Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)

1942-06-14 / 133. szám

1942. J V H 1 V S 14 A vezetői képesség és elhivatottság csak a magyarságban van meg a Duna völgyében A felszabadult északkeleti vidék ma­gyarságának és Kárpátalja népének tíz­ezrei részvételével folyt le Beregszász város Országzászlójának felavatása, me­lyen megjelentek a honvédelmi miniszter képviselője, a hatóságok, hivatalok, bíró­ságok vezetői és sok más vezető szemé­lyiség. A lélekemelő ünnepséget dr. P o 1 c h y István szavai vezették be, majd Kisvárda főjegyzője adta át a fel­ajánlott lobogót, melynek félárbőcra fel­vonása után az EONB. neyében P a- t a k y Tibor miniszterelnökségi állam- tikár mondott nagyhatású és figyelem­reméltó avatóbeszédet, amelyet nagy fontosságára való tekintettel alább teljes egészében közlünk: , Alint szabad magyarok vagyunk itt, mint njra urai e szent földnek, szabadok és test­vérek. Országzászlót avatunk, de talán itt a Tiszaliáton helyesebben fejezzük ki magunkat, ha azt mondjuk, hogy kibontjuk itt az or­szág zászlaját, mert itt bontotta ki először a Tiszahát szolgaságot nem ismerő, erősza­kosságot nem tűrő szabadságszerető népe, az Esze Tamásoknak és Papp Mihályoknak sza­badságot hirdető, életet kívánó és követelő zászlaját. Történelmi levegő lengi át ma is ezt a tájat; honfoglaló magyarok útjáról, Rákóczi, Bercsényi hősi küzdelméről, magyar katonák, magyar hősök világháborús szörnyű harcairól, káiiváriás magyar dicsőségről, pusz­tulásról, sok szörnyű csapásról, de egyben magyar erőről, magyar helytállásról, chxiaka- rásról és feltámadásról hoz üzenetet. De üzen ide ma az egész ezeréves Magyarország. Az Országzászló külsőleg, fizikailag jelké­pezi a közösségi érzést, minden magyar össze­tartásának és összefogásának szükségességéi. Az Országzászló azt hirdette a trianoni ne­héz évek alatt, hogy szegény, megtépázott társtalan magyarok sorsa innen és. túl az u. n. határokon csak akkor borzasztó, csak ak­kor reménytelen, ka mindenki egyedül hor­dozza a maga kálváriái terhét. De ha egyek lelkileg, akkor csak idő kérdése, hogy a lel­kileg egybeforrott tagok fizikailag is együtt legyenek. Késő nemzedékek nehezen hiszik el majd, mennyi méltatlan megalázást volt kénytelen eltűrni a trianoni hivatalos Magyarország. Milyen rettentő nehézségek közt tudta csak ész nélkül agyonszabdalt csonka testében az élet, a gazdasági és a szellemi fejlődés alap­jait újra megteremteni. És még kevésbé fog- jáSk megjeleníteni tudni, hogy az akarata ellenére idegen uralom alá kényszeritett ma­gyarság milyen példátlan üldöztetésnek, gazdasági és politikai kisenumízesnek volt szenvedő alanya. Elsősorban tehát összefogásra int az Or- szágzászló. Ennek előfeltétele egymás meg­becsülése, embertársainknak magasról jövő, de a mélybe, a lélek mélyéig alászállani tudó, igaz szeretete. Bátor, erélyes kézzel félre kel! tolni mindent, ami az egybefőrrás akadálya és ami a társadalmat egymással szembenálló csoportokra, vagy osztályokra bonthatja. Nem hihetjük, hogy az élethivatások természetes különbségeit el lehet tüntetni, de el kell tűn­nie felfogásunkból és cselekvésünkből r rideg önzésnek, a me-terséges különbségeknek. Ke­retem 'nélkül kell magyarnak a magyaron segíteni. Hirdeti az Országzászló és figyelmeztet arra- is, hogy csak józan és a való élet tala­ján álló világ- és életszemlélettel) tudjuk ma­gyarságunkat. nemzetünket és államunkat fenntartani. Helyzetünk reális meglátása átü­tött bennünket a mostani világégésben is élet-haláíharcba. Hazánk létéért, a mi Ma­gyarországunkért kell küzdemink. ezért kell véreznie a harctereken fiainknak kint és ezért kell nekünk dolgozni, ha kell nélkülözni az országban idebent. Nemzeti életünket véd­jük, amikor minden erőnkkel részfveszünk abban a küzdelemben, melynek a mi szem­pontunkból és Európa, de egyben a civilizált világ szempontjából) is legfőbb ételme:, vég­leg megszüntetni a holsevizmus veszedelmét. A honvédelem érdekei mindent megelőznek. Honvédelmi feladat, egyben a magyar becsü­let parancsa: hódbanomrft fiaink családtag­jairól mindenben gondoskodni. Józanoknak és reális gondolkozásunknak kell lennünk a helyzet megítélésében és Íté­letünk kialakításában, de a cselekvésben ás ONALLOAN dolgozó gázszerelőket azonnali munkára fel­veszünk. Jelentkezni: Dézsma nies 34 Gézm&fett munkában idealistáknak kell lennünk. Egész lélekkel, teljes erővel, nem nézve saját önös érdekeinket — kell küzdenünk annak meg­valósításáért, amit reális szemlélettel helyes­nek, igaznak ismertünk fel. Magyar sors, keserű sors, hogy a magyart a maga belső problémáinak megoldó'ábar szinte végzetszeriileg akadályozta, legalább is erősen befolyásolta, hogy építeni nem ért rá úgy, ahogy szerette volna. Mert nemcsak egyik kezével, hanem sokszor mindkét kezé­vel harcolni, küzdeni kellett, ahelyett, hogy mindkét kezével, vagy legalább is az egyikkel/ tartósan építeni tudott volna. így van sajnos most is. De ha igy is van, el kell végeznünk a magunk belső dolgaiban és ujjáé.pitésében annyit, amennyit a honvédelem mindennél előbb való érdekeinek sérelme nélkül csak el­végezni tudunk. Hirdeti még az Országzászló, hogy minden dolgunkban, amit cselekszünk, ami a zászló alatt, vagy körülötte történik, vagy amit tenni elmulasztunk, arról számot kell adnunk és felelnünk kell a hazának, az országnak, a nemzetnek. És elkötelezést jelent arra. hogy mindenkor esak azt tesszük, és mindannyian mindig azt megtesszük, amit a nemzet érdeke tőlünk megkíván. Nem tehettünk meg még sajnos az irányban sem mindent, amit a most felszabadult, busz éven át itt szenvedett ma­gyarság joggal elvárhatott. Ennek is az az oka. hogy közben egy világháború szakadt ránk. A trianoni országrészből ide Átjött magyar testvéreink értsék meg itt szenvedett honfitársainknak épp a hosszantartó 1nyo­másból kialakult erősebb érzékenységét. Ezek a keménykötésü magyarok nem hajoltak meg, elszegényedtek, elvesztették kenyerüket, mun­kahelyüket, az Íróasztalt, sokszor az ősi bir­tokot, tűzhelyet, de egyet nem vesztettek el, egvet nem tudtak tőlük elvenni: a magyar öntudatot, ügy jártak itt az idegen hódítók között is emelt fővel, hogy azok érezhették: nem ők e föld urai, hanem azok a kopofl- gűnyáju, kisemmizett, de egyenes tartásit, bátor tekintetű magyarok. A felszabadult magyarság viszont érezze át a trianoni ma­gyarságnak szivéből jövő szeretetét és ha egvszer-másszor nem is egy a nézetünk eb­ben, vagy abban, feledtesse el és hidalja át a lényegéin egyébként nem fontos véle­ménykülönbségeket annak tudata és felisme­rése, hogy egy anyának gyermekei vagyunk és hogy az összefogás nemzeti kötelesség. A nagy világégés után ujjárendezésnek kell következnie. Az ujjárendezésnek Európa e részét illetően, — ahova a történelem ben­nünket ezer évvel ezelőtt állatott, — pillére nem lehet más. mint az erős» befelé és kifelé egyaránt szilárd magyar középé Ham.' Ennek legbiztosabb fundamentuma a megfelelő ka­tonai erő és munka. Csak a munkás, dolgo' kéznek van joga az életre és esak az ilyen tagokból álló nemzetnek lesz helye és súlya a jövő Európájában. A hazaszeretet a lég­in agaíztosabb érzés. Szeretettel és hittel kell szivünkben hordozni a szent érzést, amelynek neve hazaszeretet. De nemcsak ünnepnapo­kon, nemcsak akkor, amikor együtt vagyunk; az az igazi hazaszeretet, amelynek nincsen ünnepe. A munkában a köz érdekében való buzgalmat, ennek kiemelhető, alapvető jelen­tőséget hirdeti az Országzászló. Ne legyünk csüggedt csodavárók és ne várjuk mindig mástól sorsunk jobbrafordulását. Higyjnnk és bizzunk a magunk és hazánk jobb jövő­jében. Nyíltan és hidegen nézzünk szembe a magamr élet fáját, fenyegető veszedelmekkel. Nem könnyű feladat ilyennek lenni, de ilye­neknek kell lennünk és ebhez segít bennün­ket a hit, az Istenben való erős, szilárd bi- zodalom. Nem vagyunk magunkban magyarok áz ál­lam területén belül. De esak mi rendelkezünk azzal a képességgel, hogy a velünk együttéiő másajku honfitársainknak meg tudjuk terem­teni az együttélés biztos bázisait. E részben, mint eddig is, az egyenlő elbánás elvének kell érvényesülnie az élet minden viszonyla­tában. Nem magyarajku honfitársainknak biztosítjuk kulturális, gazdasági erőik szabad fejlődését és azt, hogy amit modern szóval népiségnek neveznek, épségben megtart­hatják és szabadon fejleszthetik. Ezzel szem­ben egyet, kiváltunk, sőt követetünk: a fel­tétlen hűséget, a feltétlen ragaszkodást és abszolút lojalitást a. magyar állam, annak hatóságai cs annak minden fia iránt. Ez feltétlen és olyan követelmény, amelyből nem engedhetünk. Mi nemcsak hisszük, és nem­csak hirdetjük, hogy itt a Kárpátok meden­céjében csak mi tudjuk ezt biztosítani, hanem a történelem tanúsága is e tétel igazságát igazolja. A vezetői képesség, az elhivatottság csak bennünk van meg itt a Duna völgyében ; erősek vagyunk, de erőnk ellenére, vagy ta­lán éppen ezért nem vagyunk és sohse vol­tunk és nem leszünk erőszakosak. Az Országzászló alatt azt is meg kell álla­pítanunk, hogy az abban jelképezett meg­nagyobbodott Magyarországnak megváltozott közjogi helyzete folytán is úgy mennyiségi­leg, mint minőségileg mások a feladatai, mint voltak az 1918. év előtt Magyarország fel­adatai. Nem folytathatjuk azt a centraliszti- kus berendezkedést, mint azelőtt, nem szabad minden erőt felszívnunk a főváros felé, ha azt akarjuk, hogy a visszatért és visszaszer­zett területek egészsége«, magyar erőktől duzzadó életet éljeuek, harmonikus egybe- ’Ifófrottságban teljes fejlődési lehetőséget nyújtva az ott élő nemzetiségek számára is Elhullott vérünket, hófehér becsületünket hirdeti az Országzászló és azt, hogy addig maradunk erős magyarok szabad államban, amíg megtartjuk katonai erényeinket, amíg összetartunk, amíg józanok maradunk, amíg hazaszeretetünk szorgos munkában nyilvánul, amíg Istenben való hitünk erős és öntuda­tunk erőnkben és vezetői elhivatottságunkban él. Igazi ünnepünk pedig akkor lesz, ha ez a zászló, amely az árbocon félúton most meg­áldott, az árboc csúcsáig felszökhetik és min­den magyarok együtt lehetünk. Az öreg templom árnyékában készül az uj éleire a református kollégium ifjúsága Végia a koüéciumi napok éidekes és értékes kiállításain Kolozsvár, junius 13. A Farkas-utca öreg harsainak illata már bomladozni kezd. Mint üde, lehelletnyi párföm borul az öreg há­zakra s az öreg Kollégium s a bástyás falu templom, amely immár sok század óta für­dik ebben az, illatban, mintha megfiatalodna az illattól és az áldott napsütéstől. Alig egy-két járókelő kopog a forró asz­falton. Csak a Református Kollégiumból árad a diákok zsivaja. A sok gyerekhang egyetlen hatalmas zenekarrá olvad, amely mintha az élet dalát énekelné. A diákok persze minderről keveset tud­nak. ök csak épen erősek, fiatalok, maguk­ban bizók. Acélos lábbal kergetik a labdát a nagy kúrián, vagy a szorgalmasabb ja könyvekbe hajolva üldögél a kert vén gesz­tenyéi alatt. Az iskolában mindenütt szines falraga­szok. Hirdetik a Kollégiumi Napokat. Ezt jöttem megnézni. Egyformán vonzott az ujságiró érdeklődése és a régi diák szeretete. Mostanában másként nevelik a diákokat, mint a mi időnkben. A latin deklinációt, algebrát és a középkor történetét ök is ép­pen úgy megtanulják, mint ml, de nekik ezen felül még más is jut. Egész életüket kezében tartja az iskola. Érdeklődésük, haj­lamaik szerint fejleszti képességeiket. En­nek a sokrétű munkának eredményeit mu­tatja be a kollégium kiállítása. Elsőnek a rajzkör kiállítását látogattuk meg. A magyar tanterv szerint ugyanis a rajz csak az alsó osztályokban kőtelező tan­tárgy. A felsősök közül csak az tanul raj­zolni, festeni, aki hajlamot érez hozzá. Eze­ket a rajzolni kivánó diákokat szervezte meg a „Rajzkör“ keretében András László rajztanár, a kitűnő fiatal festőművész. A rajzok között egész sereg tehetséges munka van. Látszik, hogy a fiuk igazi szeretettel és nem kötelességszerüen dolgoznak. Népi alakok, klasszikus fejek, tájképek váltakoz­nak. Különösen tetszett egy kis harmadikos diák rajza, aki máris jeles tehetségről tett tanúságot. N. P. —4)9 „Ildikó“ A kiállítási terem közepén hosszú asztalo­kon állanak, mint valami könnyű szita­kötők, a repülögépmodellek. A sok kis repülőgép a kollégium „Repülő modellező Kör“-ének munkája. Ennek a csoportnak az élén Tulogdy János tanár áll. Az asztal közepén pihen a kollégiumi mo­dellezők sztárja, az NP —09 „Ildikó“. A vörös-fehér szinü Ildikó már közel három percet keringett a levegőben. A repülögép- modellt Nagy Pál VII. osztályos készítette s ö maga tervezte is a kecses, karcsú mo­dellt. Ki tudja, valamikor hires repülőgép- épitő lesz belőle? Az asztalon ott hevernek kiteregetve az Midikő“ mérnöki pontosság­gal készült rajzai Is. A többi gépek is szebbnél-szebbek. Kar­csú kis gepminta hever a nagy vörös gép MCßZßvxürsMG Kerékpárok Si ■Alkatrészek nagy választékban, Kérjen ingyen képes árjegyzéket. niiOAL, Budapest, Thökölv-ut 26 mellett. Az egyik gép szárnyán apró gyöngy- betükkel ez a szöveg áll: „Kérem a becsületes megtalálót, hogy a modellt épségben őrizze meg és engem azon­nal értesítsen. Benedek K. István, Dohány­gyár“. A minta készítője azért irta fel ezt a szó veget a gép szárnyára, hogy abban az eset­ben, ha a kis repülőgép meg találna ,,bokro­sodéi“ és túlságosan messze repülne, ismét visszakaphassa. A vörös vonni mentén A 147. számú „Apáczai Cseri János" cser­készcsapat, a kollégium csapata, amit még az idegen uralom idején, 1930-ban szerve­zett Zilahy Sebess József tanár, ugyancsak szép anyaggal képviselteti magát a kiállítá­son. A falon Magyarország térképe. Vékony vörös tusvonal mutatja az utat, amit az Apáczai Cseri János cserkészcsapat tágjai tettek meg az utóbbi időben. A vörös vonal elkanyarodik egészen a Dunántúlra, körül­hálózza az egész Balatont, majd Pécsre és Szabadkára szalad. Cserkészeink természe­tesen minden lehető alkaloínmal útba ejtet­ték a fővárost is, úgy, hogy ilyenformán las­sanként, cserkészutjaikon megismerkednek az egész országgal. Egészen természetes, hogy a „vörös pókháló“ Erdélyben még sű­rűbb. A fiuk szorgalmasan járják a felsza­badult Erdély földjét. Elbarangolnak a Kár­pátok fenyörengetegeiben s felkusznak egé­szen az ünökö csúcsáig. Útjaikon nemcsak a természet szépségeit csodálják, hapcin igyekeznek minél közelebbi kapcsolatba ke­rülni az ottlakókkal is, hogy igy minél bő­vebb ismereteket szerezhessenek a magyar életről. Pompás, népi díszítésű örsiszekrény, re­mek fényképgyüjtemény s régi táborok em­lékei teszik változatossá a kiállítást. A kisdiákok remekbe készült mértani tes­tekkel bizonyítják ügyességüket és tudásu­kat. Ennek a csoportnak Bartalis József ta­nár a vezetője. Az egyik falat remek fényképgyüjtemény díszíti. Ez a kollégiumi „Fényképező Kör" kiállítása. Itt már valóságos fotográfus mű­vészeket találunk. Egy-egy kép akármelyik fényképészeti kiállításon megállaná a helyét. Külön dicséretet érdemel az is, a kitűnő technikai kivitel mellett, hogy rengeteg öt­let, friss szin, eredeti meglátás van a ké­peikben. Vezetőjük Bereczky Tibor dr., ta­nár. A fényképező körnek körülbelül 35 dol­gozó tagja van, akik valamennyien hagy buzgósággal dolgoznak. A kollégium napok keretében szombaton délután repülömodell-bemutatót rendeztek a nagy kúrián, este pedig a cserkészek tartot­ták meg pompás tábortüzükét Horváth Jó­zsef tanár, cserkészparancsnok vezetésével. Népdalok, tréfák, mesék tették változat tossá a rendkívül ügyesen összeállított mű­sort. Vasárnap délelőtt fél 12-kor a Gyulai Pál önképzőkör tartja meg záróünnepélyét a köí- légium dísztermében. Nagy Géza Önképző­kör! vezető tanár megnyitó beszéde -után Dáné Tibor önképzőköri elnök számol be az elmúlt év munkájáról. Szavalatok és az- év legsikerültebb előadásának felolvasása után a kollégiumi munkaközösségek munkájáről számolnak be. A -kollégiumi napok kiállítá­saira, bemutatóira és ünnepélyeire a kollé­gium tanári kara és ifjúsága szívesen látja a családtagokat, valamint azokat, akik ér­deklődnek az iskola munkája iránt. (n. é.) Eq^előre u jl>ól megnyílik a jogakadémiálc harmadik és neqyedik éve Budapest, junius 13. (MTI) Az 1940. XXVIII, t. c. 3-tk szakasza úgy rendelkezik, hogy a jogakadémiákon két évfolyam mű­ködhet és csupán az első és második alap­vizsgát lehet letenni. Ennek a törvényjavas­latnak a végrehajtását a háborús helyzettel kapcsolatban bekövetkezett rendkívüli ese­mények megnehezítették. Ezért a vallás- és közoktatásügyi miniszter e rendelkezés vég­rehajtását az 1941—42. tanévben a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletével el­halasztotta. A jogakadémiák harmadik és negyedik évfolyamára azonban csak az a hallgató iratkozhat be, aki az előző tanév­ben ugyanannak a jogakadémiának a máso­dik, illetve a harmadik évfolyamát végezte. A harmadik alapvizsgát a jogakadémiákon csak az teheti le, aki a másodikat is ugyan­azon a jogakadémián tette le. A vallás- és. közoktatásügyi miniszter rendeletét a Hiva­talos Lap legközelebbi száma közli­I J

Next

/
Thumbnails
Contents