. Ebből ugyan egyetlen szó sem volt igaz, mert az ifjú költő semmin sem dolgozott. Egyelőre sütkérezett első sikereinek verö- fényében. Érezte, hogy villamos sugarak áradnak feléje a kiadójából. Tudta, hogy jól felelt. A vén sajtóroka bekapta a horgot. Ez a fiatalember tulajdonképpen egyáltalán nem érdekelte, csupán a kiadónak akart szívessé­get lenni. De ha darabot Ír, az más. Alti da­rabot ir, az komoly ember. Abból még lehet valami. Most már tegezte a fiatalembert. — És mondd kérlek, mi lesz a címe? — A cime ... a címe ... izé . .. — dadog­ta az ifjú, aztán hirtelen elszántsággal Iá- vágta: „Halló Éva!" — Remek cím, öregem! A jövő hétre meg­írom. Ilyen cimmel csak sikert lehet aratni, Bravó. Alkalomadtán hozd be nekem néhány versedet. Le fogom adni, szép rózsagírlqndos keretben. Így kerültem összeköttetésbe a lappal — emlékezett a Mester. Később segédszerkesz­tője lettem, majd szerkesztő és főszerkesztő. Igazán szép vezércikkeket Írtak most is ró­lam a jubileum alkalmából. ,.Az irodalom fe.- jedelme" — ez volt a cinre. Figyelmeztetem a titkárnőt, hogy rakja el. Aztán tovább bontogatta a múltat. A kis interjú megjelent a lapban. A cikket átfu­totta az Állami Művész Színház igazgatója s magához kérette a költőt: — Olvastam a nyilatkozatát. Innen tudom, hogy darabot ir. Nézze, nekem éppen most esedékes, hogy felfedezzek egy u.1 drámaírót. Maga rendes, jóházból való fiatalember. A versei is igazán bájosak. Egészen biztosan nem ir valami disznóságot. Hozza el, ha kész van. Elő fogom adni. Itt, van egy előleg- cédula. Már aláírtam. Menjen a pénztárhoz és vegye fel. , A költő pedig boldogan ment és felvette a pénzt. Tulajdonképpen esze ágában sem volt darabot írni. De volt egy elve, amitől nem tágított. Ha pénzt kínálnak, azt tekintet nélkül, honnan jön és mit kívánnak érte, mindig el kell fogadni. Csak később ébredt rá, hogy ezért a pénzért kivételesen meg is kell dolgozni. Vett hát egy nagy árkus papirost. Felirta a Kédei-palota második emeletén végre nj ott­hont kapott az Erdélyi Kárpát Egyesület és abban kényelmesen elhelyezkedhetett. Évtize­dekkel ezelőtt megkezdett munkáját most már zavartalanul folytathatja, méltóan ahhoz a múlthoz, amelyről megsárgnlt s fakó okleve­lek, kitüntetések cs a külföld nagy metropoli­saiban is elnyert elismerések megőrzött bizo­nyítékai tanúskodnak. Volt idő. amikor a magyar földnek s különösen Erdélynek Isten­adta szépségeiről, természeti kincseiről csak az Erdélyi Kárpát Egyesület adott hirt a nagyvilágnak. „Szántalpas" kirándulás — 57 éyvel ezelőtt Jlankó professzor vizsgálta és elemezte leg­először a Székelyföld esodafomís&iilak vizét s mutatta ki azok gyógyító erejét. A hires borvizet azoknak a prospektusoknak elterje­dése folytán szállították tengeren lulrn, ame­lyeket egykor német, francia és angol nyel­ven az Egyesület megbízásából szerkesztettek és ezek az. Írások csalogatták idegenből fen­séges havasaink közé a természetrajongókat. Néprajzi, földtani és topográfiai szempont­ból, de különösen a terepjárással kapcsolato­son a régi, boldog Nagymagyarországon ez. az egyesület volt a legelső, amely komoly érté­keket termelt eredményekéi ért cl. ötvenkét ércei cseléit mér .,záutalpas'*-kirándulásokat rendezett ligy nevezték akkor a sít) az Egye­sület n hólepte erdélyi hegyek közölj, és mál- lieis lovakkal szállíttatta a: „obskura kame­rákat",' hogy megörökítse ..égyeaűívaló, lel­keket vidító, az L'v hatalmát hirdető ,s ma­gyar hazánk szépségeit mulliló" erdélyi tá­jakat. Az Egyesület székhazának előcsarnokában gondos és szakszerű elrendezésben sorakoznak a mult beszédes emlékei. Elmondják 'híven 'a szemlélőknek, hogy azok. akik hajdan ennek az egyesületnek vezetői és hígjai voltak és ft * címet: .Halló fiera! Aztán „I. fele. Első jelenet". n Tovább aztán nem ti jutott fokáig. Min­den délután három órán át rágta a toll­szárat, de semmisem jutott eszébe. Az Ál­lami Színház igazgatója havonta küldözgette a felszólító leveleket, mert' már nagyon ese­dékessé vált a tehetség felfedezés. Végül aztán talált egy nagyszerű és újszerű témát. Egy fiú szeret egy leányt, a leány is sze­reti, de nem lehetnek egymáséi, mert ádáz atyja tiltja szerelmüket. Végül az atya mégis megenyhül, amikor látja az ifjú hó szerei­mét s a fiatalok boldogok lesznek. —- Igen, a téma határozottan újszerű volt — állapította meg magában a Mester. A megírás már csak másodrendű, kérdés. El­mesélte egy fiatalembernek s tiz százalékot ígért neki. A fiatalember két hét alatt elkészült a munkával. A költő belejavított néhány szót. Ilyen szavakat szúrt be: kel­lem ... holdsugár ... rózsaillat ... Tudni­illik azt akarta, hogy azonnal érezni lehes­sen a?t az egyéni, semmi máshoz nem ha­sonlítható hangót, ami a sajátja volt. A darab rövidesen szinrekerült. Az egyik divatos zeneszerző muzsikát is irt hozzá, ami megadta a szövegnek azt a poétikus 'bájt, amit különben nélkülözött volna. A siker kábítóan nagy volt. A zord atya jele­netei alatt zokogtak a nők a nézőtéren, s amikor végre a két fiatal összeborult, való­sággal úszott a nézőtér a meghatott boldog­ságban. így indult el a karrierem. A fiatalember nagyon tanulékonynak bizonyult. A követ, kező daraboknál már bele sem kellett javí­tanom. A holdfény, a kellern es a rózsaillat mindenütt ott volt a helyén. Később törté­nelmi drámákra fogtam. Nekem magam­nak ekkor már nem lehetett időm arra, hogy íróasztal mellett vesztegethessem az időmet, hiszen rengeteg társadalmi kötele­zettségnek kellett eleget tennem. Szép idők voltak. Néhány évvel ezelőtt elbocsátotta az emberét, mert már kezdett szemtelen lenni. A» orcátlan többet követelt az eredeti fiz százaléknál. Arra hivatkozott, hogy ö !r minden egyes sort. De jól megadtam neki! Most aztán már jönne visszakönyörögni magát. Persze, nél­külem éhcnhal vacak Írásaival. A telefon idegesen csengett. A Mester kénytelen volt abbahagyni álmodozásait. A rádió igazgatója jelentkezett. Tiszteletteljes hangon jelentette, hogy a rádiópalotábap minden készen ál! a-Mester fogadására. A nagy költő, a nagy drámaíró felöltötte tehát kabátját s elindult megtartani rádió- szózatát a nemzethez. most a megfakult képekről tekintenek le, ra­jongó szerelmesei voltak ennek a földnek, a népnek s hivő,, tiszta szivüek, akik a termé­szetben keresték s meg is Játták az Örökké­valónak egy csepp vízben és egy porszemben is megmutatkozó bölcsességét és hatalmát. A' nagy elődök nyomdokaiban .., A nagy elődök nyomdokaiban akarnak jár­ni a jelen emberei is, vezetők s tagok egy­aránt. Meglátja és megérczi ezt az ember, ha figyelmesen szemléli az egyesület munká­ját. Minden elismerést megérdemel az az igyekezet, amelyet a maguk erkölcsi és anyagi erejükből kifejtettek a felszabadulá­sunkkal bekövetkezett mozgási lehetőség s szabadság visszanyerése óta. A közelmúlt utolsó éveiben az Egyesület működését a leg- lehétcilenebb módokon korlátozták és ig37e- keztek megakadályozni. Jóllehet a kolozsvári központ mellett tizenkilenc vidéki alosztály működött, a korlátozások és rosszindulata gánesoskodúsok miatt az egyesület régi nagy alkotásai rendre, a legsiralmasabb állapotba jutottal:. Sajnos, csal: hét. vidéki alosztály került vissza, de már az első hónapokban három uj alakult s ez a tiz osztály logoit hozzá a enunkâhoz. A közelmúlt szomorú em­lékeit a lehető legrövidebb idő alatt sikerült eltüntetni és sikerült jelentős, uj alkotásokat is megvalósítani. Először a központ rendezte a maga ügyeit: vagyoni, és szellemi téren égyaránt. .1 legs:'gombban keresztiilvitték ás egyesületnek színtiszta kereszténnyé való át' alakítását. .Biztosították az egyesület a tör­vények szerinti uj alapszabállyal való műkö­déséi, megszervezték a különféle szakosztá­lyokat - azok 'vezetésére kiválasztották a meg­felelő embereket. Rend beszedték ötezer, jó­részt szakkönyvekből álló könyvtárukat, lel­tározlak s megfelelő módon elhelyezték mu­zeális beeső emléktárgyaikat. A magyar és székely vármegyék területére kiterjedő négy és félmillió pengd költségvetési kerettel, a „ER5ÍLY“ Mozgóké pszin ház (volt Edison) Telefon 3Í-60 Ma prt!»»i€f: Csikó és kalap Főszerepben; Siroor Erzsébet, Csortos, Vaszary, Latabár, Biiícsi Előadások kezdete hétköznapokon 5,7,9, szombat és vasárnap3,5,7,9. Jön! Jön! Ma, tegnap, holnap legjobb szakemberek bevonásával tervezetet készítettek és e tervezet szerint hozzákezdtek azoknak az alkotásoknak a megvalósításához, amelyek nemcsak a természetjárás korszerűsí­tését valósítják meg, hanem, kereseti lehető­séget, sőt megélhetést is adnak egyes vidékek lakóinak* Mit valósított meg eddig az Egyesület? Az eddig megvalósított alkotásokból a kö­vetkezőket említjük fel: A Csíkszeredái alosztály felépítette az -1323 m. magasan fekvő Hargita fürdőn az „Hl Bence"-menedékházat, nagybányán a Gútin- osztály a Rozsáig, a dóéi osztály a Pisztrán- gos és széples-völgyi, a zilahi alosztály a ná­dastól, a marosvásárhelyi n Osáky-csvcsi me­nedékházakat. A kolozsvári központ a héjai és révi menedékáznt és szállodát nyitotta meg és tartót tu üzemben, a révi alosztállyal együtt újraépítette tizenkétezer pengő költséggel a révi vasúti megállótól a Zichy-eseppkőbar- lang-ig vezető 57 méter hosszú hidat és kija­víttatta n barlangban levő lépcsőket. Munka- bavette a Zichybarlang villanyvilágítását el­látó vízturbina építését, a barlangi utak s lépcsők bővítését. «A radnai havasokban * Horthy-csucsnál építendő korszerű nagyszálló építése csak a háborús Viszonyok miatt ma­radt a jövő esztendőre. Mindén nehézség el­lenére is arra törekszik nz Egyesület, hogy minden nagyváros mellett megfelelő ti-pályát és menedékházat építsen, illetőleg ezeknek az alkotásoknak munkálatai mielőbb megkezdőd­jenek. A tervezetben 2375 kilométer hosszú útjelző munka vár az egyesületre. Ebből ed­dig háromszázhusz métert végeztek el a vidéki alosztályok, mig a kolozsvári központ, -a vá­ros környékén, 287 kilométert. Elkészítette az egyesület a környékbeli kirándulóhelyek váz­latos turistatérképét és az uj útmutató tájé­koztató táblákat. Az egyesület, összegyűjtőn adatai alapján készítettedet a magyar honvé­delmi intézet a Székelyföld és a Radnai Ha­vasok turistatérképét. Ezeken » térképeken a helységneveket az ősi magyar megjelölések szerint jeleztélc. A régi magyar helységnevek felkutatása és köztudatbahozásd érdekében az egyesület különösen nagyjelentőségű munkát végez. Felkutatja a régi feljegyzések adatait, nyilvántartja azoknak tudományosan igazolt útját s kimutatja, miképen kallódtak el ezek a régi nevek « foglalták el helyüket idegenek. Szabó Atilla dr. egyetemi tanár a XVII. századtól kezdve feldolgozta a gyergyói ősi helyneveket, s munkájából sok adat népsze­rűsítését s köztudatbavitelét vitte keresztül az egyesület. Jellemző példaként említjük meg, hogy a Sséples gyönyörű magyar név helyett az idők folyamán Cibles lett, hogy a Ma- gosrez, Kagyközres, Hosszurez régi neveket, átváltoztatták, holott „réz" egyike a szittyá­ból átvett legrégibb székely szavunknak és erdőt jelent. Hírverés nélkül.., Az Egyesület csendben, hírverés és ünnep­ségek nélkül, de kitartó szorgalommal és ered­ményesen dolgozik. Minden megmozdulása tervszerű és nemes szórakozással egybekötött közérdekű munkával párosul, hiszen a terep­járó tagok minden alkalommal adatokat gyűjtenek, forrásföglalásokat, terepszemléket végeznek és nyilvántartják történelmi múl­túnk megmaradt emlékeit. Erdély szépségekkel s természeti kincsekkel megáldott, földjét megismerni és a világgal megismertetni nemcsak hazafias kötelessé­günk, hanem elsőrendű gazdasági érdekünk is, hiszen az idegenforgalom és a korszerűen kiépített fürdő- és sportélet szempontjából gazdaságilag igen jelentős tömegeket lehet körébe vonni. Nagyszerű igazolását láthattuk ennek a na­pokban a Ziehy-barlangnál az Egyesület ál­tal építtetett uj 57 méteres hid felavatásának alkalmával, amikor is egy előre be nem ha­rangozott egyszerű kirándulás kapcsán közel félezer ember gyűlt össze1 és ».program“ nél­kül, is megható s igaz örömmel telt órákat töltött együtt, mert megvalósulva láthatta az Egyesület egyik újabb alkotását, amely alkal­mas arra, hogy újabb és újabb tömegeket vonzzoü’azok közé, akikben elevenén cl a ter­mészet szeretete s ez érzésen keresztül ke­resik a tisztább, szebb és eredményesebb ma­gyar életutat. Uf otthonában; nagy múltjához méltóan saséles körű munkát left ki az Erdélyi Kárpát Egyesület Évtizedekkel ezelőtt is az EKE hívta fel Erdély szépségeire a külföld figyelmét Kolozsvár, augusztus 22. A Mátyás-téri „Hatm Étm Irl« ; Newjy ilek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents