Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-06 / 29. szám

1942. FEBRMR 6 Megérkezett Olaszországból az első rizsszállUmány Budapestről Jelentik: A magyar—olasz árucsere egyezményben a Magyarország ré­szére lekötött rizsmennyiség első részlete megérkezett. A m. kir. közellátási miniszter rendelete alapján ennek a rizsmennyiségnek kereskedők utján az ország lakosai között való szétosztása megtörtént, úgy hogy most már rövidesen hozzájuthatnak az nj termé­sű olasz rizshez. A rendelkezésre álló rizs- mennyiség arányos és igazságos elosztásá­nak biztosítására a közellátásiig} ! miniszter úgy intézkedett, hogy a kereskedők havon­ként ét személyenként legfeljebb húsz deka rizst szolgáltathatnak ki vásárlási könyvbe való bejegyzés mellett. A kiadott rendelet szerint közvetlen rizskiutalásban csak ha­tóságilag kijelölt cukomagykereskedők ré­szesülhetnek. A cukornagykereskedők a ki­jelölt cukorkiskereskedőkön át juttatják el a rizst a fogyasztóközönséghez. A cukorke­reskedők a cnkorkiskereskedőket cukorfor- galmuk arányában kötelesek' rizzsel kiszol­gálni. A fogyasztók rizsszükségletüket an­nál a kereskedőnél szerezhetik be, akitől a cukrot vásároljál:. Mind a budapesti, mind a vidéki husiparosok, valamint vendéglátó üzemek rizsellátásáról külön gondoskodtak. A közellátási kormányzatnak fenti rendszer .életbeléptetésével az volt a törekvése, hogy a rizselosztásban is egyenlő elbánás és igaz­ságosság elve érvényesüljön és mindenki megkapja az őt megillető rizsmennyiséget. Hajdan é A fehérnemű üzletben kél viruló, csinos fiatal leány válogat, vásárol. Rózsáséin, kék, sárga anyagokat húzogatnak ujjaik közt és vizsgálgatják igazi női szakértelemmel. A készlet háborús időhöz mérten szűkös. Válo­gatni nem nagyon lehet! Az egyik halvány rózsaszín anyag maradék, némi kirí pecséttel és szövéshibával, de viszont jóval olcsóbb. A füosorru, szőke leány örömtől villanó szem­mel csap le a maradékra. — Egy lepedő kitelik belőle, —- mondja diadalmasan — legfeljebb egy kicsit rövidebb lesz, mint az ágy, de annyi baj legyen. .Majd arra az oldalra teszem a párnát és akkor nem is fog látszani ez a kis szépséghiba. Tarka virágos, mintás anyagok közt válo­gatnak aztán. A feketcszemü odaáll a tükör elé, arcához illeszti a pókháló vékony rózsás fehérnemű anyagot és elégedetten mosolyog, de azért kikéri szőke barátnőjének a véle­ményét is. Amikor megnyugtató választ kap, gyorsan elfordul a mosolygó tükörképtől és viharos örömmel súgja oda a szőke fitosnak: olyan boldog vagyok, most már ebből is meg­lesz a hat darab... és mind szines, nincs egyetlen fehér sem köztük Mennyivel köny- ,iyebb ezeket mosni, mint a fehéret... a fe­hér ugyan szép, de hiába, manapság nagy fényűzés! Mégegyszer véglgsimogatfa a fi­nom rózsás anyagot. Jrógépkopogtatástól, sporttól, házimunkától edzett kemény kis ke­zén vékonyka karikagyűrű fénylik ... Az ezüsthaju segéd, aki már félemberöltö óta hajlong, bókol a kelengyét vásárló höl­gyek eltítt, a hosszú gyakorlatban kiforrott, mesteri mozdulattal hasit bele a lehellelfi- nom anyagba. Ajkán meleg mosoly ül. Szem­üvege mintha átforrósodott volna szive me­leg sugarától, ahogy a két kelengyevásárló fiatal leányra néz. Mintha csak azt mon­daná: milyen szerények, milyen kedvesek vagytok! Ennyire tudtok örülni annak, hogy meglesz a hatodik ortrab is, a „teljes ke­lengye“, hathavi részletfizetésre, amit sze­rény kis havi fizetésetekből kell letörlesz- teni. Amikor a halcsont-páncélba szorított, darázsdercku, lesütött szemmel piruló nagy­anyáitok és szépanyáitok tizenhat esztende­jükbe fordultak, már tucatszámra présélő- dött az elpusztíthatatlan lenvászonból ké­szült patyolat ágynemű és fehérnemű a le- vendülaillatu szekrényben, ládafiában. Tud­ták is ők, hogy mi az a nyersanyaghiány, vagy részletfizetés. . Körülbelül ezeket gondolhatta az ötven esztendeje hölgyek e ttt hajlongó, bókölö ősz segéd, amikor a feketeszemil menyasszony karórájához kapott és aggódó hangon meg­Szingapúr, a világtörténelmi események gyújtópontja Angii© kincsestárának bejáratát védelmezi — A dzsungelmocsáron épült óriáserőd Szingapúr minden pillanatban bekövet­kezhető elestével India — az angolok saját bevallása szerint is a leggazdagabb brit gyarmat elveszti egyetlen komoly biztosí­tékát és a brit világbirodalom egyik leg­fontosabb ütőere megpattau. A japánoknak pedig egy csapásra ölébe hull az ehhez a kincses birodalomhoz vezető kapu kulcsa, fis aligha tételezhető föl, hogy a győzök az angoloknak India ugyancsak ázsiai né­pével szemben gyakorolt embertelen elnyo­mó politikáját továbbra is némán fogják tűrni. Londonban pedig ismét nagy viták lesz­nek, a parlamentben addig fognak vesze­kedni, mig ennek a vereségnek a bűnbak­ját is meg nem találják, aki ugyanarra a sorsra jut majd, amilyen sorsra norvéglai, öünkircheni és krétai elődei jutottal:. A parlament első di'brohamát és hamarosan elpárolgó mérgét azonban komoly gyász fogja követni. Egyszerre ráeszmélnek majd, hogy hiába költöttek Szingapúr hatalmas erődítményeinek építésére majdnem tiz milliárd font sterlinget, hogy hiába öitek a sziget viz- és villanymüveibe, valamint egyéb berendezéseire kerek másfél miiliár- dot, hogy hiába hoztak oda ezer nehézség árán egy hatalmas 50.000 tonnás uszódok- kot és hogy hiába birkóztak meg a horri­bilis földmunkákkal, melyek lehetővé tet­ték, hogy az aránylag kis területű — mind­össze 40 kilométer hosszú és harminc ki­lométer széles — sziget iszapos talaja a világ legmodernebb és leghatalmasabb erőd­müvét megtartsa. London és a nyomorúságos kis hafász'alu Csak iszap és mocsaras ősdzsungel volt a sziget, amikor ott Sir Stamford Raffles egy napsütéses reggelen anno 1819 a Union Jack lobogóját kitűzte és a szigetet egy­szerűen brit területnek nyilvánította. Lón-, donban a gyarmati hivatal őszhaju és kon­zervatív urai azonban csak homlokukat ráncolták; hogyan juthatott ennek a kü­löncnek eszébe, hogy az ő engedelmük nél­kül, sőt akaratuk ellenére egy darab ilyen csúnya földet Anglia részére birtokba ve­gyen? Középkori fényes mulţja ellenére sem volt Szingapúr egyéb, mint egy félel­metes mocsaras őserdő mélyén meghúzódó, nyomorúságos kis halászfalu, amelynek vaiőszinüleg semmi haszna sem volt, ame­lyet még vadászterület céljaira sem lehe­tett használni, hiszen feneketlen mocsár volt, ahonnan még a vadállatok is odéb- állottak. Sir Stamford Raffles azonban ti­pikus angol és főleg jó kereskedő volt. Kormányának küldött jelentésében a kö­vetkezőket irta: „Földrajzi fekvését és he­lyi adottságait Illetőleg az aj állomás min­den elképzelhető előnnyel és a Kínába ve­zető tengeri ut mentén pompás kikötővel rendelkezik, melynek minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy a hajózás védelmét megkönnyítse. Minden hajónak, amely ezen az utón akar áthaladni, a parttól kevesebb, mint fél mérfüldnylre zászlónk előtt kell elhaladnia. Ez a hely stratégiai és kereske­delempolitikai szempontból egyaránt na­gyobb értéket képvisel egész kontinensek­nél". Sir Raffles valóban nem csalódott. Szin­gapúr birtokában Anglia számára már csak gyerekjáték volt az északon, a Ma- láji-íélszigeten való előretörés és a maiak­kal brit gyarmat megaiapitása. Ezer mérnök müve Szingapúr Az angol parlamentnek 1837-ben hozott határozata Szingapúr történelmében for­dulópontot jelentett. Szingapúrból a brit impérium fellegvárának, legnagyobb és legerősebb erődjének, India bevehetetlen bástyájának, végül Honkonggal és Port Darwinnal együtt Ausztrália védőmiivének kellett lennie. Ezer mérnök kelt útra Dél- kelet-Azsiába, hogy ezt a hatalmas müvet megalkossa. Egész hegyeket hordattak el és öntöttek a feneketlen mocsarakba a technikának és építőművészeinek ezek a mesterei. Nyolc millió köbméter föld kellett hozzá, hogy a masszív betohpilléreket az iszapos talaj megbirja. óriási vizi- és elek­tromos erőmüveket építettek. A legmoder­nebb kórházak és valóságos kaszárnyavá­rosok nőttek ki egyik napról a másikra az egykori ösdzsungel mocsárból. Tavak tűntek el, hogy repülőtereknek adjanak helyet, végül megépítették . a szigetet a melyen át vasút és autóstráda vezet a Ma­lájl-félsziget belsejébe. Szingapúrban 600.000 ember él. A fehé­rek száma mindössze 11.000. A lakosság legnagyobb része kínai, számuk mintegy 450.000. A fennmaradó rész malájok, in­dusok és félvér keverékéből áll. Szingapúr, egyébként a maiakkal brit gyarmatbirtok fővárosa, mint minden keleti angol város a legmodernebb városépítészeti elvek alap­ján épült. A gyönyörüszép és minden igé­nyeknek megfelelő villanégyed mellett ter­mészetesen megtalálható a piszkos maláj és kínai városrész és a rendkívül fejlett ipari negyed is. Szingapúrban vannak a világ leghatalmasabb einnkohól, jelentős ipari tényezőt képviselnek azonban a szi­get óriási gumi- és bőrgyárai, valamint hajóépltőmühelyei is. A nyomorúságos kis halászfalu lassan a maiakkal félsziget leg­jelentősebb kereskedővárosává fejlődött. iCSt-ben pedig London parancsára Délke- let-Azsia leghatalmasabb erődje lett. Szinpopur stratégiai pségfoibája Beható vizsgálat után világosan kitűnik, hogy Szingapúrnak, mint íiottatámaszpont- nak stratégiai jelentőség szempontjából nagy gyengéje is van. Komoly hiba volt az angolok részéről, hogy hadikikötőjüket a johorei szoros közepe táján építették meg, mert ezt a körülbelül két kilométer széles vizi átjárót a már fenntebb említett töl­téssel nyugat felé lezárták és a kikötőt er­ről az oldalról hozzáférhetetlenné tették. A hadihajók ilyenformán kikötőjüket csak kelet felől tudják elérni. Tgy az Indiá­ból érkező egységeknek például az egész szigetet meg kell kerülniük, hogy bejut­hassanak kikötőjükbe. Ugyancsak itt a szi­get északi felén, a hadikikötö közvetlen közelében fekszik a hatalmas méretű szá­razföldi- és vizi repülőtér is. A kereskedel­mi kikötő a sziget délkeleti csücskén, köz­vetlenül Szingapúr városa előtt terül éi. Védelmi támpont céljainak Szingapúr nem felel meg, mert ebben az esetben a johorei szoros védett helyzetének előnye a kelet felöl való lezárás lehetősége követ­keztében nyomban hátránnyá változik. Az egyetlen azonban, amire az angolok nem gondoltak, amikor ezt a kis „stratégiai szépséghibát" elkövették, hogy egyszer majd égj' ilyen „átkozottá» kemény ellen­fél" — mintahogyan ők maguk nevezik a japánokat —- fog itt velük szemben áilani. A japánok kezében Szingapúrból nyomban ismét támadóbázis lesz, hiszen Szumatra és a többi hollandiai sziget, amelyek védel­mét eredetileg Szingapúrnak kellett volna biztosítani, innen már valóban csak egy ugrásnyira van. Â surobayet mese szólalt: — -Táj, nagyon kérem, kedves Szabó ur, siessen, mert már letelt az egy óra ebéd­szünetem és rohannom kell vissza az iro­dába ... «AAL OLGA — Megszűnik a TESz. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének hivatalos lapjá­ban, a Nemzeti Figyelőben most jelent meg a Szövetség 22. évi rendes közgyűlését ösz- s^ehivó hirdetése. A tárgysorozat negyedik pontja szerint február 16-án az igazgatóság javaslatot tesz a szövetség feloszlatására. Az ötödik pont ugyanebből a célból határo­zatot hoz, mig a hatodik pont a felszámoló bizottságot választja meg. „A gyűrű bezárult", irta a közelmúltban a „Daily Mail". „A japánok lépésről lépés­re valósítják meg stratégiai terveiket. Mint valami százlábú szörny, egymás után ve­szik birtokukba Hongkongot, Manilát, Gua- mot, Wake és Midway szigetét, Penangot és Sarawakot, az amerikai flotta összekö- tövonaiát, melynek előőrse Szingapúr volt". Az egész világ ámulva nézi a japánok vil­lámgyors előnyomulását. Már maguk az egyébként optimista angolok is felhagytak a sziget védelmi lehetőségének minden re­ményével és máris hozzáláttak, hogy ott­hon az anyaországban úgy áliitsák be a dolgot, mintha Szingapúr, az eddig száz- százalékig fontos kereskedelmi és hadá­szati központ minden nehézség nélkül pó­tolható lenne. Az angol-amerikai sajtó pedig kitalálta már Surabayáról a szépen hangzó mesét. Jáva második legnagyobb városa ezek sze­rint az angolok délkeletázsiai követelmé­nyeinek éppen úgy megfelel, mint a való­sággal világkereskedelmi központot je­lentő Szingapúr. Arról, hogy Surabaya ki­kötője kimondottan kereskedelmi berakodó- hely, senki sem beszél. És mi haszna a modern repülőtérnek, ha a rendelkezésre álló szárazdokkok csak egész korlátolt be­fogadóképességgel rendelkeznek. A hábo­rú későbbi eseményei kétségtelenül elöbb- utóbb leleplezik majd a „surabayai mesét", addig azonban Szingapúr marad a japán bombatámadások és ezzel egyben az álta­lános nemzetközi érdeklődés középpontjá­ban. TANJA INES BZNACO Dtemközgyutésev« mmepeWe meg fémfátfásé« wafc 75* évfordulóját a székeiykereszturi kasomé Székelykoresztur, február Ş. ünnepélyes keretek között ünnepelte meg a székelyke- reszturi Kaszinó fennállásának 75. évfordu­lóját. A tíiszülést megelőző rendes évi köz­gyűlést Szakdts Miklós elnök a város tár­sadalmának rendkívüli érdeklődése mellett nyitotta meg. A különböző jelentések és a folyó évi költségvetési tervezet elfogadása után a közgyűlés diszgyüléssé alakult át, Lengyel Árpád dr. diszelnök lendületes meg­nyitó szaval után Szakát» Miklós elnök méltatta Kormányzó Urunk országgyarapitő országlásának történelmi jelentőségét és le­leplezte Kormányzó Urunk művészi értékű arcképét, amelyet Lörinczyné Nagy Erzsé­bet festömüvésznő alkotott. Amikor a képet takaró, címeres nemzeti szinü lepel lehul­lott, a diszgyülés közönsége a Himnuszt énekelte el áhitatos lélekkel, majd Szolga Ferenc unitárius lelkész szóvalt el nagy ha­tással egy alkálmi költeményt. A történelmi igazságszolgáltatásnak kifejezéseképpen a székelykereszturi születésű, de az idegen uralom elől a csonkaországba menekült Molnár Sándor százados megrázó erejű ün­nepi beszéddel köszöntötte a városból elköl­tözött székelyek nevében az idegen uralom alól felszabadult, jubiláló Kaszinót. Péter Lajos tanár a megjelent vendégeket üdvö­zölte, majd Arkosi László titkár ismertette nagy tetszés mellett a Kaszinó 75 éves tör­ténetét, megemlékezvén többek között a Ka­szinónak még életben levő volt vezetőiről: Lengyel Árpád dr. és Ferentzy Gábor disz* elnökökről, Elekes Domokos dr. örökös disz- elnökről, valamint Péterffy Albert és Jakab Tónos volt elnökökről. Az üdvözlések során Szolga Ferenc dr., Takács Béla és Horváth Lajos igazgatók a helyi tanintézetek, Afvdsz Béla a Jótékony Nöegylet és a többi társa­dalmi intézmény, Gyarmathy Dezső dr. a helyi K.A.C. sportegyesület, Gyarmathy La­jos a székelyudvárhelyi Polgári önképzőkör és Lévay Lajos a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet nevében üdvözölte a jubiláló in­tézményt, amelyet számosán kerestek fel üdvözlő táviratokkal is. A lelkes hangulat­ban lezajlott díszközgyűlést Lengyel Árpád dr. diszelnök zárta be, majd a gyűlés részt­vevői a Legnagyobb Székelynek, Orbán Ba­lázsnak emlékére rendezett vacsorán vettek részt, melyen Tolvaly Tibor háznagy mon­dott nemesveretü serlegbeszédet. Megállapították a kis gyapfiifopők forgat miadó-váltságát Budapest, febr. 5. (MTI.) A Budapesti Közöny február elsejei számában megjelent a pénzügyminiszter rendelete, amely a ki=- gyapjufonók által előállított fonalak forgal- nradó-váltság alapjául szolgáló átlagértéket kilogrammonként 8 pengőben állapítja meg. E rendelet alkalmazása szempontjából kis gyapjufonóknak tekintendők azok, akik leg“ feljebb 120 kézi vagy elemi erő meghajtás­sal működő fonóorsóval do’goznak üzemük' ben. Az adóváltság alapjának méltányos megállapításán kívül a rendelet még azt ■ kedvezményt is nyújtja a kisgyapjufonók nak, hogy akkor is 8 pengős fonal-ár alap­ján fizethetik meg a forgalmi adó váltságát, ha az áltáluk készitett fonalakat készáruvá, (kötszovött áru, stb.) feldolgozva értékesí­tik. Ugyancsak 8 pengő a kilogrammonkénti forgalmi adóalap a bármelyik fonóüaem ál­tal előállított; durvább minőségű (0—5 met­rikus halmazu) szőnyegfonalaknál is. A tisztán angoranyul szőréből vagy más fonal- anyaeyal ke verten fonott angorafonslnk adó alapjául szintén nj átlagértéket állapított meg a pénzügyminiszter. Sziqotu ifé’eteket hozott íj rendőri bünfeiőbítőság ű légoltalmi rendjelek menszeaése miatt Kolozsvár, február 5. A kolozsvári első­fokú rendőri büntetőbíróság a legutóbb megtartott nyilvános tárgyaláson a létesí­tendő légvédelmi-óvóhelyek tervbenyujtá- sának elmulasztása miatt Berger Móráét 24 napi elzárás helyett 600 pengő pénzbün­tetésre Ítélte, Eoskovitz Ignácot 24 napi el­zárás helyett ugyancsak 600 pengő pénz­bírsággal sújtotta, Rebreanu Pétert 6 napi elzárás helyett 300 pengő pénzbírságra, Mirowszky Józsefet 20 napi elzárás helyett 1000 pengő pénzbüntetésre, Élián Viktort 16 napi elzárás helyett 800 pengő pénzbír­ságra és Stoeşcu Györgyöt pedig 10 napfa átváltoztatható 250 pengő pénzbírsággal sújtotta. Az utóbbi háromnak a büntetése még nem jogerős

Next

/
Thumbnails
Contents