Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-28 / 169. szám

€

Másodszor az uj bekerítésről!

Az „Uj Magyarság" vasárnapi számában Mílotay István másodszor ir már vezércikket arról a furcsa játékról, ami szlovák és román részről folyik s ami erősen emlékeztet szellemében és módszereiben a kisantant dicstelenül letűnt idejére. A rendkívül érdekes cikkből az alábbi részleteket közöljük;

Egyik múltkori cikkünkben rámutattunk már, hogy miközben a tengelyhatalmak és szövetségeseik a messze keleten döntő erőfeszítéseket tesznek a közös győzelem céljaiért, ugyanakkor a nagy. közös front mögött román és szlovák részről kísérletek történnek annak a szellemnek feltámasztására, amely a Versailles! és trianoni békediktátumok után a nyugati demokráciák s a nép- szövetség uralni céljait szolgálta. Szlovák és román lapszemclvényekkel bizonyítottuk, bogy milyen erők milyen célzatokkal dolgoznak annak a bizonyos második frontnak érdekében, amelyet a szovjet és az angolszász hatalmak fegyveres hadseregek alakjában sehogysem bírnak ugyan megva'ósí- tani, de annál elszántakban és annál kifogyhatatlanabb leleményességgel próbálnak más eszközökkel más formában életrekelteni és szerephez juttatni.

Arról beszéltünk, hogy a szé tóm lőtt Csehszlovákia és a bécsi döntéssel megnyirbált Nagyrománia lelke, amely a népek gyűlölködéséből, bekerítéséből és örök viszálykodásából született meg és abból táplálkozott húsz éven keresztül, most újra feltámadt és újra beállt a szovjet—angolszász tervek vonalába, melyeket húsz éven át olyan sikerrel és olyan buzgalommal támogatott. Ezek a szlovák és román lapszemelvények s a szlovák és román közvélemény bizonyos másfajta megnyilatkozásaival együtt mind azt bizonyítják, hogy Pozsonyban és Bukarestben Is uj kisantant alakításán törik a fejüket, amelynek éle egyelőre csak Magyar- ország ellen Irányul ugyan, de végeredményben az egész közös európai tengelyfrontot is hátbatámadással fenyegeti. Hogy' nem alap nélkül érintettük a szlovák és román irrédéntatüntetések ilyen célzatát, jellemzőén tanúsítja a pozsonyi „Orenzhote" egyik legutóbbi cikke, amely „Politik der Bewehrung" ein» alatt ugyanezekkel a tünetekkel foglalkozik.

A szlovákiai német kisebbség hivatalos lapja, amelynek beriini kapcsolatai eléggé Ismeretesek, Németország uj európai szerepével és hivatásával kapcsolatban többek közt ezeket irja: „Akik önzó' okokból megkísérelnék, hogy felújítsanak egy régi vitát, alapjában véve Európa közös ügye ellen vétenek, Az európai uépközösség mindenekelőtt nem tűr semmiféle három- vagy négyszögféle uj alakulatot. A kisantant éppúgy meghalt, mint a régi stilusu népszövetség és a versoillesi diktátum. Nagy önmegtagadás szükséges ugy an a neheztelés leküzdéséhez és a még tisztázatlan kérdéseknek jobb időre való elhalasztásához — amelyek elvégre mégis csak másodrendű jelentőséggel bírnak —, de gondolják meg azok, akikre ez vonatkozik, hogy ez az önmegtagadás az uj Európába való belépőjegyüket biztosítja!“

Akár visszhang ez a cikk a mi múltkori megállapításainkra, akár spontán megnyilatkozása ugyanannak a felfogásnak, egyformán örülünk neki, mert mind a két esetben szinte szóról-szóra ugyanazt a mienké- vel azonos álláspontot tükrözteti.

Ez nem is lehet másképpen. A német birodalomnak vagy Olaszországnak érdekei ebben a kérdésben hajszálra egyeznek Magyarország érdekeivel. A fegyvere* front mögött Versailles és Trianon szellemét uj életre kelteni, a háború frontja mögött a gyűlölet, a heccelödés, a kihívás, a fenyegetés frontját megszervezni másokkal szemben, akik ugyanazokért a nagy közös célokért küzdenek, ez csak a nevető harmadiknak: az angolszász—szovjet szövetségesnek érdekeit szolgálhatja.

Nem tudjuk, lesz-e hatása annak a józan hangnak s annak a józan ligyebneztetésnek, mely a pozsonyi német lap hasábjain megszólalt, Egyelőre annyit látunk, hogy a román és szlovák sajtóban és rádióban nemcsak, hogyr nem csillapodtak le ezek a szenvedélyek és ezek a fenyegetések, de egyre követelöbb, egyre türelmetlenebb jelleget öltenek. Nem akarunk foglalkozni azokkal a régi. igazán gyerekes vitákkal és dajkamesékkel, amelyek a Hunyadiakat éppúgy a román nép hőseinek könyvelik el, mint a Szilágyiakat és a Ivinlzsieket. Mert most már a szlovák sajtó, élén a „Gardista“ elinii lappal, buzgón előljár a magyar történelem nagyjainak ilyen szétosztogatásában, amikor a Hunyadiakat és a Kinizsieket azért kárhoztatja, mert „román létükre" segítettek annakidején Magyarországot, mint nagyhatalmat konszolidálni.

Ugyanakkor a pozsonyi rádió a száz év előtti ni-gyár sajtóviszonyok ismertetésével kapcsolatban vad és szenvedélyes kirohanást

intéz Magy'arország elten s a türelmetlen, ».indent erőszakosan magyarosítani akaró magyar nemesség ellen, amely' Sturékat, Csaplovicsékat, Kolláré kai s a szlovák öntudat többi hőseit annyira üldözte. A pozsonyi rádió persze elfelejti hozzátenni, hogy ez a magyar „üldözés“ sohase a szlovák nép ellen, nem a szlovák kultúra és nem a szlovák öntudat ellen irányult, hanem azok ellen a vezérek ellen, akik mindnyájan a pánszláv gondolat hivel és agitátorai voltak s a csehekkel és oroszokkal való barátságéi és egyesülést állították oda a szlovák nép és a szlovák politika legmagasabb céljának.

Hog.v ennek a pánszláv gondolatnak mi köze van a mai szlovák második frontnak munkájához, arra még visszatérünk, de hogy a szlovák és román sajtóban ennek a második frontnak lelke és szava szólal meg, azt talán eléggé bizonyítják a „Gardista", a „Narotln? Noviny“, vagy a „Slovenska Politika" eilvkei, amelyek következetesen abban a végszóban csendülnek ki, hogy Szlovákia kész karddal kezében a maga jogait megvédeni és érvényesíteni. Hogy kikkel szemben, ez az eddigiek után egészen nyilvánvaló. A pozsonyi rádió előadásai a multszázadelejei magyar—szlovák üldözésekről ezzel végződnek: „Csatlós tábornok főparancsnoksága alatt nagyszerűen felszerelt szlovák hadsereg áll rendelkezésünkre és ez a hadsereg felkészült feladatának elvégzésére!“ A Slovenska Politika a horvát—szlovák jóviszonyt magasztaló cikkét más szavakkal, de ugyanezzel a fenyegető kijelentéssel zárja: „Szlovákia azokat, akik jó szívvel jönnek, szívélyesen fogadja, azoknak azonban, akik karddal támadnak rá(7!) útjába áll."

Hogy román részről most sem máradnak megfelelő visszhang nélkül ezek a fogadkozások és ezek a fenyegetések, az tatán magától értetődik. Az „Universul“ például I. Ferdinánd király emlékezetét ünnepelve, visszaidézi az elmúlt, világháború eseményeit és ezt irja: „Népünknek akkor szenvednie kellett, meg kellett hajolnia az ellenséges

T940 március 2-án, röviddel az oröíz-flrm háború lezárása előtt, az akkor angolbarátfiak

ismert oslói „Afienpoeten" következő jellemző szavakat irta Moszkva katonai és hadászati intézkedéseiről az Északi Jegestenger pártján: „Oroszország eél ja az Északi Jegestenger és az At lanti-óeéáu északi részei fölötti teljes uralom. Ezt a célt az utóbbi időben mindenáron el akarta érni és az Északi Jegestenger felé tett lépéseinek határozottan katonai jellege van."'

Északon már régebben felismerték a Szovjet felől fenyegető veszélyt, minthogy az oroszok feltűnő szorgalmasan igyekeztek berendezkedni az Északi Jegestenger meketti területeken. Kreml ravasz mai természetesen ngy nyilatkoztak, hogy ennek a mozgalmas életnek kereskedelmi okai vannak. Pedig már Nagy Péter sokat foglalkozott az északkal. „Ha az Északi Jegest enge mii beszélek, mini kereskedő gondolkozók.“

Ennek a kereskedelmi érdeklődésnek jelentősége az akkori szőrmekereskedclemben rejlik. Az Északi Jeges tenger azonban későbben elvesztette jelentőségét mint kereskedelmi ut, mert az oroszok másfelé vezették külkereskedelmüket. Ha most Oroszország bizonyos idő óta az Északi Jegestenger partján kikötőket. rakodóhelyeket »tb. kezdett építeni, annak nem gazdasága, hanem csak katonai*

, hadászati értelme lehetett. Ez a katonai érdeklődés már a világháború előtt megkezdődött. A munkák központja és magva a Mur- matrvasuf, amely Eeningrádot az 1341 km. távolságban fekvő Északi Jegestengerrel köti össze. Ezért hívják az északi Oroszország ütőerének. A nép szája azonban a „könnyek vasutjának“ keresztelte, mert a világháborúban több ezer német és magyar hadifogoly pusztult el építésénél, akik az északi éghajlat miatt rengeteget szenvedtek és parancsnokaik korbácsa alatt összeestek.

A Murman-vasut jelentősége az utóbbi évtizedekben egyra növekedett. 1925-ben

1.940.000 személyt és 2.552.000 tonna fehérárut szállítottak rajia. Ez a szám 1933-ban

19.310.000 személyre és 10.S59.000 tonna fehérárura emelkedett. Nyolc év alatt tehát a forgalom ötszörösére emelkedett, 1932-ben már szükséges volt a vasúti hálózat megerősítése, oly nagy volt a forgalmi túlterhelés. Naponta átlag 1320 teherkocsit raktak meg é- 901 teherkocsit vettek át. A tehervonatok nettó- súlya naponként átlag 492 tonna volt. Skandináv katonai szakértők kiszámították, hogy a AI urman-vasnt naponta 33 zászlóalj katonát tud szállítani. Az utóbbi években természetesen a szovjet, kormány többszörösen megnagyobbította a vasút hálózatát. A Murman- vasut emelkedő jelentőségét az északi-sarló

. területek lakosságának növekedése is mutat- ' ja. A saorjeţ északi terület fővárosa, Arcbancselekedetek előtt, de irtán fegw rrel kezünkben ütött számunkra a jóvátétel napja!" A „Curentul" pedig a visszaemlékezéssel kapcsolatban azzal fenyeget, hogy: „A román lobogó alatt végül mégis csak helyet fog kapni a román nemzet minden fia, úgy, ahogy azt dicső hadaink akarják." A román rádió viszont a román harci repülés kezdeteiről megemlékezve, dicsőíti az első erdélyi repülőket, „akiknek szelleme egész Erdélyt vi ssza kö ve te li szán! unitra".

Ennél a román—szlovák osszjátéknáí azonban, mely igy a háborús front mögött egy másik háborúra izgat, még érdekesebb egy távolabbról megszólaló visszhang, amely igazi világításba állítja ezt az egész közös készülődést. Ez a visszhang — és ér, ném véletlen! — á tifliszi szovjetrádió hangja, amely a szlovák rokonszenv tagadhatatlan nyomatékával megállapítja, hogy „a szlovákok teljes joggal ugyanazt követelik a maguk magyarországi kisebbséginek, amit ők a magyar kisebbségnek megadnak". A szlovákok megtorlásul a magyar erőszakoskodásra, mondja a tifliszi üzenet, már meg is kezdték a Magyarországgal határos szlovák vidékek megtlsztogatását a gyanús magyar elemektől. Szlovák körök jelentik azt is, fűzi tovább a tifliszi bajtárs, hogy Kárpátalján erős elszakadási mozgalom támadt fel a magyarokkal szemben és abban az esetben, ha Románia és Szlovákia együttesen lépne fel Magyarország ellen. Kárpátalja az elszakadást fegyveres erővel is kivívná.

íme, igy méri le és igy értékeli a pánszóv* jet visszhang a frontmögötti szlovák—román fegyveresörgetést s kezeit dörzsölve állapítja meg, hogy a dolgok jól fejlődnek, a második front egv percet sem mulaszt el a nagy óéi érdekében. S a tifliszi szovjethang ugyanekkor. ugyanennek a célnak javára szabotázsra és fegyverletételre hívja fel a magyar honvédeket.

Lehet ezekután még kétség iránta, kiknek érdeke a gyűlölködésnek, hajtogatásnak es fenyegetésnek az a hadjárata, melyet szlovák és román részről közvetlenül Magyarország, közvetve azonban az egész szövetséges háborús front ellen olyan buzgalommal, annyi következetességgel s oly kétarcú es messzetekintö számítással folytatnak ?

gélsk lakóinak száma .1.920 óta szintén m«g~ öfizörződött.

Murmanszk város is szédületes tempóban fejlődött. Ugyanebben az időben a Kóla-félsziget lakóinak száron 14.500-ról 300.000-re emelkedett. Mttrtrmnszk néhány évvel ezelőtt közigazgatásilag még Leningrádhoz tartozóit, dé most már saját kormányzósága van. 1036- ban helyezték üzembe Mnrmanszk és Pétervár között a közvetlen telefon összeköttetést. Tulajdonképen ettől az évtő! kezdve kezdődik a Muriiian-part kiépítésének fokozása.

A Szovjet-Unió kormánya persze mindig azt hangoztatta, hogy az északi partvidék kiépítése tisztán gazdasági érdekeket szolgál. Az Északi Jegestengeren kellene lezajlani az ország külkereskedelmének. De minden figyelmes szemlélő észrevehette, hogy Moszkvának ezzel a berendezkedéssel sokféle célja van. A legfontosabb volt 'az Atlanti-óceán északi részéhez vezető ut. Már nem egy orosz cár méltatlankodott azért, hogy észak Norvégia jégmentes kikötői az orosz birodalomhoz olv közel és mégis zárva vannak. Ugyanezt gondolta a Szovjet-Űnió is. A Murman-vasut építésének elsősorban az volt a feladata, hogy Pét érvárt összekösse az Északi Jegest enjrer- rel. de valószínűleg több mellékeélt is összekötöttek vele.

A skandináv újságokban többször lehetett olvasni azt az állítást, hogy a Murman-vasut építésének támadó céljai vannak. Hogy ez a támadás csak a fontos északnorvég érc-kikötőkre vonatkozhatott, helyesebben Katáikra, az mindenki előtt világos volt.

A finn-orosz háború eléggé megmutatta, hogy a Szovjet-Unió murman-vidéki érdekei 75 százalékban katonai természetűek. Csak a maradék szolgálta a szovjet külkereskedelmet amely ilyen körülmények közt sohasem tudott igazán kifejlődni. Ma talán még százszor fontosabb volna -Oroszország száméra, ha jégmentes kikötővel rendelkezne az Atlanti-óceán mellett, amelyen keresztül beáradhatna az Ígért brit és északamerikai segítség. De Narvik előtt és az északi-sarkkörön ott adnak a nercet ágyuk. Fiz a tény pedig a bolsevistáknak mind katonai, mind gazdasági számítását egyetlen vonással huzza keresztül.

— Levágta egy csillés hüvelykujját az anyagtömitő gép. Nagybányai tudósítónk jelenti: A kereszthegyi bányában súlyos baleset érte Libik Károly 39 éves csillést. Libik az agyagtőmitést végző gépnél dolgozott, amikor a gépben anyagtorlódás keletkezett. A munkád puszta kézzel belenyúlt a gépbe, hogy megindítsa, a mozgó alkatrészek azonban elkapták balkezének hüvelykujját s először összeroncsolták, majd levágták. A szerencsétlenül járt munkást ae OTI-kojházban vették gondozás alá,

W42* J V C I V & 28

Rémhírek a seitéshus*fogyaszfás korlátozásáról

Budapest, julius 27. (MTI) Egye* községekben, különösen Pest-vármegyében azt a nyugtalanító hirt terjesztik, hogy a télen családonként egyetlen sertést sem lehet levágni fogyasztásra. A közellátásügyi hivatal felhívja a gazdákat, hogy ne adjanak hitelt egeknek a lel kiismeret lenül terjeszteti hírek. nek, amelyek csak arra. alkalmasak, hogy az aratási munka kellős középén nyugtalanságot keltsenek.

ßpp annyira valótlanok és kitaláltak ezek a hírek, mint az egyesek részéről terjesztett egy éb természetű rémhírek is. A >zétldti teügyi kormányzat sem ilyen, sem hasonló rendelkezés kiadását nem tervezi. A közönség tehát ilyen híreknek ne adjon hitelt. A rémhírterjesztés hazaárulás és minden józanul gondolkodó magyar embernek kötelessége, hogy ezeket a konkolyhintőket az illetékes hatóságoknál azonnal feljelentse.

Százhatvonezer francia munkás dolgozik Németországban

Vlchy, Julius 25. (Búd. Tud.) A francia munkásoknak Németország számára való toborzása mind nagyobb eredménnyel folyik. Parisból már hetenként Öt vonat indul Németországba és a meg nem szállt Francia- országból is mind nagyobb számban jelentkeznek a szakmunkások. Az elmúlt hónapban hetenként átlag 4000 francia munkást szállítottak Németországba. Eddig 160,000 munkás dolgozik Németországban és további

150,000 szakmunkásra és 100.000 nem szakmunkásra van még szükség. Mivel a németországi francia hadifoglyok száma meghaladja a másfélmilliót, francia részről is rá- íuutatnak arra, hogy egyelőre nem kell nagy reménységeket fűzni a hadifoglyoknak munkásokkal való kicserélésének lehetőségéhez,

Kétszer ellopta ugyanazt a motor» kerékpárt egy veszedelmes rsogy~ bányai betörő

Nagybánya, julius 27. A nagybányai rendőrség menekülés közben letartóztatta Neme* László 24 éves Zazar községbeli, görögkatolikus vallásu betörőt. Neme* a lopások és betörések egész sorozatát követte el a bányavidéken. Eddig harminc betörést ismert be, A rejtekhelyén talált holmik között be- töröszerszáinok, borosüvegek, gépszijak, gép- kocsiabronesok, üres hordók, önműködő szódásüveg. fehérneműk, ruházati cikkek és a legkülönbözőbb használati cikkek hevertek egymás mellett, sőt egy ügyvédtől — eddig ki nem derített okokból — egy periralcSomöí is ellopott.

Nemes beismerte, hogy a Polgári Körben történt betörést is ö követte el s az onnan ellopott borral és pálinkával Hatvanban társasimilatságot rendezett. Legutóbb ellopta Szilágyi Zoltán dr. tisztviselő kerékpárját, azzal egy éjszaka elpedálozott Staharoezky József tisztviselő lakásáig, ott feltörte a szint s az ott talált motorkerékpárral tovább- ailott, A város határában elfogyott a benzinje, ezért a kerékpárt eldugta és visszament benzinért. Közben a rendőrség megtalálta az eldugott motorkerékpárt és visszaadta jogos tulajdonosának, nki üzembe helyezte, Nemes erre visszament a városba, másodszor is betört Staharoezky hoz s rtjra ellopta az ezúttal már benzinnel megtöltött motorkerékpárt s Költő felé tartott. Útközben a motorkerékpár megállt s a bétörö nem tudta többet megindítani. Nemes ezután betaszitotta a gépet Koltcra egy kovács- rhühély elé s kérte a kovácsét, hogy javítsa meg. A kovácsnak gyanús volt a dolog, értesítette a nagybányai rendőtséget, ugyanakkor pedig szétszedte a motorkerékpárt, hogy a gyanús személy ne tudjon elugrani. A rendőrség gépkocsival- robogott ki Koltőra s ott a menekülni akaró Nemest rövid hajsza után elfogták és bekísérték.

Az elfogott betörő kihallgatása tovább folyik, azután pedig, tekintettel arra, hogy katonaszökevény, átadják a katonai hatóságoknak.

EDISON MOZGÓ

Ma premier!

Az évad legmonumentálisabb filmalkotása:

Érik a siriiniöks

Főszerepben: Henri- Fonda. -Jane Darwel, Russel Simpson. E'őadások ke7dete: 5, 7, 9.

Telefon 31-60__________

Jön Julius 31-től Jöd

Lángolt

I ii -rn—rm—- rnrnarnimmmmmmmm m ■■ ............

\ Murman-vasmf