Keleti Ujság, 1942. március (25. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-15 / 61. szám
I 9 4 2. Mi 4 nC & V S IS S). HÉTVÉGI NAPLÓ NÉPSZERŰSÉG Előkelő vendége volt a napokban a kincses városnak. Tiszteletére fogadást rendeztek s azon a város közéletének vezetői, szellemi és társadalmi életének kiválóságai jelentek meg. A szerkesztőség mindent elkövetett annak érdekében, hogy a jelenvoltak névsorát megszerezze. ígéretet is kaptak arra, hogy ezt a kérésünket teljesíteni fogják. Késő este volt. A szerkesztőségben már csak az ügyeletes munkatárs tartózkodott. Várta a legfrissebb jelentéseket. Kissé elbóbiskolt, miközben a rádió valahonnan táncmuzsikát közvetített. Egyszer csak cseng a telefon. Egy szívélyes férfihang jelentkezik és közli: — Adom a fogadáson megjelentek névsorát ... Ügyeletes kartársunk jegyezni kezdte a neveket. Az ismeretlen „tudósitó“ egymásután sorolta fel a neveket és természetesen megemlítette Keledy Tibor dr. polgármestert is. Kartársunk abban a pillanatban harsányan belekiáltotta a telefonkagylóba: — Éljen. — Miért éljenez? — hangzott a kérdés a vonal másik végéről. ‘— Mert Keledy polgármester nagyon rendes ember! Pillanatnyi csend a készülékben. — Tudja szerkesztő ur, hogy Itt ki beszél ? — kérdezte kedves alkalmi tudósitónk. — Honnan tudnám, — hangzott a válasz. — Csak azért, mert itt Keledy polgármester beszél... Valóban ő volt a készséges, jóindulatú „külmunkatárs". Csak azért jegyzem fel naplómba ezt a kis szerkesztőségi közjátékot, hogy illusztráljam: mily kedves, emberien őszinte és igaz megnyilatkozásai lehetnek a népszerűségnek. Helyesebben: a jól végzett, becsületes munka értékelésének. TökebefekUtésnek is kiválóan alkalmas, szántából és legelőből álló 135 kishold, vasúti m -y» -- r- megálló és milut mellett fekvő wfít 110.000 pengőért ELADÓ. \á- laszbélyeg elléneben tájékoztat: ár. Pápay István ügyvéd, Kisújszállás birtok pedig a „Júlia szép leány“ című daljátékát nem adták elő még erdélyi színpadon. Az erdélyi és kolozsvári irodalmi élet kulisszatitkait ismerő bennfentes a kérdést ugyan felveti magának, magában, nagyon halkan, piano pianisszimo, mert úgyis tudja, hogy az ilyen kérdésre amúgy sem válaszol senki. Szomorú és arcpiritó igazság, hogy az ilyen kérdéseknek egyszerűen nincs gazdája. És nem is nagyon tudjuk, hogy ebben az esetben kihez is adresszálja a kiváncsi természetű érdeklődő a kérdést. De ha tudnék pontosan, az sem változtat semmit a kész és befejezett helyzeten: Erdély egyik legjellegzetesebb tehetsége, akinek pedig sok köze van a színpadhoz, a* Erdélyi Művészeti Hetek alkalmsából nem juthatott fórumhoz abban a városban, ahová legnagyobb írói sikerei fűzik. A Művészeti Hetek irodalmi programjának menetrendje még egyelőre ismeretlen. Hogy azon kik fognak szerepelni, kik jntnak szóhoz, helyesebben: kiknek engedélyeznek az erdélyi irodalmi élet rejtelmes irányitói kiállást és szót, az már meHékes. Inkább azt kérdezzük meg: kik lesznek azok. akiket távoltartanak ettől a nagy. ünnepélyes, országos jellegű szellemi divatbemutatótól ? Ki sem merem hangosan mondani, esak elsuttogom: vájjon Berde Mária a szereplők, vagy a mellőzöttek között lesz-e ? Mert hogy Nyirő Józsefet mellőzni és tudomásul venni leistet! és szabadott, épp úgy lehetséges, hogy ez a kiváló művész asz- szóny, tudásával, tehetségével, alkotó erejével és végzett munkájával sem lesz elég „länglich“ arra, hogy abban az Erdélyben miisorszám lehessen a Művészeti Hetek programján, amelynek szellemi irányításához neki is köze, sok köze volt és van ma is. Művészeti Hetek? Nos, — az irodalmi vonalon legalái.n — bízvást nevezhetjük müvészetpolitikai heteknek is az eddig ismertté vált adatokból. S ebből a szemszögből megitélve, a Művészeti Hetek irodalmi rendje minden lesz, csak épp nem hű, igaz és tiszta képe a ma rendelkezésre álló értékeknek. Hogy miért van ez? Ne kérdezzed, olvasóm! Az ilyen kérdésekre nincs felelet. EGY ORGONA GAZDÁT CSERÉÉT Néhány nappal ezelőtt nagyon érdekes adásvétel történt: orgonát vásárolt a kolozsvári Zenekonzervatórium. Illik hirt adni erről a vásárról. A köz szempontjából azért, mert á jövendő erdélyi magyar muzsikusnemzedékek kiképzése szempontjából beláthatatlan jelentősége és fontossága van annak, hogy Erdély legfontosabb zenei iskolájának saját orgonája lesz és falai között oktathatja a fiatal orgonistákat. E csendes és halkszavu napló oldalain más tényezőjét szeretném kiemelni a konzervatórium orgonavásárlásának. Baráti és emberi érzések hullámverése borit el, amikor erről az üzleti aktusról megemlékezem. A szóbanforgó orgona csendes bugását, áhita- tosan tiszta hangjait, felujjongó zengését, eget ostromló harsogását sokszor hallottam a román megszálló» utolsó két esztendejében. A sétatéri státuspaloták egyik földszinti lakásának sarokszobájában állt az orgona. Néha, az újságírásnak nevezett modern gályarabság egy-egy csendesebb órájában arra is jutott idő, hogy a remek hangszer gazdáját és családját felkeressem. A látogatás legtöbbször az orgonaszobában ért végét. A ház ura odaült az orgona padkájára, megindította a motort s végig jár- tatta ujjait az elefántcsont billentyűkön. Mennyei áhitat, szférikus zengés szárnyalt fel a hűvös szobán. Az angyalok, az ég angyalai szálltak közénk és csodálatos hang- szerszámaikon az ünnep és az áhitat benső- ségét lopták be keserűségtől, aggodalomtól vemhes lelkűnkbe. Az orgona imádkozott. Johann Sebestianus P*u:h hangjegyeiből va- rázsolódott ez az imádság. S angyalai között láthatatlanul, mégis érezhetően megjelent a Felettünkvaló és a maga kifürkészhetetlen módszeiével tudtunkra adta, hogy lesz még ünnep, nagy ünnep a keserű büröklével csordultig télt szivekben. így imádkozott nekünk és helyettünk az orgona. És a legsötétebb, legfeketébb erdélyi estéken néha magyarul imádkozott ez a esodahangu zeneszerszám. Halkan, hogy a fül csak éppen sejtette, a magyar imádságot, suttogott abból is néhány ütemet. Boldog és izgalmas másodpercek voltak. A tiltott dallamot csak a lélek hallotta. De azért mégis szemünkbe rajzolódott a nagy tüzes kérdőjel: vájjon künn, a sötét udvaron, az abalak alatt nem áll-e valaki, ellenség? És mint a titkos morfinisták, úgy vittük magunkkal a „csak- azértis“ és a nagyon is indokolt rettegés KÉRDÉS, AMELYRE NINCS FELELI ? Ismeretes, hogy ebben az évben Kolozsvár lesz a Művészeti Hetek színhelye május 10. és junius 4. között. Egész Kolozsvár s természetesen a kincses város szellemi rétege, kíváncsian és nagy érdeklődéssel várja és re méli, hogy ez az ünnepélyes szellemi seregszemle végre minden szemponttól és érdektől mentesen hű és igaz keresztmetszetét adja a hazatért Kolozsvár és a hazatért erdélyi részek művészi értékének. Vájjon igy lesz-e? Különösen az irodalmi rész összeállítása érdekel sokakat abban a vonatkozásban, hogy a programnak ez a szelvénye valóban minden értéket bemutat-e? Mert bizonyos, hogy a Kolozsváron megrendezendő Művészeti Hetek volna a legelső és legünne- pélyesebb alkalom arra, hogy aki itt az er- déljlség lobogójának szellemi katonájaként az elmúlt huszonkét esztendő minden súlyát vállalva, helyt állt és értéket termelt, most végre legalább annyi erkölcsi elismerést kap jón, hogy pódiumhoz jusson. Eddig csak a kolozsvári Nemzeti Színház niüsorelgondolásai váltál, ismeretessé. A szinház igazgatósága parádés műsort igyekezett összeállítani s valóban szépnek, csillogónak ígérkezik a Művészeti Hetek alatt lejátszásra szánt darabok sorozata. Ebből minket most csak az erdélyi ionul érdekei. A kisznárgotl hírek szerint az erdélyi Írók színpadi alkotásai közül a szinház a követ- * kező darabokat tűzte ki a Művészeti Hetek alatt: Bánffy Miklós gróf „Nagyur“, Kos Károly „Budai Nagy Antal“ és Tamási Áron „Énekes madár“ . . . Ennyi és nem több ... Nem tadjuk kik, mikor, hogyan állították össze ezt az Erdélyt reprezentáló műsort, mégis, valami feltűnik az összeállításban. Az az egyetlen körülmény tudniillik, hogy a kolozsvári Művészeti Hetek alatt, e nagy és parádés erdélyi seregszemle alkalmából a műsor összeállítói fatálisán elfelejtkeztek Nyirő József színpadi alkotásairól. Pedig — nem mosl kell felfedeznünk — közismert tény, hogy Nyirő József színpadi alkotásai a budapesti Nemzeti Szinház színpadán és a a m. kir. Operaházban sikert arattak. Vájjon miért nem juthatott szóhoz Nyirő József a kolozsvári Nemzeti Szinház színpadán most, amikor — a paraszti észjárás egyszerű okoskodása szerint — arról az Erdélyről van szó, amelynek említése Nyirő József nélkül — irodalmi sikon — elképzelhetetlen. Ez a mellőzés annál érthetetlenebb, mert hiszen Nyirő József színpadi alkotásai nemcsak sikert arattak, hanem közülük sem az „lj haza“ cimü székely drámáját,, sem S/eüemirfézés Hegyék ormán még itt á tél. de minden zsenge illat s a szél, a márciusi szél, már uj időket ringat . . . Sejtelmes tavasz küszöbén szellemetek idézem én. ti márciusi ifjak! Latiak, sok ifjú óriás s úgy rémlik mostan éppen: fejétek szinte glóriás a messzi mult ködéhen . . . Amelyeket ti irtatok, azok talán legszebb lapok népünk történetében. A „Pilvax" egyik asztalán szaval Petőfi Sándor s a gyújtó, szent szavak nyomán kél forradalmi mámor . . . Area sovány s oly halovány, de boltozatos homlokán az Isten csókja láng- >. S a vers Pest-Budán átsuhog, niár népesül a járda: diákok és jurátusok, a meliüköh kokárda. Mögöttük egyre gyűl a nép, mint mikor medréből kilép a zajló tenger árja. S egy édon pesti ház előtt, mint hófehér galambok, versek szántják a levegőt s a nép utána kapkod, mert Länderer és Heckenast „szabad-sajtója“ nyomta azt, megkezdve igy á karcot. Aztán csatáim mentetek, ég és föld egybezéngett, gyilkos kartács tépázta meg a háromszinü selymet. Hősi csatákat vívtatok s nem maradt más utánatok. csak „korhadt fakeresztek“. De nem, még más is ittmaradt, a bátorság s a jellem s mely mindig diadalt arat, az ősi. liosi szellem! A negyvennyolcas harc elölt, dé példátokon lelkesült :• barát és az ellen! 1 Hegyek ormán még itt a de minden zsenge illat s a, szét, a márciusi szél, már uj időket ringat . . Amerre küzd most a gyújtsatok, lelkesítsetek, ti márciusi ifink! tél, PANNÓNIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ úqjjdgyas szobák 6'— P-től 12' P-b Kétáqijas szobák ->— P-tőí 18'— P-ia Éttermében Veres Károly és c gány zenekara muzsikál. üsm rtei kiváló onvjha. Polgári árak HIDEGRE-MELEGRE, SAVANVÚRA-Eoesae 7 Minden bizonnyal nem a tog a beteg, hanem a ieghús, mely sorvadásnak indult s a Jog nyakai védtelenül hagyja Slözze meg a nagyobb bajt. keresse fel íogorvosát még ma és használja annak útmutatása szerint a PYORRCA gyógyíogpepet, mely edsi a ieghúst s javítja annak vérkeringését A PTORRCA gyogyfogpep a Magyar Fogorvosok Orsiágos Egyesülőié útmutatása sserini késiül. GYÁRTJA: DR. BAYER ÉS TÁRSA GYÓGYSZERVEGYÉSZETI GYÁR bóditó mákonyát. S az orgona jól imádkozott. Az ünnep- eljött, valóban eljött, örök emberi és örök mar gyár imák zenghettek már sípjain szabadon, minden gátlás nélkül. De a királyi hangszer ura és mestere ebben az ünnepben már keveset örvendezhetett. Finom és felajzott idegeit a két évtizedes kisebbségi harc gyötrelmei elkoptatták, felőrölték. Nem titok, hogy félévvel ezelőtt, egy borús, végzetes percében eldobta magától az életet. Az elárvult orgona akkor már a konzervatórium uj épületének falai között dicsérte volna az Urat, akinek utjai és szándékai lciftírkészhetetlenek. Csak nem volt már kéz, amely a zene csodáját felidézze a halott sípokban. Hosszú hónapokig némán gyászolt az orgona. Aztán elintéződött, hogy a kon- zervatóirum orgonaszakos növendékei játszhassanak és gyakorolhassanak rajta. Felvetődött az a gondolat, hogy . az elárvult orgonát szerezzék meg a konzervatóriumnak. De olyan elgondolások is - voltak, hogy a kitűnő orgonát a Szent Mihály-tem- plom számára szerezzék meg. Ez a megoldás is méltó lett volna az orgona múltjához és néhai mesteréhez. Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán közbelépésére mégis az első terv győzött s az orgona most már örök tulajdona marad a kolozsvári Zenekonzervatóriumnak. Szép és kibékitö megoldás. A hangszer mestere egész életét az ifjúság zenei nevelésének szentelte. Szép, kegye- letes megoldás, hogy hangszere megmarad az ifjúságnak. > . -■< t Milyen szép és emberi tett volna, ha ezen a csodálatos hangú orgonán egy kis felirattal megörökítenék tragikus sorsú gazdája és mestere nevét. Méltó volna az intézet múltjához. s > A név leolvasható a házsongárdi temetőben álló fejfáról. —» fz — FeláilitjáL Kommt Milífós szobrát a borsodmegyei Kozmaotelepen Budapest, március 14. (MTI.) A közeljövőben felállítják Kosma Miklós szobrát Borsodul egyében. Kozma Miklós még belügyminiszter volt, amikor tudomást szerzett arról!, hogy a, Borsod-megyében lévő Tibalddarócem és még néhány más községben a szegénysorsuisk világítás-nélküli sötét és egészségtelen barlangokban tengetik életüket. Ö maga járt elő! jő példával és jelentős költségét vállalta ár. uj építkezéseknek. Többen követték kezdeményezését, magánosok és közülietek és csakhamar 43 kislakásokból álló telep keletkezett a kitelepített barlanglakok házaiból. Néhány nappal Kosma Miklós halála után az uj otthont nyert szegény sorsú telepesek küldött,ségileg felkeresték Borbély Maczky Emil főispánt és kérték, hogy a telepet Kozma Miklós telepnek nevezhessék és emlékét' méltóképpen megörökithessék. A vármegye ldsgyülése csatlakozott a tervhez és a főispán adományával megkezdte a gyűjtést az emlékműre. Borbély Maczky Endre főispán megbi- zást adott BorsocH Bindáss Dezső szobrász- művésznek, hogy készítse el Kozma Miklós mellszobrát. A már elkészített és csak kiöntésre váró szobor másfélszeres életnagysága, alumíniumból fogják kiönteni és megfelelően patinázni. A mellszobor két és fél méter imagas terméskőalapzaton nyugszik. A szobor hirdetni fogja Kozma Miklós emlékét, szociális érzékét azok között a házak között, amelyek az ő kezdeményezésére hathatós anyagi támogatásával kiszabadított sok szegénysorán eea- ládot a nedves és bűzös odúkból napfényes, meleg otthont létesített számukra.
