Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

I 9 4 2. F E»« V MU 1 női detektívek A detektiv-p&lya és a kémkedés jellegze­tes férfi-foglalkozások, mert nemcsak jö (íjnberlsmeietet, higgadtságot, logikus gon­dolkodást nagy lélekjelenlétet, hanem min­denekelőtt fizikai erét és mindenre elszánt bátorságot is Igényelnek. Éppen ezért ré­gebben az a né, aki ezekre a pályákra lé­pett, nyomban a titokzatosság. \r. érdekes­ség regényes bűvkörét vonta maga köré. Ma női detekt! vekről, vagy kémekről van szó, ki ne gondolna még ma is a „nagy sztárra": Mata Hari-ra és a többi, filmen, regényben, színdarabban megörökített kar- társnőjére, akik asszonyságuk tökélyéig fi­nomult fortélyaival a „legmindenhájjK.Ümcg- kentebb" férfi szivét Is horogra akasztották Amor nyulacskájának segítségéve?... Akadnak ma is érdekességet és Irgalma­kat hajhászó, romantikus hajlar-u és a szürke hétköznapok foglalkozásaiba, egy­szerű kereteibe beilleszkedni nem tudó, vagy nem akaró nők, akiknek leghőbb vá­gyuk, hogy a Mata Harlk őrökébe léphes­senek. Nem vonjuk kétségbe, hogy például az Intelligence Servicének ne lennének ma is nagystílű, tehetséges detektivnöi, illetőleg kémnői; de valljuk be, a ma embere már kissé kétkedőén viselkedik ezeknek az úgy nevezett „szalonki gyóknak" működésével és eredményeivel szemben. Mint ahogy a nagy, romantikus szerelmek betegesen tulflno- ault szívzenéjének halk Urai hangulatában helerobbant a huszadik század egészséges- lelkű, erőteljes életigénylés Í1 fiataljainak sportpályákon, közös munkahelyeken fel­hangzó hangos kacagása, éppen úgy roncsol ták szét a Mata Harlk tudományába vetett hitet a süketítő sivitással és halálos telita­lálattal lecsapó stukák, ejtóernyók héroszai. Ma a szép, sózsaszinfelleges „vadregé- myességet“ a kevésbbé szép, de mindeneset- *© egészségesebb és életrevalóbb gyakorla­tiasság és valóságszeretet váltotta fel. Az aj arculatura alakuló Európának világégés borzalmaitól átélő fiatalsága leszállt & fel­legek ábrándvUág&ból és egyszerűbben bár, de több belső tartalommal, több lélekkel, őszintébb testvériességgel és segíteni kész emberi együttérzéssel fogja végigvándorol- 3i földi pályafutását. Ennek megfelelően a aaaí női detektívek sem bűvölő Mata Harik többé, hanem minden titokzatosságtól és romantikától mentes, szerény dolgozónők. A fiatalság megmentéséért dolgoznak, a német női detektívek Németországban a nő, mint detektív, olyan természetes már, mint bármely más •szociális pályán. Minden 24 és 30 év közötti leány, vagy asszony kérvényezheti felvéte­lű a női detektívek sorába. A pályázóktól [azonban megkívánják, hogy valamUyen szo­ciális képzettséggel rendelkezzenek, Így pél­dául; ápolónői oklevéUel, szociális főisko­lai végzettséggel, ezenkívül pedig elenged­hetetlen feltétel, hogy előzőleg a kötelező munkaszolgálatnak eleget tegyen. Felvétel «tán a női detektivjelöltek tizenkét havi ki­képzésben részesülnek. Ez az esztendő el­méleti és gyakorlati kiképzéssel telik el & rendőrség különböző osztályain. Az egy­éves kiképzés után vizsgázótok kell a jelöl­teknek. A berlini jvndöri detektív-főnökségnek megvan a külön női osztálya, amelynek természetesen asszony a vezetője. A női de­tektívek és rendőrök munkája négy irány­ban ágazik szét. Az egyik csoport az öngyil kosságí szándékkal vádolt fiatalkorúakkal '|14 esztendőig) foglalkozik, a második min­dennemű fiatalkorú bűnözővel, a harmadik fiatalkorúak erkölcsrendészeti .kihágás! ügyében történő tanúkihallgatásokat eszkö­zöl, m negyedik pedig utcai razziáié és meg­figyelő szolgálatét teljesít. A német női detektívek a nagykorúak kö ztti csak a nőkkel foglalkoznak, a fiatalko­rúakat azonban nemre való tekintet nélkül Védik és gondozzák. Azok a női detektívek, akik utcai razzia- és megfigyelő szolgálat­ra vannak beosztva, végigjárják az erkölcsi szempontból kétes negyedeket és utcákat. Működésűkben a megelőző munkán van a hangsúly. Épp ezért hivatásos prostituáltak­kal például egyáltalán nem foglalkoznak. Munkájuk csakis azt célozza, hogy elejét vegye a fiatalkorúak erkölcsi elesésének és smee keresztül gátat emeljen a prostitúció •elterjedésének. Minden fővárosban nagyszámmal fordul­nak meg olyan egyedülálló Cs minden er­kölcsi és anyagi támogatást nélkülöző nők, akiket sokszor pusztán a pillanatnyi szorult­ság és védtelenség taszít a bűn lejtőjére. A német nöl detektívek legfontosabb fel­adata, hogy a még menthető emberanyagot megmentse, talpraállítsa és visszaadja a becsülete*, munkás, építő nemzeti életnek. A nemzeti szociálisra államberendezkedés nem ok nélkül bízta ezt a nagy-fontosságú munkakört a női detektivekre. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a szociális munka egyik legfontosabb területén, az el- roésw® ÍMájamos, vagy védtelen fiatalkorú#!« megmentésére irányuló munkában nélkülöz­hetetlenek és felbecsülhetetlen értékűek a nő született lelki adottságai. Budapesten még gyermekcipőben tipeg a női dctektiv-irunka — Nálunk sajnos, egyelőre még inkább csak műkedvelő jellege van ennek a nem­zetvédelmi szempontból olyan elsőrendű fentossugu női foglalkozásnak. Budapesten az államrendőrség erkölcsrendészeti osztá­lyán, a Toioncházban, a Fiatalkorúak bí­róságánál, a Családvédelmi Szövetségnél és a Magdoina-otthonban működnek női de­tektívek, illetők g úgynevezett pártfogónak. Ez a néhány „pártfogónö" azonban már idősebb korosztálybeli, akikre igen sok mun ka nehezedik, ezzel szemben nuudössze 120 pengő tlszteletdljat kapnak és nincsenek ál­lami státusban. így aztán nem lehet csodál­kozni azon, hogy a fiatal, munkabíró, kor­szerűen kiképzett magyar nők nem tolon­ganak felvételi kéréseikkel erre a pályára... Cseppet sem csodálkoztunk azon, am’kor azt hallottuk az egyik budapesti nőegyesü­let elnöknőjétől, hogy a zsidó zugkeritők megbízottai már Kőbányán és más kisebb állomásokon felszállnak a vonatra és rábe­sBéSésŰkke!, tauNtg sseééBtéseikkél sokszor hálójukba kerítik azokat a tapasztalatlan, vagy könnyelműségre hajló leányokat, akik a vidékről Budapestre utaznak szolgálatot keresni. Ma természetesen legnagyobb szám­ban Erdélyből kerülnek ki ezek a leányok. De — szerényen kérdjük — hol vannak Bu­dapesten olyan női detektívek, akik as ilyen fentemütett eseteknek elejét veszik, akik csalhatatlan női megérzéssel mindig kinyo­mozzák, hogy hol lehet és kell menteni. Tudjuk, hogy ezen a munkaterületen a férfi munkaerők sohasem dolgozhatnak még csak megközelítő eredménnyel sem. A kiskorúak Büntető Bíróságánál mint­egy harminc „pártfogőnő" működik. Egy- egyre 80—10 fiatalkorú bűnöző is esik, aki­ket állandóan látogatni, lstápolnl kell a ja­vítóintézetből való kihelyezés után, akár hazakerülnek a családba, akár munkába ál­lanak. Ezek a pártfogónők annyira túl van­nak halmozva munkával, hogy megelőző vé­delemre nem is gondolhatnak. Pedig a pre­ventív munka: a még bűnbe nem esett fia­talkorúak őrzése, jó útra terelése. Ha ná­lunk is megfelelő számú nöl detektívet ké­peznének ki, évről-évre rohamosan csökken­ne a javító Intézetek, a kiskornak fogházá­nak létszáma. Nem Is beszélve a nyílt és tit­kos prostitúcióról, amely Budapesten Ijesztő mértékben és csaknem minden gátlás nél­kül burjánzik. ÜAAL oboa ADAKOZZUNK a S9.0QO ax. cmblilapoii ii Főméit ó-águ K ormán yzóné téi? segélyakciójára Hektcr élete és halála A tejeskocsis — a Kolozsvár melletti ura­dalomból — megállt a ház előtt, ahol lakom. Az ablakból láttam, hogy pokrócot terített a kemény hidegben párolgó lovakra s né­hány perc múlva előttem állott. A friss le­vegőn kívül tejszagot is hozott magával. A meleg szobába esetlenül forgatta kalapját. — Na, mi az János? — kérdeztem. —- Hogy van a kutyám, a Hektor? Hektor valójában már nem az enyém, hi­szen három évvel ezelőtt odaajándékoztam az uraságnak, aki becsületszavát adta, hogy a kutyát, ha nem keli, ha nem bír vele, nem ajándékozza el, nem lövi le, hanem ép­ségben visszaszállítja. Három év alatt min­dig megnyugtató híreket kaptam Hektóiról. A tejesember köhiutett egyet, végre az­tán megnyílt a szája: — Hát a Hektor? Tekintetes ur, Hektor szegény elpusztult. Ezt jöttem tisztelettel jelenteni... Hét éve lesz tavasszal, hogy egy napon lementem Désre Hektorért, Egy németszár- mazásu csendőrőmagy barátom táviratozott, hogy azonnal menjek le, mert sok a pályázó a kutyaköiykökre. önök mosolyognak azon, hogy egy kutyáért táviratoznak és az, aki a táviratot kapja, azonnal vonatra ül. Az olvasók azonban nem mind olyan kutyaba­rátok, mint én, másrészt nem tudhatják, hogy a kutyakölyök, akit én Hektomak ne­veztem el, milyen előkelő családból Is szár­mazott. Hektor dédanyja farkas, dédapja német juhászkutya volt. Megvolt a pedigréje, a nemesi oklevele. Az anyja kiskorában ke­rült az őrnagyhoz, aki rendőrkutyát nevel­tetett belőle. Sokan emlékeznek még arra a bestiális rablógyilkosságra, amelyet hat-hét évvel ezelőtt egy Dés melletti faluban kö­vettek cl. A rabló egy éjszaka behatolt egy özvegy és dúsgazdag magyar földblrtokosnő hálószobájába. Az öreg úrasszonyt leütötte és már távozni akart a gazdag zsákmány­nyal, amikor fegyverrel kezében megjelent a hálószobában a birtokosnő leánya. A rabló azonban ügyesebb volt. Kicsavarta a fegy­vert a nő kezéből és megölte. A földbirto­kosnő úgy menekült meg, hogy a rabló ha­lottnak tartotta. A megindított nyomozás napokon át nem nem vezetett eredményre. Ez időtájt hozták vissza a „kutyaiskolából“ Hektor anyját: „Lady“-t. Az őrnagy kivitte a tett színhe­lyére. Nehány perc múlva a kutya letépte a szíjjat a nyakáról és rohant a faluvége felé. Utána az őrnagy és a csendőrei... A farkaskutya megállt egy cig&nyputrt előtt és orrával belökte ajtóját. Egy rémült cigány ugrott ki az ajtón, de a kutya már első lépésénél ledöntötte. Rátérdelt és úgy találták a csendőrök, amikor odaértek. A ci­gány elájult a rémülettől. „Lady" gazdájá­nak egyetlen füttyszavára leszállt a cigány melléről és mint aki jól végezte dolgát, meg csóválta farkát gazdája tiszteletére. Nehány barátságos csendőr! szó és min­den úgy ment, mint a karikacsapás. A ci­gány mindent bevallott, • —— Tied » választás joga, — mondta szín­j te ünnepélyesen az őrnagy, amikor a tiszti­szolga három hathetes kutyakölyköt hú­zott ki a hatalmas kutyádból. Még két je­lentkező volt, ugyanis köztük egy százados, — Ezt választom, — mutattam a későbbi Hektorra és máris vittem a kölyköt. Először vettem szállítási eszközül egy kis skatu­lyát, aztán a désl főtéri patikus nagy cso­dálkozására egy cuclisüveget és amit meg­töltöttem a kávéházban meleg tejjel. Sok vesződség után jutottam csak vele haza, * Elneveztem Hektóinak s nagy gondot for­dítottam a táplálkozására. Hektor napról- napra nőtt, de úgy nőtt bennem is a csaló­dás. Hektor mindenkihez barátságos volt, minden idegennek kedveskedve csóvált® a farkát. — Na ettől a kutyától is agyonüthetné­nek, — gondoltam és elhatároztam, hogy taníttatni fogom. Hallottam, hogy van Ko­lozsváron egy német kutyamester, hát elhi­vattam. A kutyata.nár ur gyönyörködve nézte & hathónapos Hektort, majd Így szólt: — Nádon szép ed deg. Majd én megta­nítok — Mi az ön módszere? — kérdeztem. — Bízni csak rám, — mondta a tanár ur. — Van szép szó és van korbács, de lenni kutya. Nem tetszett nekem a dolog. — Hát még meggondolom... Majd tíze nek önért, — mondtam a kutyaidomitónak. * Egy napon hirtelen furcsa változás tör­tént Hektor életében. Lehetett vagy nyolc, kilenc hónapos. Erélyesen kaparta az elő­szoba ajtaját, OdakUnn szörnyű hideg volt és hó lepte be az udvart. Szinte kirepült a nyitott ajtón és ugatva m kiugrott az udvar közepén összerakott fehér hóembernek. Ha­rapta, majd egy ugrással ledöntötte. Aztán enni kezdte & havat. Befurta magát a hótö­megbe. Alig lehetett behozni. Lopni kezdett. Egy egész főtt sonkát lehúzott a konyha asztalról s mikor a sonkát kerestük, már csak egy nagy sonkacsont állott ki a szá­jából, mint valami pipa. Erre kilakoltattam a konyhából az udvarra és egy házat „épí­tettem neki. Láncot is vettem és megkötöz­tem. A láncot már az első nap letépte. Nem vesztettem el türelmemét. Olyan láncot vet­tem, amire azt mondta a kereskedő, hogy két megvadult bivaly se tudja elszakítani. Hektor most már dühös volt, egy perc alatt végzett vele S éppen a legkedvesebb látoga­tómnak, a pénzespostásnak ment neki. Pos­táskörökben hamar híre ment az esetnek s a postások többet nem jöttek be, hanem az ablakon adták be a küldeményeket. A cselé­dekkel is baj volt, Hektor nem tűrte a cse­lédeket, akkor is megmorogta őket, ha ételt adtak neki. Nem ismert más felettest, mint gazdáját és asszonyát. Sokszor nem mertem egyedül hagyni a házat a kutya miatt. A környéken hire terjedt, hogy egy farkast tartok az udvaron. így nőtt fel négyéves koráig. Már rége« sem kötöttéin láncra, honon & SAsfe&nwAha zártam el. Beteg is volt nem egyszer, egyiz- ben Szász állatorvos urnák a benőtt körmét kellett kivágnia. Micsoda operáció volt. Al­sókul becsaptuk a kutyát, lekötöztük és ha­ton tartottuk, amíg az állatorvos elvégezte a „műtétet". Egy napon aztán elhatároztam, hogy a kutyát elajándékozom egy jó helyre. Az ut­ca, ahol lakom, fellélegzett, amikor a ku­tyát kocsin, szájkosárral és lekötözve vala­hogy kiszállítottam a gazdaságba. Itt ma­gam vertem hármas láncra, nagy veder vi­zet és egy halom csontot raktam elé, majd elbúcsúztam tőle. Kezet nyújtottam neki, megnyalta és ő is nyújtotta az első lábát. Állandóan hírt kaptam Hektorról és pe­dig nagy csodálkozásomra, megnyugtató hí­reket. A falusi ember, úgy látszik, jobban tud a kutyával bánni, mint a városi. Hektor két napig nem evett, veszettül ugatott nap­pal és éjjel, de aztán lecsendesedett. Nappal szelíden nézte a gazdaságban megforduló­kat, de este, amikor levették a hármas lánc­ról, Idegen nem léphetett be az udvarra, óriás kutya volt, okos és bátor. Három éven át a gazdaságból egy szál fát sem loptak el. * f Hektor élete; mindaz, amit most elmond­tam, egy perc alatt végigpergett előttem. Aztán felálltam s az emberhez léptem. — Szóval megetették a kutyámat? Vala­ki megmérgezte! A köpcös, kis magyarnak összeszűkültek a szemei. — Valahogy én is Így gondoltam tekinte­tes ur. Hektomak sok barátja volt, de akad hatott a gazemberek között ellensége - is. Nem is hagytam annyiba a dolgot... Kezével önkénytelenül is egy mozdulatot tett, oda, ahol a bicskája van. — Megfizetett volna az illető, annyi szent... De kihivattam a lódoktort és as megnézte. Nem ölték meg. Gyomorbajos volt szegény, görcs pusztította el. A doktor ur meg is magyarázta ... Hát aztán szépen, ahogy illik, sirt ástam, eltemettem és meg­sirattam. Csönd lett. A kis magyar összevágta a bokáját: — Rossz hirt hoztam, engedőimet kérek. De a Hektort tisztességgel eltemettem. Jó­egészséget kívánok. Már kinnt is volt az ajtón. Patkóit csiz­májának kopogását még hallottam. Elment és itt hagyott egy emléket: Hektort. TÓTH SÁNDOR TUDD AB ÖNT... ... hogy a japán „Tenno“ sző, a japán csá­szár címe a /cinai „tienhuan“ szóból szárma­zik és annyit jelent, mini „a* ég királya“! A japán császári ház eredetét tudvalévőén magára a napistennőre vezetik vissza és ezért a császár Japánban istennek számit. ... hogy a brüsszeli ujságmuzeum legérde­kesebb darabja egy száz éves párisi újság, amelyet az újságpapírra kivetett magas adó miatt lenvászonra nyomtattak és egy heves náthajárvány idején zsebkendőnek ,ms*ndí- t akt ... hogy a virzsinia-szivar nemsokára száz éves múltra tekinthet vissza t Dohánya ter­mészetesen sokkal régibb, az amerikai Vir­ginia állam ültetvényesei már 1616 óta ter­melik. Európába olasz közvetítéssel került a Virginia-dohány. 1846-ban Milánóból és Ve­lencéből Radetzky hadseregének katonái hoz­ták először Ausztriába és Magyarországra, kilencven évvel azután az osztrák-magyar állami dohánymonopőlium is áttért a gyor­san megkedvelt szivar gyártására. A szivar ,£zálmaszála“ egyébként nem szalmából van, hanem a Spanyolország déli részén ter­mő alpha-fü levelének szára. Szalmából csu­pán a szivar szopőkdja készül. Erre a célra, rendszerint egy olasz árpafajta szalmáját szokták használni. .». hogy a tapéta, amelynek neve a taka­rót és szőnyeget jelentő latin „tapetum“ szó­ból ered, eleinte csupán textilanyagokból ké­szült és keleti népek sátrainak lakályosabbá tételére szolgált t A tapéta és szőnyegseö- vés divatját Európában az arabok honosítot­ták meg. Legnagyobb népszerűségnek Olasz­országban és Franciaországban örvendett. A XVI. században azután a szövött tapéta las- sankint a bőrtapétduak adott helyet, nem sokkal ezután azonban a mai napig is hasz­nált papírtapéta jutott egyeduralomra. ... hogy nemcsak a macskának, hanem a kutyának, a jaknak, a kecskének, a lónak és a szarvasmarhának szemet is világítanak a sötétben t Am ember szemei ezzel szemben nem világítanak. LRttRIi flu AU VAK fl LEGJOBBAK. TEŐYER PROBAREHDELÉST ZlEULfcR ALIGNS Magüzlet Budapest, Főváraiét 3. Kérészién^ eég

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents