Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-21 / 89. szám

* KJ ÁJ,

íR\£ “ V ;

i'/vt áM\ P Vj

SUlU?SJ^fc3W

K e d tf

10*12. április ti

^dpviaelohaz

12

fillér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.70, NEGYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- ' ÉNZTAKI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 89. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: N Y I R 0 JÓ Z S E F

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. I. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

A zsidőltércléslien nincs) más raicIilcaSis megoldás, mini & 800 ezer főnyi zsidóság kitelepítése

Kallay Miklós miniszterelnök nagy beszéde a MÉP nagytanácsának ülésén lorvényjavasSa! készül a közélet tisziaságánatc biztosításáról

Budapest, április 20. A Magyar Országos Tudósitó jelenti: A Magyar Élet pártja hét- fó'n tartotta a budapesti Nemzeti Lovardában országos érdeklődéssel várt nagytanácsi ülését.

A kormánypártnak, mióta néhai Gömbös Gyula az országos nagytanácsot létesítette, ez volt a harmadik ilyen ülése, amelyen a párt törvényhozó tagjain és a főispánokon

kivül megjelentek a pártszervezetek tisztség viselői az ország minden részéből. A Nemzeti Lovardát csaknem teljesen megtöltötte az ezer főnyi résztvevő.

Az országos nagytanács tagjai hosszantartó, rendkívül meleg ünneplésben részesítették Kállay Miklós miniszterelnököt és kormányának tagjait, akik fél 12 órakor elfoglalták helyüket az emelvényen.

Vitéz Lukács Béla :

/

Erise meg minden magyar, bogy áldozatokra yan szükség a magyar |ö kendőért Î

Vitéz Lukács Béla országos elnök, tárca- nélküli miniszter nyitotta meg az ülést. A Hiszekegy elhangzása után meleg szavakkal üdvözölte Kállay Miklós miniszterelnököt, akit a résztvevők újból lelkesen ünnepeitek. Az országos elnök rámutatott arra, hogy az 1940 decemberében tartott legutóbbi! országos tanácsülés elhatározta, hogy mindig össze kell hivni az országos tanácsot, ha országos fontosságú ügyek azt Indokolttá teszik. Kívánta a tanács összehívását a miniszterelnök is, aki pártvezért: teendőiben elsösorba helyezte azt, hogy munkatársai felett seregszemlét tartson és felszólalásaikból erőt merítsen a nemzet érdekében végzendő súlyos, felelősségteljes munkához.

Megemlékezett az országos elnök arról, hogy április 10-én volt egy éve annak, hogy Főméltóságu Kormányzó Urunk elrendelte, hogy a honvédség a Délvidéken élő magyarokat védje meg az anarchia pusztításától. Tavaly, junius 26-án szovjet repülők bombázták Kassát. Megtorlást kellett alkalmaznunk és hős honvédőink azóta vállvetve harcolnak a szövetséges csapatokkal a vörös Veszedelem ellen.

— Adjunk hálát az Ur Istennek, hogy ez a harc nem a mi ezer éves határainkon belül folyik, hanem attól keletre több, mint ezer kilométer távolságra. Amidőn erről a nagy küzdelemről szólok — folytatta vitéz Lukács Béla — szálljon hálám hős honvédcink felé, akik azon az ősi földön áldozzák életüket és vérüket, amelyen másfél évezreddel ezelőtt is küzdött a hazát alapitő magyar. (Lelkes éljenzés, taps.)

Szeretetteljes együttérzéssel emlékezett meg a német katona hősiességéről, aki dicsőséget dicsőségre halmoz és megszabadította Európát a vörös rém fenyegető yeszé- lyétől, de ugyancsak meleg együttérzéssel emlékezett meg Abesszínia és Líbia olasz hőseiről is, különösen a Savoya-ház hősi halált halt fiatal tagjáról, az aostai hercegről.

Megemlékezett ezután az országos Pártelnök Gömbös Gyuláról, Darányi Kálmánról, gróf Csáky Istvánról és Teleki Pálról, majd az országos tanácsülés tagjai egyperces néma felállással hódoltak a magyar élet élvonalában és a harctereken elhunyt férfiak emlékének.

— Azzal az örömteljes bejelentéssel is tartozom — folytatta vitéz Lukács Béla, — hogy az országgyűlés mindkét háza egyhangú lelkesedéssel vitéz nagybányai Horthy Istvánt kormányzóhelyettessé választotta. (Hosszantartó rendkívül lelkes éljenzés és taps.) E választás a nemzet lelkében gyökerezett. Minden magyar érzi, tudja, hogy országgyarapitó Kormányzónk elsőszülött fia az apa bölcs útmutatása szerint halad a kijelölt utón. Indítványozta, hogy a

tanácsülésből távirattal fejezzék ki ragaszkodásukat és hódolatukat a Kormányzó TJr öfőméltósága iránt. A tanácsülés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy üdvözlőtáviratot küld a Föméltóságu Urnák.

Vitéz Lukács Béla ezután így folytatta megnyitó beszédjét:

— Politikai elindulásunkról hitet tettünk arra, hogy feladatainkat a nemzet érdekében becsülettel fogjuk elvégezni. Azzal a kéréssel fordulok az országos tanács tagjain keresztül pártunk minden szervezetéhez hirdessék az áldozatot és a lemondást. Értse meg minden magyar ember ebben az ország ban, hogy a megszorító rendelkezésekre, az áldozatokra, nélkülözésekre a boldogabb magyar jövő miatt van szükség. Honvédeink törhetetlen erővel, hittel, lelkesedéssel megállják helyüket a csatatereken, nekünk itthon szivünk egész melegével támogatnunk kel! őket a győzelemhez és mindent meg kell tennünk, hogy könnyitsünk itthonmaradott hozzátartozóik sorsán.

Az országos elnök nagy tetszéssel fogadott megnyitóbeszéde után Varga Imre föld műves szólalt fel. Hangoztatta, hogy a magyar gazdák elitéinek minden felelőtlen, a termelő munka felbontására irányuló mozgalmat, mert a magyar falu népe csak békében és nyugalomban végezheti felelősségteljes munkáját. Kéri a kormányt, hogy az ország rendjének fenntartására továbbra is minden eszközt vegyen igénybe. A konnány törekvéseiben a magyar falu népét maga ' mögött fogja érezni. A magyar vidékek népe nyugalommal és reménykedéssel néz a jövő felé. Az áldozatokat vállalja a magyar érdekekért, szívesen ad munkát, katonát, mert érzi, tudja, hogy a boldogabb magyar jövő biztositéka mind a kettő. Katonáink bátran megállják helyüket a barbár ellenség ellen s azok, akik itthon maradtak éppen úgy vállalják az áldozatokat két kezük mun kajával. Ezt ii/.eni a magyar barázda népe.

Páll Endre bányamunkás az ipari munkásság nevében szólalt fel. Köszönetét mondott a kormányzatnak, hogy a bányanyug- bér rendezését előkészítették és az ipari munkásság nevében bizalmáról biztosította a pártot.

Nádor László, dr., ügyvéd budapesti kerületi elnök felszólalásában rámutatott arra, hogy a Magvar Élet Pártja az egyetlen helyes politikai vezetés utján jár.

télén.

— Vegye tudomásul az egész nemzet, hogy az ország határát bárki ellen mégis tudja védeni. (Percekig tartó éljenzés, taps.) A magyar határ a magyar honvéd kezében van. Egyezmények, döntések állapították meg azt, de a magyar honvéd fogja megtartani.

— Külpolitikánk változatlanul azt az egye nes, határozott irányt követi, amelyen eddig haladt. Mit jelent ez a külpolitika: szoros baráti együttműködést szövetségeseinkkel, elsősorban Németországgal és Olaszországgal (hosszantartó lelkes éljenzés, viharos taps.) Jelenti, hogy védelemben, munkában, búzában minden tőlünk telhetőt áldozunk, ami ennek a háborúnak megnyeréséhez szükséges.

— De a teljes együttműködés folyamatá- banban benne van az egyenjogúság is. (Viharos éljenzés, taps.) Olyan együttműködés ez, amely mindkét félnek hasznos és jó és amely máskép mint kölcsönös megbecsülésben, kölcsönös tiszteléssel és egymás helyének és jogainak teljes elismerésével nem is lehetett volna megvalósítható.

— Törekszem arra is, hogy szomszédainkkal is jóviszonyban legyünk.

\ belpolitikai kérdések

A miniszterelnök ezután áttért a belpolitikai kérdésekre.

— A törvényhozás munkája a közeli napokban újra megkezdődik. Két törvény javaslattal jövök: az egyik a zsidó mezőgazdasági és erdőbirtokok teljes állami tulaj- lonbavétele. (Viharos éljenzés, taps.) Erről akarok néhány szót szólni. Amikor a kormányt átvettem, feltárták előttem barátaim azokat a gondolatokat és kívánságokat, amelyek pártunk keretén belül a megvalósítás előterében állnak. Ezek sorában volt az az óhaj is, hogy tegyek valamit a zsidóbirtokok igénybevételének meggyorsítása érdekében. Megvizsgáltam a kérdést és meggyőződtem róla, nincs más megoldás csak az, hogy a zsidóságot a magyar föld tulajdonjogából és használatából ki kell emelni és eltávolítani. (Zugó éljenzés, taps.) Tehát arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a közeli napokban gyökeres intézkedéseket kérek a magyar törvényhozástól, amely abból áll, hogy ne csak az igénybevételi eljárást gyorsítsuk meg, de a zsidó- törvény számtalan kivételezéseivel szemben a faji álláspontra helyezkedjünk. Teszem ezt azért, mert én nem csak földbirtokjavaslatot hozok, hanem a zsidóságot távoli- tom el a magyar földről annyira, hogy még az eíjflőbirtokot is kisajáttittatom, jóllehet ezt a birtokpolitikái törvények eddig még nem érintették.

A miniszterelnök ezután az 500 holdon fe- lüli zsidóbirtokok felszerelésének záralávéte- lét ismertette, majd Így folytatta:

— Nagyon fontos intézkedése a törvényjavaslatnak az is, amely arra irányul, hogy a jövőben a zsidó betelepülés elsősorban a falvakban, lehetetlenné váljék. (Hangos éljenzés, taps.) Zsidó tehát a jövőben ott, ahol letelepedett, csak annyit tarthat meg, ameny- nyiben lakóháza van, esetleg kert 600 ölig, azt a területet azonban, amely ezt meghaladja, nem. Újabb települést zsidók számára a faluban nem engedélyeznek.

ff

A zsidósággal szemben további intézkedéseket

kell tennem"

Ha már a zsidókérdésnél tartok, leghelyesebb nyiltan leszögeznem álláspontomat. Azt hiszem olyan határozottan és pontos körülírással nem nyilatkozott ebben a kérdésben, mint én tettem, senki. Én tudom, a zsidósággal szemben további intézkedéseket kell tennem. (Kitörő taps, lelkes éljenzés.) Tudom, hogy a zsidóságot fokozatosan, még pedig nem lassított, hanem gyorsított ütemben ki kell emelni a magyar élet minden vonatkozásából. (Éljenzés, taps.) Nincs más radikális megoldás, mint a 800.000 főnyi zsidóság kitelepítése, (óriási élienzés és taps.)

Úgyapnyira magamra, mint rátok nézve kötelezően leszögezem azt is, hogy ezen a téren milyen munkatervet kell követni. Mi a* egyetlen lehető álláspont ebben a kérdésben; ki kell emelni a zsidóságot minden társadalmi és nemzeti munkaközösségből. Természetesen ennek folyamán.vaképpen be kefl tömni azokat a réseket, amelyek ilyen módon a nemzet munkájában és teljesítőképességében szükségképen jelentkeznek. Szükséges tehát, hogy a zsidók helyéin' azonnal megfelelő keresztény' munkaerők lépjenek.

Kálfay miniszterelnök ;

1848 őt a most Tiselünic újra magyar háború^ !

Ezután Kállay Mikló miniszterelnök emelkedett szólásra és a következőket mondotta:

*

— Munkatársaim; Kedves testvéreim;

— Köszönet és üdvözlés az első szavam, amely hozzátok szól, de az üdvözlés és a köszönet elsősorban mégis azokhoz a tömegekhez szól, amelyeknek képviseletében itt megjelentetek.

— összehívtak bennünket, mert nagy időben pártszabályaink szerint is össze kell jönnünk. A nagy idők pedig itt vannak. Háborút viselünk: hadbaindulnak katonáink.

1848 óta most viselünk újra magyar háborút. Más háborúba azonban, amelyet nem magyar érdekek kívánnak, sem én, sem senki ebben az országban véreinket nem engedheti. (Hosszú percekig tartó éljenzés, taps.) Nem kényszerből megyünk háborúba, nem is sodródunk abba bele, hanem küldetésünket vállaljuk, mert egyszer már megértük, hogy rólunk — nélkülünk határoztak egy asztalnál, amelynél a trianoni békeszerződés megszületett. Már pedig mégegyszer nem határozhatnak rólunk — nélkülünk (Helyeslés, taps!)

— Ha azt akarjuk, hogy szavunk legyen a jövő Európa sorsának kialakításában és benne a mi magyar elhelyezkedésünk kérdésében, ott kell lennünk már az elhatározásnál. a küzdelemben, a szervezésben, a harcban és minden áldozatkészségben. Ezért viseljük ezt a háborút, ezért küldjük felelősségünk tudatában harcba csapatainkat. De I tudom, ugyanakkor felelősek vagyunk azért I is. hogy az ország itt, belül se maradjon véd I