Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-25 / 93. szám

ászomba t 1942. április 25 /Képviselőház könyvtára . BUDAPEST V PARLAMENT EXTERN WIA: TELJES HETI RADIO-MUSOR Ara 12 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.70, NE- Cr VED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 83 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- ' ÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 93. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRŐ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — iíOSTAFIóK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA SZEMTŐL-SZEMBE Kolozsvár városa a mai napon vendégül látja falai között Kállay Miklós miniszter elnököt. Szívélyes és tiszteletteljes „istcnhozott“-tal köszöntjük a kemény, határozott szavú és a cselekedeteiben sem megalkuvást, sem ha­bozást nem ismerő államférfiét. Szavait megértettük, elhatározásait teljes mérték­ben helyeseljük és tetteivel azonosítjuk ma­gunkat. Ennek az álláspontnak határozott leszögezése különösen szükséges és fontos, Erdély földjén, Erdély szivében. Itt minden magyar ügy, minden magyar gond, minden magyar feladat kétszeresen megnövekedik súlyában és jelentőségében a hazaiért erdé­lyi részek különleges földrajzi adottságaiban megnyilatkozó okok miatt. Itt a magyar kérdésekben való miniszterelnöki tájékozó­dás nem szokványos látogatás és nem szok­ványos politikai ünnep. Mert ha ma, 1943 áprilisának utolsó napjaiban a magyar kor­mány-feje Kolozsvárra látogat, itt való idő­zéseinek minden pillanatában szeme elé tor­nyosul a lényeg hatalmas felkiáltójeic: a pereméletböl fakadó gondok, aggodalmak és kötelességek gordiusi csomója. örvendünk annak, hogy Kállay Miklós mi­niszterelnök kolozsvári látogatásának idő­pontját a véletlen logikája éppen olyan na­pokban szabta meg. amikor mind a magyar közvélemény, mind az európai sajtó a log- íeszültebb figyelmet szentelte, a magyar kormányfő a magyar és az európai politika síkján tett kijelentéseinek. Kállay miniszter- elnök politikai beszédei méltók is voltak a legnagyobb érdeklődésre. Ha ezeket a be­szédeket magyar füllel hallgatjuk, a leg­nagyobb együttérzéssel állapíthatjuk meg, hogy a Kállay-kormány a nagy elődöktől megszabott belpolitikai irányvonaltól haj­szálra sem tért el, sőt ellenkezőleg: újabb és tijabb elhatározó lépéseket tett a hagyomá­nyos ösvényen. Ez az ösvény magyar és szociális utat jelez. A kormány munkapro­gramja logikusan és tervszerűen építi ennek az útnak jobb jövő felé vezető újabb és njal»b szakaszait s törhetetlen akaratát a jövendő utjának egyengetésében épp eléggé bizonyítja a zsidóbirtokok magyar kézre való juttatásában tanúsított erélye és elha­tározottsága. Már ez az egyetlen tényező is méltóképpen érvel a miniszterelnök törhetet­len magyarsága és államférfiul cselekvő- szándéka mellett. Olyan két férfias erény ez, amely nélkül ma, kivételes idők kivételes adottságaiban a nemzet életének előbhrevi- tele el sem képzelhető. A két tárcanélküli miniszter kinevezése is, vitéz Lukács Béla és Antal István személyében a nemzet egy­hangú helyeslésével találkozott, mert a nem­zet régi, őszinte kívánsága teljesült ezzel. A hazatért erdélyi részek minden ma­gyarja nyitott szemmel és józanul Ítéli meg * magyar sorskérdéseket s ez a hagyomá­nyos erdélyi józanság és a nagy, nemzeti kérdésekben tanúsított higgadtság most a vendéglátás örömében átforrósodva, bizalom mai és együttérzéssel áll szomtöl-szembe a magyar politikai élet legfelelősebb irányító­jával. De Erdély, sajátos peremhelyzete révén, amely egy uj Európáért folyó harcban ala­kult ki, ezt az üunepélyes és szívélyes talál­kozót nem tekintheti csak a belpolitika szemszögéből. Az európai s különösképpen a keleteurópai események alakulásában ellen­állhatatlan kényszer hatása alatt fordul fi­gyelmünk Kállay miniszterelnök nagy beszé­dének külföldi visszhangja felé. Nem csak mi, hanem az egész Európa hipnotizáltan figyelt fel Kállay Miklós mi­niszterelnök Európához intézett szavaira. Nem csak bennünket, Európát is csodálattal tölti el az az úri, európai hang, amely a magyar sorskérdéseket a világpolitika sík­jára vetítve világította meg. Világos, -tiszta, félre nem magyarázható hitvallást hallha­tott Ujra Európa füle arról, hogy mily mesz- szemenö áldozatkészséggel, lovagiassággal és tudatossággal illeszkedik bele Magyaror­szág az európai népek bajtársi viszonyába, elsősorban a német birodalom és a tengely- hatalmakkal fennálló fegyverbaráti kapcso­latba. Ezeknek a kapcsolatoknak logikus és őszinte következménye, hogy «— idézzük Kállay Miklós Szavait — „Magyarország va­lamennyi szomszédállamával jó viszonyban kivan élni“. S ez a kívánság nem esak mé­lyen őszinte, hanem természetes is, annyira természetes, hogy már több, mint vágy: az egész magyar életet meghatározó magatar­tás. Ebben a magatartásban rejlik titka an­nak, hogy az európai sajtó hipnotizáltan csodálja meg a magyar miniszterelnök sza­vaiban ujra és ujra megnyilatkozó lovagias­ságot, amely méltó mind a magyar politika lényegéhez, mind a mai idők szelleméhez. Nem mehetünk el közömbösen a jelenség mellett. A magyar lovagi és bajtársi szel­lem a maga részéről most esak az uj világ felépítésében vállalt kötelessége odaadó tel­jesítésével törődik és sem meg nem hallja, A tengely és Japán mindenütt támad A pénteki német hivatalos jelentés isJ mét említést tesz a magyar csapatok har­cairól. A közlés szerint az arcvonal mö­götti területek megtisztítása során a ma. gyár kötelékek megsemmisítettek egy erősen fel fegyverzett bolsevista bandát. A német és szövetséges támadó vállal­kozások tovább tartanak az arcvonal kü­lönböző szakaszain. A déli arcvonalról rohamcsapat vállalkozásokat, északról pedig a Volhov-vidékéről egy ellenséges erőcsoport megsemmisítéséről ad hirt a német véderő főparancsnokságának je­lentése. „ A tengeri háborúban újabb eredmé- nyékét ért el a német légi és tengeri had­erő. A FöldközLtengeren két brit szál­lító- és három motoros-vitorlás hajót süllyesztettek el. Amerika keleti partjai előtt pedig hat hajó lett a német tenger­alattjárók zsákmánya. Ez mintegy 50.000 tonna ellenséges hajótér elpusztítását té­lén ti. A távol Keleten is teljes erővel foly­nak a hadműveletek. Az angol és kinai jelentések, a delhii és a csunkingi rádió egyaránt elismerik, hogy a kinai és angol csapatoknak vissza kellett vonulniok és állandó kemény harcban állanak az elő retörő japánokkal. A japán tengeralattjárók kiterjesztett ték tevékenységüket már az Arab-ten­gerre is. Adenből jelentik, hogy az erőd­ben riadó volt a kikötőtől néhány mér­földre megjelenő három tengeralattjáró sem magát nem izgatja mások disszonás állásfoglalásaival. A lovagiasságnak a végső fokig elvitt értelmezése nem ok nélkül kel­tett igen nagy feltűnést európaszerte Kállay miniszterelnők parlamenti nagy beszéde után. De azon sem csodálkozunk, ha — amint a Magyar Távirati Iroda tegnap Je­lentette — a Basier Nachrichten a Kállay miniszterelnök beszédében megnyilatkozó magyar lovagiasságot és hékeszándékot Is­mertetve, berlini tudósítója jelentésében hangsúllyal említi meg, hogy „a Wilhelm- strasse tényezői ezt annyira hangsúlyozzák, hogy ezáltal kimondatlanul is emlékezetbe jutnak a román külügyminiszter egészen más széliemtől áthatott magyarellenes nyi­latkozatai.“ Most, nmikor Kállay miniszterelnököt Ko­lozsvár falai között látjuk jó szívvel, szere­tettel és magyar testvéri nyíltsággal vendé­gül. erre a párhuzamra is gondolunk, mert önmagunk iránt való bűn volna e történelmi miatt. A lakosság vakrémülettel, rendet­lenül menekült az óvóhelyek felé. Há­rom repülőgép igyekezett felkutatni az ellenséges tengeralattjárókat, készült, ségbe helyezték a parti ütegeket, két tor­pedónaszád és két torpedóromboló is ki­futott a kikötőből, a tengeralattjárókat azonban nem sikerült megtalálniok. Fajótér és nyersanyaghiány fenyegeti az angolszászokat Az angolszászok szorongásának újból kifejezést adott egy hivatalos helyről jött nyilatkozat. Beawerbroock lord Newyork- ban beszédet mondott s követelte, hogy a szövetségesek építsenek minél több hajót, mert a tengeri forgalom helyzete a lehető legválságosabb. Kijelentette, hogy ez azonban még nem a legutolsó megpróbál­tatás. A japán hódítások következtében hamarosan nagy hiány lesz nyersanya­gokban is s az angolszász szövetségesek­nek mindent el kell követniök, hogy uj anyagforrásokat szerezzenek. Ha megma­radt nyersanyagforrásaikat nem védik meg és az elveszetteket nem tudják visz- szaszerezni, úgy küzdelmük létkérdéssé válik. A lord, úgy látszik nem ismeri jól a lehetőségeket, amikor ismételten azt ja­vasolta, hogy Anglia alakítson második harcteret Nyugateurópában, mert — amint mondotta — a védekezés legjobb módja a támadás. Nem mulasztotta el, hogy dicsérő himnuszt ne zengjen a szov­fontosságu összehasonlítás fölött napirendre térnünk. S éppen azért, mert ezt az önként kínálkozó párhuzamot az európai sajtó egyik higgadt organurua vonta meg, kétsze­resen örvendünk a miniszterelnök kolozsvári látogatásának. A közvetlen találkozás bensőséges hangu­latában ismerhetjük meg most a kormány­főt, a gerinces magyar államférfink S gerin­ces magyarságát nem esak a magyar kér­désekben elhangzott szavainak, gyors créty- lyel megtett cselekedeteinek súlyában, ha­nem az európai sorsközösség vállalásában megnyilatkozó következetességében és lova­giasságában is szemtől szemben ismerjük meg és ismerjük el... Olyan erények ezek, amelyek a ma­gyarságért való helytállás szellemi és fegy­veres harcaiban mindig ott tündököltek at CTrtélyi lélek lobogóján. S> azoknak értelmét, titkát olykor csak a történelem távlatai vi­lágították meg az értctlenek előtt... jetről és Sztálinról s a kommunizmus ál­lítólagos teljesítményeiről és síkra szállt beszédében a szovjet támogatásáért. m Ugyancsak Anglia címére hangzott el biztatás Maiszki londoni szovjet nagykö­vet részéről Lenin mellszobrának leleple­zése alkalmából. Maiszki egyenesen felszó­lította az angol népet, hogy végsőkig tel­jesítse kötelességét, a szovjet érdekében és kifejezte Moszkva nagy aggodalmait. Követelte, hogy a szövetségesek az 1942. év döntésében a legnagyobb erőt fejtsék ki a szovjet támogatásába. Végül nem csekély ellentmondásképpen megállapitot- ta, hogy London és Moszkva kitünően megérti egymást. Ha ugyanis ez a megér­tés olyan kitűnő volna, akkor nem volna szükség a szovjet részről a segítség ál­landó és egyre izgatottabb sürgetésére. Nem mulasztotta el Maiszki azt sem, hogy örömét fejezze ki Anglia bolsevizálódása fölött. Az a tény, — mondotta, —- hogy Londonban Lenin mellszobrát leplezik le, bizonyítja, hogy milyen változás történt a brit nép és a szovjet viszonyában. Anglia Kanadától vár csapatokat Anglia, amelynek a követelések szerint minden irányban segítséget kellene nyújtania, a maga részéről Kanadától kivan egyre na. gyob csapatszállitásokat. Az angol szige­teken* közel 50 millió ember lakik, Kanada lakossága ennél sokkal kevesebb. Az angol otthoni haderő tétlenkedik s legutóbb maga a londoni sajtó panaszkodott affelől, hogy a katonaság hangulata a semmittevés miatt erősen romlik. S Anglia mégis Kanadától kér csapatokat. Ezt legfeljebb csak azzal az állandó angol törekvéssel lehet megmagya­rázni, amely egyre újabb és újabb segédné­peket akar harcba dobni s mindenünnen vért akar csapolni, önmagát azonban végletekig kíméli. Kanada kormánya 1940-ben fogada- lomszerüen kötelezettséget vállalt arra, hogy nem küld csapatokat a tengerentúlra s az eddig Angliába küldött csapatok is kizárólag önkéntesekből állottak. A Svenska Dagbla- ded londoni levelezőjének közlése szerint Kanada most április 27-én népszavazást tart arról a kérdésről, vájjon harcba vetheti-e az ország határain kívül katonáit. Ismeretes, hogy a legszilárdabb ellenkezést a kőtelező katonai szolgálat ellen az ország lakossá­gának egyharmadát jelentő franciák tanú­sítják. Á magyar csapatok nagy munkát végeznek a szovjet területek megtisztítása során BERLIN, április 24. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Katonai helyen közltk: A keleti arcvonal déli szakasza mögött elterülő vidék megtisztítása során egy ma­gyar különítmény az elmúlt napon megsem misitett szétugrasztott bolsevistákból össze­tevődött erősebb köteléket, amely az erdőkben elrejtőzve éjszakánként rablóutakat tett és támadásokat intézett magános katonák, valamint a hátsó összekötőszolgálat jármü­vei ellen. A támadások miatt mindenekelőtt a polgári lakosságnak kellett sokat szen­vednie. A bolsevista banditák igen sok asszonyt és gyermeket hurcoltak el, akiket később állati kegyetlenséggel megcsonkítottak és holtan hagyták maguk mögött. A magyar különítmény a lakosság segítségével felkutatta a szervezett bolsevista bandák búvóhe­lyeit és teljesen megsemmisítette a szovjet orvtámadókat. Japán buvérhajók Aden előtt r Állandóan rosszabbodik a francia-amerikai viszony Ötvenezer tonna az «-'golszász hajózás újabb vesztesége Nagy árzuhanás Newyórkban a távolkeleti helyzet miatt

Next

/
Thumbnails
Contents