Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-14 / 157. szám
Homokvihar a Szaharában Ahol most a líbiai—egyiptomi határ mentén a német és olasz csapatok harcolnak az angolok ellen, — a Dzsarabub és a Siva-oázís között — terül el Afrika egyik legnagyobb homoktengere. Ezt az „Ismeretien Szaharát" 1935-ben Almásy L. Elemér hazánkfia Hans Joachim von Esch német kutatóval beutazta és ottan különféle méréseket végezett. Munkájáról és tapasztalatairól könyvet irt, amely a fenti cim alatt Lipcsében jelent meg, 1939- ben. Katonai szempontból is fontosak Almásy tapasztalatai Almásy könyvét a most tomboló és rendkívül nagyjelentőségű harcokkal kapcsolatban igen gyakran idézik a nagy német lapok és folyóiratok és rámutatnak arra., hogy a magyar kutató munkássága, az ismeretlen é* félelmetes pusztaságról felvett pontos adatai, mérései, de különösen a homoktengerrel, az izzó forrósággal és a „Ghibli“ nevű homokviharral való hősi birkózása, milyen megbecsülhetetlenül fontosak katonai szempontból is. Almásy gépkocsikon utazta ke- resztül-kasul ezt a terepet. Tehát nemcsak az ember, hanem a gép szempontjából is tapasztalatokat szerzett. A szinte láthatatlanságig finom szemcséjű és mégis acélkemény- ségü s minden legkisebb résen benyomuló homok kemény próbára tette Almásy gépkocsijainak motorjait. Az Ötven fokos melegben áttüzesedett motorok hűtéséről, a meghajtó szerkezet, a különféle alkatrészek teherbírásáról, a pokolian rossz terepen egymást követő hirtelen zuhanások és ütödések- nek emberre és gépre gyakorolt hatásáról Almásy szerzett legelőször tapasztalatokat Afrikának azon a területén, ahol hasonló körülmények között és útvonalon előtte nem járt senki. Tapasztalatai nagymértékben elsösegitették azoknak a szakembereknek munkáját is, akiknek feladatául a sivatagi háború céljaira legmegfeleló'bb katonai felszerelés elkészítését jelölték kt s akik azokat — amint a jelen harcai bizonyítják — meg is alkották. „Ghibli“ kerekedik ... Almásy fant jelzett könyvéből közöljük fordításban az alábbi részletet, amelyben a „Ghlbli“-nek nevezett homokviharban tett utazását Írja le és amelyből fogalmat alkothatunk az ottan küzdő olasz és német szövetségeseink harcosainak a tereppel és rendkívüli körülményekkel folytatott ember- feletti erőt igénylő küzdelméről. — Harmadik háromszögelési utam során a „Baby“-személykocsit és két másik nagy teherkocsit használtam — írja Almásy. — Kitűnt, hogy a kis Baby a legnehezebb körülmények között is győzedelmeskedik a homokokozta nehézségekkel s ezért elhatároztam, hogy utam legnehezebb szakaszára, a sivatag legmélyebb pontjain keresztül a Siva-oázislg tervezett utamra Is niagatnnial viszem. A sivatag mélyén éppen a leglázasabb csillagászati és terepmérési munkálatok végzése közben mutatkozott az a különös időjárási jelenség, amelynek jelentkezése a koratavaszi hónapokban, a líbiai sivatag nagyon félelmetes valami. Délről a látóhatár pereme felől alacsonyan szálló gomoly fellegek hömpölyögtek felénk és lassan szürke tömegükkel a napot eltakarva, nehéz baldaehinként borultak a tájra- Kétségtelen volt, hogy a „Ghibli“ a homokóceán mélyén már megindult s közeledik. Estére már éreztük is az első hőhullámokat. Napkeltére már a déli szél izzó forrósága perzselt. Észak felé fordultunk. Motorjaim a hátulról kapott forró szélben izzásig hevültek és hűtésük problémája szinte megoldhatatlannak látszott. Minden öt kilométernyire meg kellett állnunk és vizet töltenünk a hűtőkbe, örvendtem, hogy előrelátásból nagy tartalék vízmennyiséget hoztam. Délfelé már a kocsik fedélzete alatt a hőmérő árnyékban közel 50 fokot mutatott. Mindent betakar a sárgás-szürke . homokfátyol A delelő nap alatt több órát kellett mozdulatlanul várakoznunk, mert az áttüzesedett motorokat nem lehetett lehűteni. Naplementéig mégis T5 kilométer utat tettünk meg. Az éjjel sem hozott észrevehető enyhülést. Tapasztalatból tudtam, hogy a „Ghibli“ a második napon fokozódó erővel tombol, tehát számítottam arra, hogy a Számum körülbelül délidőben utolér és próbára tesl bennünket. Egyelőre — minden rendkívüli nehézség ellenére — 5 kilométer utat tettünk meg a mai napon is, bár a sok erőlködéstől, amelyet az el-elakadó gépek emelésénél és tologatásánál kifejtettünk, halálosan kifáradtunk. Az éjjel bénitó hőségében izzadva s elkábulva feküdtünk, de enyhítő pihenésben pem volt részünk. Remenyün-t, hogy a „Ghibli“ harmadnapra eláll, csalóka volt. A tüzlánghoz hasoréan égeti déli szél nem csökkenő erővel tovább sivitott, kavarta és vitte magával a finom homokot és mindent betakart sárgás-szürke fátylával. Hiába védekeztünk s takartuk magunkat pokrócokkal s mindenféle ruhadarabokkal, a tűhegye« homokkristályok minden legkisebb résen behatoltak s véresre sebezték testünket. Alig harminc kilométert tettünk csak meg a harmadik nap délelőtt. A Számum tombolt körülöttünk és dühájdten kavarva homokot, vad forgásában egész hegyeket sodort tova. Az izzó hőségben úgy éreztük, mintha lávatengerben fürödnénk. A homoktalaj alattunk állandó mozgásban volt. Homokfolyamok árja zúgott s rohant tova. pillanatok alatt változott a táj: hegyek, völgyek keletkeztek s tűntek el s ebben a vfliarző homokvllágban csak a mi három gépkocsink volt a szilárd pont. A negyedik éjjel némileg csökkent a szél sebessége s elhatároztam, hogy utunkat folytatjuk, bár a Szaharán még rendes körülmények között is nehéz rendkívül éjszaka, most, a folytonosan változó terepen pedig lehetetlenséggel határos kísérletnek bizonyult. Kénytelen voltam néhány száz méter- ■ nyi vánszorgás után megállani. Ezen a napon csak 45 kilométert tettünk meg. Az éjjel nem hozott enyhítő pihenést egyletünknek sem. Én voltam mindnyájunk között a legnyugtalanabb, mert nemcsak a rettenetes hőség, hanem az aggodalom miatt sem tudtam aludni. A barométer állandóan süllyedt és tudtam, mit jelent ez. Napke'te előtt egy órával utrakeltünk a szűnni nem akaró déli, száraz forrósággal égető szélben azon a terepen, amely olyan volt, mintha óriások szántottak volna rajta keresztül- ltasul mély barázdákat. Csodákat müvei a kis „Baby“-gépkocsi A kis Baby-kocsi teljesítménye minden várakozásomat felülmúlta. Magam vezetA „Baby“-ről és a 2. számú teherkocsiról átrakni a terhet a harmadikra. Csak a pótanyagokat, nehány műszert s a mérőléceket visszük magunkkal. A harmadik kocsi itt marad. E két kocsival kíséreljük meg elérni a Siva-oázist. Parancsomat némán teljesítették. Beszálltam a Babyba s megkezdődött életem legkalandosabb s legmerészebb autó-utja, amelyet egy nem egészen józan pilóta repüléséhez hasonlíthatok legtalálóbban. A laza homok miatt kénytelen voltam szüntelenül a legnagyobb sebességgel hajtani, máskülönben elakadtam volna. A kuszáit homokhátok zűrzavarán át robogtam a mély szakadékok felé, beleütközve és keresztül- ugorva a kibukkanó sziklák élében és ha- nyatthomlok lezuhanva nem sejtett szakadékokba. Éles kanyarokat véve igyekeztem kikerülni a felismerhető s veszélyeket rejtegető akadályokat. A teherkocsit Esch vezette és nehány méternyire mögöttem, hatalmas motorjával mindenütt nyomomban dübörgőit. Hallom, amint erőlködve liheg nyomomba a homokhegy oldalán s látom, amint sikerül felkapaszkodnia s a tetőn a Budapesti Értesítő jelenti: Zürichi jelentés szerint vasárnap este a párisi rádió közölte, hogy az utóbbi napokban újra előfordultak kilengések a megszálló csapatok ellen. A rádió bejelentette, hogy a jövőben a legszigorúbb eljárásra kerül sor. Azoknak, akikre rábizonyul, hogy erőszakos cselekményekben Pontosan mához egy hónapra, augusztus 14-én nyílik meg az ezúttal kivételesen Szent István-hctében rendezett Budapesti Nemzetközi Vásár. A Vásár előkészületei — mint arról budapesti munkatársunk személyesen is meggyőződött — „Blitzkrieg“-re, villám- háborúra emlékeztető ütemben halad. A mérnökök, az ácsok, a Vásár munkáshadserege naponta uj meg uj részét foglalja el a Városligetnek, amelynek jórésze már ma is azt mutatja, hogy itt valami uj város épül, tornyokkal, csarnokokkal — egyszóval gombamódra nő ki a földből a városligeti vásárváros. De nemcsak az építkezés, a szervezés minden más terén is ezt a gyorsított ütemet látjuk. Szombaton és vasárnapon ültem, engedelmesen követte minden mozdulatomat, lihegő motorja nekirohant a homokhullámoknak s áttört a sokszor falmeredek akadályokon, mint egy nemes, tüzes paripa- időnként tükörjelzésekkel Eschnek mutattam áz irányt és ö szudáni származású szolgáinkkal nyomomba vezette a két nagy teherautót. Délelőtt XI óra tájban megvizsgáltam vízkészletünket. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy kísérőim fejenként átlag óránként egy-egy liter vizet fogyasztottak. Már csak 36 liter készlet maradt. Ezt a két kannában lévő készletet kocsimba vitettem át és elhatároztam, hogy a legmeghatóbb kérést is elutasítom, ha kulacsaikkal vízért jelentkeznek. A „Ghibli“ délutánra sem enyhült, a terepalakul As még nehezebbé vált. A mélyedések még sűrűbben sorakoztak a mérhetetlen pusztaságban, mint földnyelvek, nagy homokhátok nyúltak be s a futóhomok laza, sárgaszinü a'akulatai éles szögben zárultak a mésztömbök fehér falához, amely utunkat elzárta. A „Ghibli“ szüntelenül sivitott s száraz lehelletével könyörtelenül ostorozta meggyötört tüdőnket. Soha ilyen nehéz helyzetben még nem voltam s nagy felelősségem az expedíció élő és élettelen tagjaiéit mázsás súllyal nehezedett rám. Kísérőim némán s csüggedten igyekeztek az autók vitorlavászna mögött a gyötrö szél ellen menedéket találni. Senki sem fordult hozzám kérdéssel utunk irányát s célját illetőleg. A pokol legmélyebb fenekére s gyötrelmélte én vezettem őket s kötelességem volt innen ki Is vezetni, életüket megmenteni. Hosszabb pihenést rendeltem el. A szudániak nyomban a gépkocsik alá bújtak s hanyattfekbe, a maguk nyelvén érthetetlen morgásszerü beszédbe kezdtek. Szenvedtek. Magam is bemásztam a „Baby“ alá és gondolatban keresni kezdtem a menekülés útját ebből a felkavart s áttörhetetlen homoktengerböl. Nem volt más hátra, mint megvárni a szürkületi enyhülést. Késő délután kimásztam kocsim alul. Kísérőim minden felhívás nélkül azonnal körém gyülekeztek. Elhatározásaimat közöltem velük: lejtő felé nyomomba jönni, azonban hirtelen és váratlanul az ereszkedön elcsitul a motor bőgése s látom, hogy a hatalmas kocsi saját súlyától fut s a völgyben, belefuródva a homokba, megáll. — A hátsó hajtótengely eltört — ordítja Esch! — Minden ember ide mellém, — kiálltom vissza! — Nincsen veszteni való időnk. Szavak he’yett kísérőim arcá beszélt. Minden sívatagutazó tudja, az első szabály: soha egyetlen kocsival Ismeretlen terepen előre menni! Nem szabad az életet egyetlen autőkerékre, egyetlen fogaskerékre feltenni, a pusztaság végtelenjében. A szudétá.k kétségbeesve meredtek reám, csak Esch szólt: — Igazad van, menjünk! A kis „Baby*-ba nem csalódtunk, ötöd- magammal terhelten, zúgva és nyögve, de átvergődött minden akadályon s bár többször kellett a méröléceket kerekei alá dugni, hogy a laza homokágyból kivergödliessen, estére a láthatáron lebukó nap már a sivatagnak azon a részén talált, ahol a homoktenger elválik a Siva-oázis szilárd földjétől. vagy rongálásokban vettek részt, ifa az illetőket nőni sikerül 10 nap alatt kézrekeri- teni. férfihozzátartozóit, apját testvéreit és sógorait agyonlövik. Szigorú büntetéssel suitják a jövőben a nőket is. A 17 évnél fiatalabb koruakat nevelőintézetbe viszik. ditják el a Vásár irodaházából a nagy csomagtömeget: megindult a vásárigazolványok szétküldése. A Vásár vidéki képviseletei már az első hirek vétele után megindították országszerte a vásárigazolványok elővételben való árusítását, amire azért volt szükség, mert ez évben a M. A. V. vásári személy- forgalmának tehermentesítésére csak kor látózott számban bocsátottak ki 50%-os menetűijkedvezményre és a Vásár díjtalan meglátogatására jogosító vásáriga- zolványt. A vásárigazolványok árusítása tehát megindult, de csak azok tudják beszerezni, akik legkésőbb julius 3Í-ig megvásárolják az igazolványt a Vásár valamely vidéki képviseleténél. Á legkalandosabb autóul Franciaországban drákói szigorral büntetik a megszálló csapatok elleni kilengéseket Mához egy hónapra nyiíi t meg a Budapesti Nemzetközi Vásár Csak julius 31-ig lehet a vásárigazolványt beszerezni 1942. J U C I V S 14 borszék egyik legszebb 6 ssebás szépen berendezett villája -hideg-meleg viz — el3sift Tőkebefektetésre is alkalmas. — Értekezni: Szász Domokos utca 1 10. I. emelet délelőtt 8—11 óráig. Nagy sikere volt a kolozsvári nyári színkörben rendezett előadásoknak Kolozsvár, julius 13. A város közönségének nyári szórakoztatására Kolozsvár vezetőség® színvonalas színházi előadások sorozatos rendezését határozta el a sétatéri Színkörben. A legelső ilyen előadásokat julius első szombatján és vasárnapján tartották meg, a» elmúlt szombaton este és vasárnap dérat&n pedig változott műsorral megismételték. Az előadások műsorczámait — a kánikulai hangulatnak megfelelően — tréfás jelenetek és mulattató egyfelvonásosok mellett bravúros artistamutatványok töltötték Vi. Az utóbbiakat a Kolozsváron vendégszereplő artisták legjobbjai mutatták he, a többi szereplők pedig a Nemzeti Színház itthonlévő tagjai közül kerültek ki. A színházlátogatók kedven* színészei ezúttal is művészetük teljességével hangolták derűre a nézőközönséget, amely sűrű tapssal hálálta meg igyekezetüket. A Nemzeti Színház művészei sorából a különböző szerepekben Sallay Kornélia, Rajna#, Elli, Bliísa Éva, Tompa Sándor, Andrásai Mártin, Perényi János és Komáromi) Attilái! tették változatossá ötleteikkel az egyes jeleneteket. Az artistaszámok során a Szamossy- testvérek akrobatikus táncszámai, a két Gus- tons idegizgató egyensulymutatványa és eleven propellerje, a három Waicra humoros erőjátéka és a két Juhász felette ügyes lab- daz^onglőr-száina bilincselte le a nézőközönség figyelmét. Mély hatást váltott ki a székely népbaHa- dák Dukony Margit betanulásában szinreho- zott megjelenítése, amit a színfalak mögött1 elhangzó szavalat egészített ki. A müsorszámok hangulatos kisérőzenéját Szabó Ica vezényelte. Az előadások sikerrevitelében nem kis érdeme van Fiilöp Sándor rendezői tudásának. Htárom hónapi fogház nea»0tel(enes Iái je ferate «sek msatV Nagybánya, Julius, 13. A főhatalom változás után Vlmeanu Vazul görög katolikus esperes román híveihez beszédet Intézett, amelyben többek között azt mondotta, hogy nem imádkoztak eléggé, mert ime az Isten ilyen kórságot zúdított rájuk. Ezzel a bécsi döntésre és a hazatérésre célzott. A kijelentést meghallotta az alsófernezelyi körjegyző, aki eljárást indíttatott ellene. A tárgyalás során a vád önigazolást nyert és a nagyváradi törvényszék Ulmeanu Vazul esperest három havi fogházra Ítélte. Elfogták a rettegi anyagyilkost Dés, julius 13. A mult év őszén Retteg községben eltűnt özvegy Papné nevű magányos asszony. Ugyanakkor eltűnt mostoha fia is. A szomszédok látva, hogy egyikük sem jelentkezik, jelentést tettek a csendőrőrsön. .4 nyomozóé során az istálló padlózata alatt megtalálták az eltűnt özvegy széfroncsoH, odarejtett holttestét, A gyilkosság gyanúja Pap Sándorra, a mostoha fiúra esett, akiről kiderült, hogy Romániába szökött. A bűnügyben így szünet állott be, míg most váratlanul előkerült a gyilkos. A kolozsvári rendőrség közelmúltban razziát tartott s azon egy gyanús embert fogtak el, akinek iratai nem voltak rendben. Az őrszobán elárulta, hogy rettegi születésű. A kolozsvári rendőrség átiratára a rettegi csend- őrség azonnal érte küldött. Kihallgatása alkalmával előadta, hogy apja halála után moc- tohaanyjával folyton civakodtak. Egy esd® ittasan kerüld haza, anyja már aludt, elfogta a kisértés, felkapta az asztalon heverő laska- nvujtót a azzaI agyonverte mostoháját. Romániából — vallomása szerint — a honvágy hozta haza. Papot átadták a dési ügyészség-" nek. — Heves földrengés volt Spanyolország ban. Granadából jelentik: Az OFI jelenti; Granadában vasárnap hajnalban mintegy 10 másodpercen át heves földrengés volt. A földrengés fészke megfigyelések szerint a várostól 30 kilométerre volt.
