Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-24 / 117. szám
Adalékok a nő természetrajzához Minap délután, üzletnyitás előtt, egy bel- vároei cipőüzlet előtt vitt el utam. Az ajtóban, egymásután szép sorjában, nők állin- gáltak türelmetlenül és várták a nyitás idejét. Megnéztem az órámat. Még félórányi Idő volt a nyitásig s kissé elcsodálkozva kérdeztem: — Miért ácsorognak és miért türelmetlenkednek itt ezek a nők ? , . . — Cipő kell ne • kik? Hát, Istenem, megkaphatják, hiszen az üzlet kirakatában ott sorakoznak ügyesen feldíszítve a legújabb divatu s legújabb kivitelű női-cipők. Igaz, ha jobban megnézi az ember, látnia kell, hogy ezek a nöi-lábbelik már a hadigazdálkodás jegyében készültek, Valamennyi cipőnek mii-talapa van. Az egyiknek parafából, a másiknak fából, a harmadiknak gumiból, sőt hársból van a tál pa. Meg kell adni, szemre elég szépek s elég tartósnak is mutatkozik- Egyszóval megfe lelnek a célnak, sőt a divatnak is .. . De már itt is a segéd és nyitja az ajtót. Bár nem volt vásárló szándékom, besirül tem én is az üzletbe. Beállottam a sor végére s a következő percben már nem is a sor végén, hanem a közepén állottam, mert a türelmetlenül betóduló cipöt-vásárló hölgyek tömege pillanatok alatt megkétszereződött. —r Csak türelem, hölgyeim — mondta udvariasan a segéd, — azonnal kiszolgálunk mindenkit. Csak szépen, sorjában, ki ahogyan jött s ki amilyet akar. És már legalább száz pár cipő sorakozott ott a várakozó hölgyek eiőtt, mint egy indulásra parancsot váró hadsereg. A hölgyek pedig kezükbe vették a cipőket. Ki barnát, ki feketét választott magának s gusztálgatta . . . Néhány perc múlva látsz S lagos csalódással, méltatlankodó ajkblgy gyesztéssel tették le a cipőket: — Nem ilyet szeretnék — mondja egyik s már a másik és harmadik is ■—-, nem ilyet szeretnék. Itt az utalványom, bőrtalpút kérek! . . , A segéd és a tulajdonos is előzékenyen, jó- indulatulag magyarázta, hegy bőrtalpú lábbelivel nem tudja kiszolgálni tisztelt vevőit — Tessenek elhinni, nyáron lehet ezekkel a lábbeliekkel járni — mondta a segéd is meg a tulajdonos is. — Könnyűek, szépek, célszerűek s ami fő, egytől egyig magyar ,.találmány", magyar leleményesség szülte őket. — Igaz, hogy kényszerből, mert hiszen háború van — fűzték hozzá még ezt is, — de higyjék el hölgyeim, sok előnyük, sok ,,sikkük" van ezeknek a cipőknek ... Hiába vetették latba minden ékesszólásu- kát, meggyőzni akarásukat, semmit se tudtak elérni. Nem kellettek a cipők s a hölgyek csalódottan, majdnem sértődötten fordultak ki az üzletből. Hogyisne! Hiába váltották ki az utalványt, mégse szerezhetik be a nyári, bőrtalpú cipőiket. Hallatlan! . . . A kereskedő ezután, — annál is inkább, mert csak mi, férfiak maradtunk az üzletben, — nekem kezdte magyarázni: —- Egészen érthetetlen kérem, a nő természetrajza — igy mondta természetrajza, — emlékezzünk csak vissza, hogy néhány évvel ezelőtt még micsoda tákolmányokat, micsoda vacak dolgokat húztak a nők lábaikra nyáron. Komolyan, az ember el se hitte volna, hogy ezek is lábbeliek, de ők elhitték s fel is húzták. Tehát ezzel megcáfolták kétségeinket. Felhúzták a fatalpu cipőket, felhúzták az egyáltalán talpnélküli cipőket s mindent felhúztak, ami ..divat“ volt, szülhette akármiféle hóbort. Pedig úgynevezett IGNÂCZ RÓZSA: A BUJDOSÓ A Százezrek Könyve sorozatának uj kötete komoly meglepetése a könyvpiacnak. Ignácz Rózsa a feltörő uj magyar irodalom egyik komoly nagy értéke, kisregényében meginditóan szép, magas erkölcsi színvonalú történetet irt meg. A csíki legény, aki magára vállalja azt a gyilkosságot, amit menyasszonya követ el a női becsületet nem tisztelő munkaadója ellen, elbujdosik Moldo- vábá. Súlyos lelki vívódások árán tisztul benne a gondolat, hogy a leánynak, de neki Is vezekelni kell nemcsak önmaguk, de a meggyilkolt ember bűnéért is, hogy életüket ,.béke" rolt s ezt a szót, hogy „éipökorláto- zás" senki nem ismerte. Csupán ők korlátozták saját szorgalmukból a rendes cipöfo- gvasztást. Ma pedig? — hiszen láthatta, minek is mondanám s minek ecsetelném, hogyan viselkednek, holott háború és csakugyan cipökorlátozás van! , . . & Hát, csakugyan nem árt visszaemlékezni néhány évvel ezelőtti időre, amikor bájos hölgyeink — mint a kereskedő is emlékeztet, — minden maskarát felhúztak kecses lábaikra. Engedelemmel legyen mondva, nem egy nő úgy festett idomtalan ,.lábbelijével", mintha nem is női, hanem lólábakon ügetett volna. A másik vörös körmeit is kint felejtette „cipőjéből“, mert ez volt a divat. Ma a háborús kényszer és korlátozás sem tudja kellő módon arra szorítani, hogy ne cipő- utalvánnyal, hanem könyvecskére vásárolja meg igazán szép, célszerű, parafa, rendes fa. hars vagy egyéb mütalpu nyári cipőjét. Mere neki bőrtalpú kell! Csak azért, amiért nem lehet abban járnia. Csak úgy dacéból. Női hiúságból, hogy lássa a másik hölgy s pukkadjon az irigységtől. Lássa, hogy ö „kivétel". Tőle lehet háború, lehet cipökorlátozás, lehet bármi a világon, neki mégis bőrből, valódi bőrből, talpból van a cipője talpa! . . . Bizony, bizony mondom tinéktek azzal a szeget felién találó cipökereskedővel: — Kifürkészhetetlen a nő természetrajza! BIKA JÁNOS visszavezethessék a polgári közösségbe. A Budapesten élő. de tulajdonlapén erdélyi irónö gazdag mondanivalóit igazi élmény elolvasni. v ■i ---------MÓRA FERENC: A SÁNDOR KÖRÜL Ä legmeszgbben mesélő, halhatatlan szegedi iró kedves régé írását közli a Százezrek Könyve uj kötete, Rózsa Sándorról szól a kisregény, amelyben Móra megírja a betyár- király elfogatásinak és utolsó napjainak történetét. A végig lebilincselő Írás ma is üdítően hat és minduntalan felcsillan benne a korán elhunyt Móra Ferenc szellemesen finom humora, mélyen emberi szive. A Száz, ezrek Könyve — a jelek szerint — valóban kitart azon az utón, hogy a népies nemzeti irodalmat elvezesse az ország százezreihez. Mae! Ferenci Ufi napló APAHTDA. Alig futamnyira elkanyavog a sínpár, mint siróra görbült száj, de megyünk tovább s a kizöldült táj mosolyogva köszönti a vonatot. Visszanézek .,. sóhajok repülnek galambként a csonka vágány fölött. Kalauz nyit ránk, vidáman köszönt s kezeli felmutatott jegyünket. SZER JSTF ALVA Falunak is kicsi. Gépkocsi-sor riogatja házikói csöndjét. A távol már az alkony köntösét szedi magára s némán bóbiskol. Nyelc-tlz motor bug, hörög rekedten, mig a kapaszkodón tetőre ér, de mennek, rohannak, érzik, a vér nem állhat meg sehol az érekbea. r KADNÓTFAJA Kocsink megáll. Kíváncsin kérdezzük, miért állunk, mért nem megyünk tovább. Az ut szélén rádiós katonák s odébb egy egész tüzérezredünk. Gyakorlatoznak s engedélyt várunk, mig gépkocsink utján tovább mehet Büszke tudat dagasztja mellemet g a hős fiuknak hajrát kiáltunk. SZÉKELY UD V ARHELY Éjfél. Kissé fáraszt a hosszú ut, de már Udvarhely lámpái égnek s kocsinkban egy fiatal honvédnek fiatal lány rebegi a búcsút. Itt ismerkedtek az utón össze s az órákat röpke percnek vélték. Nem szóltak róla, de megérezték, hogy egymásra találtak örökre..» í. JÁVOR GÉZA m minfKíor, titkár, a gyorsírást domáay egyetemi előadója, volt parlamenti gyorsíró f Gyorsíró és gépíró iskolájában, Mátyás király-tér 27. sz, alatt, junius hó t-én és 15-én nyári gyorsítóit tanfolyamok indulnak (fogalmazási gyorsírás 3 hónap alatt) Továbbképző és gyakorló tanfolyamok, délelőtti gyakorló órák, köztisztviselők, közéniskolások és most érettségizettek részére kedvezményes tandijak. Beiratkozás jun.1-re és jun. 1ő-re május végén és jun, elején I T
