Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-26 / 94. szám
At» nn: I S 26 Megbízható Irl« : Biró János — Ha elment, hăt elment, takarítok ezután én magam s legalább megmarad a húsz pengő, amit eddig neki adtam — mondotta feleségem, mintegy vigaszként, azon a reggelen, amikor He vele Ilona, hűséges bejárónőnk bejelentette, hogy megválik tőlünk. Szó, ami szó, de nem mondhatunk erről a Hevele Ilonáról semmi rosszat. Égett a munka a keze alatt s azonkívül náfyon csöndes teremtés volt. Csak egyszer kellett neki megmutatni, mit s hogyan kell csinálnia, már úgy tudta, hogy öröm volt nézni. Feleségem még kérlelni is kezdte, hogy ne menjen sehova, inkább a havi húszat huszonötre emeli, de nem akart maradni. Még tiltakozott is az ellen, mintha nem lett volna neki elég a havi húsz s talán azért akart elmenni, — Megyek,' mert megkérték a kezemet — mondta szemlesütve Hevele Ilona. — Már a kicsi lakás is megvan s azt kell rendbehoznom, hát azért megyek el. Ha nem volna olyan messze, akkor tovább is bejárnék, dohát igy, nem tudok semmi biztosat mondani, kérem szépen. Egy ideig csakugyan megvoltunk nála nélkül is, de amikor a feleségemnek délelőtt is, meg délután is próbákat Írtak ki a színháznál, bizony kezdettük megérezni Hevele Ilona hiányát s fontosságát. A parkettnek még én is nekiestem időnként s fényesre sikáltam, de már a portörlés nehezebben ment. Egy csapásra két csecsebecsét vertem le a portörlővel a könyvespolcról s ettől fogva, feleségem jónak látta, hogy már előbb kitegyen az ajtón, mint ö eltávozott volna otthonról... Elhatároztuk tehát, hogy nj bejárónőt fogadunk. Előbb hirdetéssel próbálkoztunk. „Megbízható bejárónő kerestetik“ — hirdettük napokon keresztül, de nem volt eredménye. Végül is beszüntettük a hirdetést. — Kaptam két cimet, oda küldünk majd egy-egy levelezőlapot, — mondtam feleségemnek, — ismerős ajánlotta, mindkettő megbízható bejárónő. Amelyik hamarabb jelentkezik, azt felfogadjuk. Feladtuk a levelezőlapokat s vártuk az eredményt. Másnap már jelentkezett is a bejárónőnek való. Véle jött anyósa, ura s még a kislánya is ... — Teccik tudni, nem tudtuk miért hiv- nak s a családom féltett, hát vélem jött, de hála a jóságos Istennek, hogy nincs semmi baj. Mert teccik tudni — mondotta egy- szuszra a feleségemnek, — annyiféle írást, felszólítást kap ma az ember... Hivatalos ügyben. Be jó, hogy ez nem hivatalos ... Hát persze, hogy vállalom, hogyne vállalnám, kérem . .. Havi húsz ? ... Nem lehetne többet ? ... Na, jó, ha csak ketten vannak s ez a két szoba, akkor legyen havi húsz. De csak déli egy óráig maradhatok. Családom van, tessék nézni .. . Már az első nap észrevettük, hogy Hevele Ilona százszorta többet ért, mint az uj bejárónő, dehát mit csináljunk? Egy hónapot csak kihúzunk véle valahogyan, aztán elküldjük Isten hirével. Legalább Is igy ta- nakodtuk meg feleségemmel, amijcor az uj bejárónő a pincébe fáért ment. — Az a Hevele már tízszer megjárta volna azóta a pincét —• türelmetlenkedett feleségem, — lemegyek én is, lássam, mit szesz petelödik ott olyan hosszasan ... — Nézze meg, — biztatom, — nekem is el kell mennem itthonról. Délben, amikor hazamentem, csak ül egy helyben s hallgat, hallgat Erzsébet. Egész szokatlan volt ez a mélységes hallgatás, hát vallatöra fogtam: — Hagyd, ne is kérdezd, — mondja elkeseredve, — hát tudod te, hogy mit müveit ez az uj bejárónő?... Azt fiacskám, hogy el akarta lopni a pincéből a krumplit. Azt a krumplit, amiért én negyven kilométerre utaztam el szánkán, télben, fagyban, iogy legyen krumplink a háznál s most itt van! Nézd — mutat a sarokba, — ott az a tizki- lős papirzsák, tele van krumplival. És tudod, mit mondott, amikor rajtacsiptem ? | Azt, hogy nekem akarta felhozni. Hát kér- !! tem én rá, hogy felhozza, .. . El akarta £ lopni. j! — Küldje el azonnal, — biztatom Erzsébetet. — Mit mondott neki, amikor rajta- csípte a lopáson? Remélem megmondta, r hogy holnap már ne is tegye be Ide a Iá- ;- bát...-— Dehogy mondtam, hát nem láttad, mekkora családja van ? ... Nyomorultak. > szegények, éhesek! De én meg fogom javl- tani ezt a Pilbáknét. Tudod mit terveltsm ţj ki, amíg vártalak?... Azt, hogy holnap | Céggel neki adom a krumplit, vigye haza, 1 légyen az övé. Majd meglátod, hogy nem lop 8 ez majd többet... Tudja a csoda miért, de nekem is tetszett áz ötlet! Csupán arra kértem feleségem, : hogy én Is jelen legyek, amikor a „javítási" műveletet végzi. — Szó se lehet róla, —- tiltakozott Erzsé- | bet. ™ Csak nem gondolod, hogy úgy meg- , szégyen!tem. Hiszen 8 Is ember, amiért szegény. — Ha láttad volna, hogy sirt szegény Pllbákné s hogy hálálkodott, amikor átadtam neki a krumplit, még te is megsajnáltad volna, még te Is sirtál volna, akár én — - mondta később Erzsébet. — Én mondom neked, olyan tisztességes asszonyt faragok belőle, mint a pinty. Lesz ebből még, ne félj, megbízható bejárónő... Harmadnap azzal állott elő Pllbákné, hogy szeretné a pincéből hazavinni a hulladék forgácsokat, mert egy darab tüzelő fájuk sincs s majd megfagytak az éjjel is. — Azt az apró forgácsot meg fürészport naccsága, drága! — mondta. — Az Isten is megfizet érette. Eljönne az uram egy zsákkal, mert úgy sincs neki szegénynek semmi munkája s elvinné ... — Jó, jó. Pllbákné, vigye, ha tud véle tüzelni. De a házmester elárulta, hogy Pilbák nem fürészport meg hulladékot, hanem két Istenes zsák tüzelő hasábfát szállított el pincénkből, amíg feleségem próbán, én meg a szerkesztőségben voltam ... — Ez már igazán csak több a soknál s maga mégsem küldi el a háztól — mondom Erzsébetnek, — hát még mire várunk? Meg várjuk, amig ellopja a fejünket? — Az se biztos, hogy a házmester igazat mond, — lépett fel védőként feleségem. —- Nem kell azt készpénznek venni. Hátha nem is igaz ? ... — Majd meglátjuk. Ami engem illet, pillanatig se tudok Pilbáknénak hinni. s — Dehát mit csináljak véle? Tudod, hogy abból a húsz pengőből él az egész család, amit én adok neki havonta? — Meg abból a pityókából, fából s mit tudom én miből, amit innen rendre ellopkod. Hát az nem pénz ? ... — Na, hadd csak el, majd a lelkére beszélek én Pilbáknénak. Mert én már — ha törik-szakad — elhatároztam, hogy rendes asszonyt csinálok belőle. Csak te ne szólj semmit. Jó? — Ne féljen, nem szólok. De nekem ne is panaszkodjék többet. Dehogynem panaszkodott szegény Erzsébet, már másnap délben panasszal fogadott: —■ Mégis baj van Pilbáknéval — mondta. — Képzeld, megette a mára eltett levest. Nem is tudom, hogyan ebédelsz, mert neked nem ebéd az ebéd leves nélkül, dehát mit csináltam volna, véle ? ... Csak nem hasíthattam fel a hasát, ha már megette ... — Rendben van. Kérem a dohányomat. Ott van a sarokban a szokott helyén, cigarettát szeretnék tölteni. Ha nincs leves, nekem csakugyan nem is kell semmi ebédre . . Amikor felnyitottam a dohányosdoboz fedelét, majdnem összeestem a bosszúságtól. Szerda volt s a heti adagból már csupán egykét cigarettára való dohány lézengett a doboz egyik sarkában ... De a hüvelyek hiánytalanul ott voltak a két dobozban. — Szivem, én esst nem tudom tovább türm — szólok Erzsébetnek. —• Jöjjön s nézze meg, mit müveit Pilbákné. Ellopta a heti dohány adagomat is. Vagy elküldi ezt a házi- szarkát. vagy én repítem ki, hogy a lába se éri a földet! . . . — Ugyan, ugyan, minek kell ebből olyan nagy dolgot csinálni, fiam? Látod, nekem is eltűnt a drága szemes borsom, meg az édes paprikám s mégsem lármázom fel a házat ... Azonkívül észrevettem, hogy a tojásokat is lopkodja, meg a barackizbe is belenyúlt, de ezután próbálja csak meg . . . Nézd meg, mit csináltam. Gyere . . . Hát, ez már csakugyan ötletes dolog, ahogyan igy elnézem . . . Minden tojásra ráírta Erzsébet nagy, kiabáló betűkkel, hogy: Tolvaj! ... A barackizes kanna tetején is ott díszeleg a felírás: „Tolvaj! , . .“ — Látod, most próbálja meg ellopni a tojásokat. vagy most legyen lelke belenyúlni a barackizembe! . . . Képzeld el, amikor majd hozzá akar nyúlni a tojásokhoz, hogyan fog rákiáltani lelkiismeretére ez a szó, hogy tolvaj! . . Hát még mikor a barackizbe akar belenyalni . , , Ott Is meglátja a felírást: Tolvaj! . . . — És a dohányommal mi lesz ? . 7-- Idenézz — szed elő egy nyalább újságot. — Ezeken az oldalakon mind olyan dolgokat Írtak meg, amikor a bejárónő lopott s a rendőrségre meg a börtönbe került. Holnap ezeket is átadom Pilbáknénak. hogy tanulmányozza át, elrettentő például . . . Hát nem ragyogó ötlet ? . . . De nekem már hiába jött Erzsébet akármilyen ..ragyogó“ ötlettel, Pilbáknéval nem tudtam megbékélni. Legalább a dohányomat he bántotta volna. . . . Éppen ünnepnapra virradtunk másnap s Így én is otthon maradhattam, amikor beállított Pilbákné, a „megbízható bejárónő“. Nekiesett a szőnyegeknek, felszedte őket és kiporolta. Aztán a parkettnek esett s azt sikálta. Meg kell adni, elég rendesen végezte a dolgát. Feleségem éppen a szomszéd szobában volt. Elérkezettnek láttam az időt. hogy kérdőre vonjam Pilbáknét: — Mondja, Pilbákné, miért lopta el maga a heti dohányadagomat? . . . — Én? . . . Ééén? — hüledezik, — az Isten ne mozdítson el ebből a, helyből, ha én voltam — mondja s tovább sikálja a parkettet. — Lopott már maga sokmindent, amióta nálunk van — mondom neki szemrehányóan. — Például, hogy egybet ne mondjak, ellopta a borsot is meg az édespaprikát Is . . . Lopott tojást s belenyalt a barackizbe . — Igen, Igen TJilbákné, ellopta az utolsó szem borsomat, meg azt a. mákszemnyi édespaprikámat is, amit a múltkoriban meghagyott! -— nyitott ajtót Pilbáknére Erzsébet. — Hát ez már még nekem is több a soknál... — De naccsága hova gondol, az Istenre kérem! — tiltakozik Pilbákné s felegyenesedik nagyhirtelen a parkettről. — Hová gondol? . . És ebben a pillanatban kiesik a Pilbákné kebeléből egy újságpapír s amikor egy elszánt pillanatban utánakap, szétszóródik a gurul parketten a vöröspaprika s nyomába, a szemesbors . . Éppen elég borsos, sőt paprikás volt a hangulat ahhoz, hogy Erzsébet az orra alá nyomja Pilbáknénak a tojásos-kosarat meg a barackizes kannát. — Tessék! Olvassa! --- kiáltott rá. Mi van a tojásra írva? ... Az maga! . . . Az. amit itt lát felírva a tojásokra, meg az ize^-, kanna fedelére! . És tudja, mi lesz a sorsa ?, . , Tessék! Olvassa! ... nyomja kezébe az oktatásra szánt újságcikkeket ... Ez lesz a sorsa. Tudja meg, az lesz a sorsa! . . . Olvassa, Pilbákné, olvassa . . . De Pilbákné csak áll egy helyben, kesében remegnek az ujságlapok s látszik rajta, hogy nem tud mit kezdeni velük. — Hallja, Pilbákné, olvassa, mi vár arra. aki lop, hiszen azért gyűjtöttem meg, hogy okuljon belőlük. Most már betelt a pohár s itt az okulás ideje — biztatja feleségem. Mire Pilbákné a „megbízható bejárónő" csak annyit mond hebegve, csöndesen: — Oh, kérem, naccsága, kezieesókolom,, szegény asszony vagyok én. szegény nyomorult teremtés, nem tudok én olvasni . . . T »I» Or í ftOfiVi'» KELET FELL Szakalliiiik burjánzik, mint a tava Szemünk véresre marja a por, « a Tatár hágóról serényen integ< utánunk minden fa, ág, bokor. Daco» akarattal, gondolat nélkül didergőnk, csak a lábunk visz előre. Kedvünk megbuggy ontotta az idege« szó, táj, csípős, zavart, akár a lőre. Mikor azt hisszük nem lát senki, a felhőket bámuljuk, merre szállnak, s mesebeli varázsköpenyként takargatnak hűséges hazai árnyak. Engem is Ibolya sötét bajával simogat az este. Egyre látom a kincses Város*, s mikor orosz földön sűrű eső hullik, anyám szeme fénylik, aki vár most. VASÁRNAP A DNYEPER PARTON Ma vasárnap van. Csöndesül a munka. Langyos napfénnyel simogat szeptember. Ilyenkor veszi botját, szöllejébe ballag s halk mosollyal érieM borát az ember. Csak itt változatlanok a napok. Úgy gondolunk haza némi csöndre vágyva ez ágyuszős hétköznapok között, mint szakállas csavargó a vetett ágyra. Hinnénk is Istenben, hogy haza vezet, mondatnánk tömjénen, pompás misékei, s otthon az erdei Máriára ráaggatnánk szegénységünk kincsét és minden éket l>e csak foszlö ázott levelet forgatunk, kék betűin néha haza felejtkezünk, a régi kedves nevét mormoljuk, és a puskán tartjuk a kezünk . . . VITÁNYI JÁNOS
