Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-05 / 77. szám

Vasárnap 10 4 2• áprili* £ 2.0R3ZAGGYÜL23 ÍŐKYTÁRA /:íé pv ijo 1 őhtiz könyvtára / ». V tDi \BUDA?33T V»! PARLAMENT EXTERN O '*7yW Ára 20 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.70, NE- GFED ÉVRE S, FÉL, ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE S3 PENGŐ, — POSTATAKABÉK- ' ÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 7 7. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRÖ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA SZIKLASIRJÁRÓL KILÉP AZ IGAZSÁG Irla : Fin la Zoltán hordó Krisztus sorsa csodálatos jelképpé magasztosult bennünk: a mi meggyötört sorsunit kifejezőjét láttuk benne, aki szent küldetésének utján szenvedte el a küldöt­tek tragédiáját. Egy fél emberöltőn át zarándokoltunk el a húsvéti sziklasirhoz, amelyben az Igazság kereszthalálra ítélt teste várta az isteni akarat meg nem felebbezhető szó­zatát. Az Igazság hitvallóiként jártuk za- ránriokutunkal, rendíthetetlenül, tántorit- hatatlanul, annak biztos tudatában, hogy a küldöttek útját járjuk, akiknek nagy hivatás szent parancsát kell teljesítenünk. Az isteni akarat meg nem felebbezhető szózatának hangjai elszálltak Jeruzsálem felett. S Jeruzsálemben megtörtént a cso­da: a Nagypénteken megfeszített Igazság sziklasirjáról lehullottak a pecsétek, a kőszirtek megrepedeztek és az öt sebből vérző Eszme újra megelevenedett. így áll az Evangéliumban és így van beírva a mi Históriánk lapjaira. Az őrtálló poroszlók rémületükben el­szaladtak. Eldobták fegyvereiket, hiszen azok amúgy sem értek többet hitvány szalmaszálaknál a feltámadott Igazság fényből kovácsolt pallosa ellen. Jeruzsálem megfeszítette Krisztust és sziklasir börtönébe zárta az ö igazságát. Minket is megfeszített Európa és ezer éves küldetésünk hitét, igazságát szikla- sírba temette, poroszlókat állitván őrize­tül. Feltámadás ünnepére konganak a tem­plomok harangjai. Alleluja, allelujs! Krisztus feltámadott!... Az Igazság sziklasirjáról lehullott pe­csétekben, az őrzőkul állított fegyveres poroszlók fejvesztett meneküléséből ne­künk szőtt jelképet az Evángéiium. Mi még a szertefutó börtönörök vad menekü­lésének vagyunk szemtanúi, Jeruzsálem­ben, az Igazság győzelmére sóvárgó Eu­rópában. A mi igazságunk a küldöttek, a hiva­tásra kiválasztottak, az önmagukat felál­dozok, a hívők, Istenben és a magukban bízók Igazsága. Isten nem hagyja, nem hagyhatja el az 6 fiait, az ő igazukat. £s ha ennek az igazságnak sziklasirjá­ról lepattantak a pecsétek, ha mellőlle szétszaladtak a felfegyverzett poroszlók, várjunk s reméljünk sorsunk zarándok- útjain. Az Igazság halhatatlan és egészen kilép sziklabörtőnéből. Ha az a poroszló, aki babonás rettegé­sét legyőzve, futtában visszanéz az Igaz­ság feltámadására, nem láthat egyebet, mint az újjászülető Eszme és Erő fény­ből és sugárzásból vert ragyogó, maku­látlan pallosát. Jaj annak, aki azzal összeméri hazugság zsoldjával megfizetett fegyvereit!... Az Igazság győz és Pünkösd napján majd felmagasztaltatik ... A magyar honvéd a kemény orosz télben is dicsőséggel állta meg helyét Kormányzó Urunk távirata a harctéren küzdő honvédcsapatok parancsnokához Amikor annak pillanata elérkezett, a megalázott, megostorozott és keresztre feszitett Igazság sziklasirján lehullottak a fedőlap pecsétjei, a hatalmas kőtömbök megmozdultak. A sir őrizetére kirendelt poroszlók állíg fegyverben és vértben, ret­tegve látták, hogy csoda történik szemük láttára. A lelketlen kő megremegett a fel­támadás rejtélyes izgalmában és a halott­nak vélt Igazság az élet és az erő vissza­tért hatalmának birtokában felemelkedett a rideg sziklaágyról, hogy kiszálljon sír­jából. Az állig felfegyverzett poroszlók el- hányták fegyvereiket és elmenekültek. Ha valamelyikük, legyőzve babonás rettegé­sét, visszanézett, láthatta, hogy' a szikla- sírt lezáró súlyos kőlap emelkedik, emel­kedik és a megölt igazság sugárzó dics­fénye kardként, pallosként, dárdaként vil lan ki a kőszirtek hézagaiból. Szinte negyedszázada annak, hogy az Evangélium könyveinek húsvéti fejezetei­ből a feltámadás misztériumában látjuk és tudjuk a mi sorsunk értelmét, A szik- lasirnál megtörtént csoda és dráma, aho­gyan mozzanatait az Ige fénye megőrizte két évezred minden viharában, a mi igaz­ságunk megrázó példázata lett. Az Eván­géiium az egész világé, de a húsvéti köny­vek sziklasir-fejezete joggal a miénk. Krisztus igazánál nincs nagyobb és meg­győzőbb igazság, hiténél szebb és erősebb hit. Kajafások vádjaira, a Poncius Pilátus itélöszéke előtt üvöltő tömeg „feszítsd meg“ kiáltásaira ez az Igazság és ez a Hit mégis kálváriára küldetett, xnegosto- roztatott, keresztre feszittetett és szikla- sírba temettetett. Es mégis, harmadnapon feltámadott. Az Igazságot meg lehet csúfolni, meg lehet ostorozni, kinhal&lra lehet Ítélni. Az Igazság lehunyhatja sze­mét és azok, akiknek útjában állott, hi­hetik, hogy meghalt, megsemmisült. Te­hetik sziklasirba s annak tetölapjára rak­hatnak pecséteket, eléje s melléje állít­hatnak vértezett, felfegyverzett istrázsá- kat. Az Igazság krisztusi, messiási lénye­gében benne foglaltatik az, hogy meg- semmisithetetlen. Ezért nem halhat meg, nem mulhatik el, nem tűnhetik el a világ­ról, mert annak — vádolják ám Kajafá­sok, Ítéljék el ám a Pilátusok és ám fe­szítsék keresztre latrok között — annak fényére, erejére szüksége van a világnak és az emberiségnek. Szinte negyedszázada annak, hogy min­den esztendőben, minden egyes tavasz bonfakozásának küszöbén, mi mind, utol­só emberig husvét nagyhetében lélekben és valóságban a sziklasir zarándokai vol­tunk.» Eljutottunk Jeruzsálembe. Körül- állottuk lehajtott fejjel a Szent Sirt, amelybe a meggyalázott, keresztrefeszi- tett Igazság elnémított testét eltemették. Nem kellett messze mennünk a kegyes zarándoklat utján. Itt volt a mi Jeruzsá­lemünk, a mi Szent Sírunk, olyan közel­ben, hogy kezünkkel elérhettük. Csak né­mán, komor áhítattal magunkba kellett néznünk. A mi sorsunk sziklasirját láthat­tuk lelkünk mélyén s abban a halottnak vélt Igazságot, a mi igazságunkat, ame­lyet megmozdíthatatlan súlyú kökoloncok, pecsétek és poroszlók őriztek. Eltemet­hették, lepecsételhették, őriztethették ! Minden husvétkor ránk világított az Evángéiium fényéből a mi hitünk sugárzó szépsége. Tudás bizonyosságánál több volt a mi érzésünk: az Igazságot nem le­het megölni! Minden husvétban az Igaz­ság örök győzelmének barkái feslettek ki bennünk, hirdetve azt a nagy pillanatot, amelyben a feltámadás elkövetkezik. Mert a mi sorsunknak is voltak virág­vasárnapjai. Láttuk mi Jeruzsálemet, amint pálma levelekkel és virágesövel ün­nepelte a mi igazunkat. A mi sorsunk másik evángéliuma, a História fekete nagypéntekeket is jegyzett fel számunk­ra. Mi ismerjük Judás csókjait, a meg- vesszőzés és a töviskorona fájdalmait, a kálvária stációin a tehetetlen összeros- kadás leiargiáját, az öt seb lüktetését. Is­merjük Kajafást, hallottuk Poncius Pilá­tus szavát s fel vagyon jegyezve, hogy miként mosá kezéről a kimondott Ítélet szégyenét. Láttuk a fegyveres poroszló­kat is, akik a mi megfeszített igazságun­kat vesztőhelyre hurcolták és sziklasirját is úgy állták körül, mint a rab jól lelaka­tolt zárkáját a börtönörök. Magyar husvétok magyar Evangéliu­mát visszhangozta a mi lelkünk a Szent- irás igéire. Nagypéntektől Husvétnak va­sárnapjáig, egy fél emberöltőn at. Az írás Igéje tápláló, erőt adó kenyérré és borrá vált bennünk, az adott erőt nekünk arra, hogy a mi Nagypéntekünktől a mi Husvétunkig birjnk a töviskoronát, Je­ruzsálem szidalmait, a keresztjárást, a I megfeszittetést. A. töviskoronás, keresztet I A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Kormányzó Ur az alábbi táviratot in­tézte 01 g y a y Károly altábornagyhoz, a Ítéleti megszálló csoport parancsnokához és Vitéz S z i k 1 a y György vezérőrnagyhoz, a nyugati megszálló csoport parancsnoká­hoz: „Több mint egynegyed éve annak, hogy a szovjet harctér mögötti területeken magyar megszálló seregtestek is résztves7.nek a biz­tositó szolgálatban. Bár e seregtestek kizá­róan az arcvonalmögötti területen való btz­London már semmit sem remei a szovjettő' Az angolszász—bolsevista hírverés hosz- szu hónapok óta az egész téli hadjárat ideje alatt azt hiresztelte, hogy a bolsevisták fé­nyes győzelmeket aratnak, csakúgy eszik a kilométereket, roppant mennyiségű német haderőt tesznek tönkre és hadianyagzsák­mányuknak se szeri, se száma. A pontos németek összeszámították, hogy abban az esetben, ha a londoni rádiónak a szovjet arcvonalról kiadott jelentései valóságok vol­nának, Sztálin hadainak már néhány kilo­méterre Páris előtt kellene állaniok. Közben azonban kitavaszodott és a kö­zeledő német és szövetséges támadás előtt az angol sajtó jónak látja visszatáncolni a valóság mezejére. A Daily Mail katonai tosifcó és rendfenntartó szolgálatra vezényel- tettek. a keleti megszálló csoport seregtes­tei a tömegesen felbukkanó ellenséges orv­lövész hordákkal kemény harcokat vívtak, sőt egyes seregtestek a német erőkkel együtt a szovjetorosz támadások elhárításá­ban is tevékenyen resztvettek és ma Is az első vonalban állanak. örömmel és büszkeséggel állapítom meg, hogy a magyar megszálló erők harcai a ke­mény orosz tél, a nehéz elhelyezés és közle­kedés ellenére a biztosító szolgálat ellátásá­.»unkatársa megállapítja, hogy a Szovjet­unió további katonai lehetőségei nagyon gyengék. A németek a télen megtartották valamennyi állásukat, az oroszok pedig tá­madásaik során nagyon súlyos vesztesége­ket szenvedtek. Hasonló hangon Ír az Ex­change Telegraph Is. A keleti hadszíntéren tovább tart az ol­vadás. A keresi szoros már jégmentes, a déli szakaszon megkezdődött a jégzajlás, a harctér középső szakaszán pedig töredezik a folyókon a jég. A német hivatalos jelentés összefoglalta a szovjet 1942 első negyedében szenvedett veszteségeit. Több mint százezer foglyot ej­tettek a németek, kétezernél több páncélost és löveget pusztítottak el vagy zsákmányol­tak és a megsemmisített orosz repülőgépek száma kétezerhétszáznál is nagyobb. ban mintaszerűen megálltak helyüket, an­nak ellen-'re, hogy fegyverzetük és felszere­lésük a korszerű harc kövei kezményelt nem elégítette ki. A váratlanul elfogadni kény­szerült harcokban iij babérokkal gazdagítot­ták a magyar katona dicsőségét és hírnevét. legmelegebb köszönetemet és dicsérete­met fejezem ki a magyar megszálló csopor­tok minden tagjának, egyben megbízom, hogy ezeket a bajtársi üdvözletemmel egytítl összes alárendeltjeini-k adja tudomására. HORTHY." Cripps megalázottan és kevés reménnyel tovább tanácskozik Emlékezetes, hogy Cripps Indiába érkezé­sekor milyen fennhéjázó kijelentéseket tett. Csak két hétig marad — mondotta — otthon sürgősebb dolgai vannak, javasltait vagy teljes egészükben el kell fogadni, vagy nem tárgyal tovább és végül kikérte magának, hogy az indiaiak bírálják az angol kormányt. Azóta a hangja sokkal szerényebb lett. Be­látta, hogy Indiát nem gyúrhatja tetszése szerint s tudja, hogy milyen nagy szüksége van Nagybritánniának az indiai ember- és anyagtartalékra. Úgy látszik, az angolok min. dénáron szükségesnek látják a megegyezést-. Cripps Londonból széleskörű meghatalm/t- zást kapott a tárgyalások folytatására. Se­gítségért WawelI tábornokhoz folyamodott és szombaton este nagy tanácskozás voit Azad, Százezer foaoly és rengeteg hadianyag a Szovjet 1942-ben elszenvedett vesztesége A* anţfol beisnteri a Síovjel léli kudarcait Cripps vi j tárgyak so&at kezd az indiai vezetőkkel I onto*» diplomáciai események várhalók a nayy lavasii hadműveletek elöli Ft* pen n agy követ visszaérkezett Törökországba \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents