Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-15 / 185. szám

MCEZETilIrsjxa 6 1942. AtGtJSZlZJS 15 Nem engedelmeskednek, szöknek az orosz katonák ... A honvéd haditudósító Hadijelentések naponta közük: Voronyezs- Eél, rendszerint a várostól északra támadnak az oroszok. Hetekkel ezelőtt, közvetlen a város elfoglalása után, részese voltam egy Ilyen tanktámadásnak. Még 12 darab, 24—52 tonnás szovjetharckocsi füstölgőt! a város romokban heverő főterén, félórával azelőtt „Intézték el", — amikor újból motorzakato­lásra lettek figyelmesek a szüntelenül lesen álló páncélvadászok. TJjabb három nagy vöröscslllagos tank közeledett irtóztató csőr- tétéssel. Egészen „cső elé" engedték az ormótlan, közel 10 centiméteres páncélzat« gépeket s akkor össztűzzel, szinte másod­percek alatt semmisítették meg a páncél- vadászok. A lecke nem használt. Éjjel különböző Irányból 82 szovjetpáncéloa indult, repülő- géptámogatással a doni hídfők ellen. Minden harckocsin 40—50 rönyi gyalogság szoron­gott. A feladat szerint mindenképpen bir­tokba kell venni a hídfőket és a zöm sikeres támadásáig tartani. A „Sztaün-lámpákkal" szüntelenül világí­tott bombázó repülőgépek támogatása mel­lett nagy zakatolással csörtettek céljuk felé az oroszok .. . össze-vissza lőtték az utakat. Ellenállásra sehol sem találtak. Keskeny és mély fedezékünktől alig 30—35 lépésre haladtak el jóval éjfél után ... Pisszenés sem volt. Mindenki lapult: nehogy észre- vegyenek valamit az ellenséges páncélosok. Az egyik csoportnak még arra Is volt Ideje, hogy megálljon, leszálljon és tanács­kozzék. A szlávul beszélők állítása szerint sehogysem voltak megelégedve a helyzettel. Csodálkoztak: hol van az este még ellen­állhatatlan nyomást kifejtő ellenség?! Rövidesen megtudták ... Ezen a tájon korán virrad. A hajnali szür­külettel egyszerre bontakoztak ki a jól álcá­zott páncélvadászok, a páncéltörők és más lövegek. Az orosz páncélosokkal telitett út­vonal egyik szélén húzódó erdőség meg­elevenedett. A gépkccsizó gyalogság készen­létben várta a fejleményeket. Tiszta fejjel, jó látási viszonyok között indult meg a tankok ellen a nagyszerűen összehangolt munka. Páncéltörők és páncél- vadászok közvetlen közelből a gépeket, a könnyű tüzérség repeszre töltött lövegekkel a kívül lógó legénységet vették célba. Gyors egymásutánban három találat is ért egy-egy harckocsit. Nem volt kiút. Félóra sem tért el, a nagy csattogással megindított támadás le volt szerelve. Hét tank teljesen használ­ható állapotban, 25 pedig szétlőve került a szövetségesek kezére. Az elindított, ezer­főnél több legénységből hírmondónak sem került senki vissza. Mindenki fogoly vagy halott volt. Az ut. két oldalán szétdobálva feküdtek a szovjetkatonák. így, ehhez hasonlóan végződtek minden esetben a voronyezsi támadások. Német páncélvadászok olyan kitűnő állásokat vet­tek fel, hogy bizonyos ponton sohasem tud­tak áthatolni az orosz tankok. A vörös vezetők azonban nem tanultak a sorozatos „leckéből". Voronyezs kulcspont. Annakidején a doni kozákokra támaszkodó fehérorosz hadsereg itt vesztette el a csatát a vöröskke! szemben. Idefutnak össze az utak és a vasutak hálózata. Érthető tehát, ha mindenáron vissza akarják foglalni. így aztán annyira ment az esztelen ember­is anyagpocsékolás, hogy az arcvonalon álló vörösök közül már hem mert senki gépbe ülni, vagy pláne rákapaszkodni. Uj, ötletes „harcmódot" választottak a vörös tisztek, Idegen legénységet kértek a rendel­kezésre álló tankokhoz. Ha nyolc, tiz, vagy több gép részére megérkezett a legénység — már az állomáson zugó motorral várták a tankok. Nyomban beültették, megadták az Irányt és az örökkévalóság utján elindítot­ták. Egy sem tért vissza ... így festenek a voronyezskömyéki „győző- delmes" orosz támadások. A keleti háború egyik legnagyobb vörös tanktemetöjévé vál­tozott ez a környék ... VÖRÖSKATONAKAT RINGAT A DON VIZE ... Általában az egész vörös hadseregben fel­figyeltek az emberek. Világosan látják már: n csapatokhoz kihelyezett népbiztosok, „ko­miszárok“ össze-vissza hazudoznak nem­Cserépkátahagyár keres Budapestre form ásókat továbbá olyan műhely munkást aki mázoláshoz is ért. /íjánlafot kérem „fTlagas fizetés" jeligére Eidóshoz, Budapest, VI. Teréz-feöiut £5. sz. küldeni. század közlése — létező győzelemről, Szakadatlanul hirdetik: azért kellett a I-önhöz a szövetséges had­sereget „becsalni . mert a közép- és a déli részek „elvtársai“ gyorsiramban törnek előre és zsákot csinálnék. Az első vena's k ban küzdő kát ma — terni érzeteser. nem tudja ellenőrizni a helyzete*, csak egy-egy csomóponton, amikor kiderül, hogy nem a szövetségeseket, hanem őket vágták el.,. Ennek a lelkifclyamtInak természetes Kö­vetkezménye, hogy a megfélemlített, fanati­zált emberek egyre-iuásra szöknek. Jelentős szakaszoo a Don jobbpartján magyarok, a balon cirszok állanak. Elég széles és mély a folyó. Különösen éjjel néma csend van a tájon Meg a szunyogzümmó- gést is hallják a? emocrek, ha bombázók nem zavarják a légi teret. Ezek jöttekor mindenki fedezékbe húzódik, mert szorgal­masan potyogtatják az „áldást" az ellensé­ges gépek... Bomba» áskor a viz Is meg­élénkül az utóbbi időben Loccsanások, csoo- tanások hallatszanak. Nem egyszer csóna­kok siklanak a fodrozó habokon. A honvéd töltött fegyverrel nyugodtan vár. Amikor partot ér az evező, vagy- kéz, elhangzik a szigorú figyelmeztetés: „hore rukil“ azaz: Kolozsvár, augusztus 14. Érdekes mozgalom indult útjára Kolozsvárról. Arról van szó, hogy hozzanak Magyarországra francia gyer­mekeket. A mozgalom elindítója és szervezője Biró Sándor dr. tanár, nemrégiben cikket irt elgondolásáról a „Kiáltó Szó" eimü refor­mátus hitbuzgalmi lapban. Többek között ezeket Írja: „Nekünk, erdélyi reformátusoknak igenis van közünk a franciák megpróbáltatásaihoz. Sőt nemcsak közünk van azokhoz, hanem egyenesen kötelességünk, a mi francia refor­mátus hittestvéreink terheinek felvétele és hordozása. E kötelesség teljesítésének elmu­lasztása szomorú szegénységi bizonyítványa- lenne a református keresztyénségünknek. Bi­zonyára sokan lesznek olyanok, akik e soro­kat megboiránkozva olvassák. A magyar köz­vélemény gyakran beleesik a könyelmii ítél­kezés és általánosítás kísértésébe. A fran­ciákról a trianoni békeparancs és a kisantant állandó támogatása miatt kedvezőtlen véle­mény alakult ki-közöttünk. Egyelőre nem vi­tatom, -mennyire van igaza ennek az állás­pontnak. Csak utalok azokra a tapasztala­tokra. amelyeket mint román állampolgárságú magyarok tettünk Franciaországban. Azt hi­szem, .vagyunk néhányon a mai Magyaror­szág területén, akik annakidején a francia reformátusok jóságából és áldozatából jutot­tunk ki francia teológiákra. Milyen nagy7 do­log volt' akkor a mi számunkra kiszabadulni egy idegen nép uralma alól, egy olyan or­szágba, ahol képességeink fejlesztése és látó­körünk kiszélesítése nem iü között akadá­lyokba.“ A eikkiró ezután foglalkozik azokkal a fe­ledhetetlen élményekkel, amiket a jóakarat« francia reformátusok között szerzett. „Sokan tanúskodhatnak közülünk arról a megértés­ről, melyet irántunk gyakran tanúsítottak. Bármilyen szorongás vagy előítélet volt ben­nünk, észre kellett venniiuk: más dolog Franciaországot messziről gyűlölni — és is­mét más dolog franciák között élni. Francia- ország egy fogalom, a francia ember egy má­sik fogalom — de monsieur Mahlbert, mon­sieur Lecerf, vagy monsieur Vernier valósá­gos élő valaki, szeretettel és megértéssel vesz­nek körül. Legtöbben hálás szivvcl jöttünk cl tőlük és nem kis szorongással gondoltunk a hazatérés után újból kezdődő kisebbségi megpróbáltatásokra. Ezután felveti az ötletet, hogy ma, amikor olyan rendkívüli nehézségek tornyosulnak a francia közellátás útjába, kötelessége a ma­gyar reformátustágnak segítséget nyújtani. Különösen pedig azoknak, akik valamilyen formában tapasztalták a francia reformátu­sok szeretetét és segitőkészségét. Felszólítja ezekután mindazokat, akik egvkoi a fransa reformátusok jóságából ösztöndíjat taptak, , fel a kézékkel!“. Csuromvizes oroszok szemkápráztató gyorsasággal tartják égnek a kezüket. A többi gyorsan megy. Hozzájuk lép egy honvéd, megmotozza, fegyvereiket össze­szedi. Gyorsegymásutánba« kerülnek arc­vonal mögé a „ruszkik" ,., Nem ritka az olyan eset, amikor 8—10 honvédnél reggelig kétszerannyi oroéz jelentkezik ... Egybe­hangzóan állítják: Amióta tudják, hogy nem bántják őket, egyre nagyobb méreteket, ölt a szökés. Az önként átszökőfeet nem küldik gyiíjtőtáborokba. Megfelelő ellenőrzés mel­lett dolgoztatják. A teljesen megbízhatókat pedig az úgynevezett „második vonal"-beli szolgálatra osztják be. Rendes zsoldjuk és kosztjuk van. A szökést nagyban elősegíti az is, hogy időközönként nagyteljesítményű hangszórók jelennek meg a folyó partján. Hirkiáltó hangszóróink orosz Indulókat játszanak, á tulsópart felfigyel. A zene után orosznye’vű beszéd hangzik el. A vörös tisztek fogcsikor­gatva hallgatják a dolgot, össztűzzel akar­ják megzavarni a munkát, de nem lehet, mert a gyorsan mozgatható gépekre szerelt hangos berendezés váltogatja álláspontját: ha itt keresik, amott van, ha oda lőnek, har­madik helyről szólal meg ... Nem kétséges: az óriást területi, felmér­hetetlen ember- és anyagveszteség megren­dítette a szovjethadsereg helyzetét. Kapko­dás vált úrrá az egész vonalon. FERENCZ GYÁRFÁS, hadapródőrmester. vállalják el egy-egy francia református gyer­mek ellátását anyagi helyzetükhöz képest pár hónapra, fél évre, vagy még tóidba. „Ök a télen húst egyáltalán nem láttak. Legfőbb táplálékuk a répa volt, elképzelhe­tetlen nélkülözések közejpetie élnek. Mostani életszintjük a miénknek mélyen alatta áll. Talán egy-egy család szemefényét mentjük meg az életnek, ha pár hónapi vendéglátással hozzásegítjük a szükséges erőgyarapodáshoz, a most annyira legyöngült gyermeki szerve­zetet. Meggyőződésem szerint ezt a gondola­tot meg lehet valósítani. Közélelmezési ható­ságaink is minden bizonnyal támogatnának, hiszen a kötelesség teljesítése nemcsak a re­formátus keresztény, de a magyar nemzeti lelkiismeret és becsület parancsa is. Bizo­nyára a német kormányzatnak sem lesz * kö­telességünk teljesítése ellen kifogása, hiszen —: amint a német hírszolgálat közli — a megszálló német hatóságok rendkívüli .udva­riassággal és jóakarattal próbálják a franciá­kat megnyerni az vj Európa számára.“ „Amikor Franciaország is hatalmas volt, — szó! a cikk végén Biró dr. professzor, — ellenségeink udvaroltak neki. Ma szegény, szerencsétlen és megalázott. Nekünk, magyar reformátusoknak most kell bebizonyitani cse­lekvő szeret etünket.“ Megkérdeztük Bíró Sándor dr.-t, hogy volt-e valami visszhangja a felvetett gondo­latnak. — Örömmel állapíthatom meg, hogy «? el­gondolást általános megértéssel fogadták. A cikk megjelenése óta eltelt röyd idő alatt, máris körülbelül húsz jelentkező akadt. Az ország minden részéből jönnek az érdeklődő levelek és a bejelentések, hogy rövidebb vagy hosszabb időre hajlandók elvállalni egy-két francia gyermeket. A szervezés munkáját már megindították' és remélhető’eg télire már közöttünk lesznek a kis francia vendégek. Természetesen másokat is szívesen látunk. Nem akarjuk kisajátítani ezt a mozgalmat a volt franciaországi ösztöndíjasok számára. Ha más valaki is úgy érzi, hogy keresztyén emberi kötelessége segíteni a szűkölködő francia gyermekeken, forduljon hozzám és je­lentse be kívánságát. Váltson bérletet! A Filharmóniai Társaság nyotc zenekari bér­leti hangversenyére Víláglrrü közreműködők! Bérletkötések IBUSZ-nál, Mátyás király tér. ■■■ Erdélyi református lelkészek — a francia gyermekekért Szeretettel várluk Zongora Harmonika riüld és minden hangszer bemutatása zenepalotánkban ternberg ha ngszergyér Budapest,VII.,Rákóczi*». Lángok Oroszhegy felett Lángok lobognak most az éjszakában. Légben, szívben, sőt szóban is zsarát van, házak felett repül a láng, hazátlan szelek hajtják a szikraf eile get.,« Fellobban a láng, ahol soK se várnád. Vad lángba borul éjszaka a párnád, tüzes korbáccsal erdő mélyén rád vág, utolérnek a lángoló szelek .,. Oroszhegyet is láng perzselte végig. Égett a házsor s (elcsapott az égig a láng és vitték az égő pernyét házról-házca a lángoló szelek. Ahol a székely felnevelt csalódott ott nem maradt, csak üszők és zsarátnok, lángot legelt a csorda és halálos szikrák repültek a mező felett... 5 a lángok ellen nincs sehol se páncél: —- De lángoljon fel a lélek! S a várt cél építse fel, mit lerombolt a láng-szél a lángoló, nagy sírkertek felett... HUZELLA ÖDÖN Hova tűnik el a tej Kolozsváron? Kolozsvár, aug. 14. A közélelmezési hiva* ta! megállapította, hogy vidékről minden nap jelentős tejmennyiség érkezik Kolozsvár­ra, de a környékbeli falvak tejtermése még­sem jut el, a fogyasztókhoz. Titokzatosan el­tűnik a fogyasztóközönség elől s legtüzetesebb nyomozással sem sikerült megállapítani, hogy a jelentős mennyiségű tej valóban hova jut, milyen 'célra használják fel. A titok megfej­tése pénteken délelőtt, sikerrel járt. A köz- élelmezési hivatal ellenőrei a kora reggeli órákban' a falusi tejesgazdák szekerei után szegődtek és megállapították, hogy Méra, Szucság, Kajántó, Fejérd, Bács és a többi környékbeli falvak tejkészletét a, gazdák a Horthy-uton és a környéken lakó zsidóknál értékesítik nyilván a megszabottnál maga­sabb áron. A megállapítás után a közélelmezési hiva­tali most erélyes rendszabályokra készül, hogy I a városba érkező tejet ne vásárolhassák össze a zsidók, hanem valóban a keresztény embe* rek asztalára kerüljön. Rahován Qyötqy hazajött Kolozsvár, aug. 14. Regényes múltú határ­átlépő felett Ítélkezett csütörtökön délután a kolozsvári törvényszék. Rahován György Máramaros-megye Ro­mániához került részében, Felsövisón élt. A katonai szolgálatát néhány évvel ezelőtt végző rutén fiatalembert 1939-ben újra be- vonultalták. Görögkatolikus volta ellenére azonban akkor már csak munkaszolgálatot végeztettek vele, „valahol Besszarábiában*. Közben tífusszal került a kórházba, ahol S muszka-bevonulás érte. Hadifogságba esett és mindhiába kérte kicserélését, az oroszok Transnisztrába szállították. Itt élt, távol S nagy világtól, alig-alig értesülve a borzalma* világégésről. Egyszer mégis tudatára ébredt, hogy bajba jutott a legyözhetetlennek hir­detett Szovjet-birodalom. A hivatalos szeí* vek meneküléshez láttak. Jónak látta ekkof elrejtőzni, amiben az ukrán nacionalisták 1« segítségére voltak. A diadalmasan elönyo- muló honvédhadsereg szabadította meg ké­tes helyzetéből. Minthogy ez a meghódított terület román fenhatóság a’á került, Romá­nián keresztül vissza szeretett volna térni szülőföldjére, amiről csak ekkor tudta me*. hogy már magyar terütet. A románok azoa- ban megint munkába állították a felszaba­dított besszarábiai részeken. , Hónapok hosszú során át dolgozott, amíg némi pénzre tehetett szert. Ekkor nekivá­gott szülőfalujának, ahol magyar származá­sú felesége és gyermeke reménykedve várta. Hidegszamosnál lépte át a határt. Hat&jv őreink. nyomban lefülelték. Az odisszeát járt Rahován György egy hé. napi fogházbüntetést kapott a tiltott határ­átlépésért. Elítélésében megnyugodott, a bt- róságot csupán arra kért, nehogy büntetés* után visszaküldjék Romániába. Felsövisón pedig hozzátartozói nem is sej­tik, hogy az évek óta eltűnt családfő néhány napon belül hazatér.,,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents