Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-11 / 57. szám

liergff Uisjkg Apróhirdetés helyett Meghívtak ebédre. Legyen szerencsénk, szí­vesen látjuk — mondották — és megjegyez­ték: cSak magunk leszünk családi körben s kél órakor tálalunk. Megismeri a fiamat, fűzte még hozzá a férj, némi büszkeséggel. Óh, a gyermekeket nagyon szeretem, pontosan ott leszek, válaszoltam s elköszöntünk ... Vásá­roltam egy dobos finom csokoládét — nem megyek üres kézzel, viszek a fiuknak egy kis örömöt — gondoltam. A cseléd hallgatott s csak nézett reánr, ami­kor megmondtam neki, hogy miért jöttem. Bevezetett az egyik szobába. Finomivü óra járt az üvegbura alatt, egy vitrin tetején, pontosan kétórát mutatott... A falon eredeti képek és rajzok. A fény ra­gyogott és a sugarak pajzánul szőkéitek szer­teszét a drága bútorok felületén, az ezüstö­kön és a csiszolt üvegeken. A zongora súlyo­san áldott. Nemes vonala mutatta, hogy Becs­ből való. fís hosszú sorban álltak, pompázó díszben a könyvek a polcokon■ s rajtuk arany- betűk hirdették a föld majdnem minden ré­sziből való nagyok neveit, akik valaha is a szellemi hegyének csúcsairól szépséget s értel­met szórtak az emberek közé. Boldog s meleg érzések s némi ábrándok integettek felém; e környezetben már majdnem úgy éreztem: ha »alarm csoda történik s megérem ötvenedik életévem, akkorra talán nékem is részem lesz ilyesmikben. Az igaz, hogy már ősz lesz gön- dörlmjam s biztosan köszvényes leszek. Ez a gondolat kissé kijózanított s visszarántott a valóságba. Az óra negyedhármat mutatott. Valgki visított. A bezárt ajtó mögül, a szo­bák mélyéből jött a hang s élesen süvített, mint a tolató mozdonyok füttye. Egy másik felelt rá, erélyesen. Akkor megjelent őnagy- sága. Szép volt. Egy asszony igazán csak az otthonában szép és őnagysága beleillett e dús és drága környezetbe. — Már vártuk — mondta. Kezet nyújtott s én hódolatom s köszöne- temhez mellékelve átnyújtottam a csokoládés dobozt, amit hoztam, o gyermekekre gondol­va. S akkor ismét fölharsant az éles risitás, de mar egeszen közelről és az ajtón berobo— gott két kisfiú. Anyjuk mellett megtorpan­tak s két oldalt a szoknyájába ka aszkodva, csak néztek reám s szemük fénylett, mint a deáknak, amikor egérre lesnek. Az anyjuk szólt: köszönjetek ! A fiuk összébbhuzták nya­kukat, előbbre dűltek s csak néztek tovább, rcám meredve. Egy szót se szóltak! Szeretettel a kisebbik felé nyúltam, megsimo, 9tatom a fején a pipe pelyhéhez hasonló szőke haját. Gondoltam, hogy ezzel fel-oldom a ki- n-os feszültséget. De közeledtemre nyomban felémrugott és erősen s hosszasan visított. — Foglaljon helyet — szólt őnagysága s intett. A fiuk akkor vették észre kezében a csoko­ládés dobozt, Add, ide, — mondta a nagyobb! heh1 — kiáltotta a kicsi! Ezt a felszólítást háromszor, három' hangerősségben megismé­telték. Az anyjuk közben magyarázott nékik ebédről és magaviseletről. A dobozt feltette a vitrin tetejére az óra mellé. Abban a pilla­natban a két ajak, mint két sziréna felsivi- tott és fütyült, vijjogott, sikoltott álhatato- s«*» és rémesen s mind fokozottabb erősséggel. Hallottam gyermekeket sírni és ordítani a kültelkeken, otthonokban, utcán és intézmé­nyekben, de a könnynélküli ordításnak ezt az iparszerben űzött, megnyilatkozását, amilyet most ez a két gyermek bemutatott itten, még soha, sehol nem hallottam, Őnagysága a föl­döntúli szentek nyugalmával, a legteljesebb közömbösséggel csak állt és beszélt s néha ele­gáns és finom mozdulattal a feje felé nyúlt s aÍJ®& fürge mozgáséval igazított valamit azon a tekercsen, mely keresztbe a homloka felett, szőke kajából magasan tornyosult, dicsérve a fodrászipar korszerű fejlettségét, A fiuk harsogó sivilása csak süvített, betöltve a szo­bát, Már éreztem, hogy idegeim' nem bírják tovább és izzadni, kezdtem. A fiatalok közben lendületbe jöttek: tom­bolva rugdalóztak, döngették a finom bútoro­kat, cibálták lefelé a térítőkét. Akkor Önagy- sága, megnyomta a csengőt! A szörnyű vison- gas csak fokozódott, A cseléd belépett, s te kintetében volt valami félelmetes. Előbb a ki­csit kapta el. látszott, hogy begyakorolt és sokszor kipróbált fogást alkalmaz. Hátul, a nyakuknál, fogta őket, mert haraptak s rúg­tak s közben telitüdővel ordítottak. Kitolta a két „angyalkát“, de a távolból még rémeseb­ben s idegtépőben hangzott visításuk, Megérkezett a férj. Háromhoz közel járt az óramutató! Most már csak végeszakad e pokoli koncertnek, gondoltam. Csalódtam! A fiatalok megjelentek, mint két mozdony egy­szerre tovább süvítettek s kimerülhetellenül, tomboltak, rúglak, körmöltek s haraptak. A szülök rendíthetetlen nyugalma, mellyel tűr­ték s tudomásul vették kisdedeik viselkedé­sét és Őrjitő vijjongását, fébőszilett és inge­relt. A verejték csurgóit rólam. Emlékezetem mélyéből felmerült néhány fényképfelvétel, melyek gyermekrablókat ábrázoltak a Lind- bergh-esettel kapcsolatban. Megdöbbenéssel állapítottam, meg, hogy ha megjelennének it­ten e pazar lakásban s akcióba kezdenének. 19 42. MARCIUS II működésűkkel kapcsolatban olyan riportot ír­nék, amelynek soraiból némi rokonszenv is kiütköznék. Négy órakor kezdtük az ebédet! Megjelent őnagysága anyósa is, mint nagymama, olyan arccal és tartással, mint Ellida „A tenger asszonya“-nah harmadik felvonásában, A fiuk előbb öt harapták meg, közvetlen a leves után. A sültnél már bokán rúgták az apjukat is és rám öntöttek egy üveg bort. Közben hossza­san s kitartóan süvítettek. Már félájult voltam a visszafojtott düh miatt és minden eshetőséget számbavéve elha­tároztam, hogy -legalább az egyiket elverem, lesz ami lesz! De ismét kitolták őket s csak a távolból hallatszott rikoltásuk, A férj közgazdasági kérdésekről, s politi­káról beszélt. Őnagysága színdarabokról s könyvekről ejtett néhány szót, én a gyerme­keikről akartam véleményüket hallani, Meg­említettem, hogy a kormányzat milyen nagy gondot és milyen sok millió pengőket fordít mostanában a gyermekek nevelésére és okta­tására. — Ja, igen, — mondta a férj — éppen em. liteni akartam: Te sokfelé járkálsz a város­ban s ajánlhatnál egy privát tanítót. Szeret­ném, ha rendszeres oktatásban részesülnének a gyermekeim. — Tudja — folytatta őnagysága — a mai nehéz háborús időkben a háztartás gond,ja Ss a nevelés oly nagyon leköt, hogy tanítani már igazán nem érek rá! Inkább fizetünk, S ábrándosán közölte, hogy havi 20—25 pengőt nem sajnálnának egy jó tanítótól. — Van néhány ismerősöm — mondtam. — Jonitók, nyelveket tudnak, nehány diplomá­juk is van és nagy gyakorlatuk az élet s a pedagógia terén s a mellükön kitüntetések a nagy háború idejéből. — Majd szólok Vala­melyiknek. De melyiknek szól jak! Mert amelyiknek szó­lok, az röv;de-en f egy hóba kerül, pillanat­nyi felindulásában elkövetett emberölés miatt. TÜRAN LAJOS Befejezték a víz«g*I»tot a Papén német nagykövet elleni merénylet ügyében Halotíékfa’rnu' meateiel’lf a merénylők bunkerének tárgyalását Isztanbul, március 10. (MTI) Az OFI je­lenti: A Papén nagykövet elleni merénylet ügyében indított rendőri vizsgálatot befe­jezték. Az eredményről minden percben várják a hivatalos jelentést. A jelentés va­lószínűleg beszámol arról, hogy a merény­leted eló'Uészitő társaság valamennyi tagját elfogták. Mindeddig nem közölték az isz- tanbuli szovjet konzulátuson és a városban a legutóbbi napokban elfogottak nevét. Azt hiszik, hogy néhány közülök külföldi kom­munista. A vádlottakat kedden viszik Anka­rába. A rendőrség hétfőn átadta a bíróság­nak a vizsgálatról készült jegyzőkönyveket. A merénylő társaság pőre valószínűleg haladéktalanul megkezdődik. Azt mondják, hogy a vádlottak sem a külvilággal, sem pedig egymással nem érintkezhetnek- A tö­rök állampolgárságú vádlottakat külföldi állam javára az állam biztonsága ellen el­követett bűntettel vádolják. Március 11.-én Philipp Wüst yezäinli A FILHARMÓNIA ZENEKARÁT. Közreműködik: B. Faltér MikS&s Mű oron : Weber: Oberon nyitány. Beetho­ven : Hegedűverseny. Hrahms: IV. Szimfónia. Jegyek az „E 11 e n z é k“ könyvesbo tban 1H egnyi I* a le épTiselőház neoyecVifc ülésszaba Budapest, marc. 10. (MTI.) A képviselő- ház negyedik ülésszaka kedden délben tar­totta meg első ülését. Az ülést negyed egy órakor Tasnádi Nagyy András elnök nyi­totta meg. A régi szokásoknak megfelelően felolvasták a Kormányzó Ur legfelsőbb kéz­iratát, amely, mint ismeretes, berekesztette az országgyűlés mindkét házának harmadik ülésszakát és a negyedik ülésszakot március 10-re hívta össze. Miután a képviselők állva Végighallgatták a kormányzói nyilatkozatot, az elnök kegyeletes szavakkal elparentálta Schlachter Adám képviselőt. Rámutatott a? elhunyt két évtizedes múlhatatlan érdemeire és javaslatára a Ház jegyzőkönyvileg örökí­tette meg emlékét. Az elnöki bejelentések során Tasnádi Nagy András elnök közölte, hogy Ivády Béla lemondott az országos honvédelmi bizottság­ban betöltött tagságáról. Tasnády Nagy András elnök ezután napirendi indítványt tett, amelyet a képviselőház elfogadott Ezek szerint a Ház legközelebbi ülése szer­dán délelőtt 10 órakor lesz. A következő ülés napirendjén szerepel a két alelnök, továbbá a jegyzők és á háznagy megválasztása. A megválasztandó jegyzők számát a Ház az elnök javaslatára tizenegyben állapította meg. Az ülés félegy körül véget ért. A Felsöliáz ülése A Felsőház kedden délután 5 órakor tar­totta negyedik ülésszakának első ülését. A Felsőliáz jegyzője felolvasta a harmadik ülés­szak feloszlatásáról rendelkező és a negyedik ülésszakot megnyitó, már ismertetett legfel­sőbb kéziratot. Ezután az elnök az uj ülés­szakot megnyitotta. A napirend szerint sor került a háznagy és nyolc jegyzőnek megvá lasztására. Háznagy lett 8zdpárti Lajos gróf. jegyzők: Agorasto Tivadar, Bethlen Pál gróf, Bezerédj István, Biró Zoltán, vitéz Görgey László, Kiss Ernő, Péchy Manó és Tarónyi Ferenc felsőházi tagok. Ezután sor került az újjáalakítandó bizottságok tagjainak megvá lasztására. A választások megtörténte után az elnök az ülést felfüggesztette. A szünetben a bi­zottságok megalakultak. Perényi Zsigmond báró alelnök nyitotta meg újból az ülést. Bejelentette, a különböző bizottságok elnö­kévé és előadójává a következőket választot­ták: Földművelésügyi bizottság: elnök Somaiak László gróf, előadó Jankovich Bésán József gróf, igazságügyi bizottság: elnök Töreky Géza, előadó Bethlen Pál, tparügyi bizott­ság: elnök Fabinyi Tihamér, előadó vitéz Gyulay Tibor, kereskedelem és közlekedés- ügyi bizottság: elnök Szcitovszky Tibor, elő­adó Harrer Ferenc, kervényí bizottság: el­nök Huszár Aladár, előadó vitéz Endrei An­tal, közigazgatási bizottság: elnök Rakov- ssky Iván, előadó Kaltenecker Viktor, köz­jogi bizottság: elnök Balogh Jenő, előadó áfa* zik Viktor, közoktatásügyi bizottság: elnöl. Serédy Jusztinián, előadó Endrédy Vendel külügyi bizottság: elnök Kánya Kálmán, helyettes elnök Szcitovszky Tibor, előadó Mertenbacher Emil, naplóhitelesitö bizott­ság: elnök Herczeg Ferenc, előadó Cotei Ernő, pénzügyi bizottság: elnök Baranyai Lipót, előadó Gzettler Jenő, társadalompoli­tikai bizottság: elnök vttéz Simon Elemér, előadó Papp Kálmán, véderő bizottság: el­nök vitéz József királyi herceg, helyettes el. nők Röder Vilmos, előadó Apponyi Károly gróf, a 42 tagú országos gazdasági bizott­ságban elhalálozás folytán megüresedett két felsőházi helyre Krämer Gyulát és Wald- bott Kelement választották, a 36 tagú or­szágos honvédelmi bizottságban elhalálozás folytán megüresedett két felsőházi helyre pedig Andrássy Mihály grófot és Röder Vil­most. Végül az elnök kegyeletes szavakkal pa- rentálta el a nemrégiben elhunyt Hunyady , József gróf felsőházi tagot, majd bemutatta vitéz Horthy István kormányzóhelyettes le­velét arról, hogy kormányzóhel vettess» történt megválasztása folytán a felsőházi tagságáról lemond. Több kisebb jelentőségű elnöki bejelentés után az elnök tájékoztatásul közölte a felső­ház tagjaival, hogy a szükséghez képest intézkedik a legközelebbi ülés összehívásá­ról, amelynek idejéről és napirendjéről a kellő időben és a szokott módon értesíti a felsőház tagjait. A felsőház keddi ülése 7 órakor ért véget Utazzon féléron a Tenyészállatvására 50 %,-os vasúti kedvezmény. Ér­vényben a fe'utazásra március 15—28, a visszautazásra már­cius 21—április 4 között A fél- ár u utazásra jogosító igazol­vány a pályaudvaron váltható Kakas pöt KOLOZSVÁR, március 10. Először a tanúi szólította be a járásbirósági altiszt. Öreg, fej­kendős asszony volt a tanú, a gţ/alui havasok lábánál meghúzódó Jegenye községből. -4 já- rásbiró mindenekelőtt azt kérdezte tőle, hagy fenntartja-e múltkor tett vallomásátf — Én aztán igen — válaszolta az Öreg­asszony — nemcsak a tekintetes járásbíróság, hanem a Jóisten itélöszéke előtt is. Huszár Józsefné — az a becses szomszédom., — azt mondta 'nekem, hogy Kerekes József András Minyáné ellopta két kakasát, elzárta a hijuba, aztán másnap megkopasztotta a trágyadom­bon s megették mind a két kakast. Nekent * ennyit mondat' s ezt aztán én is elmondtam Kerekes József András Minyánénak, hiszen ő meg a másik szomszédom volt. Ennyivel csak tartozik az ember, instállom, a szomszéd­jainak ... — Rendben van, -r- mondja a járásbiró —* Maga tehát újból ezt állítja? — Hát mit állíthatnék egyebet?... Nekem sem ingem, sem gatyám egyikük sem, csupán szomszédaim. Hogy mi igaz a kakas-históriá­ból, azt már döntse el a tekintetes királyi já­rásbíróság, mert az nem rám, hanem rája tar­tozik. — Bízza csak ránk s ne beszéljen többet jóasszony, mint amennyit kérdezek. Megér­tette!... Most pedig jöjjön be Huszár Jó­zsefné és Kerekes József Andris Minyáné. A két asszony belép a tárgyalóterembe, de Kerekes József András Minyánénak itt van az ura is. Szép szál magyar ember. Szótlanul áll a két asszony között s hallgatja, amint a járásbiró újból ismerteti a valódi. „tyulc“, il­letőleg „k/ikaspör“ anyagát. Ezenkívül ott ülnek az asztalnál az ügyvédek ... Ketten is. — így áll-e a dolog? — kérdezi a járás- biró. — Van-e még valami előadni valójuk.? Húszamé, maga most is fenntartja a vádat Kerekezné ellen? Maga, Kerekezné pedig most is sértve érzi-/: magát a vád miattt. ■ . Nézzék, béküljenek ki. Mire való pörösködni egy kakas, vagy két kakas eltűnése miatt!. . . Hiszen maguk tisztességes magyar emberek. — kippen azért, szó se lehet kibékülésről! — kiált fel az eddig szótalanul álló Kerekes József András Minya. — A tisztességen van itt szó, tekintetes járásbíróság, a becsüle­ten! . . . Húszómé belegázolt az asszony be­csületébe s mivel az asszony a feleségem, te­hát az én becsületembe is. Az egész falu raj­tunk röhögött, kérem, hogy mi tyuíkot, kakast loptunk. Hát úgy nézünk mi, ki, kérem!... — Szóval nem beleülnek! •— Szó se lehet róla ... Ha perre mentünk, hát perelni fogunk. Még ha mindenünk rá­megy, akkor is. Ha kellett neki. per, — sandít Húszamé felé — hát legyen per... A járásbiró egy ideig naqykomolyan for­gatja a kakas-por több kilónyi aktáját s az­tán a „Magyar Szent Korona nevében“ meg­hozza az ítéletet: — Huszár Józsefnél rágalmazás miatt bű­nösnek nyilvánítja a járásbíróság s ezért lő pengő pénzbüntetésre Ítéli, Ezenkívül köte­lezi az elitéltet 15 pengő perköltség megtérí­tésére is. Megnyugszanak az ítéletben ... Hát, ami Kerekes József András Minyát és feleségét illeti, ők belenyugodtak volna, de IIúszómé fellebbezést jelent ! t be védője által. — Hagyd, hogy fellebbezzen, az Ő dolga —- mondja Kerekes József András Minya a feleségének, — Most már ö a felperes, úgy is neki kell fizetnie a költségeket, .4; a fontos, hogy ezt mi nyertük meg . . . A kakas-pör megy tehát tovább a förvéuu utján. Húszamé is őzt mondja, hogy a becsü­let a fontos, a tisztesség! Minek rágalmazzák öt, hiszen ő soha nem állította Kerekes Jó­zsef András Min üdékről kakasainak ellopást. Dehát. itt. van az a vénasszony, akit már két­szer is kihallgatott a bíróság tanúként s ő meg azt mondja, hogy nemcsak a tekintetes királyi járásbíróság, hanem a Jóisten itélő- széke előtt is meg mer állító sóra esküdni. Azért nem is olyan biztos, hogy ebben a ka- káspörben a földi bíróságok megnyugtató Íté­letet, tndianak hozni... Ró —. eltemették dr. cr a SZAR SA­MUKÉT. Kedden délután fél 4 órakor a hó- zsongárdi temető halottas kápolnájából őrót: nyugalomra helyezték Császár Samu dr. kr- lazsrári helyettes pénzügyi gaggató elhunyt hitvesét. A köztiszteletben álló uriasszony fc«- porsóját tisztelőinek is híveinek nagy serege kisérte utolsó útjára.

Next

/
Thumbnails
Contents