Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)
1942-06-07 / 127. szám
1942. J V H I U S 7 Hétfőn folytatódik a magyar könyvek kolozsvári ünnepe? Hit mondanak köny vnapi tapasztalataikról az anyaország« bál Erdély fővárosába érkezett irók ? KOLOZSVÁR, junius 6. A mai Magyar Nap miatt hétfőn folytatódik n magyar könyv háromnapos kolozsvári ünnepe s hétfőn kerül sor az utolsó könyvnapra. A kolozsvári közönség, amely a felszabadulás után rendezett első könyvnapon már megmutatta, hogy igaz lelkesedéssel fogadja azt a sqk szépet, amit Íróink alkotnak, minden bizonnyal a hétfői napot használja majd fel arra, hogy ne csak szavakkal, hanem tettel Is támogassa azokat, akik ma magyárul Írnak. Az első könyvnap lanyhának mondható forgalma után, a második nap már bizonyos fellendülést mutatott » előrelátható, hogy Hétfőn kipótolja a közönség azt, amit eddig mulasztott. Kolozsvár társadalma mindig hires volt fejlett irodalomszcrctetéröl s bizonyos, hogy — bár a viszonyok megváltoztak — „a vér nem vált vízzé". Nem hisszük, hogy csalódnánk jóslatunkban, amikor azt állítjuk, hogy a kolozsvári közönség, híven eddigi magatartásához és ahhoz a szeretethez, amely a kisebbségi években a magyar betű, a magyar szó iránt fütötte, most, amikor a fel- szabadulás után magához ölelheti népének Íróit, akik messze földön hírt szereznek a magyar névnek, örömmel ragadja meg a kínálkozó alkalmat és boldogan rójja le erkölcsi kötelességét. ,, Mit mondanak az irók? Pozsonyt Lászió, n „Yigilia" főszerkesztője, a „Szilágyi Irma“ ciiuü nagysikerű könyv napi regény szerzője ugyancsak „szerelmesen“ vall Erdélyről s Kolozsvárról: — „Ha idejövök, úgy érzem, hazajövők — mondja. — A kolozsvári könyvnapok csak ..kifogás“ volt, hogy végié újból ide utazhassam. „Szilágyi Irma“ dinii regényem is Erdélyről szól. A: erdélyi lélek hősk'óltemé- nyé. Egy erdélyi tanítónő márfirsorsa van lenne hiteles ada'ok alapján megrajzolva. Találkoztunk még az egyik könyvsátorban Fint a Zoltánnal, lapunk helyettes ??erke-s ütőjével is, aki mint a ,,Valaki, ismeretlen“ ri- mü nagysikerű verseskötet szerzője dedikálja köny veil. Ö ezeket mondotta: — Szerelnem, ha fiatal erdélyi Vijl lő társaim megkapnák azt a szeretetet és megértést a könyock napján, mint mi,'húsz évvel ezelőtt, amikor még álom volt a magyar könyv. Szerettünk volna minden könyvnapi Írót megszólaltatni, de hirtelenében nem tudtunk nyo-rakra akadni. Sokan közülük városnézőbe indultak sátraikból s így magukra vessenek lm „lemaradtak“... Szombaton délután egyébként Veres Pétéi' és Harsányt Zsolt is Kolozsvárra érkeztek. Este hét óra előtt mégegyszer végigjártuk a sátrak sorát s érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a közönség, mintha .,megmozdultvolna. Hála Istennek! — igy tálán mén behozhatja, amit eddig elmulasztott... Ró A Kormányzó Ur nyitotta meg a „Magyar művészetért" kiállítást Budapest, junius 6. (MTI.) A nagybányai vitéz Horthy Miklósné legmagasabb védnöksége alatt álló „Magyar művészetért“ képzőművészeti kiállítás szombaton délben nyílt meg ünnepélyes keretek között. Pontban 12 órakor érkezett a kiállítás színhelyére a Kormányzó Ur hitvese és vitéz nagybányai Horthy Istvánná, a kormányzóhelyettes felesége társaságában. A nagycsarnokban a Képzőművészeti Társaság elnöke, Rakovszky Iván üdvözlő beszédet mondott. A kormányzói család a meghívott előkelő közönség élen sonajárták a kiállítási termeket. Az ünnepélyes megnyitáson sokan voltak jelen a politikai és társadalmi élet vezetői köréből. A Kormányzó Ur és társasága több mint egy óra hosszat tartózkodott a kiállításon. Távozásakor a Főméltóságu Ur kijelentette, hogy a kiállítás legszebb azok között, amelyeket az utóbbi időben látott. A „Magyar művészetért“ kiállítás június 22-ig tekinthető meg. HSME, , wJgAmU, MA UmTmindenÁi w Buf!ape«fre érltexell aar. olasz IMeinzeli Bánit kormányzója Budapest, junius 6. (MTI) Azzolini, ar olasz Nemzeti Bank kormányzója Baranyai Lipót meghívására Budapestre érkezett. Ai olasz Nemzeti Bank elnöke Budapesten meg beszclcseket folytat a magyar pénzügyi élet vezetőivel. Hallgassuk meg azonban, hogy mit mondanak, mit üzennek az irók közönség üknek a Magyar Könyv ünnepén? Néhányat közülük — hiszen itt van az egész hivatalos és „félhivatalos" budapesti iróvilág — eppen a sátrakban találtunk. Szólítsuk meg elsőnek Eszterttás Istvánt, aki nemrégiben aratta nagy sikerét a „Musztafa, Karaja és az: akasztója“ cimü hatalmas történelmi müvé- vcit, a Minerva disze3 sátrában találjuk meg: — Nem kimondottan a könyvnapokra jöttem — mondja a~ tehetséges író. — Regényem első kiadása már elfogyott 3 most készül második kiadása. A szombat esti irodalmi esten szerepelek. Regényrészletet olvasok fel most készülő müvemből „Rokkant Sebestyén szerencséje“ címmel. (A pompás novellát mai számunkban közöljük). A regényről csak annyit mondhatok, hogy eltér a regények eddigi szokványossá gátol. Tiz embert ábrázolok benne lelki és testi adottságaikkal s majd az olvasó épiti fel magának ezen az alapon a regény cselekményét és az olvasó Aliit ja. össze magának, hogy tulajdonkeppen mi történik a regény szereplőivel és a regény szereplői között... Sinka Istvánt szentgericei Jakab Jenő sátrában „fedezzük fel". Megírtuk már, hogy szentgericei Jakab Jenő „Üdvözlégy Szabadság“ kiadványa után ebben a sátorban a legnagyobb sikert Sinka István „Fekete bojtár vallomásai“ aratták. Sinka István a következőket mondja: — Nem tudom, mi történt itt tavaly óta, csak azt tudom, hogy a múlt esztendőben, miután hazautaztain a kolozsvári könyv- napokról, utána meg napokig alig tudtam megmozgatni az ujjamat. Annyi névaláírást keltett adnom és pedig nem holmi „cetlikre", hanem könyveimre .. . Most erősen lagymatag az érdeklődés. Erdélyi Józsefet kérdezzük meg ezután a Méhkas sátrában: — Kolozsvár nem Budapest — mondja. — Túlterhelik. A drágasággal nem emelkedett a fizetés. Nincs pénz. Érdeklődés tokozott van. Be kell osztani: hány Írót és kiket küldenek le Budapestről a könyvnapra, hogy ne tapossák egymást, aki lejön, az érvényesüljön. S írókat küldjenek, ne tisztviselőket! Hiszem, hogy a szép, nagy könyvnapok évei még csak ezután jönnek. A háború fet- szántja a telkeket, az irodalom, a szellem — elveti bennük a nemes magvakat. PassuHt Lászlót a Ix'page-eég sátrában találjuk meg Ecrdinándy Mihállyal együtt. Passutk László mondja : — Rendkívül boldog vagyok, hogy mint regi kolozsvári irt lehetek a köny ünnepen s láthatom ennek a sajátságosán Intézménynek erdélyi variációját, a lelkei, az atmoszférát, az írott bc<ü ösztönös, csodálatos tiszteletét. Passuih László vallomását Ecrdinándy Mihály vallomása egészíti ki, aki a legnagyobb szeretettel és rajongással beszél erről a vá- ro-ról: — Másodszor vagyok Kolozsvárott, —- mondja — a ahogyan elnézem ezt a városi, szépségében az 'egész világon csupán Firenzéhez \udom hasonlítani. Csodálatosan liszla levegőjű magyar város. Történelmi regényen dolgozom - szeptemberre készen lesz. Könyveimet vásárolták s ez nekem mindennél nagyobb öröm, meri azt jelenti, hogy szeretnek. EGYETEM MOZGÓBAN ui** ~ ■ ]%iimocm. a ma, holnap cs holnapután: 11 111 Mm GRETA GARBO I IMII A Gazette de Lausanne ismerteti a magyar álláspontot Erdély kérdésében Genf, junius 6. A „Gazette de Lausanne“ cimü svájci lap egyik legutóbbi számában közölt ..Romániai levél“ cimü cikkére válaszol most „Az erdélyi kérdés — a magyar álláspont“ címmel magyar forrásból a következőkben ismerteti Magyarország álláspontját az erdélyi kérdésben. A magyar válasz bevezetőjében n dákoromán folytonosság elméletével foglalkozik. Ezt az elméletet a pártatlan tudományos kutatás régen megcáfolta. A válasz felsorol több neves román, francia, cseh és német tudóst, akik bebizonyították, hogy a románság nem őslakossága Erdélynek, másfelől kétségtelenül megállapították, hogy fi román nép és nyelv eredetét tekintve a neolatin népekhez, még pedig azok keleti, ötösen elszálvosodott ágához tartozik. A magyar honfoglalás és a magyar állam megalapítása idején még nem laktak románok Erdélyben. Ottani jelenlétük a szórványos, majd mind nagyobb méreteket öltő beszivárgás eredménye. Ez a beszivárgás a XVIII, században érte cl tetőpontját. A magyar válasz ezután megcmlili azt a területi gyarapodást, amelyet Románia a trianoni szerződésnek köszönhetett. Ennek alapján 102.787 négyzetkilométernyi magyar területet, tehá.t kőt és félszcif akkorát, mint Svájc területe, Ítéltek oda Romániának és Románia akkori területének több mint egy- harmadát tette lei a Magyarországtól elszakított terület. Ezeken a területeken a románság és magyarság számaránya a kővetkező volt: 53,2 százalék román, 32,5 százalék magyar, tehát egy egészen kis román többség volt, holott a Trianon előtti Magyar- országon, jóllehet az országot a nemzetiségekre való hivat hízással osztották fel, a magyarság 33 százalékát tette ki az összlakosságnak. Mindent összevéve, az 1019. évi rendezéssel" kereken S.öjO.OOO magyart szakítottak cl anélkül, hogy valaha is megkérdezték volna őket, mert a magyar béke- küldöttségnek a népszavazásra irányuló minden javaslatát a bckccrtekczlet ridegen elutasította. Ez a tény egymagában ts megmagyarázza Magyarország tartózkodását azzal a móddal szemben, a mellyel a népek önrendelkezési jogának elvét a gyakorlatban alkalmazták. Különösen érthetővé válik ez, ha tekintetbe vesszük, hogy a románok, miután megkapták a román többségű területeket, majd azokat is, amelyeken gyér román lakosság volt, méjg nagy, tisztán magyar területeket is kaplak, hogy stratégiai pontokat és vasútvonalakat is szakítsanak maguknak cs végül, hogy — mint a béke- értekezleten kijelentették — „a vasútvonalakhoz biztosító övezetet., valamint a városok mögöttes területeinek birtokába jussanak, tekintettel későbbi fejleményekre. Eszel szemben senki sem kérdezte, vájjon j,0)0.000 magyar hajlandó-c a szomszédos népet; uralma alá kerülni, mert ezek a szomszédos népek számbeli jelentőségükre való hivatkozással — mintha valamennyi ország és népei sorsát egyszerű számtani művelettel lehetne elintézni — maguknak követellek azokat a magyar területeket, ahova évszázadok folyamán biztonságot, védelmet és munkát keresve bevándoroltak. A cikk ezután ismerteti a bécsi döntés számszerű adatait cs megállapítja, hogy Románia Erdély jóval nagyobb területéi tartotta meg (59.190 négyzetkilométernyi területet és 3,300.000 lakost, mig Magyar- ország 53.591 négyzetkilométernyi területet kapott visspa 2,200.000 lakossal). Magva. - ország abban a szellemben fogadta ej a bécsi döntést, amelyben azt meghoztál;, azaz kölcsönös lemondás révem lehetővé akarta tenni a Románia cs Magyarország közötti viszony normalizálását. Hogy a maga részéről hozzájáruljon a normális szomszédi kapcsolatok megteremtéséhez — bizonyára nem sajnálkozás nélkül és semmi esetre sem azért, mintha az lett volna az érzése, hogy a legtöbbet érte cl — ti bécsi döntést, minden hátsó gondolat nélkül elfogadta azzal o. szilárd elhatározással, hogy azt lojálisán tiszteiéiben tartja. Ezzel szemben Romária vezetői az Oroszország elleni közös háború közben, bár Románia a legveszélyesebb ellenségénél; mondja a Szovjetet, felvetik az erdélyi kérdést és Románia ellenséges magatartást tanúsít Magyarországgal member, ahonnan pedig semmi veszély sem fenyegeti. Ez a Románia saját maga idézi elő azt a kétértelmű helyzetet, amelyről a .Romániai levél“ cimü ciki; tesz említést. A helyzet fejtetőre állítását jelenti a problémát úgy feltüntetni, mintha Romániát igazságtalanság crte volna, csak azért, mert Románia elégedetlen azzal a körülménnyel, hogy vissza kell adnia Magyarországnak kisebb felét azoknak a területeknek. amelyeket húsz évvel ezelőtt neki ítéltek. A bécsi döntés a valóságban nem más, mint részleges jóvátétele annak a tényleges igazságtalanságnak, amely Magyarországot ta !t)-bcr. érte. A magyar válasz végül megcáfolja a „Romániai levél" elmü cikknek azt az állítását, amely szerint magyar történészek azt a jo- , got követeltek volna, hogy a Dunavldék „kevésbé nemes népeit" Szent István koro- j nája alá kell venni. Settíti som tett Rudapcs-1 fen ilyen kijelentéseket, ezzel szemben utalnak Budapesten a nagy király tanítására, amelyeket fiának szóló végrendeletében örökített meg és amely ma is alapja a magyar politikának. Ezeknek célja egyszerit és világos. Magában az országban biztosítani minden polgár erkölcsi cs anyagi érdekeinek védelmét, kifelé pedig minden országgal jóakarat u kapcsolatokat fenntartani cs por. fosán őrködni Magyarország részben újra visszanyert integritása felett. Vj olasz rencSyeS l ifSjjfiirlfcli srámára Hóma, junius 6. (MTI.) A Ştefani Iroda jelenti: ..Romai Sas" elnevezéssel uj rendjelet alapítottak. Az uj kitüntetést azok a külföldi polgárok kapják, akik akár polgári, akár katonai téren szolgálatokat tettek Olaszországnak. Halastó a vízi erőtelep tövében Marosvásárhely, junius 6. A városi közüzemek munkateljesítménye ellen állandó panaszok vannak Marosvásárhelyen. Nem csoda, ha a villamosközpont és a vízmüvek a fokozott követelményeknek nem tudnák eleget tenni, mert huszonkét évig semmi korszerűsítési munkát nem végeztek rajtuk, <fe még a mutatkozó hibákat sem javították ki a város volt urai. így történt, hogy a Maroson épített viz- duzzaszló gát és a zsilipek betonépitmé nyeit két évtized alatt a viz teljesen alámosta. A legutóbbi szakértői ntegállapItA- sok szerfnt a vi/mosta mélyedések any- nyira veszélyeztetik a zsilipek építményeit, hogy a szerkezet beomlásától lehet tartani. A város most a szakértői vélemények szerint kijavíttatja a vizduzzasztőt s erre a célra ütvén vagon követ hordát a Mar«» medrébe. Hogy milyen állapotok uralkodtak a városi műszaki hivatalnál az elmúlt Időkben, arra jellemző, hogy Pop mérnök, akinek hatáskörébe tartozott volna a miiszaki berendezések felügyelete és karbantartása, nagy örömmel fogadta a jelentéseket, amelyek szeiint a zsilipek alatt mély gödröket mosott a viz, mert pisztrángtenyészettel kísérletezett a — városi vizierőmü tövében. Lehet, hogy haltcnyésztésre kiválóan alkalmassá is váltak a turbina fölötti zsilipek, de az az aggodalom merülhetett volna tel, hogy ha a vízerőmű kiváló halastóvá változik. vájjon — melyik halastó fogja villany- nyal ellátni Marosvásárhelyt? Az aggodalom helyett szerencsére Pop mérnök merült el egész rendszerével s most a magyar város igyekszik pótolni a hiányosságokat
