Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-17 / 62. szám

K e <f cf 1942, már cius 17 ^ O o *7 K r r* V ' r •*. • H vx‘-*r X \j Íj /üó pvioe löh/iz V g* 4 D I t i fiii*\ ic ö :iy V t, ára BU DA ?33T V. PARLAMENT EXTERN Âta 12 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NE­OTED «VRE 8, FÉL «VRE 16, EGÉSZ «VRE 32 PENGŐ. — POSTAT AKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 62, SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRÖ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. —- POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Az a jó magyar, aki künn harcol, itthon kitart és tűr! Kállay Miklós miniszlerelnök «március 154ki szózata a «magyar nemzethez Budapest, március 16. (MTI) Kállay Mik- !6s miniszterelnök március 15-én déli 1 óra­kor rádiószózatot intézett az ország népé­hez, A miniszterelnök Ullein Reviczky An­tal rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter és sajtófőnök kíséretében érkezett a rádió épületébe, ahol vitéz Náray Antal, a rádió elnökigazgatója üdvözölte. A minisz­terelnök kíséretével a kis Stúdióba ment és ott pontosan 1 órakor elmondta beszédét. — Március tizenöt, — kezdte beszédét — * tavasz, a megindulás, a fiatalság ünnepe. Az első március 1848-ban, hosszú évtizedek munkája után, amelyben résztvett ember- iám gazdag magyar korszak kiválóságainak mindegyike —• Széchenyitől Kossuthig — robbantotta ki a magyar függetlenség na­gyon sokáig, egészen a Rákóczi-szabadság- harcok óta alvó gondolatát. A márciusi fia­talság ragadja magával az egész országot ős ugyanez a fiatalság nyúl fegyver után, amikor a kivívott szabadságot meg kell védeni. — Ma megint történelmi időket élünk. Megint van tennivalónk, fiatal lendületre van szükség, napjaink nem tűrnek habo­zást, tapogatódzást, egyhelyben maradást. Ez a korszak a tettek korszaka, aki lema­rad, az lemaradt. Törik, forr, vajúdik itt benn nálunk és körülöttünk. Egyik reform a másik után, hogy azon kor ifjúságának nagy szavát ismételjem, most tényleg meg­valósul. A jobbágyság most fog igazán fel­szabadulni, mert földhöz és függetlenséghez jut. A munkásság nagy joga, a méltóan megbecsült és megfizetett munka, ma már vissza nem vehető befejezett igazság. És a vezető, katona, polgár helyzete véglegesen meg lesz határozva az uj magyar világban. De ahogyan 1848-ban először fegyvert kel­lett ragadnunk, éppúgy most is, mert nincs föld, szabad ember szabad földje, nines munka, nincs polgári jólét, mig az örök nagy ellenséget, az orosz kommunizmust le nem vertük. Csak egy pillanatra tekintsetek vissza. — Ezt az országot hódítás, pusztulás, embergyilkolás ezer év óta csak keletről érte. Volt csatánk bőven másutt is, de lé­tünk csak onnan volt fenyegetve. Háborúba megyünk. Elől megy a márciusi fiatalság, biztosan tudom, hogy győztesen tér haza. Mire hazajön, mire vége a harcnak, nem világosi fegyverletétel lesz a vég, itt minden hazajövő katonát és itthoninaradottját — erre én teszek fogadalmat — nem ősziró­zsás forradalom, nem 1918 és 1919, hanem otthon, munka, emberi lét kell hogy várjon. És még valami: ebben az országban évek óta programmal és uj programokkal va­gyunk elárasztva. Sokat elolvastam belőlük. Kérlek benneteket, gondoljatok vissza rájuk és ha megvannak, vegyétek elő őket. És azt fogjuk látni, hogy alig különbözik egyik a másiktól. Szinte szóról-szóra ugyanazt mondják. Pedig nem a sok program a fon­tos, hanem az, hogy mi az igaz. Végre egy­szer válasszuk el az igazságot a hazugság­tól. Ami igazság, azt meg kell csinálni, de egészen és megalkuvás nélkül. Ami nem az, dobjuk ki lelkűnkből, gondolatunkból és »leginkább szólamainkból. Igaz mindaz, ami jó, minden, amit meg lehet tenni, amiből egyetemes jó fakad nemcsak egyeseknek, de mindenkinek, az egész köznek, a hazá­nak. Van, amit ma hozhatunk, van, amit elő kell készítenünk, semmit sem szabad elhanyagolnunk, csak ami ámítás, azt kell kidobni, mert mig ez nem történt meg, mig ez a tisztulási folyamat végbe nem megy bennünk, mig a való valótlannal keveredik, addig nincs előrehaladás, nincs megnyugvás, nincs eredmény. — Nézzétek a két nagy uj világot, a fa­sizmust és a nemzeti szocializmust. Miért győztek? Meri megtalálták száz program közül az egyik az olasz, a másik a német igazságot. — Egyszer Szegeden már megtaláltuk a magunk igazát, a mi, de, csakis a mi csak magy'ar létünk, életünk útját. Ezen haladni megkísérelem, segítsetek ebben. — Én ennek az országnak, az Alföldnek keleti végéről jövök, csak hü maradok sző­kébb hazámhoz, ha Bethlen, Báthory, Boes- kay, Bessenyei és annyi nagy magyar meg­mozdulás vezérét választom mintaképem­nek, akik mind közülünk jöttek és soha meg nem alkudtak, ötven éve megszakítás nélkül veletek élek. Parasztgyerekek voltak játszótársaim, budai polgárfiuk tanulótár­„Az elkövetkező hónapokban megsemmisítő csapást mérünk a bolsevista hordákra'' A német nép vasárnap méltóságteljes ünnepségek keretében áldozott a világ­háborúban és a mostani háborúban el­esett hősök emlékének. Hitler vezér megkoszorúzta a berlini hősi emlékmű­vet, majd a Zeughausban rendezett em­lékünnepen nagy beszédet mondott. Em­lékeztetett a német haderő hősi harcai­ra s arra, hogy a túloldalon még mindig nem akarják belátni a mult hibáit. Ékes bizonyság erre a riomi per, amelyben nem azt vitatják, hogy Franciaország miért nem fogadta el Németország béke. jobbját, hanem csak azt, hogy miért nem készült fel jobban Németország össze- zu zásár a. — Ma már tudjuk — mondotta Hit­ler vezér, — hogy már 1935-ben és 1936-ban Angliában, Franciaországban és főleg Amerikában a zsidó körökben és az őket szolgáló politikai vezető ré­tegben megtörtént a döntés az uj hábo­rú mellett. Ez a gondolkozásmód győz meg minket arról, mennyire szükséges volt a német nép katonai előkészítése, hogy a szabadsága elleni második tá­madással sikeresebben szálhasson szem­be, mint az első világháborúban. — Most — mondotta — abban a büszke tudatban ünnepelhetjük hősi em­lékünnepünket, hogy megnyertük az akaratunk ellenére reánk kény szeritett összetűzés első felvonását s a legna­gyobb bizalommal remélhetjük, hogy si­keresen vívjuk meg a második felvonást is. Már a múlt év márciusában páratlan méretű eredmények álltak mögöttünk, de mindez elhalványul azzal szemben, aminek megoldását az utolsó évben a sors reánk hárította. Csak ma látjuk egész nagyságában, milyen előkészülete­ket tettek ellenségeink. Hogyan játszot­tak össze a zsidó irányítók a világ min­den részén és remélték, hogy a demok­ráciát és a bolsevizmust érdekközösségbe összeolvasztó összeesküvés közös táma­saim. Ha otthon vagyok falun, tele van a tornácom ügyes-bajos emberekkel. Sokczer kérő és panaszos levél az évi postám, őket hivom most tanuságtételre. Én mindenkit meghallgattam, most é.n kérem a magyar népet, az egész nemzetet, hallgassatok meg, hallgassatok ma rám. — Az ut nem könnyű. A márciusi fiatal­ságé sem volt az. Háború indult akkor is, ma is. De akkor egyedül álltunk, ma velünk a világ jobbik és erősebb része. Néni volt szövetségesünk, ma van, nem volt fegyve­rünk, most van, nem voltunk a magunk urai, most azok vagyaink. De nemcsak tü­zelni, lelkesíteni szeretnék, hanem nagyon komoly' szóval Inteni és figyelmeztetni is. dásával egész Európát megsemmisíthe­tik. A Gondviselés megengedte, hogy minden harctéren győzelmesen helytál­juk a zsidó marxizmus és a kapitalizmus szövetkezésével szemben. Az elmúlt esztendő nemcsak a világtörténelem leg­nagyobb harcainak, hanem saját népünk legkeményebb megpróbáltatásának éve is volt. — Ma már elárulhatjuk — mondotta beszéde további részében, — hogy olyan tél áll mögöttünk, amilyent Közép, és Keleteurópa több, mint H0 év óta nem élt meg. A Gondviselés az elmúlt négy hónap során alaposan megmérte katoná­ink és szövetségeseink belső értékét, ők azonban úgy megálltak ezt a próbát, hogy senkinek sem áll jogában kételked­ni, hogy az, amit a sors a jövőben még hozni fog, már csak könnyebb lehet, mint amit magunk mögött hagytunk. — Hetekkel korábban, mint azt az eddigi tapasztalatok és a tudományos jóslatok alapján vártuk, köszöntött be a tél és négyhónapi időt adott az ellenség­nek, hogy a sorsdöntő küzdelemben for­dulatot harcoljon ki. Ez volt a Kreml urainak egyetlen reménye. Napoleoni sorsra akajrták juttatni a német véderőt, a természet elemeinek ebben a lázadá­sában, amilyent még ők maguk sem él­tek át. — A német és szövetséges katonák emberfeletti küzdelemben lelkűk és tes­tük végső erejének harcbavetésével meg­állották és leküzdötték a próbát. A tör­ténelem néhány hónapon belül megálla­píthatja, hogy az orosz élet tömeges fel­áldozása katonailag helyes, vagy hely­telen cselekedet volt-e. Egyet már most tudunk. Az elkövetkező hónapokban megsemmisítő csapást fogunk mérni a bolsevista hordákra. Megrendithetetlen elhatározásunk, hogy a bolsevista óriás többé nem jelenhet meg Európa rónasá. gain, hanem ezektől nagy távolságra fogjuk végleges határait megvonni. A Vjgţr ezután méltatta a japán had­erő f Ajszerü harcait. Hangoztatta, hogy WQmzdelem mindaddig tart, amíg Nehéz idők előtt állunk. Az Úristen úgy rendezte, hogy tavasszal fogyatékán van már a tavalyi, újra kell vetni, hogy aratni lehessen. Rossz volt a mult év termése, megnagyobbodott lakosságunk több fo­gyasztót jelentett. Nehezen indult a vetés, mert késik megint a tavasz, vadvizek jár­ják újra az Alföldet. Nem lesz baj, komoly baj nem lesz. ínség nem fenyeget. De bő­ségről, gondtalan napokról ne álmodozzunk. Nehéz megpróbáltatások éve áll előttünk. Az lesz a jó magyar, aki künn hareol, itt­hon kitart, aki tűr. Az államnak és nekem pedig az a feladatunk, hogy' a nehéz napo­kat elviselhetővé tegyük. Ennek alapfeltéte­le a szociális igazság. Nem fogom tűrni, hogy' a szegénység még sulyosabb legyen, azáltal, ha másoknál tobzódást lát. De nem tűrhetek semmi lázitást; bujtogatást, mert erre még mindig, mindenki ráfizetett. A rend az alapfeltétele az emberi létnek és igazságosságnak, a hadrakelt hadsereg ütő­képességének és mindenekfelett annak, hogy Magyarország megmaradjon úgy, ahogyan apáink ezer éven át megtartották, a márci­usi ifjúság megálmodta és ahogyan azt én veletek, milliónyi magyarral együtt meg­fogadjuk. Hogy én igy akarom — Isten engem úgy segéljen! meg nem teremti a tartós béke biztonsá­gát, meg nem semmisíti a béke ellensé­geit. Európa meg fogja akadályozni, hogy mások beleavatkozzanak belső ügyeibe. — Nekünk, németeknek mindegy — mondotta, — hoqy az Egyesült Államok elnöke milyen világban akar élni, de ku­darcba fog fulladni az a szándéka, hogy az egész európai világot a maga kíván­ságai szerint rendezze be. Eljegyezte magát Amerika és Anglia a bolseviz- mussal s nagyon valószínű, hogy Anglia lesz a bolsevizmus legelső áldozata — Akármit követel tőlünk a sors, — fejezte be beszédét — a háborúnak ezek az évei mindenesetre rövidebbek lesznek, mint annak a hosszú és áldott békének évei, amely mai küzdelmünk eredménye lesz. » Folytatódik a japán előnyomulás A harctéri események közül a bolseviz­mus elleni harcvonal kemény elháritó küz­delmein kívül a távolkeleti események ál­lanak továbbra Is az érdeklődés középpont­jában. Az ujguineai Port Moresby katonai építményeit a szüntelenül támadó japán re­pülök már teljesen rombadöntötték és ezzel szétrombolták az északausztráliai Port Darwin egyetlen védelmező bástyáját. A veszedelem egyre jobban közeledik Ausztrá­lia felé. A bostoni rádió közlése szerint Ausztrália vizein japán repülögéphajókat vontak össze. Az angolszászok tanácstalanságára jel­lemző, hogy a Csendes-tengeri haditanácsot, még mielőtt valamilyen komolyabb tevé­kenységet fejthetett volna ki, máris átszer­vezik és Londonból átteszik Washingtonba. Burmában is nagy lépésekkel halad előre a japán támadás. A legújabb jelentések sze­rint a japán csapatok közvetlenül Mandalay előtt állanak és a város eleste kö&elebbre várható. A londoni rádió is elismeri, hogy az angol csapatok válságos helyzetben vannak, elvágják őket az óceántól és az indiai pót­lás felé vezető ot használhatatlan. Az iráni események kiélezik a török-szovjet viszonyt Ausztrália szembeszáll Japánnal? Hitler vezér: Elűzzük Európából a bolsevista hordákat

Next

/
Thumbnails
Contents