Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-22 / 115. szám

ţ942. MÁJUS 22 Miért szállták meg a románok 1919-ben Budapestet? A budapesti „Ej Magyarság:“ oimii napi­lap a fentebbi címmel nagyobb cikket kö­bölt legutóbbi számáhan. A nagy érdekessé- gü cikkből érdemesnek tartunk néhány rész­letet köziül. A cikk bevezető részében azt a maga­tartást ismerteti, amellyel a győztes antant- hatalmak a proletárdiktatúra karjaiban ver­gődő Magyarországgal szemben viseltettek. Ezt a magatartást a közöny és kényelmes­ség jellemezte, mert „nem akartak újabb bonyodalmakat a nyakukba venni“. Mikor a /Vörös hadsereg bevonult Kassára s ott nem- ■»eti lobogókkal fogadták a katonákat, s a kommunista vezérek megijedtek a sikertől, •amely a nemzeti érzésben fogant s vissza­hívták a csapatokat, már csak rövid idő kérdése lett volna a népforradalom szégyen­teljes bukása. Az „Ej Magyarság“ ezután így folytatja: Nyilván ezt látták meg kellő időbén Ro­mánia akkori urai s ezért vált egyszerre sürgőssé számukra, hogy megkockáztassák azt, amire addig Magyarország földretepert- ségének hosszú nyolc hónapja alatt még .gondolni sem mertek. Mindez azért válik most újra időszerűvé, mert román oldalon éppen most tartják cél­szerűnek annak hangoztatását: Magyaror­szágot és annak fővárosát, Budapestet egyesegyedití és kizárólag a román hadse­reg mentette meg a bolsevista uralom vé­rengzéseitől és nyomorúságától. Ezek a ro­mán újságcikkek és nyilatkozatok pedig ez- xel kapcsolatosan elmondják még azt is. hogy erre a „feladatra“ kizárólag, mint Eu­rópa nemzeti és polgári rendjének hivatott védői és fenntartói vállalkoztak s abban semmiféle nemzeti önzés nem vezette őket. Túlságosan közel vannak még e szomorú idők ahhoz, hogy egész magyar nemzedékek ne emlékeznének arra személyes élményeik­ből, a román hadsereg és a román politiku­sok miképpen értették ezt a rendtartó, egy­ben pedig európai feladatot Magyarorszá­gon s hogyan hajtották azt végre. Ezzel tu­lajdonképpen ezt az egész ügyet le is lehet­ne venni a napirendről, mert hiszen minden további érvelés, bizonyítás az eleven való­ság tanuságtétele mellett egészen felesle­ges. Voltaképpen mulatságosnak kell tarta­nunk, hogy az a történelmi munka, amelyet szerzője éppen az ellenkező célból Irt, a bi­zonyításra a legalkalmasabb. Gheorghe I. Bratianu könyvére gondolunk, amelyet Jj- nel Bratianunak, az egykori román minisz­terelnöknek és mindenható liberális pártve­zérnek fia adott ki nemrégiben „Acţiunea politica si militară a României in 1919“ elm alatt (Románia 1919. évi politikai és kato­nai akciója.) Az elfogultság és szenvedély, mely ezt a „történelminek“ szánt könyvet átitatja, igen szerencsésen elhomályosít minden olyan szóbeli igyekezetei, amely heHyel-közei más beállítást szeretne adni a szóbanforgó román akciónak. Már a feje­zetek természetes egymásutánjából is kide­rül, hogy ez az akció, amikor spţt végre a kassai árulás láttán meg merték kockáztat­ni, bizonyos párisi események folyománya volt. Akkoriban került ugyanis sor arra Pa­risban, hogy követelni kezdték a román bé- kedelegáclótól: fizesse meg, mégpedig előre és Írásban azoknak a nagy területi nyeresé­geknek az árát, amelyre most a nyugati hatalmak győzelme után kilátása nyílott. Arról voilt szó, hogy a sain-germainei béke­szerződéssel kapcsolatosan Románia is írja alá a kisebbségi egyezményt s igy vállal­jon ünnepélyes nemzetközi kötelezettséget, hogy a birtokába jutott magas kulturájn területen élő, nagymüveltségü népekkel szemben nem folyamodik az erőszak és a nivellálás eszközéhez. Bratianu Jonel az egyezmény aláírását megtagadta és látva, hogy a nagyhatalmak a hosszú háború után, amint azt emlékirataiban ő maga írja vala­hol, a bout de souffle vannak s újabb bo­nyodalmaktól meglehetősen fáznak, — he­lyénvalónak látta, hogy éppen ellenkezőleg, most ő gondoskodjék mielőbb ilyen bonyo­dalmakról. Erre a legalkalmasabbnak lát­szott Budapest s általában Magyarország elérhető részeinek megszállása, amire kitűnő ürügyet kínált a magyar nemzeti erőktől immár végképpen megfosztott budapesti forradalom. De az amerikaiak akkoriban nem csak a Wilson-féle béke-evangélium ta­nításaival szorongatták Romániát, hanem sokkal reálisabb követeléseik is voltak, ami­ről igen részletesen tájékoztatja olvasóit ■Gheorghe Bratianu. Hivatalos amerikai kül­döttek jelentek meg Bukarestben és igen nagymértékű és nagyértékii petróleumkon­cessziókat követeltek s csak ereknek elle­nében voltak hajlandók Románia- élelmezé­séről és ipari ellátásáról gondoskodni. A román politikának tehát, a vak is lát­hatja, múlhatatlan és sürgős szüksége volt valami jó kézizálogra, valami hirtelen bo­nyodalomnak a felidézésére, amivel aztán kellő Időben fel lehet hagyni, ha a másik old»ion felhagynak az ilyen kellemetlen kö­vetelésekkel. Az viszont külön szerencse volt az ő számukra, külön diadalmámor és bol­dogság, hogy ilyen kitűnő diplomáciai lehe­tőségül és hasznos sakkliuzásul éppen a védtelen Budapestnek megszállása és nagy magyar területek birtokba vétele kínálko­zott. A román vezérkar azokban az órákban olyan jelentéseket kapott, hogy a Tiszától Budapestig szabad az nt, semmiféle hadse­reg felvonulásának nyoma nincsen, Buda­pesten pedig több tartalék nem áll rendelke­zésre. Amint Gheorghe Bratianu közli, a buka­resti telefon nemzetközi vonalai akkoriban hirtelenül elromlottak és négy napon ke­resztül sem Páris, sem London nem tudott velük összeköttetésbe lépni. így történhe­tett aztán, hogy amikor augusztus 4-én reg­Rőma, május 21. (MTI) A Ştefani Iroda jelenti: Szerdán a Duce elnöklétével ismét ülést tartott a közellátással és áralakulás­sal foglalkozó miniszterközi bizottság. Elha­tározta a bizottság, hogy a jövő évben az uj termésig a gabonanemüek ára, valamint a kenyér és egyéb élelmiszer ára változat­lan marad, annak ellenére, hogy az állam súlyos terheket vállalt magára a mezőgaz­dasági lakosság megsegítése céljából. Az árak emelését azért nem teszik lehetővé, mert a munkabéreket a háború kitörése óta rögzítették. A bizottság ezenkívül részlete­sen megtárgyalta a konyhakerti vetemények Ankara, május 21. (MTI.) A Német Táv­irati Iroda jelenti: A merénylők perében az áll arc-ügy ész négy­órás vádbeszédeben abból indult ki, hogy előre megfontolt merénylet végrehajtásáról volt szó. Ez a bűncselekmény egész Törökor­szágban a legnagyobb felháborodást keltette. As ügyész vádbeszéde alatt Pavlov szovjet- orosz vádlott könyveit olvasgatta, amiért is az, elnök rendreuiásította. Figyelmeztette a vád­lottat a bíróság előtti fegyelmezetlen maga­tartására, de Pavlov továbbra ifi feltűnően sértő viselkedéssel fordította maga ' ellen a terem közönségének hangulatát. Az elnök megjegyezte, hogy a bíróság nem olvasóterem és mint perbevontnak semmi oka nincs arra, hogy figyelmen kívül hagyja az ügyész vád­beszédét. Az állaniügyész ismertette a nyomozás pon­tos és kétségbe nem vonható adatait, majd rámutatott arra, hogy Pavlov volt a merény­let értelmi szerzője. Kornilov, a másik szov­jetorosz vádlott az összekötő szerepét ját­szotta. Abduraman közvetített Törökország és Jugoszlávia között a titkos szervezetek fu­tárjaként. Ö hozta össze Szule.imant Pav'öv- val, aki a török vádlottaknak Ankarában szállást adott. Szntejmnn beismerte a merény­letben való bűn részességét, Pavlov és Korni­lov ózonban továbbra is makacsul tagadnak. Pavlov a legsötétebb elem a bűnszövetkezet­ben. Az államügyész bizonyította, hogy a két szovjetorosz vádlott hivatásos, kiképzett poli­tikai bűnöző. •— A bíróságnak — mondotta iizc&a —• gél Bőmből nemzetközi antant-bizottság ér­kezett Budapestre, hogy a magyar főváros „megmentését“, újabb és kellemetlen bonyo­dalmak támadását megakadályozzák, a fő­város határában már román őrszemek állí­tották meg útjában s kalauzolták tovább a román főhadiszálláshoz, amely, mint tudjuk, a Gellért-szállodáhan ütött tanyát. így mtindja el mindezeket Gheorghe Bra- ttanu, a Bratianu-család harmadik politikus nemzedékének feje és elbeszélés közben nem egyszer hivatkozik arra, hogy adatait, aty­jának személyes irataiból gyűjtötte, közlé­seiből jegyezte fel. Ez a kép azonban, ame­lyet akkora' hitelességgel és annyira hang­súlyozott illetékességgel festenek Így az uj Európa szemei elé, valóban nem azt mutat­ja, hogy a román politika európai feladatot és önzetlen missziót teljesített, amikor a védtelen magyar fővárost brtokába vette. Ha ez az 1919. évi román akció elodázott valamit, úgy a magyar ellenforradalom tel­jes kibontakozását odázta el, amely akkor Szegeden már ugrásra készen állott. Az Igazi célja nyilván ez is volt. és gyümölcsök elosztásának kérdését is. A hozott intézkedések biztosítják, hogy az olasz népnek ezévben és a jövő évben meg­felelő mennyiségű élelmiszer áll rendelkezé­sére. Ugyancsak Rómából jelentik, hogy a fa­siszta gazdasági és eröügyi bizottság meg­vizsgálta az 1942—43 évi földművelési ter­veket. Ezek a tervek uj intézkedéseket je­lenteinek. A mezőgazdasági termés teren biztosítani fogják az ország élelmiszer szük­ségletét. Gondoskodás történik a szükséges nyersanyagokról is. kétségbe nem vonható bizonyítékok és tanú­vallomások állnak rendelkezésére, s tekintettel erre mind a négy vádlottra alkalmazni kell az életben lévő büntetőt örvénykönyv vonatkozó szakaszait. Hangoztatta az ügyész, hogy ennek a tár­gyalásnak nem lehet pusztán politikai jelle­get. kölcsönözni, mert. ezzel csak hátráltatnák a döntést. A vádbeszéd után Szuléjman védője arra kérte a bíróságot, hogy védőbeszédét a szov­jetorosz vádlottak védekezése után mondhas­sa el. Pavlov és Kornilov szokásuk szerint azt ,,követelték“, hogy a vádbeszédet fordításban Írásbeliiig, közöljék velük. A bíróság kimon­dotta, hogy a vádlottak megkapják a vádbe­széd pontos fordítását és a tárgyalást június 3-rn halasztották, hogy a vádlottaknak ele­gendő idejük legyen a védekezés előkészítésé­re. A tárgyalóteremben élénk megbeszélés tár­gya volt. hogy az államügyész és a bíróság elnöke több életveszélyes fenyegetéseket tar­talmazó levelet kapott kommunista részről. Súlyoson eüfé'leU Mon'pe'lieiben két kommun:sta merénylőt Montpellier, május 21. (MTI.) Az OKI je­lenti: A katonai törvényszék két kommunista- merénylettel vádolt egyént 12, illetve JLfS évi fegyhágra Ítéli. A Duce elnökletével összeült miniszterközi bizottság intézkedéseket tett az olasz nép élelmiszer-szükségletének biztosítására Az EGYETEM HOZGO pünkösdi ajándéka I mai kezdettel: Ázén lányom nem olyan Főszereplők: TOLMAY KLÁRI Csathó Kálmán hires vigjátéka filmen. Zene; SZLATINAY. Premiere; Ma! Turay Ida Gombaszögi Ella Rajnay Gábor Ráday Imre Rózsahegyi Kálmán Gőzön Gyula Greguss Zoltán Kabos Gyula Jegyelővétel délelőtt 11-től 1 óráig. Fem/egelő leveleket küldtek a kommu­nisták a szovjet meréni/lők perét tárgi/aló ankarai bíróság vezetőinek Junius 3«ón folytatják a nagyszabású bünper tárgyalását A horvát poglavnik üdvözölte az otszág kijelölt uralkodóját ZÁGRÁB, május 21. (Búd. Tud.) Pavelics Antal dr. poglavnik az olasz-horvát viszonyo­kat rendező szerződés megkötése évforduló­jának alkalmából táviratokat küldött Rómá­ba. Viktor Emánuel király és császárnak megköszönte az egy évvel ezelőtti királyi kijelölést, Aimone hercegnek és herceg­asszonynak, mint kijelölt uralkodóknak alattvalói hűségét és hódolatát, Mussolini- nek és Ciano grófnak pedig háláját tolmá­csolta a római szerződés létrehozásával való közreműködésért. Kimutatás a zsidóik franciaországi tér foglalásáról PARIS, május 21. (MTI.) A Német Táv­irati Iroda jelenti: Az Afit ügynökség ös­szefoglaló jelentésben számol be a zsidók franciaországi térfoglalásáról. Megállapít­ja, hogy 1888-ban Franciaország kereken 28 millió lakosa közül 46.000 volt zsidó, 1942- ben pedig számuk kereken 42 millió lakos közül 1,2 millióra rúgott. Hogy a legutóbbi időkig milyen erős volt a zsidó befolyás Franciaországban, azt meggyőző erővel bi­zonyítják a következő számadatok: a ban­kok 57 százalékban, a zenemű vállalatok 75 százalékban, a filmgyártás 82 százalékban volt zsidó kézben. 1941-ben Nagy-Pártsnak körülbelül 300.000 zsidó lakosa volt. Kolozsvár társadalma a hadbavonulfak hozzátartozóiért Kolozsvár, május 21. Xapról-napra nő Ko­lozsvárott azoknak száma, akik tekapcsolód­nak a hadbavonultak hozzátartozóinak gon­dozására irányuló mozgalomba. A névsor újabban az alábbi nevekkel bővült: Ákontz Alexa Gizella, Balázs Ida, Bart- kovszky Róza, dr. Bogdán Károlyné, Czikéli Ernőné, Czakó Józsefné, özv. Dienes Tiborné, Deák Zoltánná, Daly Jánosné, Fazakas Má­ria, Feidel Ferencné, Flegler Sándorné, György Pálné, Hegedűs Sándorné, Jovián Antalné, Rimanóczy Kálmánná, Leon Jakab- ná, Lictmovszky Gizella, Martus Lujza, Fagy Katalán, Maior Jánosné, Moldovan Mária,, Odor Báláné, Palóczy Anna, Péterfy Emilia, Papp Lajosáé, Papp Lajosné, Preuss Györgyné, Boss Györgvné, Czéhofer Ki­rályné, dr. »S'zentkerényi Róbertné, Szabó Ilonka, özv. Vidra Gergelyné, Varga Ist­vánná, Vjdovszky Ferencné, Vary Jolán. Szabály ozfálc a hu?l« omerv-liésjltésf Budapest, május 21, (MTI.) Május 22-éB minisztériumi rendelet jelent meg a húskon­zerv gyártásának szabályozásáról. A rende­let kimondja, hogy marhahús és borjúhús felhasználásával általában nem szabad kon- zervet készíteni. A közellátási miniszter a földművelésügyi miniszterrel és az iparügyt miniszterrel egyetértve azonban a közellátás érdekében engedélyt adhat meghatározott mennyiségű marhahúsnak és borjúhúsnak konzervgyártásra való felhasználására. Az engedély iránti kérvényeket a kőzellátás- ügyi miniszterhez intézve a Magyar-Abat­es Állati Termékek Kiviteli Szövetkezeté­hez kell a rendeletben felsorolt mellékletek­kel ellátva benyújtani. Kimondja a rendelet, hogy a közellátási miniszter a földművelés­ügyi miniszterrel és az iparügyi miniszterrel egyetértve megtilthatja egyéb húsnak kon­zervgyártásra való felhasználását is. A ren­delet nem éyinti a honvédség számára ké­szülő konzeiyeket,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents