Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-11 / 155. szám
MCsszeti zirsjxa 6RZZHL! 1942. J V C 1 U S 11 Sl •• !FŐZZÜNK 1 ♦ A EegKimélelleneb&üI lecsapunk a ragadozókra, meri ezek gyengítik a belső frontot Lossonczy István közellátásügyi miniszter a HÉP csütörtök esti értekezletén nagy beszédben ismertette az ország közellátási kérdéseit Budapest, julius 10. (MOT) A Magyar Élet Pártja csütörtök esti értekezletén vitéz Lukács Béla országos elnök melegen köszöntötte Hótnan Bálint távozó kultuszminisztert, akit Kállay Miklós miniszterelnök is üdvözölt. Megemlítette, hogy történelmi szemléletük mindig megegyezett. Hóman Bálint mondott ézután köszönetét az üdvözlésért. Az elnök ezután Lossonczy István és Szinyei-Merse Jenő uj minisztereket, úgyszintén Krúdy Ferenc képviselőházi alelnököt köszöntötte. Utána Lossonczy István közellátásügyi miniszter emelkedett szólásra. — A háború, amely körülöttünk folyik — mondotta — egyre nagyobb mértékben kívánja meg bekapcsolódásunkat. Éppen ezért fokozottabban kell áldozatot adnunk és mind nagyobb lemondással kell élnünk. A lemondás és korlátozások azonban nem jelenthetnek terheket, ha arra gondolunk, hogy ezeket kivétel nélkül mindnyájan azért adjuk, hogy értünk harcoló honvédőinket a legtökéletesebben elláthassuk. — Ma az egész ország nagy hadiüzem, ahol minden cselekedet arra irányul, hogy a győzelem biztosítására minden áldozatot megadjunk. A képviselők és a választók ilyen lelki beállítottsággal bírálják meg a közellátási intézkedéseket. Kérem, hogy a hibákat és panaszokat rövid utón tudassák velem. Mindenütt, • ahol segíteni tudunk, megteszünk minden olyan intézkedést idejében, amely a köz javát szolgálja. Kérnem kell azt is, e felvilágosító munkában hassanak oda, hogy mindenki átérezze: háborúban élünk, körülöttünk élet-halálharc dúl, körül vagyunk zárva, behozatal lehetőségünk alig van és azok az erőfeszítések, amelyeket jövőnk biztosítása érdekében kifejtünk, rendkívüli áldozatokat kívánnak. Nyersanyagunk a fokozottabb fogyasztás következtében egyre inkább fogy, igy tehát a hiányok természetesek. — Ma, az uj gazdasági év kezdetén és a múltból levont tanulságok alapján igyekszünk a készletek szigorúbb számbavételével és a közellátási igazgatás megjavításával a lehetőséghez mérten zökkenésnélkülwé tenni az ország közellátási ügyeit. Ez a jobb közellátás azonban nem azt jelenti, hogy több jut mindenkinek. Nem szabad elfelejteni, hogy termésünk sokkal több, mint az elmúlt évben, hogy harcbalépésünk folytán szükségleteink növekedtek és nem látva előre az események fordulatát, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a lehetőséghez mérten készleteket gyüjtsünk. A közellátási igazgatás uj rendje — A közellátási igazgatásnak jelenlegi »endszerét továbbfejlesztjük. Az első lépés a járási közellátásügyi ellenőrök beállítása. A jövőben fokozottan figyelembe vesszük az egyes magyar tájegységek különös szempontjait. (Helyeslés.) E célból az országot közellátási körzetekre osztjuk. Ezeket a körzeteket egy-egy lehetőleg onnan származó és a gyakorlati életet tökéletesen ismerő tisztviselő intézi, akinek kötelessége lesz körzetének minden apró ügyével is foglalkozni. Mindezen intézkedésekre azonban csak akkor kerül sor, amikor a cséplés eredményei alapján a termés számbavétele megtörtént. Addig kénytelen vagyok a jelenlegi rendszert megtartani. E rendszerrel kívánom a mezőgazdasági termelés fokozását elősegíteni és eltüntetni azokat az akadályokat, amelyek a fokozottabb termelés útjában vannak. — A honvédség ügyeinek ellátására külön főosztályt létesítek. Ehhez kapcsolódik mindazon intézmények ellátása, amelyek egyrészt a belső rend fenntartását végzik, másrészt olyan termelőüzemek s amelyeknek nyugalma és termelőképessége fenntartására feltétlenül .szükség van. — Jobb közellátási igazgatásra és tisztul- tabl\ a nemzeti közösség tudatában átalakult felfogásra van szükség, amely a fegyelem, az áldozatkészség és a takarékosság három pillérén épül fel. Lássa be mindenki, hogy a való események és a valóságos helyzet elől nem menekülhetünk, ha stuccként homokba dugjuk a fejünket és megvárjuk, amig a vihar elvonul a fejünk felett. De nem szabad tűrnünk azt sem, hogy egyesek ragadozók módjára kikezdjék tehetetlen áldozataikat. Fel kell ébresszük mindenkiben az öntudatot és a legnagyobb eréliyel kell őrködnünk a közellátás zavartalanságának biztosítása felett. Fel kell rázzuk a közömbösöket, csak önérdekre nézőket és a legkíméletlenebbül le kell csapnunk a ragadozókra, mert ezek gyengítik a belső frontot, amelynek tartása éppen olyan fontos, mint vitéz katonáink által tartott győzelmes külső front. — Végigéltem a világháborút és az utána következő összeontlást. Nagyon jól ismerem minden következményét annak a bomlasztó propagandának, amely a nemzet belső életerejét veszélyezteti. Hogy megismétlődését elkerüljük, minden meg kell tennünk. KI vagyok szánva arra, hogy a belső front védelmében a rendbontókkal szemben a legkíméletlenebbül eljárok a területemen. Kint harcoló katonáink legyenek nyugodtak. A nagy tetszéssel és lelkes tapssal fogadott miniszteri felszólalás után több interpelláció hangzott el, majd Szinyei-Merse Jenő kuluszminiszter szólalt fel. Válaszában mindenekelőtt hálás köszönetét mondott az országos pártelnök üdvözlő szavaiért, majd a párt nyilvánossága előtt is megköszönte a miniszterelnöknek azt a kitüntető bizalmát, amellyel a megüresedett kultuszminiszteri tárca élére előterjesztette. Az értekezlet után a párt tagjai közös vacsorán vettek részt. A vacsorán vitéz Váczy György a párt tagjainak nevében meleghangú pohárköszöntövel éltette Lossonczy Istvánt és Szityjci-Merse Jenöt miniszteri kinevezésük alkalmából. A pohárköszöntőre Szinyei-Merse Jenő válaszolt és mondott köszönetét az irántuk megnyilvánult bizalomért. Ezután Czerman Antal Hómon Bálintot köszöntötte abból az alkalomból, hogy magas kitüntetésben részesült. Hótnan Bálint válaszában mindenekelőtt a miniszterelnöknek az értekezleten hozzáintézett szavaival foglalkozott. Megerősítette azt, hogy történelmi szemléletük kezdettől azonos volt. A nagy kérdések az irányelvek, ezekből kell közös szemléletet alakítanunk. Ez a magyarság minden fiának kötelessége. Egy táborba kell tömörülnie a magyarságnak. először. Csodálkoztunk, hogy egyetlen szállodában sem jár a lift. Nem mintha mindegyik rossz lenne, hanem mert takarékoskodni kell a villanyárammal. Nincsen sehol melegvíz. Télen egyetlen szállodai szobát sem fűtöttek. Nincs szén. Tehát nincs gáz sem. Csak reggel 7 és 8 között, úgyszintén este ugyanebben az órában lehet valamit főzni gázzal. Lyonnak különben egyéni panaszai is vannak. A selyemgyárak állnak. A többi üzemek is a legnagyobb nehézségekkel küzköd- nek. Nincs szén', nincs nyersanyag és nincsen munkás. De nem tudjuk sajnálni Loynt. Ez a nagy gyárváros, egyforma házaival, színtelen utcasoraival nem kedvelteti meg magát az idegennel. Nem találjuk meg benne a franciás könnyedtséget, a kedves bájt. Fájdalom nélkül veszünk tőle búcsút és a zsúfolt vonatban állni kényszerülünk az uj fürdővárosig, Vichy-ig. Vichy azonban megérte az áldozatot. Szállodai szoba ugyan itt sincsen, itt is csak biciklitaxik járnak, sorbaállanak az emberek kekszéit, mozi vagy színházjegyért, sőt még a vichy-i gyoinorpasztillákért is verekedni keli: — de a város lenyűgözően kedves. Már a megérkezés pillanatai napsugaras, montmartrei varázsu, riviérai színekkel ékesített városnegyedekkel fogadnak. A kicsiny, de kedves tér á pályaudvar előtt lehetne akárhol Dél-Franciaországban. A Rue de Parist, mely Vichy szivéig vezeti az idegent, már a neve folytán is megtalálhatjuk vagy ezer városban és faluban. Egyelőn* még nem merészkedünk tovább befelé, mert a Place de la Gare szálloda-elhelyező központja fogva tart. Regényeket mesélnek a szobahiányról. Állandóan detektívek ellenőrzik a szállodákat és aki nem tudja kellően megokolni, miért tartózkodik az embertelenül zsúfolt városban, annak visszavonhatatlanul mennie kell. Különösen a franciáknak kell gyakran költözködniök. Az idegenek vagy diplomaták, vagy újságírók. Ezeknek mindenképpen helyet kell valahogyan szorítani. Végre későn este a Hotel de la Gran Bretagne-ban sikerült szobát kapnom. Ezt a „Uran“ szócskát egészen nyugodtan törölni lehetne — mondotta mosolyogva a bicikli- taxisom, miközben felpakolta a csomagjaimat. Azonnal megismerte rajtam a tengely- állampolgárt. Helyetfoglaltam a furcsa alkotmányban és a következő pillanatban repültünk a Casino des Fleurs felé- Sikerült végre megérkeznem a világ legérdekesebb fővárosába. HOLLÓ JÓZSEF Nagysikerű magyar estet rendeztek Halléban Nyirő Józseffel foglalkozik egy vezető német folyóirat Berlin, julius 10. (MTI.) A Halle-W itten- bergi Magyar Egyesület az Auslandamt der Dozentenschaft közreműködésével julius S-é® igen jól sikerült magyar estet rendezett. A műsort, a Dozentenschaft vezetője nyitotta meg, majd Harsányt András dr.. a haliri egy* tém magyar lektora beszélt a magyar népzenéről. Utána Bertalan Imre magyar darabokat adott elő. A jólsikerült est Pálfy Miklósnak. a Magyar Egylet elnökének zárszavaival ért véget. A Leipziger Illustrierte Zeitung június 25-i számában megszólaltatja Nyirő Józsefet, akinek életrajzát közli, majd kiemeli, hogy ő nyitotta meg Lipcsében a baráti nemzetei Íróinak előadássorozatát. A lap közli Nyíri József „Has rote Seidentuch“ című elbeszélését is. A szerző fényképe is megjelent a cikk mellett. Ezután a székelyek életéről ir érdekes részleteket a lop. — Szénnéégett raktárában egy budapesti festéknagykereskedő. Budapestről jelenti a Magyar Országos Tudósító: Csütörtök este fél 7 órakor a Rózsa-utca 81. számú házban halálos szerencsétlen* ég történt. Tamás li- vadar festéknagykereskedö a pincében lévő raktárban nyílt tűzön gyantát olvasztott. Közben baleset érte. Egyik alkalmazottja, Vajda Jenő lement a pincébe, hogy segítségére legyen. Az ajtón füst és láng tört ki. Tűzoltókat hívtak, akik eloltották a tüzet, de Tamás Tivadaron már nem lehetett segíteni. A kereskedő szénnéégett. A vizsgálat megindult. Vichy irigyli a német megszállás alatt élő Párist Élelmezési és szállodamizéiiák Patain marsall országában. Ma már minden francia tisztában V3n azzal, hogy az angolok beugratták őket Ahogy Bardonecchia után elhagyjuk az olasz-francia határt, különös és csendes világ fogad. A háborús Olaszország katonai felkészültsége után meglepetésként hat a kizárólagos „civil élet“. Modane—Chamhery—- Lyon—Vichy—Marseille—Toulon útvonalon csak Toulonban sikerült fe’fedeznl katonákat, nemkülönben a Vichy-i hadügyminisztériumban. Leszerelt, letargiába sülyedt ország benyomását szerezzük az első napokban. A határon kapott élelmiszerjegyek hátán propagandairat világosit fel, hogy a francia állam millióknak ad naponta ingyen regge’it és ebédet. Különösen a gyermekekről gondoskodnak. „Franciaország ismét nagy lesz és gyermekeinknek szebb jövőt kell előkészítenünk“, — mondja Petain marsall; a népszerű államfő. Hiába van azonban élelmiszerjegyünk, kenyeret például nem vásárolhatunk, mert az csak déli 12 órakor kapható. így reggeli nélkül robogtunk tovább Mo- dane-ból Chambery felé. Ez a kicsiny városka, de nagy vasúti gócpont könnyű, nagyon könnyű ebéddel várt ránk. Levés, rántott hagyma és sajt volt a menü. ízletes volt mindhárom, csupán tarta'om nélküli. A legismertebb francia vicc is erről szól. Mit csinálunk ebéd után ? Törjük a fejünket hová menjünk — jóllakni. A vasúton az étkező kocsi előtt sorban állnak az emberek és reménykednek, hogy a három sorozatból talán megmarad egy jegy, mert már az indulás előtt az összes helyjegyeket elkapkodták. Egy napra megállunk Aix les Bains-ben, ahol nemvárt tömegeket találunk. Ezek természetesen nem nyaralók, hanem még az egy éves összeomlás szomorú menekültjei, ötmii ió ember menekült el a németek által i megszállt területről, különösen Párisból. Ennélfogva mindenütt kétségbeejtő a zsúfoltság. Szállodában, étteremben, vonaton. Az újságok még most is eltűntek után kutatnak. Tizezerszámra vannak olyan gyermekek. akik elvesztették szüleiket. Pedig Paris helyzete mindenki előtt irigylésre méltó. Az ottani élelmezési helyzet 'tökéletesnek mondható. Irigylik azokat, akik neun lettek áldozatai a hisztérikus menekülési tébolynak. A megszállt Francia- országból jó hírek érkeznek. A német katonák udvariasak, emberségesek, szívélyesek. Az évtizedes gyűlöletet mindenképen fel keli tehát számolni. Petain marsai szavai, a szűkszavú Darlan tengernagy kijelentései ráirányítják a közvélemény figyelmét a csatornán túli igazi ellenségre. Röpcédulákat nyomnak a kezünkbe. Rajtuk Churchill és Napoleon idézetek. Ma minden francia tisztában van azzal, hogy az angolok ocsmány módon beugratták és becsapták őket. Az el- . hagyott szerető gyűlöletével gondolnak az angolszászokra. Búcsúzunk azonban Aix les Bains-töl. A ~ • « Lác d'Bourget partján robog velünk a vasút. Hatalmas, 28 kerekű vilSanymozdonyok húzzák á zsúfolt kocsikat? A tó apró fodrai, a kiépített, majd vadregényesen elhagyott partrészek varázslatossá teszik ezt a szép vidéket. Csak a föld nincsen eléggé megművelve. Itt vannak a régi francia bűnök. A mezőgazdaság elhanyagoltsága, az ipar természetellenes istápolása, a gyarmatokra való egészségtelen támaszkodás. Most nincs elég vetőmag, nincs eszköz a föld megművelésére — és nincs elegendő ember! Németországban másfélmillió hadifogoly van még, — sóhajtják mellettem az uti- társaim. Ez az embertömeg sokat tehe: ne, de nem mindent. Az itthoniaknak is keU dolgozniok. Ezt meg is teszik, igy az idei termés a sok akadály ellenére, is kielégítő lesz és jobb. mjnt a békebeli. Ez a vallomás egyúttal megmutatja azt is, hogy kellő megmunkálás esetén mit lehetett volna kihozni az áldott francia földből. Lyon elképzelhetetlen zsúfoltsággal fogadott. Egy teljes napig tartott, mig sikerült egy harmadrangú szállodában helyet kapnunk. Itt ismerkedtünk meg a francia élet apróbb titkaival és lemondásaival. A biciklitaxit, a velo-cars-t, benzinnel hajtott autó teljességgel ismetlen lévén, itt próbáltuk ki
