Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-26 / 46. szám

t.ohüzaggyolés könytara /Xépviaelőház könyvtára v ^ BUDAPEST V. CsUlöríülc parlament extern 1942, febmHr Sß -------------------­Ara 12 miér ELŐFIZETÉSI AKAK: 1 HÓK A 2.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE Ifi, EGÉSZ ÉVRE 32 TENGŐ. — POSTATAKAKÉK- TÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73«8. HUSZONÖTÖDIK K KIADJA A LAPKIADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ: V FOLYAM. 46. S Z A M. RÉSZVÉNYTÁRSASÁG N Y I K Ö JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U, 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA rendkívüli ülésre ült össze A HÁROMHATALMI EGYEZMÉNY ÁLLAMAINAK ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGA A német hadijelentés újból megemlékezik a magyar csapatok keleti harcairól —> Áz angolok már csak romboló különítményeket hagytak hátra Rangoonban — A holland csapatok Szumátrán nem fejtenek ki ellenállást Churchill az alsóházban beismerte Anglia teljes tehetetlenségét Közeli döntő leszámolásra készülnek a háromhatalmi egyezmény államai Amíg az angolszász—bolsevista tá­borból nagy beszédek hangzanak el és a távol jövő képeivel, reménységeivel és az ezektől felduzzasztott számadatokkal kecsegtetik a sorozatos balsikerek nyo_ mán lecsüggedt közvéleményt, addig a háromhatalmi egyezmény államai hall" gatnak és dolgoznak. Hitler vezérnek az az elhatározottságtól és biztos győ­zelmi tudattól átfűtött üzenete, amelvet a vezéri főhadiszállásáról küldött régi bajtársaíhoz, nem távoli képekkel biz­tatja az uj Európát épitő akaratot, ha­nem az elvégzett munka tudatában ál lapítja meg, hogy minden elkészült már a nagy leszámolásra, a bolsevizmus és az angolszász ellenség megtörésére. A német távirati iroda .jelenti Berlin­ből. hogy a háromhatalmi egyezmény ál­landó tanácsa Ribbentrop birodalmi kül­ügyminiszter elnöklésével a német fővá­rosban rendkívüli ülésre ült össze. A ta­nácskozáson az olasz kormányt Aliiért nagykövet, a japán kormányt Osima nagykövet képviselte és resztvettek raj. ţa a. különböző bizottságok veietői Az egész világ egyetlen harctér és ezen az óriási kitejedésü küzdőtéren ni és talán véglegesen döntő események készülnek. Ezeknek az eseményeknek terveit öntik, vagy öntötték most Bér_ linben végleges formába. A tanácskozá­sok nem színpadias külsőségek között zajlanak le, mint a hírhedt Roosevelt és Churchill találkozók, a saitó nem kap nagyhangú tájékoztatásokat, a há romhatalmi egyezmény államai csend, ben, katonás szigorúsággal készülnek, merthiszen nem szónoki beszédek, nem nagyhangú statisztikai kimutatások, ke­nem egyedül a tett, a harc dönti most már el a világ jövendő sorsát. Erre a készülődésre vet újabb vilá­gosságot a Neuw Zürcher Zeitung ber­lini tudósítójának jelentése, Keitel né­met vezértábornagy, birodalmi vezér- kai főnök most lefolyt pozsonyi látoga. tásával kapcsolatban. Berlinben utalnak arra. -— amint a Budapesti Tudósító je­lenti, — hogy feltételezhető, hogy már a legközelebbi időben a német birodalom és a délkeleteurópai szövetségesek közt további érintkezésre kerül sor vala­mennyi erőnek az elkövetkezendő dön­tések érdekében való mozgósítása érde­kében. Ennek egyik nyilvánvaló célja, hogy a tengelyhatalmak és a szövetsé- esek együvétartozását a szovjet leküz. ésében az eddiginél mégjobban kidom­borítsa. Kifejezésre jut ezzel a szovjet­tel való leszámolás ,,európai szövetsé­gesek háborúja"-nak jellege. A szerdai német hivatalos jelentés első mondata újból hirt ad arról, hogy a magyar csapatok ott állanak a szov­jettel küzdő haderők első soraiban. jelenti, hogy a keleti arcvonal déli sza. kaszán német, maavar és román csapa­tok visszaverték a szovjet támadásait. Európa a finn arcvonaltól Líbiáig és az­után a nagy ázsiai szövetségessel. Ja­pánnal együtt Ausztráliáig együttharcol a világ uj képének megalkotásáért. Churchill siránkozik Ezzel a tettre készséggel, a jövőért való határozott munkálkodással szemben nem képzelhető nagyobb ellentét, mint az a sötét és már majdnem teljesen csüggedt kép, amelyet Churchill rajzolt Nagybri- tánnia helyzetéről keddi alsóházi beszé­dében. Az angol védelmi erőket, — mon­dotta, — a lehetőség legvégső határáig szét kellett osztani és túlságosan is igény­be kellett venni azokat. Az alsóháznak és az angol népnek szembe kell néznie a kö­nyörtelen és súlyos tényekkel. Életre-ha- lálra kell küzdenünk két erősen felszerelt országgal, amelyek közül az egyik a leg­hatalmasabb háborús gépezettel rendelke­zik. Felpanaszolta, hogy Japán, ez a har­madik jelentős ellenség, — amint mon­dotta — hátulról aránylag védtelen ré­szen támadott meg bennünket. Félannyi hadosztályunk van, — kiáltott fel, — mint az ellenségnek és átmenetileg az el­lenségé a tengeri és légi uralom. Fel kell tehát készülnünk sokkal rosszabb és go­noszabb tapasztalatokra is. A távolkeleti vereséget azzal indokolta, hogy Anglia teljesítőképessége és hadianyagkészlete határáig Németországgal van elfoglalva az Atlanti tengeren, Németországgal és Olaszországgal a líbiai sivatagban, meg kell védenie Egyiptomot és a Szuezi csa­tornát és ezeket a haderőket az Afrika megkerülésével küldött anyagokkal kell táplálnia, Szingapúrról nem is akart nyi­latkozni. A közelben lévő veszély, — mon­dotta, — nem teszi kívánatossá, hogy nyíltan beszéljek. Végül foglalkozott a kormányátalakítással is, amelyre azért volt szükség, hogy „szembeszállhassunk az uj nehézségekkel“. Churchill tehát nem tudott semmi biz­tatót se mondani Nagybritánnia közvéle­ményének. Beszédéből az angol polgár megtudta azt, hogy Nagybritánnia már Japán harc- balépésekor elérte erőfeszítéseinek csúcs­pontját, és jogosan kérdezheti, mi lesz most, hogy Japán küzdőereje is ott van a másik oldalon. Ezzel az angolszász erők megosztottsága mégjobban szétzilálódott és ezután az Afrikát megkerülő hajók útja sem biztos. Azok az uj szerencsétlen­ségek, a háromhatalmi egyezmény álla­mainak Churchill által is várt és félt uj győzelmei, csak még reménytelenebbé fogják tenni ezt a Churchill által rajzolt képet és mostani beszédében már előre- vetitődött annak a tálán nem is olyan tá­voli jövőben elhangzó beszédének árnyé­ka, amelyben, ha egyáltalában lesz lelki­ereje hozzá, kénytelen lesz bevallani, hogy az angolszász-bolsevista szövetség végle­gesen elvesztette a játszmát. Biztatás .., egymás erejevel Addig még biztatják egy darabig egy­mást. Churchill Koosevelt és Sztálin nagy elejével nyugtatja meg az angol népet, Sztálin viszont a hatalmas angol biroda­lom kiapadhatatlan nyersanyagforrásáról és nagyszerű hadiiparáról mesél. Roose- veit viszont azzal biztatja híveit, hogy Amerika a maga elszigeteltségében végül Is csak valahogyan megússza a háborút, í.a Anglia és Szovjetoroszország el is pusztulna és ezeknek a hatalmas birodal­maknak omlása után csak marad valami éiökség, amit azután az amerikaiak dug­hatnak zsebre — ha egyéb nem — a kö­zös veszedelem hamis jelszavának ürügye alatt Délamerikának a dollár hatalma alá .’aló végleges leigazása. I,efelé a vörös lejtőn London pedig egyre tovább sodródik a bolsevizmus felé. A vezető és józa" nabb angol személyiségek ezt világosan látják és aggódva vonulnék vissza, hogy ne legyenek cselekvő részesei Anglia összeomlásának. Sir Douglas Haching, az angol konzervatív párt elnöke lemon­dott és ez a lépése nyilvánvalóan ősz. szefüggésben van Crippsnek és vörös társainak előtérbe tolakodásával, Maisz- ki, a szovjet nagykövet egyre nagyobb ur az angol fővárosban. Azon a foga­dásán, amelyet a bolseviki hadsereg megalakulásának 24 ik évfordulóján ren­dezett, résztvett a brit háborús kormány csaknem valamennyi tagja. Ott volt Churchill felesége is. maga az angol mi­niszterelnök az utolsó percben mondta le nagy mentegetőzéssel a meghívást. És felvonultak Európa kisértetei is az úgynevezett szövetséges államok ár. nyékkormányainak vezetői is. 'Berlin, febr. 25. (MTI.) Katonai helyről közük a Német, Távirati Irodával: A bolse­visták február 22-én a keleti harctér déli sza­kaszának több helyén részben nagyobb táma­dásokkal folytatták kísérleteiket a német ál- , lások áttörésére. VoMmnennyi támadás meg­Ausztráliába vetik vissza a japánok az ellenseget A hadiesemények közül egyelőre még min­dig a távol Kelet áll az érdeklődés előteré­ben. A japán csapatok északon és délen egyenlő" erővel folytatják hadműveleteiket. Kangoonból az egész polgári lakosság és a kormány is elköltözött és most már az északra 700 kilométerre fekvő Mandalay lett. a kormányzószékhely és a katonai főhadi­szállás. Bangkokból azt jelentik, hogy a vá­rosban már csak kevés csapat maradt azz.U a megbízással, hogy a japánok további elő­renyomulása esetén rombolásokat végezze­nek. Wawell tábornok helyett, aki messze van Jáva szigetén, India főparancsnoka Hartley tábornok vette át a burmai főpa­rancsnokságot. A delhii rádió szinte felesle­gesen magyarázza, hogy erre azért volt szükség, mivel Burma és Jáva között már semmiféle összeköttetés sem áll fenn. Minden jel arra mutat, hogy Jáva sem fog sokáig szerepelni a hadijelentésekben. Bataviában, Jáva fővárosában már utalnak arra, hogy Hollandindiában gyakorlatilag egyetlen olyan megerősített vonal sem léte­zik, amelyen az angol és holland csapatok komolyan tarthatnák magukat. Nagern kü­zdi az a veszély, hogy a japánok ellenfeleik arcvonalát véglegesen Ausztráliába vetik vissza. A Svenska Dagbladed szerint Jáva szigetén az utóbbi 24 órában nagyon súlyos­bodott a helyzet. A hires, vagyis inkább hír­hedt amerikai repülöerődök megérkezése nem lendített a szövetségesek ügyén. A si­keres támadásra kitűnő kiinduló pontot adó valamennyi támaszpont már a japánok kö­zében van. Hogy mennyire csekély a hollandok harci ereje, azt Szumátra megszállása mutatja legjobban. Ezen az óriási szigeten a japánok egyik községet a másik után foglalják el előrenyomulásuknak jóformán csak a terület nagysága jelent akadályt, mivel a holland erők nem tanúsítanak semmi komoly ellen­állást és az elszenvedett vereségek után el­vesztették minden lendületüket. lüusult, Az eUemég súlyos veszteséget szen­vedett. A német elhárító tűz következtében egész sor szovjet páncélos semmisült meg a német vonalak előtt. Néhány helyen a néme­tek ellentámadásra indultak saját pőneéta- saik támogatásával. A németek benyomtattak Magyar csapatok is harcolnak a szovíet támadások elhárításában BERLIN, febr. 25. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Táv­irati Irodának: A keleti arcvonal déli szakaszán német, magyar és román csapa­tok visszaverték a Szovjet támadásait. A német légihaderő egymástkövető hullá­mokban támadta Szevasztopolt és nagyki terjedésű tüzeket idézett elő a városban és a kikötő vidékén. Az erődítmény körüli vizeken súlyos bombatalálat ért egy szovjet cirkálót. A német páncélosok ellentámadásai újabb sikereket értek el

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents