Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-05 / 52. szám
19 42. MUinC 1 V S 5 Udvarhely széki faragó emberek Fenyéden él az egyetlen székelykapu-faragó mester — Egy varsádi pásztor a botjára faragta, amit a havason látott — A Keleti TJjság kiküldött munkatársától, — Kzékelyudvarhely, március 4. Csodálatos emberek az udvarhelyi székelyek, örökké ’tesznek-vesznek. Pénzük nem igen van. Gyári posztót nem tudnak vásárolni, tehát nekilátnak s maguk szövik a ruhaanyagokat. Még a szövőszéket is otthon faragják a faluban. Régi dolog, hogy a székely ezermester. Az élet tanította erre őket. Ha nem volt pénzük drága, gyári városi portékára, nekiláttak s a maguk józan eszével, istenáldot- <ia ügyességükkel, kifaragták, megszötték elkészítették mindazt, amire egyszerű életükben szükségük volt. De nemcsak elkészítették, még arra is volt kedvük, hogy «sodálatos diszitésekkel. pompás virághim- eésekkel, kacskaringós ábrákkal díszítsék síel. így van ez az egész Székelyföldön. Minden vidéknek meg van a maga jellegzetes mestersége. Apáiktól, nagyapáiktól örökölt nagyszerű készséggel, a mesterségbeli tudás minden titkának birtokában, készítik pom- pásnál-pompásabb alkotásaikat. A köröndi fazéknak például nemcsak a Székelyföldön, de talán az egész országban nincsen párja. Az ittélö fazekasok évszázadok óta művelik ţi mesterséget. Valósággal a vérükben van »nár a fazekasság. Ugyanígy ősi mesterség az udvarhelykör- Hyéki falvakban a faragás. Az Udvarhely városa körül megbúvó falvak majd minde- nikében élnek nagyszerű faragó-mesterek, akik csipkefinoinságu faragásaikkal bámulatba ejtik még a néprajzi szakértőket is. Az egyetlen székelykapu-faragó mester Az udvarhelyszéki faragó mesterek közül legnevezetebb a fenyédi Dávid Mózsi. ö az egyetlen, ma is dolgozó székely kapu-faragó. Messze földről keresik fel az emberek, akik székelykaput akarnak faragtatni maguknak. Székelyudvarhelyen találkoztam vele. Szijjas arcú, derék, szép szál ember Dávid Mózsi. Úgy ötven körül lehet, de olyan szálegyenesen tartja magát, mint valami fiatal legény. Erősen tisztában van azzal, hogy kicsoda. — Én vagyok az egyetlen hivatásos szé- > kely kapufaragó mester. — Kitől tanulta mesterségét ? — kíváncsiskodunk. — Kitől? Hát az apámtól, ő meg az öreg apjától. A kapufaragás titkai ■— Beszéljen valamit arról bátyám, hogyan készül a székelykapu ? — kérleljük. — Hát ... a dolog úgy kezdődik, hogy a rendelő eljö hozzám. Megalkuszunk, osztán odautazom, a helyszínre. — Miből készül a székelykapu? — Szép igyenes cserefából. De tisztának kell lennie. Ne legyen benne bog. Legjobb, ha félszáraz a fa. Ügyesen álványra tesz- s/.ük s a földön faragjuk meg. — Milyen szerszámmal dolgozik ? — Faragófejszével, bárddal. Ezekkel leginkább a kapuzábékat és a kontyfát nagyolom ki s azután a kupán-vésökkel csinálom pieg a díszítéseket. •— Mennyi idő alatt készül el egy kapuval ? — Hát úgy három hét ejszen kell hozzá. — Meg tud-e élni a faragásból? — faggatom tovább a kissé szűkszavú Dávid Mó- zsit. — Rendes földmivelő ember vagyok én, kérem. Tavasztól őszig a mezőn dolgozok én is. Inkább csak koratavasszal és télen faragom a kapukat. Egyedül dolgozik? — A fiammal együtt, öt most tanitgatom a, faragásra. Azt akarom, hogy legyen aki átveszi tőlem a mesterséget. Feketére festett székelykapuk ■— A megszállás alatt zavar nélkül tudott dolgozni ? :— Volt bizony akkor éppen elég baj. A csendőrök sehogy sem nézhették a szép színes székely kapukat. Előbb arra kényszerit gettek, hogy megváltoztassuk a színezést. Sárgát is kellett közzékeverni. Később már igy sem tűrték. Zetelakán például feketére festettették a csendőrök a kapukat. Hnmo- ródszentmártonban barnára, Fenyéden pedig fehérre. Elmosolyodik. Most először beszélgetésünk alatt. — Erősen szépek voltak, ölte az embereket a csúfság. Kadicsfalván pedig bészegez- tették a címereket. De biza hiába tették. Amikor bejövének a honvédek, egy-kettőre lekerültek a deszkák s ott volt a magyar cimer. Dávid Mózsi kezd fölengedni. Belemelegszik a beszédbe. Elmeséli, hogy faragott ö már székelykaput Budapesten és Temesváron is. Bratianu Ionel székelykapuja — Faragtam én székelykaput még Bra- tianu Ionéi miniszterelnöknek is. — Hát az hogy volt? — unszolom. ■— Az úgy, hogy amikor Bratianu egyszev Udvarhelyszéken járt, erőssen megtetszett neki a székelykapu. Mondta is az akkorvaló román főispánnak, hogy szeretne egyét a havasi birtokára. A főispán értem küldött s én elvállaltam. Méges csak szép dolog, hogy egy román nagyur házánál székely kapu álljon. El is utaztam a birtokra s nekiláttam a munkának. Bratianu minden nap eljött s megnézte hogy halad a munka. Beszélni ugyan nem tudtam vele, hát csak úgy mutogattam. — Amikor aztán megvolt a szép fájinlos kapu, — folytatja Mózsi bá’ — megásták a gödröket. Eljött a kapuállítás ideje. Ezt mi itthon öt-liat emberrel egyszeribe megcsináljuk. ügyesen megfogják a kapuzábékat s három mozdulattal betesszük. Igen ám, de. ott küldtek hozzám vaj húsz pakulárt. Bratianu is eljött s nézte, amint a pakulárok elbódogtalankodnak a kapuval. . — Én csak nagyokat kiáltottam, hogy erre, meg arra, dehát nem igen értettük egymást. Végül már egészen beleveresedtek, de nem tudták felemelni. Én is mérgelődtem s odafordultam az egyikhez, aki motyogott valamit magyarul. — Vaj nincs négy-öt ügyes székely legény? —- Hát hogyne volna. Az Inasok, mind székelyek, — mondta a pakulár. •— Nohát, akkor küldjék ide őket. — Öt perc múlva ott voltak a libériába öltöztetett székelyek. A miniszter csak nézte nagy szemmel, hogy én hat emberrel aka rom felállítani a kaput, amit buszán sem tudtak eligazitani. Én meg odaszóltam: Ti ott fogjátok meg a zábékat, ti meg a kontyfát, no... egy... kettő... háá... rom! A kapu már ott állott a helyén. A miniszter egészen elveresedett bele, hogy igy megesufol- tuk a fajtáját. A pakulárok meg úgy eltűntek, mintha ott se lettek volna. A botra faragott havas Ha a fenyédi Dávid Mózsi az elismert nagy mester, akkor Pál Katona Gáspár, a vargyasi pásztor az ismeretlenség homályában dolgozó szerény művész. Ö is a faragómesterek fajtájához tartozik. De mig Dávid Mózsi Üzletszerűen dolgozik, addig Pál Katona Gáspár inkább csak a maga kedvére és örömére farag. Egész véletlenül találkoztunk vele az udvarhelyi vásáron. A zömök, nagybajuszu székely pásztor ugyanis télen-nyáron fenn él a havason. Az udvarhelyi háziipari szövetkezet vezetője hívta fel rá a figyelmünket. — Ha meg akar ismerkedni a legnagyobb székely faragómüvésszel, jöjjön el délután hozzám. Beszélhet Pál Katona Gáspárral, a varsági pásztorral. Pál Katona Gáspár talán még szótlanabb ember, mint Dávid Mózsi. örökké a Hargita irtásait járja. Nincsen kivel szót váltania, csak a felhőkkel, meg a csillagokkal. Madarak, állatok között él. Talán azért jut any- nyi szép dolog az eszébe. Fa-szobrászat bicskával Pál Katona Gáspár sok beszéd ■ helyett megmutatja legújabb remekművét, egy pász torbotot. — Rejaíarag'tfwn mindent, amit havason láttam. — Milyen szerszámmal csinálta ? — Ezzel ni. Bicskát vesz elő s megmutatja. Szinte hihetetlen, hogy ezzel a kezdetleges szerszámmal ilyen csodálatos remekművet lehet faragni. Nézegetni kezdem a pásztorbotot. Pál Katona Gáspár reáfaragta egész környezetét. Ott van a felesége, a gyerekei. Ott sündörög a kutyája. Még az állat lógó nyelvét is külön kifaragta. A fa tetején madár fészkei. A szájában még a hernyót is meg lehet különböztetni. Sorra következnek az őz, a nyúl, a farkas, a medve. Maekó koma éppen egy málnabokrot ölelget. Úgy látszik kedve támadt a lakmározásra. A pásztor még a málnaszemeket is kiilön-külön kifaragta. Sárkány a székely fenyők között A nyuszik, farkasok és medvék társaságában, a bot legalján — csodák-csodája — ott van egy rettentő, tüzet okádó sárkány is. Pikkelyes háta hullámzik s táguló orrlikain csak úgy árad a tűz. — Ezt is a havason látta ? — Látni ugyan nem láttam, — mondja nagykomolyan a vargyasi pásztor, de anyám mesélt róla. Azért faragtam ide. Szinte hihetetlen, hogy a pásztorbot kemény fájába ilyen aprólékos gondossággal, a legkisebb részletekig menő pontossággal és mégis tökéletes művészettel véste bele a maga életét. Talán csak a régi olasz dom- bormüveket lehetne összehasonlítani a vargyasi pásztorember munkájával. — Mennyi idő alatt csinálta? — Vaj egy évig. — Hogyan tudta kifaragni ilyen szépen? Szerényen húzogatja a vállát. — Nem olyan nagy dolog ez. Csak sok ráérő idő kell hozzá. Valóban, igaza van Pál Katona Gáspárnak. Nem kell hozzá más, mint ráérő idő, no meg istenáldotta tehetség. Ebbe az egyszerű székely pásztorba pedig annyi talentum szorult, hogy sok nagy, neves művész megirigyelhetné tőle. 0 NAGY ELEK Gameiin lebontok nem válaszolt a riomi perben hozzáinVézett I* érdesek re Rióm, március 4. (MTI) Az OFI jelenti: A riomi per kedden Daladier kihallgatásával folytatódott. A hadiszergyárak államosításakor történt késedelmes intézkedése ügyében intézett hozzá az elnök kérdéseket. Daladier tagadta, hogy a gyárakat politikai meggondolások alapján állam ősitől ták. Megjegyezte, hogy az államosítás kitűnő eredményekkel járt. Hangoztatta, hogy az ipari mozgósítási törvényt már 1937-ben meg kellett volna szervezni. A felelősség tehát az akkori kormányt terheli. A tárgyalást délután folytatták. Ekkor Gamelin tábornokot hallgatták ki, aki a kérdésekre igy felelt: „Felsőbb érdekek kötelesnek arra, hogy hallgassak.“ Az elnök hangoztatta, a hadsereg, amelyet vezényelt, azt várta tőle, hogy megvédje. Gamelin nem válaszolt. Az elnök ezután több jelentést Idézett, amely szerint az erődítésekben hiányzott az építőanyag s e miatt Gamelint terheli a felelősség, mert nem mutatott elég erélyt. Gamelin erre sem válaszolt, mire az elnök szemrehányást tett neki és megkérdezte, miért nem történt intézkedés a harckocsik és nehézbombázók gyártása érdekében. Gamelin erre sem válaszolt és as elnök további kérdéseit is, némán hallgatta. A tárgyalás folytatását szerdára halasztották, lÉKITŐT-&0AZHcJll öyirtjo : • ERDELYRESZI-M AHOVA• ueCYÉtZSTi CYÁ.BA• MAfUHVÁtÓHBLV Rendelet a vidéki napilapok oldal terjedelméről Budapest, nnárc. 4. (MTI.) A Budapesti Közlöny csütörtöki száma közli a minisztert elülök rendeletét, amely megengedi, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiát.Htás és Tenyész- áliatvásár alkalmából ,1942 március 17, nap— jótól kezdódöleg március 31. napjáig bezárólag a vidéken megjelenő politikai napilapok összesen négy oldallal nagyobb terjedelemben jelenhessenek meg. Szent István nap járni kapcsolatban a rendelet megengedi, hogy 1942 augusztus 10-től kezdödőleg és augusztus Síkig bezárólag a vidéken megjelenő politikai napilapok négy oldallal ugyancsak nagyobb terjedelemben jelenhessenek meg. Az előbb említett oklalterjedelem-többletnek a megbatározott időben megjelenő rendes lapszámok között való elosztása tekintetében a kiadó szabadon rendelkezik. A rendelet egyidejűleg szabályozza a lapok úgynevezett húsvéti számárnak oldatterjedelmét is, fi szerint a vidéken megjelenő politikai lapok két oldallal nagyobb terjedelemben jelenhetnek meg, A papireilátási nehézségekre való tekintettel n lobbi időszaki lapok oldal-terjedelem-emelésben nem. részesülnek, igy tehát ezek csak a korlátolt terjedelemben jelenhetnek meg. Árdrágítók felelt Ítélkezett a kolozsvári törvényszék uzsorabirósáfja Kolozsvár, március 4. Butuc Pál kolozsvári mészáros árdrágítás miatt került a kolozsvári törvényszék uzsorabirósága elé. Vitos dr. egyesbiró a bizonyítási eljárás során meggyőződött róla, hogy a vádiratban foglaltak megfelelnek a valóságnak s ezért a mészárost egyhónapi fogházbüntetésre és kétévi hivatalvesztésre ítélte. Egyben arra is kötelezte ítéletében az árdrágító mészárost, hogy az Ítélet vonatkozó részét saját költségén kinyomattassa, illetőleg falragasz utján hozza a nagyközönség tudomására. A királyi ügyész a vádtól eltérő minősítés miatt, az elítélt és védője pedig enyhítésért fellebbezett. Kormos János mérai gazdálkodót ugyancsak árdrágítás miatt vonta felelősségre a királyi törvényszék, mint uzsorabiróság. Kormos a lefölözött tejet a vádirat szerint 3Ji—1,0 fillérért árusította literenként. Vitos dr. egyesbiró a vádlottat 15 napi fogházbüntetésre Ítélte s egyben kötelezte, hogy az ítélet idevonatkozó részét saját költse, gén kinyomtatott falragaszon a fain tudomására hozza. Az Ítélet egyelőre nem jogerős. Kolozsvár és Vidéke Ipartestületének cipészipari szakosztálya a munkásbakancsok felszabadítását kéri Kolozsvár, március 4. A közellátási minisztérium a munkások lábbelivel való ellátásának biztosítása érdekében hónapokkal ezelőtt az iparosoknál és kereskedőknél található összes bakancsokat zár alá vette. Kolozsvárott a cipésziparosoknál mintegy nyolcezer par munkásbakancs zár alá vételéről gondoskodtak a hatóságok. A bakancsok eladását azonban lehetővé tették azzal, hogy a munkások részére sárgaszinü utalványokat bocsátottak ki. Ennek ellenében a cipésziparosok eladhattak készleteikből. A munkásbakancsok iránt azonban semmi érdeklődés nem mutatkozott. A cipészek nem tudtak készleteiken túladni. Éppen ezért Kolozsvár és Vidéke Ipartestületének, cipész- ipari szakosztálya most a munkásbakancsok felszabadítását kéri. A bakancsokat szabad forgalomban könnyebben tudják értékesítem.
