Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)

1942-06-24 / 141. szám

Egy ember töpreng Páris utcáin

Megdöbbentő korrajz jelent meg a hetekben Drieu La Rochelle, az Ismert frai cia közíró tollából a párisi Grassat kiadásában: „Ne plus attendré!“ (Elég a várakozásból) harsogják a nagy fekete betűk; mintha a -mai francia lélek önmaicangoló vádirata volna.

Egy polgár, egy citoyen, egy leszerelt, reggeltől estig sétál a szokatlanul csendes párisi utcákon és töpreng, gondolkozik. „Milyen különös, hogy most hirtelen gondolkozni kezdtem, hiszen világéletemben meg voltam enélkül a szellemi megerőltetés nélkül is.“ Ezelőtt, húsz hosszú éven keresztül nem gondolkozott, félt gondolkozni. Olvasta napi hat kiadásban a Paris-Soirt, némelykor apróbb kételyei támadtak, ezeket könnyed francia piruettekkel kikerülte; kényelmes világ volt. Pariez moi d’amour, pariez moi de la commodité — az örök, a változatlan jelige. Valóban a Paris-Soir, keresztény, de milliomos igazgatójával, ismeretlen vagyonú, de zsidó szerkesztőivel csinos kényelmet tálalt fel minden nap hatszor a zsírosodé Duvalok asztalára.

Ez a kényelem, az a petit confort, — lamentál La Rochelle, — ez az oka balszerencsénknek. „Minden francia fülébe diszkréten megsúgom, hogy a kényelem vágy szivünk legmélyén jobban él, mint valaha."

Pedig történelmünk bővelkedik a hősi életszemlélet beteljesitőinek példáival. Alig három nemzedékkel ezelőtt, még a francia újonc 1793-ban bevonult katonának és csak 1814-ben tért vissza a családi házba. Ez a francia még gúnyolódott a kényelemmel, inkább követte vezérét és eszményeit Európa végtelen utjain. A régi francia lenézte a nyárspolgárt. Mikor visszatért Oroszországból, megházasodott, gyermekeket nevelt, élte a maga munkás életét, Időnként útra kelt, hogy izmainak ruganyosságát, karjainak keménységét próbára tegye, öreg korában büszkeség töltötte el. hogy fiatal is volt: párbajra hívta ki azt, aki teljesítményének értékét kétségbe merte vonni . . . Ma pedig mindenki nyárspolgár. Nem kivétel a munkás sem, éppen úgy, mint a tisztviselő, az iparos és a kereskedő, mert nyárspolgárnak lenni annyit jelent, mint nyárspolgári módra élni, annyit jelent, mint a raffinált mártással készített sültet többre becsülni minden szellemi és időt álló alkotásnál.

1940 májusában és júniusában a németek ezt a nyárspolgári hadsereget verték meg. Nem is csoda, hiszen a közkatonától a tábornokig elsősorban mindenki a menázslra, az appéritifre és kibúvókra gondolt, s csak azután a győzelemre.

„Tudtam, hogy ez csak katasztrófával végződhetik és mégsem mozdítottam meg még egy szalmaszálat sem“ — Írja La Rochelle. — Jól tudom azt is, hogy én veszítettem el a háborút. Nem tartozom azok közé, akik mindent másra fognak: Ezek nem végezték el ezt, azok nem törődtek azzal, ők, ők, ők . . . Nem, én azt mondom, hogy én személyesen vagyok az oka mindennek.“

Tényleg baj az, ha a tábornok a közkatonára hárítja a felelősséget, vagy a közkatona a vezérkart hibáztatja. Megüzenték a háborút, nagy dérrel-durral felvonultak és szinte láthatatlanul elbújtak a Maginot- vonal kényelmesen berendezett szállásaiban. Nyolc hónapon keresztüf berendezkedtek a semmitevésre. Egyenként vcnultak vissza a maguk zártabb egyéni magányába, az annyira istenitett belső fórumba és eredeti és finom nonchalance-al várakoztak, várakoztak . . .

Télen hideg volt, de mégsem mozogtak.

Tavasszal nekikezdtek valami uj vonal kiépítésének, de nemsokára abba is hagyták. Hiába való fáradság, résziét mmká — nyugtatták meg magukat.

Mit csináltak ezalatt a németek ? Rendszeresen készítették elő a feltartóztathatatlan támadást, nem bíztak semmit a véletlenre Reggeltől késő estig edzették, gyakorolták magukat.

„A másik baj az volt, hogy fe’találtuk a szövetségesek erejének a trükkjét“ — folytatja La Rochelle.

Minden franciának megvolt a maga kiválasztott szövetségese; az egyik angol párti volt, a másik a bolsevistákban látta » „mentőangyalt“, a harmadik a zsidókban, a kínaiakban bízott, a negyedik a németek gyengeségére szándtu l. „fi most. két eáztendövel később, — lamentál a szerző — a franciák nagy százaléka még mindig az angolok esélyeit latolgatja, a

■ -,7;V ‘-''IM'

.. -.W

FERENCJÓZSEF

KESERÜVIZ

1942» J & N I V S 24

bolsevisták terveit találgatja. Hát ez a tanulsága a rettenetes kataklizmának?“

Mintha a franciák számára találták volna ki a régi közmondást: Segíts magadon, s az Isten is megsegít! A hosszú boldogság megbosszulja magát. 1870-től 1914. boldogok voltak, de akkor felfedezték a boldogság filozófiáját és az eredmény 1,700.000 halott lett. Akik túlélték az öldöklést, azok mereven ragaszkodtak a boldogság alkal- mazhatatlan filozófiájához.

A francia összeomlás okát La Rochelle egy banális tőmondatban foglalja össze: Vereséget szenvedtünk, mert nem voltunk egységeseit.

„Én jobboldali vagyok. Charles Maurras már rég meg mondta volt, de . .

„En kommunista vagyok, Sztálin mindent elrendezett, de a burzsujok . .

„Én demokrata vagyok, Herriot-val tartok, de . . .“

És Így folytatódik a végtelen sor . , .

S most ott állnak a nagy dilemma előtt:. dolgozni, de hogyan kezdeni a dolognak?

Tanulságos a franciák balsorsa minden olyan nép számára, melyet még a különböző politikai irányzatok korlátjai választanak el egymástól. Drieu La Rochelle nemcsak a franciákhoz szól:

Egységben az erő! N. J.

Ili az ideje, hogy letöri ok ez? az ocsmány eszmél !•• •

Nogyor honvéd levele a Vöröskereszthez a „vörös mennyország"

nyomorúságos földjéről

A Magyar Vöröskereszt igazgatósága igen sok levelet kap a harctéren küzdő honvédéitől, akik megköszönik a hozzájuk juttatott adományokat. Különösen lelkeshangu levélben mond köszönetét a maga és baj társai nevében Káth Dániel honvéd, aki levelében a többi között ezeket Írja:

„Két hónapja, hogy átléptük a magyar határt. Éreztük, hogy aggódó tekintettel és részvéttel kisértek a havas, jeges országutakon. Most már elmúlt a tél és itt az idejn, hogy letörjük azt az ocsmány eszmét, amely orvul akarta hazánkat és Európát vérzivatarba, összeomlásba rántani. Mi, egyszerű honvédek, két hónap után saját szemükkel láttuk, hogy mit adott ennek a népnek ez az eszme.- Egy eimet és semmi mást: világproletárok. Valóban ráillik erre a nyormjruságos, állati sorban nyomorgó népre. Boldog egyenlőség:

egyöntetűen ették egész télen a cukorrépát, a kolerás burgonyát és a sajtolt olajpogácsából készült „klebát“, azaz kenyeret. Itt nem vár tollas ágy, mint otthon, a Kaposvár környéki községekben nyári hadgyakorlatkor. Szellőzetlen lakások orrfacsaró bűze és férge várt mindenhol ránk. Jöjjenek ide, akik még ma sem hiszik, milyen világ van itt a proletárok paradicsomában. Köszönjük a Eőmél- tóságu Asszonynak, minden férfi és nőtestvérünknek, bogy füsttelen napokon sokmilHó cigarettát juttatnak hozzánk, az asszonyoknak és anyáknak a meleg holmikat, szülőknek és diákoknak szeretetük megújuló jeleit.“ így szól a levél, egy a sok közül. Köszönetét mond és egyben elárulja a magyar honvéd lelkes harcos szellemét, amelyet az orosz föld viszontagságai sem tudtak megtörni.

Négy vagon burgonya érkezik a közeli napokban Kolozsvárra

Kolozsvár, június 23. A várós közellátási hivatalának közlése szerint a napokban négy vagon burgonya érkezik' Kolozsvárra. A búr- gonyákészletit a Széchenyi-téri kiskereskedők közölt osztják szét. A kereskedők kisteleiben

árusítják ki a készletét. Kolozsvár burgonya- ellátása egyébként biztosítottnak tekinthető, mert ezután naponként érkezik nagyobb búr- gonyaszállitmány a kolozsvári piacra s ezzel el lehet kerülni a sorbaállást -is.

bvzaro vizsga

a kolozsvári Nemzeti Színház szinészképző iskolájában

Jelesen vizsgázott Dukony Margif, Nemes Nagy Éva, Bencze Magda és Céh Gitta, igen szép eredménnyel Kudelasz Ildikó

Kolozsvár, junius 23. Hétfőn zajlott le a kolozsvári Nemzeti Szinház szinészképző iskolája első éves növendékeinek vizsgája Mészáros Sándor László miniszteri biztos jelenlétében. A szinészképző iskolának az első évben összesen I.) növendéke volt. Legtöbb növendék erdélyi, kolozsvári, de akad közöttük pécsi és makói is, akik Budapest helyett Kolozsvárra jöttek elsajátítani a színművészet alapelemeit. A vizsga — a miniszteri biztos szerint is — várakozáson felül sikerült. Négy leánynövendék, névsze- rint Dukony Margit, Nemes Nagy Éva, Ben- cze Magda és Céh Gitta tiszta jelesen vizsgázott s nagyon szép eredményt mutatott fel Kudeláss Ildikó is.

A szinészképző iskola igazgatója és életre- keltöje Táray Ferenc igazgató volt, aki miután megválik a Nemzéti Szinház vezetésétől, jövőre átadja utódjának, Mihályffy Bélának a szinészképző iskola vezetését is. Az elmúlt év alatt — habár mindannyian tudjuk, hogy az „csonka“ évad volt — Táray és a szinészképző iskola tanári kara elismerést érdemlő, szép munkát végzett a színész- utánpótlás nevelése terén. Eleinte az volt a terv, hogy kimondottan „erdélyi anyagból“ Szervezik meg az iskolát, de mert az ország

más vidékéről is akadt jelentkező, természetesen nem utasították cl őket, hanem örömmel adták teret a kolozsvári Nemzeti Színház szellemében való belellleszkedésre és tehetségük kifejlesztésére. Amint a tapasztalat mutatja, az erdélyi színpad és táj nem bizonyult rossz nevelőnek, rossz iskolának, hiszen a legszebben beszélő fővárosi színészek csaknem valamennyien a kolozsvári színpadról indultak el. Az uj szinész-után- pótlási anyag pedig, amely innen két év múlva kikerül,* egyöntetű, és hozzáértő vélemény szerint, egyáltalán nem marad mögötte tudásban és tehetségben a réginek.

A szinészképző Iskola növendékeinek gyakorlati és elméleti oktatását Táray Ferenc, Szabados Árpád, KŰtpives Nagy Lajos, Szabó Lajos. Tompa Miklós, Jakobi Antal, . Kenessey Ferenc, Szita Oszkár és itío- rawszky Román végezték. A növendékek vizsgáztak magyar és egyetemes irodalomtörténetből, művészettörténetből, szinészet- elméletből, táncból, énekből, zfenéböl, német nyelvből s ezenkívül bemutatták gyakorlati • tudásukat is. Ebből is sikerrel vizsgáztak, hiszen évközben valamennyien játszottak már a színpadon kisebb szerepekben.

Kolozsvár, junius 23. Az elmúlt 24 óra leforgása alatt két öngyilkossági kísérlet történt Kolozsváron.

Az első öngyilkossági kísérlet Unió-utca 4. szám alatti ház kapualjában játszódott le, ahol eddig még istnercilen okból mellbelőtte magái Szabó László 33 éves kereskedő, Gyárfás-utca L szám alatti lakos. lettét a 'árókeiők fedezték fed m fegyver dőrrenétiáté

és nyomban kihívták a mentőket. Az elţtuiît, fiatal kereskedőt beszállították a sebészeti klinikára. Állapota súlyos, de nem életveszélyes,

A második öngyilkossági kísérlet Magyar- utca 12. szám alatt történt., íratsz Sándorné, egy kereskedő fiatal felesége 200 darab aszpirin tablettát oldott fel vízben s a folyadékot «(«!£*. Battíe, hozzátartozói stég idejében

észrevették s a mentőkkel beszámíttatták a belgyógyászati klinikára. Az asszonyon gyomormosást végeztek s már túl van az életveszélyen. Az elkeseredett asszony — amint búcsúlevelében Írja — családi háborúság miatt akart megválni az élettől.

A rendőrség mindkét öngyilkossági kísérlet ügyében tovább folytatja a vizsgálatot.

Tow eges élelmérqezés MarosTasárlielyen

Marosvásárhely, jun. 23. Kedden délután 4 órakor a Szabadi-uti 6. számú elemi iskola igazgatója kihívta a mentőket az iskola mel letti kukoricásba, azzal, hogy hat munkás súlyos görcsökben megbetegedett. A helyszínié érkező mentők eszméletlen állapotban találták a kukoricásban Gagvi Gergelyt és feleségét, Antal Jánosnét, Szász Jánost, Török Jánosnét és Pap Sándort. A munkások, akik minden valószínűség szerint étel- mérgezést szenvedtek, a menekült baraktá- borban laknak és napszámmal keresik meg kenyerüket. Valamennyiüket jcórházba szállították. Kiderült, hogy a napszámosoknak munkaadójuk adott ebédet: olajban elkészített krumplit- Az étel elfogyasztása után azonnal rosszul lettek és összeestek. A vizsgálat folyik.

Rejtélv

A kolozsvári Horthy Miklós-ut köze- petáján — a Mariánummal szemben —- csöndesen és némán áll egy templom. Nappal teljesen kihaltnak látszik. Az előtte elrohanó dolgozó emberek nem is igen vesznek róla tudomást.

Idegen ember vagyok még a városban, igy hétfőn este is éjfélbenyuló órákig sétálgattam az utcákon, hogy megismerjem a város éjszakai arcát. Utam ezúttal a vasútállomás felé vitt. Amikor a Mariánum elé értem, egy pillanatra meg- lepetve állottam meg. A nappali időben csöndes és elhagyatott templom most fényárban úszva csillogott felém. Kupolája és ablakai mint valami világítótorony sugározták a fényt az éjszakába.

— Mi lehet ez? — döbbentem meg egy pillanatra. Amint igy állok és nézem, azt a rendkívülinek tetsző panorámát, csakhamar észrevettem, hogy példámat ugyanilyen csodálkozással mások is követik.

— Nem az első napja van ez igy — mondotta az egyik bámészkodó.

Csakhamar előkerült az őrszemes rendőr is.

— Nem gyulladt ki ez a templom? — kérdezték egyesek.

A rendőr átvágott az úttesten és kinyitni igyekezett a templom vasrácsos kapuját. Zárva volt. Az őrszem nem sokat gondolkodott, hanem egy románul tudó ember kíséretében átlépett az alacsony vaskerítésen és a templom ajtajához ment. A rendőr minden valószínűség szerint figyelmeztetni akarta a benntieket arra. hogy éjszakának idején nem szók. tak templomi ájtatosságokat tartani és a templomokban általában éjszakánkint csak a pislákoló örökmécses ég. Azonban esetleg tűz is keletkezhetett az elhagyatott istenházában — mondjuk — kigyulladtak a díszes és értékes holmik, amiknek elvesztése bizonyára kárára volna az egyháznak. Arra is gondolhatott, hogy ezekben a háborús időkben a villannyal való takarékoskodás nemcsak a polgárnak, hanem az egyházak vezetőinek is kötelessége.

A rendőr erőteljesen megkocogtatta a templom ajtaját.

Lélek se válaszolt. Időközben a rendőr- tiszthelyettes is megérkezett, mire hárman járták körül az épületet és bekopogtattak a sekrestye ajtaján is. Ott se jelentkezett emberfia.

Az utcán ezalatt egész tábor verődött össze és találgatták, mi lehet az oka ennek a kivilágításnak? Véletlen semmi esetre sem, hiszen a szembenlakók állítása szerint, már hetek óta minden éjszaka ilyen fényárban ragyog a templom az égboltozat felé, akárha belül tüzek égnének az oltárokon. Többeknek a munkácsi ruszin kolostor egykori ájtatos vallási szokását juttatta az eszébe ez az éjszakai fény.

A rendőrök dolguk végezetlenül távoztak el az elhagyatott, de éjszakánként hetek óta következetesen fényárban tűn. döklö templomtól.

A rejtélyt nem sikerült hétfőn éjszaka megfejteni. De ez a rejtély a nap józan világosságában is rejtély marad.

Talán a templomot fenntartó egyháznak illenék magyarázatot adni arról, hogy mi az oka és célja ennek a szokatlan. de mindenesetre feltűnő illumináció- nak?. T. Cy.

Meltbe'őite magát egy fiatal kolozsvári kereskedő

200 astp!tín»íob!ettcval mércéi!© meg mogit egy éle'unt essieny