Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-10 / 106. szám

19 4 2. M A J If S IO Kezisti Urr ^ Mosf new hiszi, de később belátja, hogy életének legszebb emlékei az ifjúkori fényképek. Miért nem fényképezted le magát gyakrabban a műteremben. EGYIPTOM Raics István verse Mentek busán és szegényen uttalan ut tengerében s lám, a földre küldött gyermek pusztából teremtett kertet; már a tavasz szelíd szele szállt az egekből lefele s Máriának drága arca felvidult egy halk kacajra; immár .József sem mogorva, tanyát készit egy bokorba, egy bokorba készit tanyát s becézi az áldott anyát, aki piruló orcával Jézusának nyújtja által két dagadó, kerek mellét, megszoptatni egyszülöttjét . . , Beszélgetés Kicsi Sándor, al, HÉTVÉGI NAPLÓ a legjobb beszédű székely diákká* Budapest, május 9. Budán, a Nagvboldog- asszony utján széles csend ül. Hatalmas sárga épület, a tizen hármas szám, ide kerül­nek az ország legjobb diákjai, ha tanárok I akarnak lenni. Homlokzatán felírás: Eötvös Kollégium. Itt keressük meg Kicsi Sándort, a szép magyar kiejtés országos győztesét. Az épü­letben éppen ebédutáni zaj van. Hamarosan ráakadunk az emberünkre: sudár szittyó le­gény, feketchaju, villogó szemű. — Örül a győzelemnek? — Hogyne. Hiszen nem az én nyereségem : egész Ssékelyorsiágé. Ott mindenki így be­sä. — Ott élt eddig? — Dalnokon születtem, Háromszékben, Sepsisz ént györgyón jártam iskolába és két éve vagyok itt a Kollégiumban. — Ide hogy került? — Itt is vizsgán kellett átmenni. Mi „Fej­láp ogat ásnak“ hívtuk — felleli jókedvűen. — Minek tulajdonítja nyereségét? — Az ,,ősi zamat“ — mondja nevetve, ro­vtáén. — A két pesti év nem koptatta meg ezt aa ősi zamatot? — Nem. A szókincse gyarapodott az em­bernek, de a kiejtés maradt■ És meg is ma­rad most már halálig. — Hát a többi pestrejött székelynél mit figyelt meg? Ők is ellenállnak a városi nyelv libáinak? — Nem valamennyien. Különösen a szolga­sorban Pesten élő székelyek felejtik el hamar apáik nyelvének zamatét.- De a diákok, kü­lönösen meri a székely fiuk összejárnak, megőrzik szép nyelvezetüket. ■— Hát a született pestiek beszédéről mi a véleménye? —- Szépen, tisztán beszélnek, de vannak egész városrészek, ahol zsidós, vagy idegenes a kiejtésük, még a legmagasabb körökben is. Ragad ez az éneklös hangsúly és bizony na­gyon sokan így beszélnek Pesten. Ha meg­figyeljük az utcai járókelőket, minden három közül kettő. — Hogyan lehetne ezen segíteni? — Természetesen elsősorban a színházak és mozik nyelvét kellene megtisztítani. Be­széljenek a színészek becsületesen és ne is próbálják a tájszólásokat utánozni. Már a I>alóe kiejtést is kétségbeejtően próbálják, de n székely nyelvjárást igazán csak az tud­hatja, aki abba beleszületett. Hosszú Zoltán például azért tudja, mert ö ebben nőtt fel. — Mik á tervei a jövőre? ­— Magyar-román szakos tanárnak 'ké­szülök. Hova szeretne menni? 1— Természetesen haza, Erdélybe. Legszí­vesebben az én iskolámba, Szentgyörgyre. — Mikor, lesz az? . — Hát, ha egy kis külföldi utat is bele­számítok, legkésőbb öl-hat év múlva megint az otthoni sarat taposom. . — Van valami szükebb érdeklődési köre, tudományos célja ? — Igen. Néprajzzal foglalkozom. A nép­rajzban is a magyar-román népi érintkezések után kutatok. Különösen érdekel a román és ssékey pásztorélet, mert sok kölcsönhatásuk van. A mult nyáron már voltam is Maros­megyében kutató utón és sok anyagot gyűj­töttem, mert. ez a vidék melegágya a magyar­román pásztorélet érdekességeinek.-*■- Van rokona odahaza? ' — Egész Háromszék a rokonom és isme­rősöm, Talán inkább úgy kellene mondani: ■testvéreim. — Üzen valamit nekik? — A nagyanyámnak, Kicsi Andrásáé, szü­letett Hódúig Ágnesnek. Köszönöm neki, hogy ihren jól beszélek magyarul. Neki kö­szönhetem, hogy megnyertem ezt a versenyt. Ö tanított beszélni. Elbúcsúzunk a székely fiútól, akinek sze­mében már a honvágy ezüstös köde száll, mifli a,Mezőségen a' menyasszonyi fátylak tavaszi réggé leken. Aki pedig találkozik Kicsi Andrásáéval, adja át neki az unokája üdvözletét. GESZTHELYI NAGY ZOLTÁN { SOK A JÓBÓL ÉS AMI ABBAN MÉGIS KEVÉS Ezt olvassuk az egyik marosvásárhelyi na­pilap május 2-án megjelent cikkének főcímé­ben: ,,Viharos jelenetek közben kivonultak a marosvásárhelyi Keresztény Magyar Keres kedők Egyesületének tagjai a Baross-fiók értekezletéről.“ A cim alatt közölt majdnem kolumnás tudósítás részletei ezúttal nem fontosak számunkra. Mindaz, ami a terjedelmes ri­portban bennefoglaltatik, lényegében már megtalálható a cim tömör szavaiban. Abban pedig sokkal több van, mint egy viharos, mondhatjuk nyugodtan; botrányba fulladt értekezletnek az alantasabb ösztönökre ha­tó pikantériája. Mert nem az a lényeg eb­ben az ügyben, hogy Marosvásárhelyen a Keresztény Magyar Kereskedők Egyesülete összerugta a patkót a Baross Szövetség marosvásárhelyi fiókjával, ami egyrészt épp elég delikát pikantéria, másrészt épp elég­gé sajnálatos hullám a magyar közélet ten­gerén. Nem szeretném, ha bárki félreértené nap­lóm magánhasználatra irt sorait. Nem a bot rányra utalok, ami megtörtént. (Épp eléggé szomorú és kinos, hogy pont Marosvásárhe­lyen kellett megtörténnie!) Inkább azt sze­retném kihangsúlyozni s magam, számára problémává tenni, hogy Marosvásárhelyen a keresztény magyar kereskedelem ügyének gyámolitására egy helyen, egy időben két különböző összefogás is van. Ami talán egy magában véve — ismerve a marosvásárhelyi kereskedelmi élet keresztmetszetét — nem volna baj, csak éppen azon a ponton vált komoly problémává, hogy hadiállapotba ke­veredtek egymással. És ez a pont a vesze­delem pontja. Itt már felfigyel az érdeklő­dés és a kérdés legmélyére igyekszik pil­lantani. Kíséreljük meg a kérdést sebtében, nem is alaposan boncolgatni. íme az első meg­állapítás. Marosvásárhelyen a keresztény magyar kereskedelem ügyének előmozdításán két egyesület buzgolkodik. Marosvásárhelyi vi­szonyok ismeretében állítjuk: nagyon fon­tos a keresztény magyár’ kereskedelem ügyének diadalrajuttátása. Ez volna a cél. Most nincs módunk megállapítani, hogy mit tett a nagy célért az egyik és mit tett a másik, bizonyára mindent elkövettek lelki- ismeretesen annak érdekében. De úgy lát­szik — s a tények is bizonyítják, — hogy a közös cél szolgálatában a két alakulatot az érdekek demarkációs vonala egy bizonyos ponton elválasztja egymástól s e ponton túl már nem a cél, hanem egymás munkájának gáncsolása, megnehezítése is bekerül pro­gramúkba. Az eredmény: nézeteltérés, sér­tések özöne és hadiállapot, amelyet esetleg a bírósági tárgyalóteremben szüntetnek meg, vagy mérgesítenek el még jobban. A közös cél nagy csorbát szenvedett s akár az egyik, akár a másik fél győz, pyrhuszi győzelem lesz és annak egyedüli vesztese mégis csak a maros vásárhelyi ke­resztény magyar kereskedelem marad. Nem áldásos állapot ez a marosvásárhe­lyi magyar kereskedelem arcvonalán. így, - földrajzi és elvi madártávlatból tekintve a kérdést, magától értetődően, önként kínál­kozik egy igen alapos és igen komoly meg- , f öntolás: Vájjon van-e arra szükség, hogy egy és ugyanazon ügyet két különböző tábor szolgáljon egyszerre, egy szűkén elhatá­rolt helyen ? Hiszen a cél közös! Hiszen a lehetőségek e cél szolgálatára mindkét alakulat számá­ra azonosak! Ş minthogy ez igy van, bizo­nyos, hogy a közös cél szolgálatában sem az egyik, sem a másik alakulat nem érhet el teljes értékű eredményt. A keresztény ma­gyar kereskedelem ügye azonban — épp Marosvásárhelyen! — olyan kérdés, amely­ben a fél, vagy a részleges eredmény a sem­minél alig valamivel több. Következik te­hát a második megfontolás: Helyes-e a közös cél érdekében latba- vethető erkölcsi és reális erőket külön-kü- lön táborok szerint megosztani ? Ha e sorok Írójának szava és véleménye perdöntő volna az ilyen kérdésekben, nagyon könnyű volna azt válaszolni, hogy a közös célokat csak az erők legteljesebb és legcél­tudatosabb összefogásával lehet diadalra juttatni. Ez igaz. Csakhogy van-e értelme annak, hogy ünnepélyesen indítványt tegyek: tes­sék összeegyeztetni a szempontokat és a konkrét esetben egy táborba tömöríteni a marosvásárhelyi keresztény kereskedőket. Könnyű ilyesmit mondani! De ne felejtsük el: az ilyen közügyek kulisszái mélyén min dig ott settenkednek a cél, a nagy és szent, közös cél fölé emelkedő személyi szempon­tok. Minden nehézséget, minden akadályt el lehet háritani ilyen esetekben az útból, csak épp a személyi kérdések megoldása lesz az a kicsike, csúszós narancshéj, amelyen a jobb sorsra érdemes ügy kitöri a nyakát. Valószinü, hogy a marosvásárhelyi ke­resztény magyar kereskedelem ügye is — a jelenlegi elmérgesedett stádiumában — pusztán személyi üggyé degradálódott. Nem az a lényeg többé, hogy ki akar jobbat: a Keresztény Magyar Kereskedők Egyesüle­te-e, vagy a Baross-fiók ? Itt 'már az lett a fontos, hogy ki győzi szusszal tovább az egymás elleni acsarkodásban: az egyik, vagy a másik? A mult vasárnapi összecsapás előtt az eredményesség, most már a presztízs á leg­fontosabb a két jőszándéku, de balutra sik­lott egyesület vezetőinek. Az erény útjáról mindketten elkanyarod­tak a virtus mezejére. A virtus pedig eddig még sohasem hozott békét, boldogságot, csak kétesértékü dicsőséget és szerencsét­lenséget a nézetek kiegyenlítésében. El kellett idáig jutnunk a gondolatmenet elvi kibontásában, hogy visszakanyarodjunk a kiindulási ponthoz: Amikor a marosvásárhelyi Keresztény Magyar Kereskedők Egyesülete hadiállapot­ba jutott a Baros Szövetség fiókjával, ebben az áldatlan háborúságban felvetődik a leg­fontosabb meggondolás: Nincs-e vájjon társadalmunk túlszer­vezve ? Vájjon nem sok-e az a rengeteg egyesület, amely mind jót, szépet és na­gyot akar? Az erők tömörítésére szükség van. Ez két­ségtelen. Épeszű ember ez eden nem is ha­dakozik. De . . . Jó-e a köznek, a magyar élet egyetemességének, hogy egy és ugyan­azon célt egy és ugyanazon helyen egynéi több érdekképviselet is szolgálja ? PAIH1ÖNA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi feí vés. * Korszerű kém/elem SZÁLLÓ Kavjáqvjas szobák 6-— P-tőI 12* P-r Kéíd-ívjas szobák •>*— P-tőI 18’— P-ia Éttermében Veres Károly és c gány- renekara muzsikál. Elismerten kiváló !’on\}ha. Polgári árak Mert a marosvásárhelyi pilda egyet vi­lágosan megmutat: A szervezkedési szabadság testületi badsággá fajulhat és a közös cél nem fel­adattá, hanem közösen marcangolható konccá válik. Sok a szervezet, sok a Testület, sok az egyesület. Mindenik jót akar, mindénik szent és halaszthatatlan célt szolgál. Á lég- ; több szent szerénységgel és ildomos csendes- • séggel. Le a kalapot előttük! De van sok olyan is, amely szent ügybuzgóságában töte bet is markol, mint amennyit végezhet. Van-e mindenikre szükség? Különösen akkor, amikor több alakulat dolgozik igy közös cél szolgálatában. Á végső megfontolás pedig kézenfekvő: Az olyan egyesületek, amelyeknek cél­kitűzését, munkáját nem választják el el­vi kínai falak, ellenben egy célra munkál­kodnak, fogjanak össze és egyesítsék erőiket azon az alapon, hogy magyarok vagyunk valamennyien. Nem e napló hivatott arra, hogy konkrét módozatokat jelöljön meg. Ezek a sorok csak meggondolásra való indítékok szeret­nének lenni. Lám: Németország az egypárt rendszer­rel is naggyá tudott lenni, sőt csakis annak’ révén tudott naggyá válni! Pedig a párt és a politika kényes portéka. Ott sikerült. Tör­ténelem lett belőle! A német példa a maga lenyűgöző nagysá­gával legyen azonban intő jel minálunb azok számára, akik az egyesületi és testű-, leti élet lehetőségeit egymás ellen való had­viselésre is felhasználják. Erre pedig nincs szükségünk. A szervez­kedési szabadság a magyar élet egyetlen pontján sem fajulhat odáig, mint Marosvá­sárhelyen. Több öntudatra és céltudatossága ra van szükség e kérdés átgondolásában i főleg gyakorlatában. A marosvásárhelyi eset megmutatta: mű nem szabad s ebben az is benne van, hogy miért nem szabad tennünk. De ebből az is logikusan következik, hogy a társadalmi szervezkedésnek uj törvénysze­rűségeit kell kialakítani. Nem elég csak az egyénieket megszer­vezni, tömöríteni. Maguknak az egyesületeknek kell egy­mással nagyobb, átfogóbb egységekbe öée- szef ogniok! Két előnyért érdemes foglalkozni a gon­dolattal : Az egyén felszabadul néhány kötelezettség alól. A kis egyesület pedig nagy erkölcsi erőt és tekintélyt szerez, ha hasonló célki­tűzésű alakulatokkal — mondjuk ki! —• fu­zionál. Senki se mondja, hogy ez a szerény el­gondolás megoldhatatlan. Csak épp a legnehezebb kátyút: ä sze­mélyi szempontok gödrét kell betömni több helyesen értelmezett és alkalmazott öntu­dattal és áldozatkészséggel. — ÍZy-r KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Május 10., vasárnap d. u. fél 4 órakor! Gyimesi vadvirág. (Olcsó helyárak.) Május 10., vasárnap este 8 órakor: A Nagy- ur. (Díszelőadás a Művészeti hetek meg nyitásának alkalmából. Bemutató bér­let 28. szám. Bemutató helyárak.) Május 11., hétfő este 8 órakor: Minden jó, ha jó a vége. (A Tizes Szervezet elő­adása. Bevezetőt mond: Dr. Borbálh Andor orvos, főtizedes. Jegyeket a pénztár nem árusít.) Május 12., kedd este 8 órakor: Bánk bált (Opera. Bérletszünet. Bemutató hely­árak. A Művészeti Hetek első opera- előadása.) Május 13., szerda este 8 órakor: A Nagyar. (Napi bérlet B. 18. szám. Rendes hely­árak.) Május 14., csütörtök este 8 órakor: Viliam- fénynél. (Bérletszünet. Rendes hely- árak.) Május 15., péntek este 8 órakor: Travials (Bérletszünet. Bemutató helyárak.) Május 16., szombat d. u. fél 4 órakor: Bi­zánc. (Ifjúsági előadás. Jegyeket a, pénztár nem árusít.) Május 16., szombat este 8 órakor: Énekes madár. (Bérletszünet. Rendes helyáraíc.) Május 17., vasárnap d.-u. fél 4 órakór: Tosca. (Délutáni operaelőadás. Rendes helyárak.) Május 17., vasárnap este 8 órakor: György barát. (Táray Ferenc fellépésével. Bér­letszünet. Rendes helyárak.) Május 18., hétfő este 8 órakor: Bohémélet. (A Tizes Szervezet előadása. Bevezetőt, mond: Dr. Entz Géza tanár, fötizedés. Jegyeket .a pénztár nem árusít.) Május 19., kedd este 8 órakor: Aida. Né­meth Mária, a m. kir. Operaház tiszte­letbeli tagjának vendégfellépése. Bérlet- szünet. Emelt helyárak.),

Next

/
Thumbnails
Contents