Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)
1942-06-25 / 142. szám
Magyar katonák között — német hadikórházban Maqvat koponya Valamelyik faluból, úgy éjféltájban felriasztották a közeli város mentöörségét. — Azonnal jöjjenek, mert a táncban a legények egymásnak estek. Halálos sebesült is van... — így szólt a telefonbemondás. A mentők azonnyomban vágtattak is mát a tetthely felé. Kissé messzire esete a falu. így történhetett, hogy amire megérkeztek, kísérteties csönd fogadta a csárda körül a mentőautót. Lélek a környéken egyse, csak az ivó ablakából pislákolt ki valami halo- , vány fénysugár. De amikor a mentők beléptek, kissé meg- hökke.nve álltak meg a küszöbön. Odabent ugyanis ijedelemre való panoráma volt. Ri- pityomra szaggatva minden. A petróleum- lámpa fényénél megismerték azokat a ragadós tócsákat, amelyek sohase folynak úgy’ szét, mint a higlevü bor, pálinka vagy a sör. Az egyetlen ép asztalnál félkézre könyökölve ült egy legény. Előtte a literes üveg, borral. Fején délceg-komótosan, féloldalra billentve a kalap, ömaga nagyon nekibusul- va nézett a vérszagu világba. — Hol van a halálos sebesült? — kérdezték a mentők a kocsmárostól. — Ott ül — mutatott a legényre az ember. —■ Az volna ? — Nézzék meg... Közelebb lépkedtek hozzá, azután egyszerre csak elhülve álltak meg útjukban. A legény fejéből a kalap mellől, úgy féloldalt, egy miskároló kés pengéje s markolata mutatkozott be a világnak. — A nemjóját! Ennek fele se tréfa! — néztek össze a mentők. Hanem hát mit tegyenek most. A kés — látszott — olyan szilárdan áll a koponyában, mintha baltával verték volna bele. Ezt csak úgy kihúzni onnét? Talán azonnal halottat szállítanának. De megmozdítani a legényt, az is kockázatos. Mégis tenni kellett valamit. Az egyik mentő végre is odalépett a „halálos sebesülthöz" és szelidcn kérlelni kezdte: — Jöjjön velünk, barátom!... — Kuss! •— volt a félreérthetetlen válasz. Mentő legyen az, aki ilyenkor valamit is tenni tud. Csöndben várták hát, hogy mi lesz ? Kisvártatva, — már amikor megitta borát a legény — odakiáltott a kocsmárosnak: — Még egy litert!... A kocsmáros szó nélkül asztalra tette az Italt. A legény mintha mi se történt volna, lddogált tovább. De az a bicska ott a koponyában meg- zsibbasztotta a mentőkben a vért is. Amikor elkészült a másik literrel is, akkor kihúzta magát a legény és nagykegyesen kiadta az ordrét: —- Mehetünk... Es döngö léptekkel elindult a mentők előtt. Koponyájában úgy állt a miskároló kés, mint cövek a földben. A műtőasztalon az orvosok kiszedték a kést. De el is csodálkoztak. A prakszisban még nem volt ilyen „hajszálnyi" káreset. Hogy a páciens mindezek után életben maradhatott ! ... Hétre rá, épp amikor öreg édesanyja meglátogatta, már utrakészen állott a legény. Makkegészségesen. Amikor elköszöntek, az egyik orvos nem állhatta meg szó nélkül, hogy az „esetről“ véleményt ne mondjon az anyjának. — Tudja-e lelkem, milyen útról jött vissza a fia? — Hát hogyne tunnám... — válaszolta az öregasszony. — Hát ha tudja, akkor azt is tudja, hogy ilyen dologért a törvény előtt súlyos büntetést kap az, aki megtette. Legalább feljelentették a fia szurkolóját a csendőrségen? — Mi a fenének — jegyezte meg az öregasszony. — Már kiszödték a testvérei a lőcsöt — ippeg csak illet várják még haza... Majd tesznek ók törvényt, né féljen a doktor ur... T. Gy. összevásárolta a piacon a baromfit és zugban értékesítette két makói zsidó • Makó, jun. 24. (MTI) A piacon már hetek óta nem lehetett baromfit kapni, mert a vizsgálat szerint ismeretlenek a legmagasabb áron felül összevásárolták és zugban értékesítették. A rendőrség vasárnap ellenőrző kőrútján Blau Mór és Zeichner Abel makói zsidóknál, ahol a vasárnap ellenére nagymennyiségű baromfit tisztítottak és csomagoltak, 80 csirkét, tyúkot és libát lefoglalt. Blau Mór leányát és Zeichner Ábelt előállították a kapitányságra és engedély nélküli árusítás, valamint a vasárnapi mnn- kaazün«* megsértése miatt megindították (Valahol Németországban, junius.) A naptár szerint már javában júniusban járunk, az idő azonban nem akar tudomást venni róla. Szapora cseppekben veri az eső a vonatablakot s a hideg északi szél süvité- se a kerekek zakatolását is ţulharsogja. Nem valami kellemes az utazás ilyenkor, de szivesen vállaljuk. A szeretet visz bennünket: Magyar sebesülteket megyünk látogatni. Kórház egy hajdani tanteremben Earátságos tiszta szoba fogad. A mosolygós arcú ápolónővér éppen friss virágot tesz az asztalra. Hamarosan megállapítjuk, hogy a szoba valamikor a tudomány csarnoka volt. A sarokban még most is ott áll a fekc- tetábia. Nem gondatlanságból vagy feledé- kenységből maradt itt: tarka, virágos koszorúkban gyakorlatlan gyermekkezek girbe- görbe Írása diszeleg rajta: „Alle Kameraden herzlich willkommen!“) (Minden bajtársat szeretetünk fogad), ezekkel a szavakkal adták át a kis nebulók apáik és testvéreik bajtársainak második otthonukat, annyi ártatlan öröm, gyorsan múló bánat és oly sok apró csinytevés színhelyét. A kedves ákombákomok alatt már határozott, tárgyilagos „felnőtt Írással" a terem uj lakóinak névsorát olvashatjuk. A sok Franz, Hans és Heinz között nyomban szemünkbe ötiik néhány jó magyar név is. Helyben vagyunk tehát. Nem is kell már sokat kérdezősködnünk, a névsor alapján hamarosan ráakadunk magyar testvéreinkre. „Semmi az egész ...“ A magyar szó egyszerre életet csal a sápadt magyar arcokba. Mintha kutyabajuk se lenne, olyan katonás keménységgel válaszolnak bemutatkozásunkra. Somogy, Sopron, TtsxántnI, az ország minden vidéke kép viselethez jut, sőt budapesti is akad közöttük. Természetes, hogy leginkább a pesti géppuskás örvezetö viszi a szót. Mozdulni nem tud a kötésekben, de ugyancsak kihasználja az alkalmat, hogy magyar látogatóra akadt, öröm, vagy még annál is több, büszkeség tölti el az embert, amikor a derék fiuk jóizü beszédét hallgatja. — Messziről jött ember sokat mesél — mondja a jó magyar közmondás, ők azonban ellen tudnak állni a csábításnak: a hárijá- noskodásnak nyoma sincsen előadásukban. Talpraesetten, keresettség nélkül mesélik el megsebesülésük körülményeit is. Zokszót, panaszt még keresztkérdésekkei sem lehet kicsikarni belőlük. Ha egy-egy mégis csak hátborzongató részletnél kitör belőlünk a csodálkozás vagy részvét hangja, még ők igyekeznek megnyugtatni minket: — Semmi az egész, csak kötelességünket teljesitettiik! Mosolygó narancsok ... Az éllátás és a bánásmód iránt érdeklődünk. Mindennel nagyon meg vannak elégedve. Gondosabb ápolásban nem is részesülhetnének. Elhisszük nekik, az éjjeliszekrényen most is szép piros narancsok mosolyognak. Ilyesmi odahaza, a kis tiszántúli tanyán sem terem a fákon. Kolozsvár, junius 24. Nemcsak a kolozsváriak, hanem általában Erdély minden városában élénken emlékezhetnek még a kisebbségi évekből Ssögyéni Kiss Endre hírhedt nevére. Szomorú emlékezetű lapjában, az „Erdélyi Futár“-ban, amelyet a román kormány guruló lejeiből szerkesztett, hegyezett pennával rontott fieki időnként a magyarság minden szebb és nemesebb törekvésének s magyar ember létére nem átallotta egyik alantas támadást a másik után Írni Magyarország tiniére. Az erdélyi magyaroknak ökölbeszorult a kezük valahányszor ezt a szennylapot olvasták, tenni azonban nem tehettek semmit ellene. Amíg á hősies küzdelmet folytatott er* délvi magyar sajtót minden eszközzel igyekeztek elnémítani, Ssögyéni Kiss Endre szabadon garázdálkodhatott a magas állami támogatással készült „lap“ hasábjain. A renegát magyarok díszpéldánya, aki a bécsi döntés után sietve Felek u tn’\:>. lt?le át vadászterületét, a megkisebbedj''* Nbgyromq- niaban is megmaradt annak, ami Erdélyben volt. Nagy elégtétellel, de annál kisebb meglepetéssé! olvassuk a Temesvárott megjelenő „Déli Hírlap“ cimü lapban, hogy a „szerkeszti ur“ eilen — mint a Kadar Kukarestből jelenti — zsarolás miatt bírói eljárást izuKtof- tnk. 'A mád r-erint a ftwFtwg»*» Akhmtt jR*r —• Hát a német bajtársak? — tesszük fel a kérdést. Mintha, csak erre vártak volna, egyszerre a legszélső ágyra mutatnak. Hosszú szőke fiú fekszik benne. Nem ad magáról életjelt, de már az első pillanattól kezdve csillogó szemekkel figyel minket. — ö a legjobb barátunk, Sepl! — magyarázza. a ferencvárosi örvezetö. — Mindig együtt harcoltunk és a sebesülésben sem hagyott el minket. Sebesülésünk óta már az ötödik kórházban vagyunk, de Sepl mindig csak velünk akar maradni. A világért sem szakadna el tőlünk. — Tud valaki maguk közül németül? Hogyan értik meg egymást? — Bizony együttvéve is alig.tudunk hatvan szónál többet, már le is mondtunk az igyekezetről, hogy megtanuljunk németül. Sepl azonban lassankint törni kezdi a magyar szót. — Igaz ez Sepl? — fordulunk a német fiú felé. Sepl egy darabig töpreng, úgy látszik még sem haladt még nagyon előre a magyar tudományban, de aztán felderül az arca: „Éljen Magyarország!“ — adja meg azután a minden kérdésre egyformán illő választ. „Szeretnénk szántani...“ A látogatási idő már régen elmúlt, illenék indulni. A fiuk kívánságai után érdeklődünk. — Mindenkel meg vagyunk elégedve, — mondják, — de azért legjobban mégis csak szeretnénk már otthon lenni. Szeretnénk megint szántani, törni az ugart. Szomorú vágyakozással tekintenek ki az ablak előtt hajladozó fákra. Nincs kint szabadba csábító idő, de mindnyájan ugyanazzal az elfojtott sóhajjal pillantanak ki, még a ferencvárosi őrvezető is, pedig talán sohasem fogta még az eke szarvát. Ennek az óhajnak, sajnos, nem tudunk şleget tenni, „könnyebb“ kívánságot kérünk. — Magyar könyvet, magyar újságot szeretnénk“ — kiált fel mind az öt egyszerre, Szerencsénk van, jóelőre felkészültünk már a kérdésié. Egész halom magyar újságot osztunk ki közöttük, sőt mi több, igazi magyar cigarettánk is van számukra. Megígérjük, hogy továbbra is gondoskodunk róluk. magyar betűben nem szenvednek majd hiányt. Azután elbúcsúzunk tőlük. * Hálás szemek kísérnek az ajtóig, amikor kilépünk a szitáló esőbe. Már könnyebb sziwel tapossuk a sarat. A nyirkos párán át is látjuk, hogy a mezők frissen zöldéinek, a szeszélyesen bólogató fák zsenge lombot hordanak. A természet, az élet viaskodik az idővel és az élet győzni fog. A mi magyar katonáink szenvedései is meghozzák gyümölcsüket. Az a haza, amelyért ilyen egészséges, józan gondolkodású, törhetetlen erejű somogyi, tiszántúli, csallóközi fiuk küzdenek, olyan magától értetődő, egyszerű, természetes kötelességteljesitéssel, minden viharon és szenvedésen keresztül is a szebb jövő felé halad. (K-v L-a.) letcé szállóban lakó Bobos Tulliust aszal fenyegette meg, hogy nagy kellemetlenséget okos neki, ha nem fizet harmincezer leji. Úgy látszik, Ssögyéni Kiss Endre vérdiját leszállították a magas pártfogók, mert, a magyarellenes támadások mellett olykor kénytelen zsarolásokhoz folyamodni, hogy mindennapi betevő falatját megszerezze. Valószínűleg a változatlanul megjelenő Erdélyi Futár" hasábjain akarta áldozatát „kikészíteni“. Nem tudjuk még, hogyan végződik a Ssögyéni Kiss Endre ellen indított bírói eljárás, annyi azonban bizonyos, hosry a büntetéstől való félelmében nem szókik M agy .Írországra. Időzített komba robbant egy angol ha'ó gépházában Lisszabon, jun. 24. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Lisszaboni lapok az „Exchange Telegraph" nyomán buenosayre3i jelentést közölnek, amely szerint ott egy angol hajó gépházában időzített bomba robbant és a robbanás következtében a hajó elsüllyedt. Személyzetének nyolc tagját egy argentin hajó vette feL "I II I'M , I Hl IMII 1942. J l) N 1 S 25 Megkezdődön Firenzében az európai ifjúság ueHemi olimpia«*« Róma, jun. 24. (MTI) Firenzében megkezdődött az uj európai ifjúság szellemi olim- piászának előjátéka. Olasz, német, magyar, spanyol, szlovák, horvát és albán Ifjak, festők vesznek részt Firenze város nagydijáért a versenyben. Mit végzett Szolnok doboka vármegye a felszabadulás utáni esztendőben ? Dés, junius 24. Szürke eimlapu, SO oldalas füzet hagyta el Désen a nyomdát: „Szolnok- Doboka vármegye alispán jónak 1941. évről szóló jelentése"... A könyv arról szól, hogy mit végzett a vármegye az első „magyar évben“? a vármegye. Tanulságos adatok,,cikkek ts kimutatások követik egymást. Az előszóban Schilling János dr. alispán rövid keresztmetszetét adja annak: hogyan indult meg ismét a magyar közigazgatás. Az általános tájékoztató cimü cikkben. Visváry Viktor főjegyző részletes felvilágosítást nyújt a szamosmenti helyzetről: .4 megye 261 községből és hat járásból álk Nagy a hiány irodákban, tisztviselőlakásokban. A megyei magyar élet fellendítésére az elmúlt nyáron öt női főiskolás tábor dolgozott a megyében. Négy főiskolai férfi-munkatábor a Mező Veresegyháza—Bethlen útvonalon földmunkát. végzett. Megalakult az egészségügyi és tűzvédelmi szövetség is. Visszatekintve az elvégzett munkára, meg lehet állapítani, hogy a megye adott körülmények között elvégezte u rábízott- feladatot s a lehetőség szerint minden téren eleget tett a követelményeknek. Cséfalvay János dr. tb. főjegyző a katonai és a népmozgalmi ügyekről számol be. Az anyakönyvi ügyekről Ősiem László aljegyző, az állampolgársági és tűzrendészet! helyzetről pedig Tomkahásy Gyula dr. számol be: Ami az ipari helyzetet illeti. Dóz*a Miklós dr. aljegyző beszámolója szerint a föhatalom- változáskor az iparosok megyei létszámából 65 százalék ssiáó volt. 1941 végén 34.9 százalékra csökkent as arány, ami a törvényes 6 százaléktól még igen messze van. Dominies Lá-zló dr. aljegyző a közellátás kérdéseit vázolja. A zsirellátás nem volt kedvező, mert a sertésállomány elégtelen. A petróleum szétosztás rendben folyik, a cukor ellátás is megfelelő, úgyszintén a fa- és bőrellátás is. A vármegye havonta 2943 kg. bőrt és 4S96 pár kési cipót kap. A megye szociális helyzetképét Anyo* László dr. aljegyző ismerteti. A régi Magyar- országon is a legszegényebb megyék közé tartozott Szolnok-Doboka telítve a beszivárgó románsággal. Az életszínvonal alaesonysága, a kulturigény csökkenése — egyes magyar falvakat kivéve — általános. A megye szociális szervezete derekasan dolgozik. Gyümölcstermelés, földművelés, stb. terén egyaránt segítséget nyújtott. Bethlenben angoranyul telepet létesített. 1941-ben 733.305 pengőt juttatott as arra szorulóknak a közjóléti szövetkezet. Dós pasztőrizált tejjel való ellátása érdekében tizemet állít fel a megye szociális szervezete. Désen és Szamosujváron 1941-ben 415 iskolás gyermeket ruháztak fel. A kihágási ügyeket Bocn Bálint aljegyző ismerteti, a vármegye anyagi helyzetéről Török Sándor főtanácsos'ad képet. Az utiigyek- ről Morsányi Nándor tanácsos, az árvaszéki ügyekről 0. TE areas József dr. számol be. Eoií Miklós gazdasági felügyelő a megye gazdasági helyzetéről többek között a következőket jelenti: —• 1941. gyenge gazdasági termést hozott. Vefőmagtámogalást nyújtottunk, állatállományt javítottunk, gasdatanfolyamokat rendeztünk.. Szaporító telepeket állítottunk, fel. Fontos volna kezelő személyzetünk létszámemelése. A Szamosmenti erdőgazdálkodást Franck Jenő erdőfőmémök vázolja. A megye erdőterülete 182647.7 katasztrális hold. Az erdők kezelése két erdőfelügyel őségi kirendeltség utján történik. (Galgó és Bethlen.) Nyerges Gábor dr. a szamosmente közegészségügyének ismertetésében a helyset javulására mutat rá as elmúlt román rendszer eredményeivel széniben. Az állategészségügy cimü fejezet Scharn- bock István dr. főállatorvos iräsa» Scham-, bock dr. a szakember-hiányt mutatja ki, ami gátolja a munkát. A lépfene a legnagyobb veszedelem, esév folyamán 50 ezernél több szarvasmarhát oltott be a hivatal lépfene ellen, ami. az egész létszám 60 ssásaléka. A megye húsfogyasztása csekély. Lépések történtek annak érdekében, hogy a két megyei város korszerű vágóhidat és hűtőt kapjon. {**•), Szöqyéni Kiss Endre Bukarestben is zsarolni akart... Eljárás indult «* Romániába „emigrált“ fairbedf „szerkesztő“ eden I
