Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-05 / 77. szám
Keren HiSJia , ! ■ \ Gyönyörű gyermekkor... Irta: Bíró János Akkoriban, habár atfşr voltam hat éves, mir úgy kezeltek, mint egy nagyot. Azon a vtr&gvasámapon, például, templomozás után hémehettem a hívekkel az öreg tiszteletes urék házához, ahol azok mind kaptak egy- egy pohárka szilvőriumot s szép fehér benye rét Is falhattak utána. Igaz, édesapám soha nem ivott, csak kezébe vette a tele poharat,/aztán mondott néhány bölcs szét, amolyan köszöntő-félét s visszatette a viasz- kosvászonna! bevont konyhaasztalra. De a többi hívek még mókáztak is ezeken az őst templomozás utáni szertartásokon, amelyekre az öreg tiszteletes terelte be híveit a parókiára. Károly bácsi a harangozó a szilvő- riummal együtt eltüntette szájában a kicsi pohárkát is s ezen aztán olyan jót mulatott a tiszteletes asszony, hogy még kétszer- háromszor is teletöltötte a kicsi talpas poharat, — csak éppen adja elő... A tiszteletes asszony engem is megkínált szftvóriummal, mint többi híveit, de láttam, hogy édesapám nem Issza meg s én sem ittam volna meg semmiért. De a fehér kenyeret örömmel majszolgattam, hiszen nálunk a kalács lehetett ilyen fehér és puha, karácsonykor meg husvétkor. Már éppen szedelöztek a hivek, hogy hazamenjenek s én is édesapámmal, amikor azt mondja a tiszteletes asszony: — Te, János, fiam. Nem tudnál hozni egy csokor kakasmandikót, vagy barkát délutánra? Nincs semmi virágom, de hallom, a Mézesárokban van elég, hozzál, mert kapsz kalácsot, meg kockacukrot. — Hoz, hoz, tiszteletes asszony, — mondotta édesapám. — Hát hogyne hozna, hiszen vákációja van tegnaptól s van éppen elég ideje rá. Elküldöm én délután, csak csizmában nem engedem, mert elég meleg van már s kár a csizmát kurusztolnl. Elmehet mezítláb is. Hát, ami igaz, az igaz. Azon a tavaszon, Hyentájban sokkal melegebb volt, mint most. Husvét nagyhetében már annyi kakasman- dikó tarkállott a Mézesárokban, hogy az ember azt se tudta, melyiket szakítsa le. Egyik szebb volt a másiknál s a barkák is, amelyeket mi picusnak neveztünk, olyan szépen ültek sorjában az ágakon, mint valami pelyhes, kicsi madárfiókák. Ezeket pedig erősen szerette a tiszteletes asszony. Képes volt egy púkét kakasmandikóért, vagy egy öl pieusért öt-hat kockacukrot is adni, nem is beszélve a nagy karéj puha fehérkenyérről. Délután beállítottam a nagy csokor ka- kasmandikóval, meg barkával a tiszteletes asszonyhoz. Hü, hogy örvendett neki! ... Éppen öt kocka cukrot adott érette s még édespálinkával is megkínált. Ettől meg olyan jó kedvem kerekedett, hogy nem is éreztem annak a becstelen nagy tövisnek a szúrását, amely pedig mezítlábas sarkamba törött, csupán később fájt erősen, mert meg Is kelt a helye s én egész nyáron sántikálva jártam a fájdalomtól.,. — Hozzál holnap is virágot, — mondta búcsúzóul a tiszteletes asszony, amikor csókot cuppintottam k'zefejére. Hozzál holnap te, mert újból kapsz cukrot, meg kalácsot... Az édespálinkát nem említette, de nekem már mind azon járt az eszem, hogyan lehetne még ebből bár annyit magamba szívni, mint egy könnycsepp. Mert csudajó volt ei Alig vártam a másnapot s akkor már délelőtt elmentem a Mézesárokba virágéit hogy minél hamarabb odajuthassak véle a tiszteletes asszony szine elé. Nagypéntekre már annyi kakasmandikót, kakukkvirágot 'T barkát hordtam össze a tiszteletes asz- - juy hé-fthoz, hogy maga Is azt mondta, most már elég husvét utánig ne hozzak töbt / mert most úgyis nagytakarítás van s nincs hová tenni a tömérdek sok virágot, K, i . i/itott kissé... Ez a lefuvás. Hát hogyisu.- hiszen kicsi öcséim úgy örvendtek a kockacukornak, meg a kalács-kenyérnek, amelyeket a tiszteletes asszonytól kaptam R vélük testvériesen megosztottam. Ott vártok mindig a kapuban s bizony még szegény -anyánk is letört egv falatot a fehérkenyérből s ő is majszcigáttá. Még azi is mondta egyszer, ha olyan gazdag voTna mint a tiszteletes asszony, akkor ö Is í’yei szép fehér kenyeret sütne nrkiink s kocka- eukrc, is eh-rtnénk. amennyi bólénk férne. Szomorúság ide, szomorúság -la de hí azt mondta az öreg tiszteletes asszot , bőgj ne vigyek több virágot, hát nem viszi k. Leg fönnebb husvét után ... Már éppen uc , kodnl akartam s a tiszteiet.es ass> nyuel meg Is csókoltam a kezét. Csak azt irtán hogy az öreg tiszteletes is kivegye in aét s Bioslékoscseherböl s megtorolj — im n ■; pen akkor készítette a disznók e i jét i akkor mégsem rsókolhatter neki keze amikor crr - , mór 1 ja, felém fordul a:- János, állj csak meg egy pillanatra Ti elloptad a fuszeklímet. Hat párat loptál el inon 1J m y mit . -’tál vélük, m -t te nem adud elő, r. est időröK kezébe ad 11 ... — Jól teszed, tata, — biztatta még a enc tiszteletes asszony is, — jól teszec Ilyen szégyent. Nemhogy megköszönné a kockacukrot, meg a drága kenyeret, amit azért a rongyos burjánért adtam neki napszámra, még ellopja a fuszeklijeidet Is. Na, ezért a gyerekért igazán kár volt törnöd magadat. Hogy mit kínlódtál véle egész télen, tata — s ezt már majdnem sirva mondta, megtanítottad a betűkre, megtanítottad a tiz-parancsolatra és most itt van: meglop. Hat pár fuszeklidet lopta el! Mezitláb- ra húzott cipővel mehetsz a templomba husvétkor Úrvacsorát osztani... — Jó, jó, Berta, hagyd el, mert visszahozza János, ugye visszahozod?... , — Mit hozzak vissza? — tört fel torkomra a riadt kérdéssel a sirás. — Mit hozzak vissza? ... — A fuszeklit! Amit elloptál, azt a hat pár fuszeklit, azt hozd vissza. Oda voltak kiterítve a kert végébe s onnan loptad el. De legalább egy párat hagytál volna. Csúfságból. Hát minek kell neked fuszekli arra a koszos lábadra ? Minek kell neked ? .. ’. — Isten engem ne mozdítson el ebből a helyből, ha addig tudtam, mi az a fuszekli? Nem bizony én, nem tudtam. Még azt se tudtam, hogy azt a lábra húzzák. Mit csináltam volna hát? Csak sírni kezdtem még erősebben ... Dehát erre meg azt mondták, hogy romlott, vásott vagyok, menjek csak haza, majd utánam jönnek a csendőrök s elintézik a dolgom ... Amikorra hazaértem, kezemben elolvadt könnyeimtől a kockacukor, amit akkor, utol jára a kakasmandikóért kaptam a tiszteletes asszonytól, mert zsebkendőm nem volt s kezemfejével törültem szorgosan kétségbeeséstől patakzó könnyeimet, öcséim most hiába vártak a kapuban, nem tudtam nekik adni semmit. Azonkívül pedig éppen a boltba kellett volna lemennem dohányért b istenesen elraktak, hogy miért tekergek, amikor nagy szükség volna reám. De a keservese még csak ezután jött. Délután béállitott hozzánk nagykomolyan a tiszteletes asszony, pedig senki nem volt beteg a háznál. A faluban ugyanis az volt a szokás, ha egy háznál valaki hirtelen beteg lett, akkor elhívták az öreg tiszteletes asszonyt, aki szenes vizzel vagy málnaszörppel nyomban meggyógyította a beteget. Kenőcsei Is voltak, meg egyéb szerel, amelyek mind használtak, nem úgy, mint a patikabéli, drága pénzen vett orvosságok . . . Nálunk azonban most nem volt beteg s nem is hívtuk a tiszteletes asszonyt, csak úgy béállitott. Édesanyám bévitte a tisztaszobába, sur- cával megtörülte a széket s leültette. Le is ült, ml pedig még a pitvarból is kisomfor- dáltunk, ki az udvarra s a ház mögé. Mert én sejtettem, mért jött hozzánk az öreg tiszteletes asszony . . . Nem is sokáig kellett várnom, amikor hallom édesanyám hangját: — János! János! Gyere bé hamar, hamar! . . . / Térdeim remik ettek, de szótfogadtam n hémentem. — Menj bé a tiszteletes asszonyhoz — mondta. Láttam, hogy szegény édesanyám erősen ingerült állapotban van. — Hát csak azért jöttem — kezdte a tiszteletes asszony, — hogy nem adunk a csendörök kezébe. Persze, csak akkor, ha jó- szántodból előadod a hat pár fuszekflt. Édesanyáddal is megbeszéltük, hogy még apádnak se mondjuk el, csak add vissza . . . De ezt a kinvallaltást már nem bírtam tovább. Előbb esküdözni kezdtem, hogy nem is tudom, mi az a fuszekli, de amikor a tiszteletes asszony a szemembe kacagott kis kövér kacarászásokkal, azt hittem megszakad a szivem . . . Ott estem össze a lábai előtt a gyötrődéstől, de ö ezzel mitsem törődött. Annyit ugyan megtett, hogy a zsebéből valami édességet vett elő, kitátotta édesanyám segítségéve! s egy kanál nyelével a számat, de én nem engedtem azt a nemtudommicso- dát a szájamba tenni. Még az ujját is megharaptam Kínomban, mire ő felugrott a székről, végig szaladt a falu utcáján s egész hazáig, végig kiabálta a falun, hogy elloptam hat pár fuszeklít . . . Micsoda keserű szégyenben köszöntett rám, az a gyönyörű gyerekkori husvét . . . Már ott volt kikészítve a rózsavizem Is. Egy kimosott kékitős-üvegben. Szép fehér ronggyal volt lekötve az öntözöüveg szája, még édesanyám készítette nekem egy kis jószagu,- szappan levéből ezt az öntözővizet, akár a többi falumbéli kicsi legényeknek az ö édesanyjuk s öntözni kellett volna Indulni. El is indultunk Jakab Jancsival, de alig értünk cl az első kicsileányos házhoz, amikor azt kérdeztem az öntözöversben, hogy szabad-e megöntözni, azt mondta rá röhögve az apja: — Szabad, János, fiam, szabad, csak előbb vidd vissza a fuszekliket a tiszteletes urnák . i . Erre a házbéliek nagy hahotába töltek ki s még a kiesi Erzsi is elkuncogta magát. Kitámolyogtam a házból s meg se álltam hazáig. Ott is csak azért, hogy a pajtában, elbújva a kicsi borjú oldala mellé, nyugodtan kisírhassam magamat. Ha látták volna, hogy nyalta, csókolt'a ártatlan orcámat s könnyeimet ez a megértő jószág . . . De azért nekem is volt pirostojásom ezen a husvéton. Jakab Jancsi tiz darabot adott cserébe drága vasnyelü bicskámért s én még s láncát is neki adtam toldásba. Husvét csonka-hetében pedig megkerültek az öreg tiszteletes ur eltűnt füszeklijei is. Mind a hat pár. Ott találták meg a patakban, egy nagy lapos kő alatt. Bakter Zsuzsa, a tiszteletes asszony cselédje vallotta be, hogy el akarta lopni őket s azért tette a kő alá. amikor kitisztálta/ a mosnivalót s patak vizében . . . De utánam még azután is sokáig kiabálták társaim a falu poros utcáján: — Fuszekli! Fuszekli!! Fuszekli!!! 194Z, 4PRi£fS 5 Távoli»«!1 • * , Bortalis János verse Fájsz, édes Erdély, nagyon fájsz. Csak könnyes szemekkel tadok gondoln így tavasztájt hóvirágos bérceidre s elhagyott bús mezőidre, hol nő a fű és zöldül a rét Ilyenkor s omberrel és állattal népesül a határ Hol annyit sírtam, küszködtem és mégis boldogabb voltam. Fát vágtam, követ törtem, méhészkedőm, az álmok délibábját kergettem, míg az ekeszarvát fogtam. A sivár földön Antenszkén* megálltam Semmi vihar meg nem ingatott. A borús világban szemem csodát látott. A kétes Időknek bátran néztem elébe és kedvem hús fája kivirágzóit. Asszonnyal és gyermekkel álltam s*enf[ hármasban és birkózni tudtam a tüzes Báránnyal. Az erdélyi föld hőskorában ellem. Begyen áldott Isten szent revében. De egyszer végoszakadt mégis a csodánál: Mennem kellett neki a nagy világnak. Elbúcsúztam apámtól, anyámtól, puszta lakom árva kapujától. ó, aki érezte, tudja ezt az érzést, tudja ezt a sorsot. KI kézben tartotta már a vándorbotot. Az út távolából vissza-visszanéztem Házat, hazát, kertet megöleltem. ö, aki érezte, tudja ezt az érzést tudja ezt a sorsot. Az ősi szent házban más ropja a táncot, mások nótája kél, ahol ekém szántott. Duna zúgásában, Alföld homokjában csak ténfereg lábam. Régi erősségem, ősi hires kedvem sehol meg nem Idem. Fájsz, édes Erdély, nagyon fájsz. Mint tűnő emlék, bús szerelem, Kosály. Csak könnyes szemekkel tudok gondolni Rád. Hóvirágos bérceidre, elhagyott bús mezőidre, hol nő a fű és zöldül a rét ilyenkor... s emberrel és állattal népesült a határ. Jó Ara és jó hirdftés-a; alapja a Jó Uzleimenetnea sinea I iV.V/.VAvWVfr... Imm ÜL £ VV V- VÁ 'Í v
