Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)
1942-05-17 / 111. szám
W42, "M /*- .f t* ■& 17 *vn "n":’. .«jbjjw-h . Uí bélyegüzlet I lUdonságok. klasszikusak Albumok,, felszeretések. Szál htok hiánylistára! Komoly, szolid árakI Gyűjteményt, tömegbélyegeket készoénzcrl veszek— /. HBRCZEG ERNŐKÉ béiyegkcrcskedö, Kolozsvár, Divid Ferenc- utca 13. Vesz. elad, cserél. Könyvnapck előtt Az idén Is, mint esztendők óta mindig, megjelennek a városok utcáin a könyvsátrak, hogy a tavasznak ezen a három napján bizonyosságot tegyenek arról a meghitt és szoros kapcsolatról, amely a könyv és olvasó, Irodalom és közönség között ma is változatlanul fennáll. 15 három nap ünnepe a magjár könjvnek, kultúránk erejét, frisse- ségét jelképezi, ám ez a jelképes értelem talán soha sem domborodott ki annyira, mint éppé# az Idei könyvnapoti, Európa, sőt az egész világ háborúban áll. 8 világ rendje lassan átalakul, igényekről keli lemondanunk és ugyanakkor fokozott igényeket támasztanak az egyénnel szemben, — mintha az egyén igényessége is megnőtt volna a szellemiek terén: a kiinj-v ma fokozottabban társa és barátja az embernek, mint eddig volt. A könj'vnap azonban ezen az örvendetes szomjúságon túl bizonyságot tesz a magyarság szellemi képességéről, vezetésre hivatotfaágáról is: a fegj’verzajban nálunk nem hallgatnak a múzsák s ha a szorgos figyelő végigtekint a mai Európa könyvtermésén, örömmel tapasztalja, hegy a múzsák nemcsak, hogy nem hallgatnak, hanem ellenkezőleg: hódítanak és Európában mindenütt; nagy sikere van a komoly magyar irodalomnak. Arról tesz tanúságot az idei könyvnap, hogy ml magyarok minden körülmények között, elszántan ragaszkodunk ahhoz a kultúránkhoz, mely az évszázadok folyamán nemzeti létünknek mindig legszilárdabb bástyája volt; azt hirdeti, begy nekünk, akik nehéz körülmények között is fénj'es műveltséget tudunk teremteni és prolongálni, valóban van hivatásunk, rendeltetésünk vezető szerepre. Ha végigtekintünk a könyvnapi könyvek során, száz és száz szint, hangot, Ízt találunk, klasszikus Íróink mellett megtaláljuk a modemeket, az európai tájékozódás mellett; a népi hangot, a komolyság mellett a derűt, a humort; — ez az anyag,, ez a gazdaság, ez a sokszínűség újabb bizonysága az erőnknek és hivatottságunknak. A könyvnap már magában ig jelképes kiállás a kultúra, mellett; napjainkban a jelkép értelme kétszeres és büszkék lehetünk rá, hogy ilyen jelet tudunk mutatni, magunknak és a világnak. Már úgy egy jó hete mindennap hazanéze • getek a szülőfalumba, Kidébe. Pedig, amint Kelemen Lajos tanár úrtól is tudom, a távolság Kidé és Kolozsvár között szekérrel, vágy inás jármüvei negyven, gyalog huszonnyolc, légvonalban huszonkét kilométer Ezekből a pontos adatokból bárki láthatja, hogy nem is olyan kicsi dolog ilyen távolságot naponta — sokszor még kétszer is, — megjárni. Ez már művészet, szinte boszorkányság. Úgy történt, hogy az elmúlt héten sajtóbemutató volt a_ Művészeti Hetek kiállításával kapcsolatban. Lapom képviseletében én is elmentem erre a sajtóbemutatóra s a vén Unió-házban, szobányi-szobára ámultam-bá- multam a szebbnél-szebb látnivalókat. Bámultam és hallgattam Bierbauer mérnök urat, amint lelkesen magyaráz és majd a lelkét kiteszi, csak hogy minél jobban megérthessük, miért rendezték meg ezt az építészeti kiállítást. Hogy minél jobban megérthessük s másokkal is megértethessük, majd a betű lelkén keresztül — mondta. Már éppen menni készültünk, amikor azt mondja: — Még volna egy szoba, ha érdekelné az urakat, Kidé falu építészete. Arról hires ez a falú, hogy ott nemcsak a házakat, de még a kerítéseket is köböl csinálják. Tiszta termés-köböl... Nekem se kellett egyéb. Hogy én láthatom a falumat, mint a Művészeti Hetek egyik érdekességét! — s már ott is állottam, -pontosan a mi házunk előtt. Az élőit a ház előtt, amelyikben — ahogyan mondani szokás, — először pillantottam meg a világot. Ott állok a szülőházam előtt s már úgy éreztem, hogy kezem is a kilincsen van s a szivem pedig valósággal zakatol, hogy: * — Megjöttem, édesanyám, én vagyok, a fia, János! Eresszen bé! ... Aztán csak arra emlékszem, ami körülöttem történt, hogy valaki megrázta a váltam, mert bé kell zárni az ajtót, vége a sai Az Onyega tó északnyugati partvidékének egyik falujában két férfi hunyt el. Február végén temették el őket, egy veröfényes, hideg napon. Az elhunytak beszerelésére megérkezett a vepszek lakta vidék görögkeleti lelkésze is a faluba. Nagy esemény ez a faluközösség életében, mely öt hónappal ezelőtt szabadult fel a bolsevista uralom alól. A lelkésszel együtt mi is beléptünk a gyászoló házba, mely közvetlenül az országút mellett áll. A házbavezető útra fenyőágakat szórtak. Mikor belépünk és felmegyünk a második emeletre, hangos sirás és panaszkodás üti meg fülünket. Már előzőleg hallottuk, hogy a faluban két siratóaaazony lakik, akik most a gyászszertartásban rokonnépe- ink ősi szokásai szerint működnek közre. Az özvegy sírása a siratóasszonyok hatása alatt valamennyi asszonyra átterjed. Ez a látvány a szem és fültanura olyan hatással van, mint mikor először áll meg Gallén-Kallela valamelyik erőteljes, kalevala-tárgjru képét szemlélve. Az összegyűltek az önkívület határán vannak s az, aki csupán mint szemlélő van jelen, alig tudja elhinni, hogy a második világháború rideg acélkorában él. Pedig olyan helyen vagyunk, ahol a jelenlegi háború vihara még csak rövid idővel ezelőtt tombolt és ez a vidék továbbra is a frontra vezető ut közvetlen szomszédságában éli életét. Az elhunyt ősi szokás szerint legjobb ruhájába öltöztetve nyugszik koporsójában, melynek fedelét még nem szögezték le. Hoz- zátartozói az utolsó búcsúszavakat intézik szeretett halottukhoz, mielőtt otthonát örökre elhagyná. Azután megindul a temetési menet, mely az országúton a közeli temető felé halad. A finn-ugor népek ősi szokása szerint en- •hek a vepsz falunak a temetője is tó partján, ebiion az esetben az Onyega-tó partján levő dombon fekszik, a falu közelében. A sirokat már előre megásták, melyeknek szélén szorosan egymás mellett felsorakoznak a gyászolókAz ideiglenesen lezárt koporsó fedelét néhány pillanatra újra felnyitják, hogy a gyászolók még egy utolsó búcsúpillantást vethessenek az elhunytra. Végre a lelkész is megkezdheti a halottak beszentelé.sét. A lelkész a talárba öltözve, füstölővel a kezében, födetlen fővel áll a koporsók előtt és igy végzi szertartását. tóbemutatónak s amugyse láthatnék semmit, mert sötét van. De láttam én már eddig éppen elég sokmindent, még pedig: Láttam a Kopaszdomb-alatti határrészt, ahonnan vagy húsz esztendővel, talán még többel is, döblecet loptam . .. Ez a határrész ott húzódik el a kidéi kertek fölött, ahogyan kijutunk a Vánotova dűlőn. Lehet, hegy véletlenül esett belé a képbe, ami a kiállításon van, de benne van s ez nekem erősen jól esik. Úgy volt, hogy éppen török- búza éréskor a marhákat legeltettem a Kopaszdombon. Azt mondja Jakab Jancsi, meg Jakab Károly, hogy jó volna valahonnan döblecet szerezni. Úgyse megyünk haza éjjelre s megennük vacsorára. En voltam hármunk közül a legkisebb s igy alig látszottam ki a törökbuza közül, hát én vállalkoztam a döblecszerzés lebonyolítására Bémegyek a törökbuza közé — a képen épper. most is törökbuza van — s pászmára veszem a földet, hogy tisztességes döblecr? találjak. Rá is akadok könnyen s már éppen le akarom szakítani á száráról, amikor megszólal a hátam mögül valaki: — Hát te mi az anyád öröm it keresel itt .* Sző, ami szó, de nyomban inambafagyott a bátorság, mart Isten nyugosztalja, szegény Pétér Gyuri a határkerülö ért tetten— Jaj, Gyuri bácsi, Gyuri bácsi, ha Istent ismer, segítsen rajtam, — nyögtem ki nagy nehezen. — Úgy fáj a hasam, hogy amíg nem ad egy korty vizet, nem is tudek tovább menni. Itt pusztulok el! —.és nyomban összerogytam, kétrétgörnyedve, de úgy, hegy a döblecet is eltakarjam. Na, várj, — mondta megszánva, — hozom azonnal a korsómat, de aztán menj ki innen s ne kóiicálj a törökbuzásban, mert beléd lövök a serétes puskával. Beléd én, ha történetesen nem éppen té vagy, de tudod, hogy téged szeretlek. Csak aztán lopjál még egy kis szüzdohányt a nagyapádtól, mart mát fogytán vanf amit loptál. Na, ülj nyugton, megyek a vízért. Ne féli. addig nem lesz semmi bajod. Mikor a koporsókat lebocsátották a sírba és a lelkész mindegyikre ásónyi földet dobott, a gyászolók közül néhányan pénzdarabokat vetnek a nyitott sírba. A régi szokások a bolsevista uralom alatt is fennmaradtak. A sírok behantolása közben a gyászolók csendben eltávoznak, őket követik az elhunytak özvegyei és a rokonság is. Az áhitatos temetés megható szertartás volt. A falunak ismét saját lelkésze van, aki rég elfelejtett, az njabb nemzedék «zámára már teljesen ismeretlen szokásokat élesztett fel a temetési szertartás végzésekor. Hallottuk a vepsz területek parancsnokának néprokonainkhoz Intézett mélyen megható beszédét is. Az őslakosságot és az, erre a vidékre érkezett finneket ez az esemény közelebb hozta egymáshoz, mint bármilyen hivatalos érintkezés. A vepszek látták, hogy a finnek életük ujjárendezésében nemcsak a külsőségekben akarnak velük lenni, hanem részt vesznek életük minden eseményében, örömükben és bánatukban, sikereikben és csalódásaikban. Tisztelgünk az elhunytak előtt, majd eltávozunk a régi temetőből. Néhány keresztre kötött, elfakult szalag fázósan lebeg az Onyega-tó felöl fújó jéghideg februári szélben. Ezek az u. n. „siratókendök“, melyeket az elhunyt rokonai kötöttek odá gyászuk jeléül a fejfákra, mikor a sírokat meglátogatták. Régi, kiveszőben levő szokás ez. A temetőből a gyászoló-házakba hiytak meg bennünket. A vendégekről most az égjük idősebb női rokon gondoskodik, aki még számos régi vepsz szokásra emlékszik. Ezeket alkalomadtán még feljegyezzük, bár legszívesebben már most megtennénk. Azonban az ünnepségen való megjelenésünk miatt a gyászolók feszélyezve érzik magukat és addig nem is kezdik meg az elhunyt emlékére rendezett bensőséges ünnepüket, amíg a meghívottak jelen vannak. Eltávozunk, de elhatározzuk, hogy egyszer még visszatérünk barátságos néprokonainkhoz, elbeszélgetünk a régi szokásokról, faluról falura és házról-házra látogatunk és feljegyezzük mindazt, ami a régi időkből még fepnma- radt és a finn-ugpr kultúrkörben már veszendőben van. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK Csak az kellett nekem, hogy elmenjen me! lölem Gyuribácsi, máris nyomban meggyó- gjmltam. Még a döblecet is falkaptam, amit addig saját testemmel védelmeztem s usgyé, neki a Kopaszdombnak. Megsütöttük perázsbatakarva s megettük. Jaj, be jó vo't, niég most is a szájamban van az ize ... S mit röhögtünk mi, Jakab Károly, Jakab Jancsi meg én, hogy Gyuribácsit igy sike- í ült becsapni ... * Ez meg itt a cinterem, a református templom. Itt is pihen egy gyermekkori emlékem s nem árt feltámasztani: Egyszer, éjnek idején itt haladtam el a marhákkal. A temető mellett. Nem voltam én félénk, de mégis, a temető, — az temető. Szép holdvilág volt s amint éppen felnézek a temető oldalra, meglátom, hogy valami csak kalimpál és kalimpál a keresztek között. Mi lehet ez? —- tanakodom magamban. — Meg kellene nézni, — gondoltam, — - de erre már a hideg is végigfutott a hátamon. Mégis megnézem, — szánom rá magam. Jó vastag bot volt nálam s arra gondoltam, hogy ez majd kisegít a bajból ... Nagy óvatosan lépésröl-lépésre közelebb jutok ahhoz a kalimpáló valamihez, de még mindig nem tudom kivenni, hogy mihez7 Aztán meg a holdnak is valami dolga akadt a fák dús lombja között s kissé elhanyagolta kötelességét, alig s alig világított. ... Na, nem baj. Felemelem a fejem fölé két kézzel a botom s behunyom ». szemem, áz • tán supp! — sújtok le botommal. — Abbau a pillanatban az a titokzatos valami felugrik a földről s mint a villám, szaladni kezd. Azt hittem, hogy kitör ott helybeli á nehéz nyavalya, úgy megijedtem, hogy összeestem s csak jóidö inulvg tértem magamhoz, akkor meg én is szaladni keztem, keresztül a sírok között, de egészen más irányba, miit az a szellem, vagy micsoda .. Csak másnap tudtam meg, hogy a tiszteié les ur lova volt... Legelészni engedték ki a cinterembe éjjelre s a jó legelőnek árrnyi- ra megörvendett, hogy lefeküdt a szép harmatos sarjuba s örömében erre-arrá henger gett, lábaival kalimpálva .. .-* Itt ez egy másik kép. A m templomunk Teremtse meg ennek a lehetőségét* még ma v#gygn jófékenyeélu állami sorsjegyet. Sorsjegy ára: Égést P, 3. Fél P. U5Q Húzós jun us 5.-én. Kapha'ó as osztálysorsjátékfőápijsj’ toknál és dohánytőzsdékben. Népművelési vezetőképző tanfolyamok a balatonlellei Mária-üdülőhen Budapest, május 16. Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából 1942. nyarán két népművelési tanfolyamot rendez tanítók, tanárok, illetve tanítónők, tanárnők, papok, jegyzők, egyesületi vezetők, szociális téren dolgozók számára. Az első tanfolyamot kizárólag njjk számára rendezik junius 17-töl 27-ig. A második tanfolyamot férfiak részéra rendezi a Bizottság junius 29-töl julius 9-ig. A tanfolyamok részvételi dija SO pengő, amiért a hallgatók a tanítási órákon kívül teljes ellátást, két-háromágyas szobákban lakást kapnak és ingyenesen vesznek részt egy tanulmányi kiránduláson. A hallgatók üdülöhelj'i dijat nem fizetnek és ingyen fürödhetnek a Balatonban. Az útiköltséget Balatonlellére és vissza mindenki maga fedezi. A nehéz viszonyokra való tekintettel s hallgatók a kávéhoz való cukrot továbbá fejenként összesen 25 dkg. zsírt, 2 kg. kenyérlisztet és 75 dkg. tésztaUsztet kötelesek magukkal vinni. Á tanfolyamokra csak korlátolt számban vesznek fel résztvevőket. Mindazok, akik részt óhajtanak venni, szándékukat május 25-éig jelentség (mind a megyei, mind a városi jelentkezők) a Népművelési Bizottság Kolozs-vármegyei és kolozsvári titkári hivatalában, (Honvéd-utca 38. szám.) van rajta. Még az is egészen tisztán látszik, hogyan hull a faláról a vakolat. De ott marad á kő, a jó terméskő még talán századokig is, hiszen már századok teltek el azóta is, hogy egymásra rakták. Erről a templomról úgy hallottam, hogy egy Szent-Iványi nevű gazdag ur építtette. Nagyon gyászos vége lett, szegénynek. Volt neki valahol egy vízimalma, meg egy fia, A fia a viz partján játszott s elkapta a malom kereke. A molnár nem akart utána ugrani, mire a templomépitő Szent-Irányi ugrott, bele a vizbe egyetlen fia után, de magával rántotta a molnárt is. Mind a hárman ott pusztultak el a vizben. A malomkerekei darabokra roncsolta őket. De a templom ma is áll a hegytetőn. Ennek a templomnak a tornyából szedtem én ki régi, régi tavaszokon a peljhedzö gs lambfiókákat. A templom tornyába úgy jutottam fel, hogy előbb felkusztam a torony mellett lévő körisfára s addig-addig himbáltam magam, amig megkapaszkodhattam félkézzel a torony párkányzatában s a többi már gyerekjáték volt .. . Egyszerre öt-hat galambfiókával az ingem alatt állottam a torony ablakában, mig a szellő annyira kezemügyére hajtogatta a körisfa ágát, hogy bele tudtam kapaszkodni. Ha pe • dig már a földön voltam, majdnem repültem a boldogságtól s hazaérve egyebet se csináltam egész nap, minthogy a galambfiókákat tanitgattam repülni, meg ennivalót nyomogattam a begyükbe. Dúcot is gyártottam nekik. Két drága uj deszkát fűrészeltem fel s úgy állítottam össze a diszes galambdúcot, mint egy nagy. Először azért vertek meg, mert a deszkát elpazaroltam, másodszor meg azért, mert ezek a galambok mindent a világon össze disztelenkedtek .., De ezt még mind kibírtam volna, csak ne leltek volna olyan hálátlanok azok a galambfiókák. De azok voltak, mert mihelyst annyira megtanítottam őket repülni, hogy egyik házról a másikra tudtak szállant, már maguk is tovább gyakorolták magukat a harmadik, negyedik házig, végül pedig viesza se jöttek többé. En pedig kezdhettem élőiről az egész műveletet. Holmi kóbor jószágok voltak ezek, rai* ~ az emlékeit.,, Látogatóban Irta : Bíró János Újraélednek a régi kelet-karjalai szokások Vgpsz temetés az Onyega-tó partján Irta: PEKONEH ÂRVO
