Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-08 / 31. szám
4 ftEt£*K ŰIrSJm Sl 1942» i s RONTÁS britet Bíró Iá um» m rmom iatómowiuto. m im**: 4 ■Jakab Jancsival, akivel pedig kicsi, pen- delyea kölyök koromban sülve-főve együtt voltam. Dehát mikor volt a*? . . , Huszoa- négy-huszonöt esztendővel ezelőtt,; vagy, hogy még erősebben érzékeltessem barátságunk őskorát, immár majdnem egy negyed század esztendőnek előtte ... De még később is, amikor már betűvetésre adtak, még akkor is jő barátok voltunk. Ha ő ette meg hamarabb a. reggelijét, akko* bekiáltott a kapun: — Siess János, mert elkésünk aat tó'toftS.-- »61! Nekem pedig ez a jeladás éppen dlég volt arra, hogy otthagyjam a frustnkot s rohanjak Jakab Jancsival az Iskolába. Ha pedig én frustukoltam hamarabb, akkor én mentem el érette, hogy siessen, mert elkésünk s akkor égés* délelőtt térdepelnünk kell szűrős, kemény töröfcbuzaszemeken, ott a sarokban De ez a nagy lázas iskolába való sietés csak addig tartott, amíg kitavaszodott. Alighogy zöldéin! kezdett a sóska a legelőn, még az Iskola felé se néztünk többet. Helyette kimentünk a legelőre sóskázni s délben, amikor a többi gyermekek jöttek az iskolából, mi is beálltunk a sorba, úgy mentünk haza. Sohase tudódott volna ki a dolog, ha nem kellett volna vizsgázni az esztendő végén. De kellett s még a vizsgái verset is kiosztotta a tanitónéni, hogy ki, mit mond majd el a templomban a vizsgán. Azért a vizsgára mi is elmentünk, hiszen ez volt az utolsó iskolai nap s ebben már megegyeztünk, hogy ezt csak kibírjuk valahogyan. Csakhogy most már mind lehettünk ott, mert tőlünk nem kérdeztek semmit, nem kellett felelnünk semmiből s még verset se kellett mondanunk. De nem tó kaptunk évvégi értesítő*, sem. merthogy annyit hiányoztunk. — Majd jövőben elölről kezditek az oezdByt — mondta a tanitónéni. ; — Mindegy. Jövőig még sok van, vigasztaltuk mgaunkat. Jó, hogy vége van ennek az iskolai esztendőnek. Most aztán igazán szabadok vagyunk. A esuda-nagy szabadságunkat azzal kezdtük, hogy lementünk a kertbe Jakab Jáncsiékhoz. Sippen akkor virágoztak a gyümölcsfák, a gyönyörű alma, meg körte oltoványok. Mind, mint valami szép, nagy csokor virágok. Először is nekiestünk & Virágzó csemetéknek s rázni kezdtük őket. ügy hullott róluk a szép fehér virág, mint a zúzmara, ha megrázza az ember a téli fákat. Ezt pedig pogányul élveztük. Akkorákat kacagtunk, hogy még a Jakab Jancsi édesanyja is meghallotta. Ott feküdt szegény a pitvarban, betegen. Nem tudott egy lépést se tenni. Fájt a lába. XJgy bé volt fáslizva mind a két lába, hogy nem tó látszott belőlük semmi, csak a íásli meg a vatta. Észrevette a Jakab Jancsi édesanyja, hogy rázzuk, gyötörjük a virágzó csemetéket, és ahogyan ott feküdt az ab- íakmelletti ágyon, megnyitotta az ablakét m kikiáltott: — Ne bántsátok azokat az oktala j csemetéket! Hogy az Isten tömé le mind a két kezeteket! . . . De még csak éppen az kellett nekünk. Az, hogy valaki figyelmeztessen s rendre- atasitson. mert ezen mégjobban felbőszültünk s felbátorodtunk. — Ne hampagjon! — kiáltotta bé az ab- Vakon Jakab Jancsi — ne hampagjon édesanyám, mert ha akarjuk, ki is fűrészeljük a fákat. — Na, még csak az kellene nektek, mert meg is verne az Isten titeket — sírta a szegény beteg asszony. — Hát akkor meg is próbáljuk, hadd lássuk, hogy megver-e? — mondta Jakab Jancsi. — Gyere, vágjuk ki a fákat. Pillanatok alatt elloptuk a szomszéd •sínjéből a fűrészt meg a fejszét s nekiestünk a gyönyörű virágos csemetéknek. Még .dél se volt s már mind a hatot kidöntöttük. Jaj, hogy sirt és átkozódott erre Jakab Jancsi szegény édesanyja. De hiába akart leszăllani az ágyból, hogy megverjen minket, nem tudott még mozdulni se. Csak ölt az ágyban, sírt és átkozódott, hogy a |6 Isten igy, meg úgy tegyen velünk, de még ma. De Jakab Jancsi csak kacagott s I aztán én is segítettem neki. Beteg édesanyja pedig mind kiabálhatott a szomszédoknak, hogy jöjjenek s ne hagyják annyiban ezt a csúfságot, nem jött senki, mert mindenki a mezőn volt. — Hallgasson el édesanyám, amíg jól van dcüga, mert felnyársaljuk. fenyogetödzött Jakab Jancsi. Dehogy is hallgatott, Aiát hogy is hallgatott volna, amikor igy pocsékká tettük a kertjét. — Na, most pedig gyere velem — biztatott Jakab Jancsi. — Gyere velem s nézd meg, hogy mit csinálok ón .. . Kmátmt. már ott volt egy hosszú rúd. «neiy»* * rtfee úgy SS *Wt fcegyMltve, mint egy nyárs. Ezzel megállóit a küszöbön s beteg édesanyjának Mayitotta. «s elkezdte vele előbb m ágyat szürkéin! aztán pedig a* éáMoayj* oldalát. Istenem, hogy sírt szegény asszony s hogy kétségbe volt esve! Már könyörögni Is kezdett, hogy ne bántsuk, mert nem ad. a csendőrök kezébe, csak hagyjunk békét neki, — Most pedig világgá megyünk, — mondotta Jakab Jancsi. Mert hiába mondja édes anyám, hogy nem ad a csendőrök kezébe; az bizony odaad. De az is elég, ha este megmondja Farkas bácsinak, hogy mit csináltunk. Jobb lesz, ha világgá megyünk. Te most menj haza s lopjál sajtot, meg szilva izet és lopjál nagyapádtól gyufát. Én viszem a kenyeret s megyünk világgá... Nem kellett nekem sok biztatás. Kicsi idő múlva már újból ott voltam Jakab Jan- csiéknái. Szalonnát is loptam, nemcsak sajtot meg szilvaizet és süket nagyapámtól pedig, mivel éppen aludva találtam a kertben a zöld gyepen, elloptam az egész skatulya gyufáját. — A 'kenyér az az első házban van, de kilopom én, — mondta Jakab Jancsi, — te csak állj itt a pitvar ajtóban. Lessed, ha jönne valaki. Édesanyámtól nem kell félni. Láthatod, hogy meg se tud mozdulni az ágyból. Megállottám tehát az ajtóban. Olyan elszántan állottam ott, mint egy rabló. Még az se hatott meg, hogy szegény asszony mind csak azt hajtogatta: — Hagyjátok csak el, megver titeket az Isten. , \ — Édesanyám az előbb is azt mondta, de látja nem vert meg — feleselt Jakab Jancsi. — Akkor is azt mondta, hogy megver minket az Isten, amikor fűrészeltük a csemetéket, de az Isten nem vert meg. Hogyisne, mert egyéb dolga sincs neki, csakhogy minket megverjen... Még most is látom, ahogy erre a Jakab Jancsi édesanyja előveszi a rózsafüzért s azt kezdi morzsolgatni átkos tehetetlenségében s átok helyett lassan imádkozni kezd ... Ekkorra már Jakab Jancsi is kifelé jött az első házból s hóna alatt egy egész kenyér volt. — Mit akarsz azzal, a kenyérrel ? — kiáltott fel édesanyja. — Nem látod, hogy az az utolsó kenyerünk? Mit adok enned holnap? — Holnap nem kell nekem enni adjon édesanyám, mert én most világgá megyek, — mondta Jakab Jancsi, ö is jön velem — mutatott felém, ■— Nála van a sajt meg a Kolozsvár, febr. 7. Színhely: az unitárius kollégium. Idő: este fél nyolc. A terem zsúfolásig tele van. Kemény, energikus arcú katonatiszt beszél a magyar hadseregről. Félkörben a padokban, tarka összevisszaságban munkások, prémbundás hölgyek, földművesek, jólöltózöct urak Vége az előadásnak. Taps. Fiatalember megy föl az emelvényre. Elmondja, hogy egy magyar népi éneket fog megtanítani a közönségnek. Az egybegyűltek érdeklődéssel figyelni kezdenek s néhány perc múlva zeng a terem: „Koloss város oiyar váios, A kapuja kilenc zá< c.s. Abban lakik egy mészáros, Kinek neve Virág János" Az éneket vezető fiatalember. Nagy István kolozsvári zenetanár elmagyarázza, hogy ez egy Csik megyei székely nóta. Az előkelő hölgyek, munkások, földművesek, diákok csillogó szemmel, vidé ■■ kedvvel fújják a második strófát: Kordován csizma inbaba, Sárga sarkantyú van rajta, összeveri legénymódi a, Hűlt a csokron sseibii róla. A sárga sarkantyus Virág János nótájának igen nagy sikeré van. Valami modern, érzelgős sláger egészen biztosan nem tetszene igy. Késő estig együtt ülnek a teremben az emberek és vidáman énekelnek. így folyik az Erdélyi Népművelő Bizottság munkája Kolozsváron. A munka már javában, folyik! Felkerestük az Erdélyi Népművelési Bizottság ügyvezető rtnökéL Domokos HU WNsStóete. Mesa». jfeMăsfe vises# seim Blu tmnf- szidott,, nem teszek többet a fis, Világgá, megyek!... — Sa Istenem, Istenem, mért nem nézel le reám ? — sóhajtott kétségbeesve — Mért mm puautttMu el már engem? ... Olyan elevenen éhnek bennem szaval, hogy szinte pirítanak, égetnek & telkemen Is meg az arcomon tó. De Itt már nem volt segítség, Jakab Jancsi és én világgá Indultunk. Hét esztendős komikban. * A világ végét nekünk akkor a Mézesárok jelentette. Bozóttal, bokrokkal és sűrű fákkal benőtt mély árok volt ez a falu fölött. Kerestünk egy tisztást s oda letelepedtünk. Egyetlen egy szó nélkül. Csak leültünk és hallgattunk ■ nagyon fáradtak és esapzot- tak voltunk. Még egész fent járt fölöttünk a nap, amikor megérkeztünk a Mézesárokban lévő világ végére. De azt már turluk, hogy egyszer eljön az éjszaka, amikor sötét lesz és hideg te lesz. Elhatároztuk, hogy tüzet gyújtunk. Hozzáláttunk tehát, hogy fát gyüjt- aünk. Jakab Jancsi erre ment, én meg amarra, hogy száras galyakat kerítsünk. Es ahogyan száras fák után kutattunk, többször össze la találkoztunk egymással. Csupán azt a helyet nem tudtuk sehogyan megtalálni, ahova a kenyeret, meg egyéb elemózsiát leraktuk. És nem találtuk meg a gyulát se. A nap pedig már lefelé haladt. Mindegyre szürkülni kezdett. És azon. vettük észre magunkat, hogy erősen éhesek kezdünk lenni. —- Te vagy a hibás — szólalt meg nagykésőre Jakab Jancsi. —: De te vagy — szepegtem én. — Te vagy és megmondalak édesapámnak. Hadd el, jősz te még a mi utcánkba s akkor jaj lesz neked.., És már úgy sírtam s ordítottam, ahogyan a torkomon kifért. A félelemtől. Mert már akkor Jakab Jancsi futni kezdett. Nem is tudtam utolérni, mert én sokkal gyámoltalanabb voltam. De azért késő estére mégis haza vergődtem. Kezem, lábam, arcom csupa vér volt. Mind felsértették a tövisek és faágak. Két álló hétig kúrálta sebeimet édesanyám fonnyasztóval. * És most, ahogyan majdnem negyedszáz esztendő múltán újból találkoztam Jakab Jancsival, mindezek eszembe jutottak. De neki is. Mert alighogy beszámolt róla, hogy már megnősült és két kícoifia van, ezeket az emlékeket szedte elő. És ahogyan újból hosszan elhallgatott, láttam, amint a zsebkendője után nyúl. Mert a szemében két nagy’ könnycsepp jelent meg. Azokat törülte le. Nem mondta, de megéreztem, hogy régen halott édesanyjára hullatja őket, akit mi akkor úgy, de úgy megcsufoltunk ... ter tanitóképzőlntézeti igazgatót, aki a következőkben tájékoztatott a Népművelési Bizottság munkájáról. — Milyen célkitűzéssel alakították meg az Erdélyi Népművelési Bizottságot? — A vallás- és közoktatásügyi miniszter, figyelembe véve Erdély sajátságos viszonyait, az iskolánkiviUi népművelési munka megszervezésére bizottságot nevezett M. Ennek a nyolc erdélyi vármegyére kiterjedő szervezetnek elnöke Kelemen Lajos levéltári főigazgató, mig az ügyvezető elnök munkakörét Daday Lóránd tanfelügyelő és én töltjük be. — Mikor fogtak munkába? — Az elmúlt év októberében. Megkerestük megyénként a legalkalmasabb embereket, akik nekiláttak a népművelési munka megszervezésének. Tiz titkárunk törvényhatóságonként az alispánok, polgármesterek elnökletével s a tanfelügyelők ügyvezető elnökletével életrehlvták a törvényhatóságok népművelési bizottságait. Ezek aztán közreműködtek a nagy szervezési munkában, hogy minden községben megalakuljon a községi népművelési bizottság. — Kik a tagjai ezeknek, a falusi bizottságoknak ? — Papok, tanítók, jegyzők, falusi magyarok. — A í'alvakoan má) meg is indult a népművelési munka? — De még mennyire! A munlca már javában folyik. A bizottságnak az az elképzelése, hogy a tanárok, tanítók, orvosok, katonák és más tanultak átképzésével legalább is egyenlő fontosságú, a milliós erdélyi népréteg átképzése. — Mit tettek ebben az irányba.» ? — A Népművelési Bizottság sorozatos **«• fok»««tat tmütott erdétyszvrté. S pmamrntFOGORVOSOK FIGYELMÉBE! j PLASZIi-VIÍ ALLIUM tóm« műfogak a legjobbak LAKATOS LÁZÁR AKANYKOSZORJK fogtechnikus mester utóda LAKATOS MAJSO. Budapest, Wesselényi-a. öl. sz. a Krupp-gyát (Beiéit) Uszenc-tulajdonosa. Poretlldnszinü koronák es hidak Ft-A Zi\ fémmunkáink a megbízható régi anyagból készülnek ban három fajtájú átképző tanfolyam működik. A „Tudás titka!‘ irás-olvasás-számolás elemeit ismerteti meg a hallgatósággal. A .boldogulás útja1' című tanfolyamunk a történelem, földrajz, alkotmánytan alapismereteit juttatja el a hal’gatósághoz. Végül „Daloljunk együtt“ nyilvános énekórákon 50 régi magyar népdalt tanítunk meg a haUpratOsăg- nak. Ennek a tanfolyamnak vezetője Nagy István, a kiváló fiatal énektanár. Mindhárom tanfolyam Széchenyi jelmondata alatt működik: ,J?ussunk versenyt más nemzetekkel“. — Igazgató ur, milyen benyomást szerzett mint ügyvezető elnök: jóindulattal, szeretettel fogadják a falvakon a népművelési munkát? Lelkes munka és megértés mindenütt —- Nemrégiben tértem vissza ellenőrző körutamről. Most télen, a munka dandárja idején ellenőriztem a munkát. Boldogan tértem haza. Lelkes munkát, szeretetteljes megértést tapasztaltam mindenütt. Boldogan lát* lám, amint az alföldről erdélyi hegyek közé került tanítók teljesen beleilleszkedtek u] környezetükbe s hol van éves öregeket és négy-öt gyermekes anyákat oktatnak a betűvetés tudományára. Az átképzés munkája zökkenés nélkül folyik. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy csak ott van fennakadás, ahol személyi ellentétek vagy vallási súrlódások vannak. Ezeknek száma, szerencsére, igen' csekély. — Milyen viszonyban van a Népművelési Bizottság az egyházakkal? — A legteljesebb mértékben együtt dolgosunk az egyházakkal, amelyek az elnyomatás idején « munkát végezték. Bőt, első teendőnk volt kérni o segítségüket. A Népművelési Bizottság minden erejében támogatja a hasonló célkitűzéseket megvalósító egyházi munkát is. Ugyancsak a legteljesebb egyetértésben dolgosunk a honvédséggel és a leventeintézménnyel tó. Külön foglalkozunk a nemzeti művelődésben elmaradt honvédek képzésével. Könyvet és filmet kap a magyar falu Befejezésül a terveik felói érdeklődöm. — Mindenekelőtt könyvtárakkal akarjuk ellátni népünket. Célunk az is, hogy képanyaggal támasszak alá a tanított anyagot Éppen ezért két diapozitiv központot állítunk fel. A központok majd Kolozsváron és Csíkszeredában működnek. A központok kinevezett vezetői jelenleg éppen Budapesten vannak tanfolyamon. Ezek a dlapozitiv-közpon- tok vetítőgépeket, diapositivokat és keskeny- filmeket bocsátanak a tanfolyamok rendelkezésére. Természetesen még rengeteg más tervünk is van. Egyelőre azonban csak ezeket említem meg, mint amelyek már a megvalósulás állapotába jutottak. V I». e.) Marosvásárhely thj. sz. kte. váltós polgármestere. Szám: 3369/1942. VERSENYTARGYALA« HIRDETMÉNY Marosvásárhely thj. sz. kir. város polgármestere a 11.500/1941. Ip. M. számú rendelet alapján területileg korlátozott nyilvános ver senytárgyalást (árverést) hirdet a városi téglagyárnak 1942. évi idényre való bérbeadására, gép, vagy kézivetésü téglák előállítása céljából. Kikiáltási ár: 2000 P. azaz Kettőezer pen gő, százalékos részesedés esetén az idény alatt előállított téglamennyiség 5 százaléka. Bérleti idő tartama: szerződés kötésétől 1942. december 31-ig. A versenytárgyalást Marosvásárhely székliázában a városi pénzügyi és gazdasági ügyosztályon (Városháza 36. sz. szoba) 1942. február 16-án d ft, 10 órakor fogják megtartani. A'részletes versenytárgyalási hirdetmény ugyanott megtekinthető és díjtalanul megszerezhető. A bánatpénz a kikiáltási ar 10 százaléka (200 P.) mely összeget Marosvásárhely thj. sz. kir. város pénztáránál kell letétnyugta ellenében befizetni. Marosvásárhely, 1942. évi január hó 28-án. Dr. Májay s. k. polgármester. A kiadvány hiteléül: Ferentzy kiadó. I ————Ifa——»> Wllü—W—B—W— Ilin Fussunk versenyt mús nemzetekkel S Domokos Pál Péíer felvázolja az Erdélyi Népművelési Bizottság végzett és evégzendő munitájanok körvonalait
