Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-07 / 151. szám

A román újságírók mostanában tanulmányúton vannak Szlovákiában. A szlovák sajtó beszámolóira ad választ az ,,Uj Magyarság" 1942 julius 5-iki számának vezércikkében Milotay István, a kiváló közíró. Cikkében megállapítja:

„Egész Középeurópa számára igaz fel- szabadulást jelentett, mikor a német és olasz feltámadás a Benesék és Titulescuék kisantantját széjjelzuzta s ime, máris vannak, akik azt hiszik, arról álmodnak, hogy as uj Európa megalapozását egy uj kis- antant összetákolásával kell kezdeni, elősegíteni. Azt hiszik, hogy egy Ilyen uj kis- antantra van szükség, amely tovább sóhajtja a régi Európa álmait, tovább táplálja annak gyűlölködő lelkét s amely a szomszédok uj bekerítéséről suttog s a velük szemben való uj bosszúállóéról és leszámolásról

Milotay István e megállapitás után a következőket irja:

Román újságírók úgynevezett tanulmány- utón járnak mostanában Szlovákiában s ezt az alkalmat a szlovák sajtó és a szlovák közvélemény nagy szimpátiatüntetésekre használja fel Románia mellett. Ehhez nekünk nem is volna, nem is lehetne semmi hozzászólásunk. Természetes dolog, hogy mindenki aziránt érez és aziránt nyilvánít rokonszenvet, aki neki tetszik. Sőt tovább megyünk, az uj európai, az uj középeurópai együttérzés szempontjából, még örülni is tudnánk ennek a harátkozásnak, ennek az együttérzésnek, mint ahogy ugyanígy örülnénk a német—francia vagy az olasz—francia, vagy ugyanígy örülünk is a finn és német, vagy a norvég és német együttérzésnek. De szlovák és román részről ez a barátkozó«, ez a rokonszenv nyilvánítás nem áll meg ezen a természetes és az uj Európa szempontjából szükségszerű határvonalon. Nemcsak az egymás lránt való barátságban, de egy harmadik elleni gyűlölködésben keresi igazibb megnyilvánulását. Lehet, sőt válószinü, hogy a szlovák közvélemény, sőt maguk bizonyos kormánytényezők sem osztoznak ebben a gyülöletkeltő irányzatban, de ugylátszik, hogy az ö hangjukat Is elnyomja a szenvedély szava. A szlovák lapokban, amelyek ezt a barátkozást hirdetik és magyarázzák. kivétel nélkül ez az irányzatos- eág, ez a lelki beállítottság szólal meg leplezetlen őszinteséggel és élességgel. Ugyanezt a gyűlölködő hangot üti meg úgyszólván hónapok óta a bukaresti román sajtó is.

A pozsonyi román vendéglátás alkalmából a Slovak, a Gardista, vagy a Slovenska Politika például, mikor a szlovák—román együttérzést hangoztatja és magasztalja, ugyanakkor ünnepli azt a szlovák—román sorsközösséget is, amely a két nép vezérelt annakidején már a múltban, a szegedi várbörtönökben, egymás karjaiba hajtotta. Nem uj barátság, nem uj összeköttetés ez — mondja a Gardista. — A régi Magyarországon a szlovákok és az erdélyi románok vállat vállhoz vetve küzdöttek, közös volt az elnyomás, melyet szenvedniük kellett s közös a harc is az elnyomással szemben. A két nép érdekei és kívánságai, törekvései a közös ellenséggel szemben — Írják tovább — ma is fennállanak. Annyira — teszi hozzá a Slovak, — hogy a vezérekben oithatallanul ég a remény aziránt, hogy kívánságaik előbb utóbb teljesülésbe is fognak menni.

íme. ez csakugyan őszinte beszéd és őszinte vallomás. Eszerint a románoknak és szlovákoknak továbbra is harcra készen kell áJi- nlok a gyűlölt közös ellenséggel szemben s mindazt a gyűlöletet és azokat az. abszurd Igényeket és követeléseket, amelyeket a régi Európából, a heiiesi Európából és a még azelőtti Európából magukkal hoz.tak, az uj Európa kapui előtt se rakhatják le, azokról le nem mondhatnak semmiféle uj európai együttműködés kedvéért.

Igazán céltalan dolog lenne, ha a magunk részéről is fel akarnánk idézni azokat az Időket, mikor ennek a gyűlölködő szel eninek égy-egy román vagy szlovák képviselőjét a régi Magyarországon ilyen vagy olyan enyhe fogházbüntetéssel sújtották. Ha sebeket akarnánk ml is fölszaggatni, felidézhetnénk a trianoni húsz esztendő olyan rémségeit, a

Nagykereskedés részére központi fekvésű üzlethelyiséget keresünk

azonnaira

(lehet udvarban). Közvetítőt dija- I zunk. C'im a kiadóban.

magyar kisebbséggel szemben tanúsított közös harc és közös szolidaritás olyan rémtetteit, amelyek mellett a szegedi fogház élményei igazán gyerekjátékszámba mennek. De Magyarország, a magyar közvélemény, akármennyi önmegtartóztatásba kerül is, nem akar erre az utra lépni. Mi nem lihegünk bosszút senki ellen és nem akarunk senkit se bekeríteni. Nekünk ma minden figyelmünk egy sokkal nagyobb ügyre, egy sokkal nagyobb célra, egy igazán mindnyájunkkal, az egész vajúdó Európával közös nagy érdekre irányul: annak az óriási frontnak érdekeire, amelynek győzelme mindnyájunkra nézve csakugyan élet-halál kérdés. Ha nem Is akarunk vagy nem is tudunk mindent elfelejteni, mindent megpróbálunk, hogy béketiirésscl, önfegyelmezéasel, a múlt vagy a jelen háttérbe szorításával szolgá'juk

ennek a küzdelemnek esélyeit, egy mindnyájunkkal közös ellenséggel szemben. Ezt a szellemet, ezt az erkölcsiséget képviseltük a mult világháborúban is s ezt akarjuk az uj Európában is képviselni és érvényesíteni. Úgy érezzük, ha nem ezt tennők, magunk is bcállanánk abba a bizonyos második front ba, amelyet a nagy közös háborús front mögött a régi Európa hívei, a szovjet bol- sevizmus és az angolszász demokrácia ügynökei olyan buzgalommal próbálnak életre hivna: a hajtogatás, az uszitás, a gyűlölködés, a lelki, erkölcsi és politikai szabotázs frontjába.

A mi hallgatásunk azonban s azt hisszük, ebben az egész magyar közvélemény egyetért velünk, nem jelent se gyávaságot, se megalázkodást, csak rendíthetetlen bizalmat a magunk igazságában s az uj Európa igazságaiban. De ugyanilyen bizalmat a magunk erejében és érdekeiben is, amelyek az uj Európa érdekeivel ugyancsak' életre-ha- lálra közösek.

holmány volt, de tény az is, hogy az ezzel kapcsolatban elmondott nagy veszteségekről szóló célzások merő kitalálások, kétségtelenül az ellenséges propagandától származnak, mert ezzel a régi világháborúban egyéb ként ismeretes fogással igyekeznek egyfelől rémületet terjeszteni, részint ilyen hazugságokkal akarják a nemzet lelki erejét fokozatosan megrontani.

A közbiztonság szerveinek máris sikerült nyomára jutnia a bomlasztó szervek egyik tagjának, aki néhány nap óta elképpesztő mértékben terjesztett merőben kitalált hazug híreket a fővárosban és környékén a m. kir. honvédség veszteségeiről.

zászlót Szalay Lajosné. a MANSz pesti csoportjának elnöke adta át szép beszéd kíséretében. Az ereklyés országzászló felavatása után a levente-zászlót adták át ünnepélyesen. A délelőtti ünnepségeket a leventck, tűzharcosok és egyesületek diszmenete zárta be.

Az ünnepélyen több más előkelőség sorában ott volt csiktapolczai vitéz Uázár Ka; oly testörezredes, akinek hetedik dédapja vezette annakidején Madéfalváról ugyanazoknak a székelyeknek őseit, akik most a Délvidéken letelepedtek.

Délután három órakor nagyszabású szabadtéri látványosságra került sor. Ezer székely telepes „Dalol a tengerszem“ eimmel lenyűgöző életképet mutatott be. A szivet- szemet egyaránt gyönyörködtető szabadtéri játék felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg Bácsjózseffalva és testvértelepei nagy ünnepének résztvevőit.

Ugyancsak délután szólalt meg Székely Albert máris messzeföldön nevezetes zenető kútja. Az egyszerű székely ember, aki kezdetleges szerszámaival már két pompás, mozgó figurákkal felszerelt faórát remekelt s bugóhangu orgonát is készített, legújabb mestermüvét „Bonezos-kutnab“ keresztelte el. így fejezte ki háláját aziránt, aki talan a legtöbbet tette a bukovinai székeiye< ügyéért.

A „Bonczos-kut“ nyolc ősrégi székely és egyházi éneket játsz.ik, messzehalló hangon, valahányszor egy-egy vödör vizet felhúznak ... Nagyszerűen jelképezik ezek a nóták. hogy a madéfalvi veszedelem mcnekidt- jeínek ivadékait hitük és daluk tartotta meg magyarnak az ujabbkori veszedelmek idején ...

Jó ára és jé hirdetés alapja a Jo Üzletmenetnek.

A MAGYAR SORS - NAPIPAR ANCSA:

Ha nem vágjunk is egyvélemé- nyiiek, magyarok maradunk azért mégis mindnyájan, mit soha sem kell felednünk.

Széchenyi

MA:

MÚZEUMOK:

Botanikus Muzeum a Botanikus Kertben. (Majális-utca.)

Az Országos Történelmi Ereklye Múzeum eddig még ki nem állított anyagának rendezése miatt a gyűjtemény további intézkedésig zárva van. j.

Erdélyi Nemzeti Muzeum (Bástyautca 2. szám.) Nyitva: délelőtt 9—1-ig. Megtekinthetők: őskort, római, népvándorlás- és honfoglaláskort gyűjtemények, római és középkori kőtár. Képtár, fegyvertár és • éremtár

MOZIELÖADASOK:

CAPITOL: Miért? (Magyar.) EDISON: Két fogoly. (Magyar.) EGYETEM: Pénz beszél. (Magyar.) RIO: Európa nem válaszol. (Magyar.)

ROYAL: Leányálmok.

URÁNIA: Oroszlánkölykök.

SZOLGALATOS G YÓGY SZEKTA RAK:

Egyszarvú gyógyszertár, Mátyás király-tér 9. Távbeszélő 32-23. — Demeter gyógyszertár, Mussolini-ut 2. Távbeszélő: 13-49. — Hargita gyógy szertár, Horthy Miklós-ut 1. Távbeszélő: 21-55. — Cseresznyés gyógyszertár, Hitler-tér 13.

— Berlinbe érkezett » bolgár pénzügyminiszter. Berlinből jelentik: A Német Távirati Iroda jelenti: Bozsilov bolgár pénzügyminiszter Schweerin von Krossigk gróf, birodalmi pénzügyminiszter látogatásának viszonzásaképpen, hétfőn reggel többnapos látogatásra Berlinbe érkezett.

— Széki Miklós dr. a kolozsborsai járás tij főszolgabírója. A belügyminiszter Széki Miklós dr. kolozsvári lakost kolozsborsa fő- szolgabirájává nevezte ki. A fiatal, kitünően képzett közigazgatási szakember régi kolozsvári család sarja. Működése elé nagy reményekkel tekintenek hivatali felettesei s a kolozsborsai járás lakossága is. Az uj főszolgabíró már át is vette kivitalát. Ezzel egyidejűleg a belügyminiszter Bartha János körjegyzőt a nagysebesi körjegyzőséghez körjegyzővé, Szentirmai Gyulát pedig a drági körjegyzőséghez körjegyzővé nevezte ki.

— Heves hóviharok dühöng ének Brazília legmelegebb vidékein. Rio de Janeiróból jo-Ienti á Magyar Távirati Iroda: Brazília délkeleti részéből heves hóviharokról érkeznek tudósítások. Ezekén a vidékeken a fűtés teljesen ismeretlen éppen az eddigi rendkívül meleg éghajlati viszonyok miatt. Sokhelyütt a hóréteg másfél méter. Több iskolát be kellett zárni.

— Tanácselnöki kinevezések a kolozsvári törvényszéken. A Kormányzó Ur az igazságügyminiszter előterjesztésére dr. Tusa Jer.ó, kolozsvári kir. törvényszéki bitót a kolozsvári kir. törvényszékhez tanácselnökké, dr. Vajda Béla kir. törvényszéki bírót a kolozsvári kir. törvényszékhez tanácselnökké nevezte ki.

— Szivenszurta magát Marosvásárhelyen egy nyugalmazott csendörtiszthelyettes. Marosvásárhelyi tudósítónk jelenti: Jány Tivadar nyugállományú csendörtiszthelyettes vasárnap délután családi egyenetlenség miatt egy konyhakéssel szivenszurta magát. Súlyos sérülésekkel kórházba szállították, az orvosok véleménye szerint azonban valószínűleg meg lehet menteni az életnek.----------------—————r—~

Az ellenség1 szolgálatában álló rémhírfcerj eszi őket felt ártalmai« lanná a budapesti rendőrség

Budapest, julius 6. Néhány nap óta több oldalról olyan jelentések érkeznek, amelyek arra mutatnak, hogy az ellenséges propaganda mindeddig nem alkalmazott módszerrel kísérletezik a fővárosban és környékén. Néhány megfizetett, vagy lelkiismeretlen egyén — kétségtelenül rémületkeltés céljából — hazatért katonának mondva magát, érintkezést keres hadbavonultak családtagjaival és részvétét, fejezve ki, harctéren küzdő hozzátartozóik halálhírét közli. Mindehhez rendszerint hozzáfűz nagyarányú háborús veszteségekről szóló, vagy egyéb természetű lehangoló megjegyzést is.

Miután az eddigi esetekben egytöl-egyig kiderült, hogy a közölt halálesetek hire koBácsjózseffalva, július 6. (MTI). A kétezer lakosú Bácsjózseffalvn községben., amelybe egy esztendővel ezelőtt 211 székely telepesrsaládot és 27 vitézi családot telepítettek, nagy ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy egy észtem’ó'vel ezelőtt jöttek a Délvidékre a bukovinai székelyek. Mint az ünnepségre készített meghívó mondja. „meg akarják köszönni a Gondviselésnek, a honvédségnek és a telepítési kormánybiz- tcsság vezetőjének, amelyek a bukovinai törzseket védték és vezették, hogy a kétszá’- éves bukovinai nagy éjszaka után ide juthattak a Délvidékre, ebbe a nagy menyországba".

Az ünnepségen valamennyi bácskai teie- pesközség képviselője megjelent. Vasárnap az egész falu zászlódiszbe öltözött. Diadalkapu várta a vendégeket. A vasúti állomáson a rendezöbizottság, a levente-diszszázad és a zenekar várta az igen nagy számban érkező vendégeket. Sokan jöttek Délvidék különböző részeiről, hogy osztozzanak a- székelyek nagy örömében. Az ünnepség fényét az is emelte, hogy ugyanakkor szentelték fel azt az ereklyés országzászlót, amelyet a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pesti csoportja ajándékozott, valamint azt a levente-zászlót, amelyet az adonyi levente- csapat küldött.

Az ünnepség délelőtt 9 órakor tábori misével kezdődött, amelyet Ijjas József dr érseki helynök mutatott be. A tábori misén tpbb- ezer főnyi tömeg jelent meg. Mindenütt nemzetiszinü zászlók lengtek. Az érseki helynök megható beszédében utalt arra, hogy az. Ur Isten meghallgatta a bukovinai székelyek imádságát. Honvédőink dicső fegyvereinek és Istennek köszönhető, hogy haza jöhettek arra az áldott földre, amely tárt karokkal várta, $hol nagy szükség van r'A* juk, hogy erősítsék a tiszta magyarságot.

A tábori mise után felszentelték a? ciek- lyés országzászlót, amely előtt s’imon Já.ios dr. topolyai szolgabiró mondott beszédet, A

\

Egész napot betöltő ünnepséggel ülték meg hazatérésük első évfordulóját a Bácskában letelepedett bukovinai székelyek