Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-25 / 93. szám

J 9 4 2» A T*m rts 25 A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara jelentésben fog'olta össze a tanonckérdés megoldására vonatkozó adatokat és szempontokat Egészséges fogyás Ilyenkor tavasszal mindig megújuló probléma, — különösén hölgyek között, hogy a téli kevesebb mozgás által felszedett túlsúlytól miként lehetne megszabadulni. Ve­szélytelen, természetes soványitó kúrát a Mira glaubersós gyógyvízzel kelt tartani ős pedig 4—6 héten át, reggel, éhgyomorra fogyasztandó, langyos gyógyvízzel. Ez a pá­ratlan hatású alföldi forrásvíz, orvosi tanács és ellenőrzés mellett az épé-, gyomor-, cu­korbajoknak is nélkülözhetetlen gyógyszere. Kolozsvár, április 24. Nemrégiben az Er- délyrészi Gazdasági Tanács behatóan fog­lalkozott az erdélyi tanonchiány kérdésével és felkérte a kolozsvári kereskedelmi és iparkamarát, vizsgálja meg a helyzetet, ta­pasztalatairól és indítványairól pedig tegyen előterjesztést. A kamara lelkiismeretesen teljesítette -a feladatot. Széleskörű adatgyűjtés során ki­egészítette eddigi ismereteit a tanonchiány kérdéséről és a Tanács legutóbbi budapesti értekezletén a gazdasági munkaközösség elé tárta jelentését. Ez az összefoglaló helyzet­kép Bereczky Ernő dr. miniszteri biztos, kamarai főtitkár elképzelése és irányítása alapján készült, szerkesztője Réinhart Kál­mán dr. kamarai előadó volt, aki nagy szak­értelemmel tanulmányozta a felvetett kér­dést és a jelentést szemléltető módon állí­totta össze. Munkája valósággal keresztmet­szete az erdélyi tanonchiány nagyhorderejű ügyének. A képzett kereskedő- és iparos utánpótlá­sának gondját elárulja két összehasonlító számadat. A világháború előtti utolsó béke­évben Kolozsvárott 1655 mester 1952 tanon- cot szerződtetett. Ez a számarány nagyon ki­elégítő volt,'mert az akkori országos átlag szerint 100 inastartó gazdára 100 tanonc jutott. Ma a helyzet lesújtó, mert 100 mesterre csak 60 inast lehet számítani s ez a hely­zet. vidéken még komolyabb, ott még minden harmadik iparos sem tart tanoncot. Szám­szerűleg Kolozsvárott 2922 mesternél 1166 inas van szerződésben, a kamara illetékes­ségi területén (Kolozs-, Szolnok-Doboka-, Beszterce-Naszód- és Szilágy-megyékben) 7308 inastartó iparos 3079 tanoncot nevel s eszerint a mesterek és inasok számának aránya: 100:1/11. De nemcsak az elnéptelenedés okozhat gondot, hanem az a körülmény is, hogy egyes, úgynevezett divatos szakmákban zsú­foltság, más pályákon pedig elnéptelenedés uralkodik. Vannak iparágak, ahol a tanonc- szegödtetés teljesen megszűnt. Különösen a fémipari és ruházati iparágai: felé irányul az uj nemzedék érdeklődése. A kolozsvári Ipartestületnél nyilvántartott 1766 inas kö­zül 706 a fémiparban, 452 pedig ‘a ruházati szakmában keresett elhelyezkedést s szá­muk az összes tanoncok 65 százalékát teszi ki. Az ismert mintegy 70 tanonctartó ipar­ból 26 iparág tartozik a fém- és ruházati szakma körébe, tehát a szakmáknak nem egészen 27 százaléka a jelentkező valameny- nyi tanonc kétharmadának igyekszik kenye­ret adni. Egészségtelen helyzet ez. Fájdal­mas felsorolni, hogy például az ács, hús­ipari (hentes és mészáros), faesztergályos, kárpitos, csizmadia, keztyüs, kovács, mézes- kslácsos, kerékgyártó, kocsigyártó, sütő, ven déglős, szűcs, szobafestő és órás szakmák­ban a mesterek számához arányitva feltű­nően csekély a tanoncok száma, de a gép- kocsfjavltó, vas- és fémesztergályos, villany­szerelési iparokban az inasok száma több­szörösen meghaladja a mesterek létszámát'. Néhány példa: 16 gépkocsi javító 96 inast, 6 vas- és fém esztergályos 79 tanoncot oktat.. S ugyanakkor a kádár, kefekötő, fazekas, kötélverő, kövező, látszerész, magyarszabó, mérlegkészitö, esernyős, paplanos. paszomá- nyos; rézöntő iparágakban egyáltalában nin­csenek tanoncok. Hasonlóképpen komoly a helyzet a keres­kedelmi utánpótlás terén is. A kamarához tartozó négy megyében J/öOO nyilvántartott kis- és nagykereskedőnél mindössze 267 ta­nonc működik s azoknak is negyede — zsi­dó, ami azt jelenti, hogy az utánpótlás ne­velését más alapra kell helyezni, mert ilyen módon a kereskedelmet nem lehet idejeko­rán átállítani és keresztény elemekkel be­népesíteni. Különösen azért kell már most növelni a kereskedő tanoncok létszámát, mert amennyiben a kereskedőt képesítésről szóló törvény valóra válik, az érettségivel nem rendelkező ifjak előtt lezárul a keres­kedői. pálya, bár igaz, hogy más oldalon éppen a képzettebb társadalmi réteg érdek­lődését keltik fel n kereskedelmi szakmák iránt, minthogy az iskolai képzettség elő­feltétele a kereskedelmi pályát szinvonalosi- tani fogja. A kamarai jelentés a megoldás terén arra a következtetésre jut, hogy a kellő számú tanoncutánpótlást csakis a következőképpen lehet biztosítani: 1. Álljon rendelkezésre megfelelő számú inasotthon. 2. Ennek hiányában helyezzék el a tánon- cokat megbízható jellemű családoknál és fizesse az állam az ellátási dtj egy részét. Ha a mester látja el a tanoncot, részesüljön ö is ebben a hozzájárulásban, azonkívül pe­dig kapjon a sok tanoncot tartó Iparos és kereskedő különböző állami előnyöket (gép­segélyek, adókedvezmények, stb.). 3. Módosítsák a szegődtetést korlátozó rendelkezéseket. A túlzsúfoltság és elnéptelenedés kiegyen­súlyozására pedig németországi minta sze­rint, a szakirányítást kell bevezetni, vagyis hatóságilag kellene megállapítani egy-egy iparág utánpótlási zártszámát s az egyes szakmákban mutatkozó felesleget az elnép­telenedett pályák felé kell terelni. A jelentés érdekes módon vezeti le, hogy tulajdonképpen mi Is okozta a tanonchíányt. Az okok sokfélék, de annyi tény, hogy az ifjak elmaradása nemcsak a gazdasági okok miatt szegődtetni nem akaró mestereken mú­lik. Noha igaz, hogy kevés munkáscsalád tudja nélkülözni a serdülösorba lépő ifjú ke­A világháború tanulságai, de talán még- inkább a technikai fejlődésnek azóta bekövet­kezett hatalmas méretű fejlődése — miként azt a most folyó háború is mutatja — régi fegyverek egészen újszerű alkalmazását s amellett az akkor még ismeretlen, vagy teak kezdetleges fejlődési formáikban ismert fegy­vereket és tiarcmódoknt vetettek felszínre. íla csak a légi fegyvernem alkalmazásában bokövetkezelt fejlődést vesszük szemügyre, akkor is meg kell állapítanunk, hogy össze sem. hasonlíthatjuk a >égi erők világháborús szerepét a maival. S ez vonatkozik nemcsak a Vezetésre kerülő egysegek számában mutat­kozó óriási különbségre, hanem a korszerű gépek hatásának s azok konstrukciójának új­szerűségére és változatosságára is. Érthető, ha ezzel kapcsolatosan a légelhávi- lás is egészen uj eljárásokat, s uj, hatásosabb fegyvereket is létrehozott. De ugyanez a hely­zet a páncélos erők terén is. A régi világ­háború kezdetleges harckocsijai és páncélos támadásai óta a páncélos harc s természetesen a páncél-c'iháritás is példái‘an fejlődésen ment keresztül. Mint látjuk, a páncélos ala­kulatok a korszerű háború egyik döntő fegy­vernemévé váltak. Nyilvánvaló, hogy ezek a roppant változá­sok a gyalogság fegyvereit és alkalmazását sem hagyták érintetlenül. A gépkocsizó ala­kulatok egyre nagyobbtömegü alkalmazása, de a gyalogság tü/.erejcnek uj, korszerű önműkö­dő fegyverekkel való rendkívüli megerősítése gyökeresen uj elvek követését kívánták meg a hadseregtől s ezért elmondhatjuk, hogy ál­talában alig van olyan része a régi világhá­ború harcé'járásainak, amelybe korszakos változást ne hoztak volna ezek a tényezők. Érthető következménye az eddig elmondot­taknak az a tény, hogy a mai hadseregek ki­képzése úgyszólván merőben eltér a régi ki­képző módszerektől. A korszerű fegyverek használatának s a velük szemben való véde­kezésnek megismerése olyan széleskörű szak­tudást kíván, hogy ennek következménye" egy­felől a kiképzés időtartamában, másfelől an­nak minőségében követelnek messzemenő újí­tásokat. A tényleges tisztikar nevelésében —- mint amelytől végeredményben az egész had­sereg kiképzése füge — ezeket a szemponto­kat a fejlődés ütemeivel egy időben keresztül lehetett vinni. A tarta'ókos tisztikar kiképzé­sében azonban — a trianoni katonai korláto­zásokkal megkötött Magyarországon — leg­alább is mennyiségileg, nem lehetett lépést tartani a körülményekkel, hiszen Magyaror­szágon húsz éven át. tilos volt u tartalékos tisztképzés. A trianoni korlátozások megszű­nése óta Magyarország gyors ütemben igye­kezett pótolni az e téren mutatkozott hiányo­kat' s ebben dicséretes eredményeket is ért el. Az említett korlátozások megszűnésekor meglepte a közvéleményt az a tény, hogy a tartalékos tisztképzés alapjául -zolgáló kar- paszománvosi szolgálatot két évben állapítot­ták meg, holott a világháború előtt az értelmi­ségi ifjúság mindössze egy esztendős kikép­zésben részesült a ennek keretében szerezte meg azokat az ismereteket, amelyek tartalé­kos tisztként való alkalmazásának alapjául) szolgálhattak. Az. azóta szeműik előtt, sőt honvédségünk resetét, amiről, ha a gyermek inasnak megy, a szegődtetés Idejére le kell mondania s ezért, inkább küldi napszámba, vagy kifutónak, a tanonchiány tényleges oka azonban mégis csak az, hogy a felszabadult Erdélyben az ifjúság túlnyomó mértékben fordult az ér­telmiségi pályák és közhivatalok felé, csá­bítja az ifjúságot a közpályák nyugdíjjogo­sultsága is. Valószínű, hogy az iparosok kö­telező" aggkor! biztosításának bevezetése Is­mét visszatéríti a fiatalságot az ipari pá­lyák iránt, de addig is már most mindent el kell követni, hogy az inaskorba lépő ifjak érdeklődése az ipari pályák felé terelődjék. A kamara nézete szerint különösen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy tanoncottho- nokat állítsanak fel. A kamarához tartozó négy megyében összesen 6 otthon működik, amely 353 tanonenak nyújt otthont. Ez a szám az összes tanoncoknak csupán 10 és fél százaléka-. A kamara indítványa szerint Szamosa,jváron, Szilágysomlyón, Zilahon, Báaffyhunyadon, Tasnádon és Szilägycse- hen kellene uj otthonokat emelni. Bizonyos, hogy a román megszállás ideje alatt a magyar kézmüiparosság erős ellenállással őrizte meg egységét és nemzeti­ségét. Kemény megtartó erő rejlik a/ ipa­rosságban. Őrködni kell tehát jövője felett. részvételével folyó.'korszerű háború megisme­résének alapján ez a kérdés végkép elnémult. Egyáltalán nein kell szakembernek lenni ahhoz,' hogy legalább általános körvonalai­ban fogalmat nyerjünk a mai katonai szaktu­dás rendkívül kiterjedt méreteiről, gyak­ran meglehetősen bonyolult részletismere- tpirnl. Ennélfogva ma már mindenki megérti, hogy az uj fegyverek és uj harceljárások részleteinek pontos megismerése s az ismere­tek gyakorlati 'alkalmazása sokkal több időt. és még nagyobb odaadást kivan, mint a regi világháború előtti kor k i kép zése. Ăi! ez a le­génység kiképzésének vonatkozásában, de még Inkább a tartalékos tiszt kiképzése tekin­tetében. A régi világháború kezdetlegesebb viszonyai között — de akkor is csak a szükség nyomása alatt — talán meg lehetett elégedni a felüle­tesebb tartalékostiszt-képzéssel, a mai hadvi­selés követelményei között azonban semmi­képpen. sem lehet elegendő a csupán szükség­szerű kiképzés, mert a mai hadviselés villám­gyors mozgásában a legkisebb, tudáshiányból eredő hiba. elkövetése is mérhefetlenül káros következményekkel járhat, akár egyébként ta­lán elkerülhető súlyos saját veszteségek for* májáhan, akár saját harchelyzetünk végzetes romlásában, akár pedig kedvező, sőt esetleg nagy döntésekre alkalmas mozzanatok kihasz­nálatlanul hagyásában. Mindezek a szempontok parancsolóan köve­tőik meg, hogy a tartalékos tisztképzés te­rén a legmesszebbmenő körültekintés és mély­reható alaposság legyen a vezető elv. Saját legjobban felfogott nemzeti érdekünk köve­teli meg ennek szigorú betartását. Ez az oka annak, hogy uj s valóban korszerű honvé­delmi törvényünk nemcsak a legnagyobb egyöntetűséget viszi bele a tartalékos tiszt­képzésbe, hanem a legmesszebbmenő mértékig megszünteti a különleges személyi okokból kérhető kivételeket is. Éppen ezért igyekszj'k a honvédség a most folyó világháború ellenére is a legalaposabb és legrendszeresebb tartalé­kos tisztképzés elveinek betartására s ezt ép­pen olyan keretben tartja, mint a legnyugal­masabb békeidőkben. Az egész magyar közvéleményt őszinte örömmel töltötte el az az országszerte meg­nyilvánult lelkesség, amellyel a most érettsé­giző ifjúság még tanulmányai befejezése előtt tömegesen jelentkezett katonai szolgálatának az iskolaév végén való megkezdésére. Szebb bizonyítékát nem is adhatta volna a magyar ifjúság annak, hogy a lelke mélyéig átérzi a nemzet iránt való kötelességét. A'ta'ános volt az a kívánság is. hogy minél rövi.lebb kikép­zés után a harctérre vonulhassanak e jelent­kező diákok. E/ még csak fokozza a közle­ménynek irántuk való megbecsülését. Azon­ban éppen az előbbiekből nyilvánvaló, hogy erről természetesen csak kivételesen lehet szó. Lelkes Ifjúságunknak meg kp 1 barátkoznia azzal a gondolattal, hogy az. első követelmény ""•gii csak az, hogy az elérhető legszélesebb- körű szaktudással rendelkezzék s ennek birto­kában tényleges tisztbajtársai mellett, való­ban gerince lehessen majdan a honvédségnek. (MTI). JÓ ÁRU ÉS Jü HIRDETÉS AT APJA A JÓ P/iLETSIÜNETNEK Grete Lot weg és FranzSchmidtner hangversenyeznek ma este Kolozsvárott KOLOZSVÁR, április 24. Magas színvona­lú művészi eseményben lesz része ma este Ko-~ lozsvár zeneszerető közönségének. .4 magyar- német miivcszcsere keretében a német biroda— lom zenei életének két kitűnősége: Grete Lor- weg zongoraművésznő és Franz Schmidtnci- zongoraművész látogat, el. Kolozsvárra. .4 vár­megyeház díszt érmében, este 8 órakor meg­tartandó hangverseny miisorán, amely iránt niáris érthetően nagy az érdeklődés, Beetho­ven „Kreutzer szonáta“-ja, Bach ,,Chaconne szólá“-ja, Schumann ,, Karnevál"-ja, Liszt „Hangversenyetűd des dur“ és. „La Campe- cella“ c. szerzeményei, végül Ttahmnyr hírest „Ruralia Ilungarica“-ja szerepel. Jg eseményszámba menő hangversenyt Ko­lozsvár város IskolánkivüH Népművelési B>- zottsága rendezi s ezzel tanujelét adja annak, hegy nemcsak a népművelés szolgálatában fejt ki üdvös munkát, hanem — kulturális té­ren — a magasdbbrmdn igényeket is ki tudja elégíteni. Felemelte a város vezetősége a temetői dijakat Kolozsvár, április '24. Keledy Tibor Ó polgármester a városi temotőfelügvelöség elő­terjesztésére szabályozta a városi köztemető dijait. A temetői dijak szabályozására azért volt szükség, mert a temetői munkaerők fize­tése, valamint a munkálatokhoz szükséges anyagok jelentősen emelkedtek. A polgármes­teri rendelet értelmében május 1-tól kezdve a temetői dijak a következők: Sírhelyek: elsőosztályu sírhely négyzetméte­renkénti ára 25, másodosztályú 12, harmad- osztályú sírhely pedig négyzetméterenkint 5 pengő. Sírásosok: elsőosztályu sirásás kétméterig 25 pengő, másodosztályú 16, harmadik osztá­lyú sirásás pedig 12 pengő. A kétméteren fe­lüli ah-ásás 20 pengő, padolási díj (anyag nélkül) 20 pengő, tokos sirásás lő pengő, túlórád ij 5 pengő. SirloUnyitásért: sírboltba való temetés, an­nak kinyitása 25 pengő. A kápolna használati dija: elsőosztályu ká- polnadij 6 órára 15 pengő, másodosztályú 8 pengő, harmadosztályú —- ugyancsak 6 órá­ra — 4 pengő. Hullakamara használati dija, ha onnan temetnek. 2 pengő. .4 ..Kalandos“ Temetkezési társaság része­re kötelező dijak: a sírok .nyilvántartásához szükséges eövek ára 3 pengő, másodosztályú sirásásnál útfenntartási díj 10 pengő, har­madosztályú shásásnál az útfenntartás dija 5 pengő. Sirhantolás és gondozás: sirhautolás föld­ből 3 pengő, sirhantolás -földből, jégvirággal beü’tetve 8 pengő, sirgnndorás és öntözés egy hónapra napi egy öntözéssel 5 pengő, két ön- főzéssel 7 pengő, sirhantoláshoz és gondozás­hoz. homokhordás 3 pengő. A temetőben eszközt endő építések után: sh— Veretépjtési engedély folyóméterenkint, 50 fil­lér, hatvancentiméternél magasabb építészei­nél 50 pengő. !\e«|Y és féli* Hó rcţyi ezűslpénzl («lálfalt «i liofotsTári SzenlgySrgyheqyruloii Kolozsvár, április 24. Megírtuk már. hogy a Szentgyörgyhegyi ut környékén a bó ta­vaszi csapadék következtében kisebb, na- gyoob helyi földcsuszamlások voltak. Pénte­ken délelőtt a Szentgyörgyhegyi ut 1 számú telkén, a téglagyár 3-as számú bányája mellett újabb földcsuszamlást észleltek. A téglagyári bányamunkások ásóikkal felboly­gatták a megcsúszott televényföldet s nagy meglepetésükre a televényböl egy ép, na­gyon réginek látszó öt literes cserépfazék került felszínre, amelynek szája alaposan le volt födve. A cserépedény szokatlanul sú­lyos volt. Az egyik munkás megpróbált ) felnyitni az edényt s ez hosszas kísérletezés után sikerült is, de a meglepetéstől csaknem ájulton rogyott össze: — Kincset találtam! — kiáltotta társai nak, akik nyomban a helyszínre siettek. A régi cserépedényben csakugyan mint- egy négy és félkiló, megrozsdásodott ezüst vagy ezüslözötl régi pénzérmék voltak. A ..kincs-találók!1 az esetet nyomban bejelen­tették a rendőrkapitányságon. A renejőrka- pitányság, amíg a szakértők meg nem te­kintik a leleményt, mint ..talált tárgyát“ kezeli. Á mai kor tartalékostisztje Sürgősen bizfosiifani kell s% magyar iparos és kereskedő ulánpóllásái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents