Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-10 / 56. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 2.70, NEGYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 82 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONÖTÖDIK £ KIADJA A LAPKIADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ: VFOLYAM. 5 6. SZÁM. RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYIRÖ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A HOEEA1MDINDIAI HADERŐ LETETTE A FEGYVERT Az angolok isméi bomkazlak Párisi Papén jelentéstételre Berlinbe utazik Hollanäindia, Rangoon, Uj Guinea — az uj japán győzelmi sorozat A japán haderő százötven órás hadjáratban megadásra kényszeritette a jávai hollandindiai csapatokat s az egész hollandindiai haderő, belátva a további küzdelem hiábavalóságát, beszüntette az ellenállást és elfogadta a feltétel nélküli megadásra vonatkozó japán követelést. Ezekkel az eseményekkel csaknem egyidöben a japánok Burmában is megtörték az angol ellenállást, elfoglalták Rangoont) Burma fővárosát. Győzelmi sorozatuk telljessétételére nagy japán csapatok szállottak partira Ujg-uineában és megkezdték az előrenyomulást a sziget belseje felé. A japán főparancsnokság ezekkel a döntő jelentőségű sikerekkel készíti elő március 10-nek megünneplését. Március 10. 1904 óta ünnepnapja a japán had. seregnek, ezen a napon arattak az orosz •—japán háborúban Mukdennél döntő győzelmet £ cár hadserege felett. A csodalatos pontossággal és legyőzhetetlen lendülettel előretörő japánoknak módjában áll, hogy ilyen valósággal időpontokra, történelmi dátumokra beállított hadvezetést folytassanak. Szingapúr elfoglalásával a japán császárság fennállásának évfordulóját koronázták meg, most pedig Hollandindiát és Burma fővárosát teszi le ajándékul a japán haderő a nemzeti ünnepen a birodalom elé. Hollandindia. a holland gyarmatvilág törzse, a holland gazdagság kincsesbányája japán hatalom alá került, hogy ínint természetes alkotó eleme a kelet, ázsiai jóléttérnek megkezdje uj életét. Ebből az alkalomból nem érdektelen •visszatekinteni azokra a fáradozásokra, amelyeket a japán kormány fejtett ki, hogy Hollandindiát barátságos együttműködésre birja. Hosszú hónapokon keresztül Japán gazdasági bizottság tárgyalt Batáwiában arról, hogy hogyan lehetne a szigetvilág és japán érdekeit az együttműködés szellemében kielégite- m és természetesen a hollandok részéről csak gazdasági engedményeket kellett volna nyújtani. Az angol-szász diplomácia azonban mindent megtett a megegyezés megakadályozására, úgy, hogy végülis a japán bizottság eredménytelenül tért vissza Tokióba. Londonnak és Washingtonnak nagyon rossz értesülései voltak a japán haderőről, a távolkeleti szigetország felkészültségéről, de egyébként sem haboztak az angolszászok, ha egy idegen nép feláldozásáról volt szó. Most azután a londoni hollánd árnyékkormány egy lépéssel még hátrább vonult a kísértetek birodalmába, hiszen elvesztette hatalmának utolsó támaszpontját is. Rangoonba, Burma fővárosába vasárnap 10 órakor vonultak be a japán csapatok. Már szombaton- este áttörték Perunál, Rangoontól mintegy 50 mérföld- nyire északra az angol vonalakat s ha- rapófogószerüen nyomultak előre dél felé. Elvágták a Rangoon—Mandalay összekötő vasútvonalat és ellenállhatatlan hadműveletekkel kényszeritették ki az angolok visszavonulását. A legújabb jelentések szerint, teljesen megsemmisítették a város környékén levő főerőket. Az ujguineai partraszállás, amely Szalamua közelében történt, tovább folg. tatja Ausztrália bekerítését. Érthető tehát, hogy az ausztráliai háborús kormányt azonnal sürgős tanácskozásra hívták össze, hogy megbeszéljék azokat az intézkedéseket, amelyeket a japánoknak ez az uj hadművelete tesz szükségesséLondoni katonai szakértők ugyanis azon a véleményen vanftak, hogy a japánok elsősorban Port Darwin ausztráliai támaszpontot fogják megszállani és azután kezdik meg hatalmas erőkkel mind a szárazföldön, mind a tenger felől az India elleni támadást. Természetesen az* * angolszászok most kínos gondolkozással keresik japán megtámadható pontjait. Roosevelt elnök az utóbbi napokban hosszasan tárgyalt amerikai és angol katonai vezetőkkel a Newyork Herald Tribuna közlése szerint, egy Kínából Japán ellen irányuló szárazföldi támadás tervéről volt szó. Ilyen jellegű tervek előkészítésére vall az is, hogy Roosevelt csunqkingi külön kiküldöttje, Stillwell tábornok visszatért Washingtonba. Jellemző az is, hogy Stimson amerikai hadügyminiszter a sajtónyilatkozaton nem volt hajlandó nyilatkozni azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy az anqolszász—bolsevista szövetség esetleg Kínát akarja ugródeszkául felhasználni egy Japán elleni nagy támadásra. Az angoloknak támadniuk kellene... Nagy támadás valahol, de mindenáron — ez lett most egyszerre a jelszó az angolszász világban. Anglia eddigi védekező és visszavonuló magatartásával szemben Amerika és a szovjet is egyre élesebben követeli az angol haderő harcbavetését. A kérdés körül azonban, úgy látszik, alapvető bajok vannak. A „Daily Express“ cimü londoni lap egyik utóbbi számában, amint a Transcontinent Press jelenti, kénytelen keserűen beismerni, hogy a brit hadsereg mai kiképzésével és felszerelésével nem tudja tartani a birodalmat a tengelyhatalmakkal szemben. Hasonlóan ir a Daily Herald. Két és fél háborús év után, Írja, el kell ismerni, hogy Anglia még mindig nincs felszerelve. Szingapúr ugyanabból az okból veszett el, mint Kréta s a burmai visszavonulásnak ugyanaz a magyarázata, mint a görögországinak. Jáva ugyanabban a veszedelemben forog, mint annakidején Hollandia és Norvégia. Angliának akkor még nem voltak fegyverei és ... most sincsenek. » A szovjet szövetséges azonban egyre követelőzőbben lép fel Angliával szemben és Cripps, Sztálin hűséges ügynöke a jelek szerint kész is arra, hogy mindent megtegyen, amik Moszkva kivan. A Times, amely most már Cripps szócsövének tekinthető, legutóbb teljes mértékben igazat adott azoknak a szovjet szemrehányásoknak, amelyek szerint az eddigi angol segítségnyújtás csekély volt, de a jövőre kilátásba helyezte, hqgy Nagy- britannia pontosan és teljes mértékben végrehajtja, amit a vörös barátok kívánnak tőle. A „Times“-nek ezzel a cikkével kapcsolatban a német külügyminisztériumban meg jegyezték, hogy Beawerbrooek legutóbb még azt mondotta, hogy az oroszok megkapták az angol páncélkocsi és repülögéptermelés 50 százalékát. Ha ebből következtetést vonunk le, úgy meg kell állapítani, hogy az angol termelés nagyon csekély lehet. Érdekes egyébként, hogy a Times, noha kétségtelenül Cripps szolgálatában áll, nyilatkozataiban jóval óvatosabb, mint maga Cripps az amerikai sajtónak adott cikkében. A Life cimü amerikai lapban Cripps már pon tosan körülírta, hogy mi is történne, ha az angolszász—bolsevista szövetség győzne. Cripps játéka Úgy látszik észrevette, hogy Angliában egyesek nem akarnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a szovjet egészen a Rajnáig meneteljen, ahol azután senki sem tudná feltartóztatni őket, ha tovább akarnának nyomulni a csatornáig. Ezeknek megnyugtatására Cripps megállapítja, hogy a német birodalmat két részre Berlin, március 9. (MTI) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A keleti arcvonal déli szakaszán továbbra is súlyos elhárító harcok folynak. Az ellenség utánpótlási vonalai ellen intézett légiosztanák, egy bolsevista Németországra s egy megszállott területre. A szovjet Cripps álmaiban Közép-Németországot Szállná meg Berlinnel együtt, igy nyugaton az Egyesült Államok és Anglia csapatai vonulnának fel, hogy biztosítsák „jogosan kijáró helyüket Európa ujjáren- dezésében“, amint Cripps írja. Ezzel a cikkel kapcsolatban a berlini félhivatalos Transcontinent Press diplomáciai szerkesztője felteszi a kérdést: valóban olyan naiv-e ez az ember, vagy csak úgy tesz, mintha az lenne? Természetes, hogy a szovjet örülne, ha az angolszászok hadműveletet indítanának Németország ellen, de viszont bizonyos, hogy erre nem képesek, úgy, hogy a döntő harc a keleti arcvonalon következik be. A harc kimenetelére nézve nincs kétség s még az angolszászok körében is erős borúlátás tapasztalható. Cripps azonban kétségtelenül tudja, hogyha a bolsevisták győznének, az amerikai és angol haderő nem akadályozná meg őket terveik maradéktalan keresztülvitelében. Cripps tehát csak port akar hinteni az angol és amerikai közvélemény szemébe és ezzel is kremli megbízójának hü szolgájaként cselekszik. Megnyugtató azonban, hogy ez az egész eszmecsere légüres térben folyik, messze a valóság világától. Erre a keleti harcvonalon meginduló tavaszi harcok fogják majd szolgáltatni a bizonyságot. támadás során üti szovjet szállltóvonatot ért súlyos találat. A Szovjet március 6. és 8. között 62 páncélost vesztett. A Német Távirati Iroda kiegészítő jelentése szerint március 8-án a Szovjet összesen 24 repülőgépet vesztett. Tobruk kikötőiében nagy rombolást végeztek a tengely repülői A német véderő főparancsnoksága jelenti: Északafrikában légitámadást intéztünk Tobruk kikötője ellen. Megsemmisítettünk négy földön veszteglő repülőgépet. Éjjel-nappal folytattuk Málta repülőtereinek bombázását. Német vadászok Anglia' déli partvidékén megsemmisítettek 6 záróléggömböt és felgyújtottak egy kisebb kereskedelmi haiót. A brit légihaderő vasárnap a megszállt nyugati területek és Paris ellen is légitámadást intézett. Vadászaink és légvédelmi tüzérségünk lelőtt 8 támadó gépet. Nyugatnémetország felett négy támadó brit gépet lelőttünk. * A Ştefani iroda közli az olasz főhadiszállás 646. számú közleményét: A szavakkal szemben lettek Berlin, márc. 9. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: A katonai helyzetről szóló heti beszámolójában a véderő főparancsnokságához beosztott Krauss alezredes többek között ezeket írja: A hét háborús eseményei közül két esemény emelkedik ki: a jávai győzelem a jajkánok részéről és Páris bombázása az. angolok részéről. Wawel tábornok az elkerülhetetlen jávai szerencsétlenségre való tekintettel lemondott a holland-indiai haderő parancsnoklásáról, amellyel megbízták és Indiába vonult vissza. Ugyanakkor Stimson északamerikai hadügy miniszter vigasztalásul kijelentette, hogy Ausztrália és Holland-India segélykiáltásai nem maradtak „meghallgatás nélkül“ és „a segítség nem fog késlekedni“. A szavakkal szemben azonban ismét a tettek jutottak érvényre. A japánok akadályt nem ismerő elszántsággal és lendülettel ragadják magukhoz mindenhol a kezdeményezést. A szövet- * ségesek hajóhadát a Szurabaya és Batávia előtt lezajlott ütközetben úgyszólván teljesen megsemmisítették. E harcokban a japán A cirenaikai arcvonalon osztagaink vise- szavertek angol felderítő egységeket. A tengely repülőgépei bombázták Tobruk kikötőjét. A kikötő berendezéseiben nagy pusztítást vittek véghez és sikeres találatokat értek el a kikötőben horgonyzó ellenséges hajókon is. Olasz harci repülőgépek számbelileg túlnyomó angol gépekkel vívott légiharcban egy ellenséges repülőgépet lelőttek, 6 saját repülőgépünk nem tért vissza támaszpontjára. Málta szigetének légikikötőjében is kiváló eredményeket értek el német—olasz légikötelékek ismételt támadásai. Az égéi szigetek ellen intézett ellenséges légitámadás során egy ellenséges gép a tengerbe zuhant. Egy kapitányból és 7 katonából álló legénysége foglyul esett. haditengerészet erői hat cirkálót, hat torpedórombolót, hét tengeralattjárót, egy ágyu- naszádot és egy aknakutatóhajót süllyesztettek el. Ezzel a páratlan haditénnyel megszerezték az uralmat a Csendes-óceán déli részén. Március 7-én a császári főhadiszállás büszkén foglalhatja össze az eddig elért eredményeket. A háború kitörése óta ugyanis a japán haderő 114 ellenséges csatahajót süllyesztett el, 53-at megrongált és négyet zsákmányul ejtett. Ezenkívül elsüllyesztettek a japánok 105 ellenséges kereskedelmi hajót összesen 600.000 tonna űrtartalommal és 91-et összesen 300.000 tonna űrtartalommal súlyosan megrongáltak. Az angolszász „eredmények“ Érthető ezek után tehát, ha Londonban kétségbeesetten igyekeznek a maguk részéről olyan eredményeket felmutatni, amelyek más hadszínterekre szorítkoznak. Ezeknek az „eredményekének természetesen csak hirverö jellegük van és a róluk szóló jelentések csak színlelik az immár nagyon is kétes „brit kitartást“. Hyen „hírverő ered36 szállilóronal, 62 páncélost 24 repülő- pép n Szovjet legutóbbi vesztesége
